ÉRTÉK A MÉRTÉK! - mindenfajta művészeti ágból szemelvények

ÉRTÉK A MÉRTÉK! - mindenfajta művészeti ágból szemelvények

2009. 06. 22. 18:27

Kedves MINDEN ide látogató OLVASÓ!

Ebben a rohanó, agyat és idegeket borzoló világban álljunk meg egy pillanatra!Vigyor

Csodálkozzunk rá a bennünket körülvevő világra.

Olvassuk el az éppen kezünkbe akadt verset, hallgassuk meg a rádióban éppen felhangzó zenét, nézegessük meg a látóterünkbe került épületet, szobrot, képet...

Ha nyitott szemmel, nyitott füllel, s főleg NYITOTT SZÍVVEL járjuk útjainkat, bizony, meglepően sok szépségre tudunk találni.

Az interneten böngészve is keressük az IGAZI ÉRTÉKEKET, s hozzuk ide mindannyiunk örömére, hogy a 250 éve elhunyt Joseph Haydn-t idézzem:

"A földön oly kevés a boldog és megelégedett ember... Talán a te munkád olyan forrás lesz, amelyből a gondterhelt néhány pillanatra nyugalmat, üdülést merít."

Kívánok jó böngészést, szellemi kikapcsolódást mindenkinek!

Szeretettel Holdfény

 

2009. 07. 26. 22:52

Kedves Veszi!

Szereted a vidám verseket?

Ezeket Neked hoztam:

C.Morgenstern: A kőökör

A kőökör elkomorult:
reszkethet a sok nyomorult.
A szarva, hogyha öklel, öl -
hátul bemegy, kijő elöl.
Ó!

A kőökör a hegyre megy,
előtte minden megremeg.
A tápláléka - meglepő -
legtöbbször ember-agyvelő.
Ó!

A kőökör nem múlik el,
a húsa sose mállik el.
Te por vagy, ám ő kő, tömör!
Szívesen lennél kőökör?
No?

Fordította: Katona Tamás

Christian Morgenstern:
Hal éji éneke
ˉ
˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘ ˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘ ˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘ ˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘ ˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘
ˉ
Szabó Lőrinc fordítása

KacsintásNevetés

 

2009. 07. 26. 22:44

Kedves Veszi!

Csak attól, hogy sorra hozom ide a szép számokat, és NEM MEGY BE A HSZ-EM!

Sokkal több számot hoztam VOLNA....

Valami HIBÁról írkál az automata, meg hogy MAJD feljegyzik, stb. stb.

Én meg lesek, mint Hanzi a cipóra! - Hogy mííí vaaaan??? Brűűűűű!...

Sorozatban nem tudom beküldeni a dolgokat két napja...

És SENKI se segít! :-(((

Szomorú Holdfény

 

2009. 07. 26. 20:59

Kedves Holdfény!

Nem tudom mitől ment el a kedved...megtudtam hallgatni a "Rasputin"-t..nagyon köszönöm.És a sok szép verset is, felvidúl az ember tőlük!

 

2009. 07. 26. 14:02

Kedves János, a sok meddő kísérlettől elment a kedvem... SírósRosszall

 

2009. 07. 26. 13:57

http://www.youtube.com/watch?v=-jNxlkiwhyw&feature=related

Boney M - Rasputin

Ezt a Bányászbúcsúban hallottam először, és ha jól emlékszem, "tiltott nóta" volt akkoriban.

De ugye, dívott a CSAK AZÉRTIS! :DDD

2009. 07. 26. 13:53

NA A FENÉBE, MEGEN NEM SIKERÜLT!!!
KEDVES CSERÉP JÁNOS, MI A CSODA VAN ITT?

2009. 07. 26. 13:40

Bocsika, de az este nem tudom, mi volt, nem tudtam beküldeni a hsz-eket! :-(

Most újból próbálkozom. Vasárnap lévén, vidám dolgot hoztam, egy régi kedvenc együttest:

http://www.youtube.com/watch?v=7DYA1raD-YY&feature=related

Boney M - One Way Ticket

 

2009. 07. 25. 0:15

Szia Teddy!!

 

Kedvencem József Attila, a verset, amit hoztál tőle, ismerem:

 

http://www.youtube.com/watch?v=I7VZaQ9K8A8

Elmondja Jordán Tamás

 

Hoztam egy másik "imát" is:

 

http://www.youtube.com/watch?v=uzJoYO8cKTk&NR=1

Szabó Lőrinc - Ima a gyermekekért

 

IMA A GYERMEKEKÉRT

 

Szabó Lőrinc

Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.

 

 

2009. 07. 22. 23:13

Szia Holdfény,

 

köszönöm a verset :)

 

Most ilyet hoztam, kevesen ismerik, pedig....

 

Alkotni vagyunk, nem dicsérni.
Gyerekeink sem azért vannak,
hogy tiszteljenek bennünket
s mi, Atyánk, a te gyerekeid vagyunk.
Hiszünk az erő jó szándokában.
Tudjuk, hogy kedveltek vagyunk előtted,
akár az égben laksz, akár a tejben,
a nevetésben, sóban, vagy mibennünk.
Te is tudod, hogyha mi sírunk,
ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja,
akkor szívünkben zuhatagok vannak,
de erősebbek vagyunk gyönge életünknél,
mert a fűszálak sose csorbulnak ki,
csak a kardok, tornyok és ölő igék.
Most mégis, megfáradván
dicséreteddel keresünk új erőt
s enmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván:
Szabadíts meg a gonosztól.

Akarom.

 

- József Attila  Imádság megfáradtaknak  -

 

 

További szép estét, majd jövök, üdv: teddy

2009. 07. 22. 22:33

Elhoztam az én kedvenc Tóth Árpád versemet:

 

Tóth Árpád:

 

KÖRÚTI HAJNAL

Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még
Üveges szemmel aludtak a boltok,
S lomhán söpörtek a vad kővidék
Felvert porában az álmos vicék,
Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok.

Egyszerre két tűzfal között kigyúlt
A keleti ég váratlan zsarátja:
Minden üvegre száz napocska hullt,
S az aszfalt szennyén szerteszét gurult
A Végtelen Fény milliom karátja.

Bűvölten állt az utca. Egy sovány
Akác részegen szítta be a drága
Napfényt, és zöld kontyában tétován
Rezdült meg csüggeteg és halovány
Tavaszi kincse: egy-két fürt virága.

A Fénynek földi hang még nem felelt,
Csak a szinek víg pacsirtái zengtek:
Egy kirakatban lila dalra kelt
Egy nyakkendő; de aztán tompa, telt
Hangon a harangok is felmerengtek.

Bús gyársziréna búgott, majd kopott
Sínjén villamos jajdult ki a térre:
Nappal lett, indult a józan robot,
S már nem látták, a Nap még mint dobott
Arany csókot egy munkáslány kezére...

 

2009. 07. 22. 22:27

Szép estét!

Most egy érdekes animációt hoztam:

 

http://www.youtube.com/watch?v=9Lhf5biEnbQ

Bulgakov: A Mester és Margaríta

 

 

2009. 07. 21. 22:53

MAJOMORSZÁG

Weöres Sándor

Hej de messze majomország,
ott terem majomkenyér,
majomablak majomrácsán
majomnótát ráz a szél.

Majomtéren, majomréten
majomhősök küzdenek,
majomszanatóriumban
sírnak majombetegek.

Majomtanártól majomlány
majomábécét tanul,
gaz majom a majombörtönt
rúgja irgalmatlanul.

Megépül a majommalom,
lesz sok majommajonéz,
győzve győz a győzhetetlen
győzedelmes majomész.

Majompóznán majomkirály
majomnyelven szónokol
egyiké majommennyország
másiké majompokol.

Makákó, gorilla, csimpánz,
pávián, orángután,
mind majomújságot olvas
majomvacsora után.

Majomvacsoraemléktől
zúg a majomreterát,
majombakák menetelnek,
jobbra át és balra át.

Rémületes majomarcot
vágnak majomkatonák,
majomkézben majomfegyver,
a majmoké a világ.

 

ÉS A TÁNCOT IS MAJMOK ROPJÁK:

 

http://www.youtube.com/watch?v=Cujri54RPKw&feature=related

 

 

2009. 07. 21. 22:34

Bocs, a szobor alkotójának neve lemaradt: Lakatos Aranka

Sajnos nem találtam róla semmi többet...

 

2009. 07. 21. 22:30

Szervusz Teddy! :)

 

Mindíg ünnep nekem, ha benézel ide, köszönöm! :)

 

Tóth Árpádot én is nagyon szeretem... :)))

 

De én most nem verset hoztam tőle, hanem a kedvenc idézeteimet:

 

"Fény vagy te is, lobogj hát,
Melegíts és égess,
Hinned kell, hogy a világ
Teveled is ékes."

 

(Ezt még bakfis koromban írta az emlék könyvembe egyik barátmőm...)

 

"Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén."

 

"Ezt sírja: élni, élni még!

Mert élni, jaj, sohsem elég!

Az élet örök táruló:

Aki nem éli, áruló!"

 

Bár Aradon született, mégis debreceni költőként tartják számon, volt szobra kint a Nagyerdőn... Sokszor séláltam el előtte diák koromban...

Nem tudom, meg van-e még?

Most csak ezt találtam, a róla elnevezett gimnázium előtt áll:

 

 

Részletesen ITT olvashattok róla:

 

http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%B3th_%C3%81rp%C3%A1d

 

2009. 07. 21. 9:44

Szervusz Holdfény :)

 

Beugrottam pár pillanatra - olvasgatni, nézelődni.

 

Hoztam is, persze, kicsi hangulatjelentés:

 

 

Tóth Árpád  -  Álarcosan

 

 

Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,
A világ minden fényét s melegét
Szórva adnám.

Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat.
Ibolyákkal a téli Riviérát.
Vagy legalább egy-egy dús, összebújt,
Boldog órát.

De most oly nehéz. Most egy sugarat
Se tudok hazudni, se lopni.
Vergődő és fénytelen harcokon
El kell kopni.

Az Antikrisztus napjai ezek.
Csillog a világ szörnyű arany-szennye.
Röhögő senkik, balkörmű gazok
Szállnak mennybe.

S én lent vergődöm, és nem tudja más,
Hogy csöndöm mélyén milyen jajok égnek.
De légy türelmes. Jön még ideje
Szebb zenéknek.

Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet,
Váró révem, virágos menedékem.
Most álarc van rajtam, zord és hideg,
De letépem,

Vagy szelíden, míg elfutja a könny,
Öledbe hajló arcomról lemállik,
S te ringatsz, ringatsz jó térdeiden
Mindhalálig.

 

 

Legyen szép időtök, jökedvetek, majd jövök, üdv: teddy

2009. 07. 20. 22:47

Ma este két csodás filmzenét hoztam:

 

http://www.youtube.com/watch?v=XUmWudcBg2w&feature=related

Righteous Brothers - Unchained Melody ('Ghost' Soundtrack)

http://www.youtube.com/watch?v=FYS4YTVNUo0&feature=related

Whitney Houston - I Will Always Love You

"Több mint testőr"

 

 

2009. 07. 20. 22:21

Elhoztam a verset is, íme:

 

Móra Ferenc

A DIDERGŐ KIRÁLY

 

Mese, mese, mátka, pillangós batárba:
Volt egyszer egy király Nekeresd országba.
Nevenincs királynak nagy volt a bánata,
Csupa siralom volt éjjele, nappala.
Hideg lelte-rázta, fázott keze-lába,
Sűrű könnye pergett fehér szakállába:
- Akármit csinálok, reszketek és fázom,
Hiába takargat aranyos palástom!
Aki segít rajtam: koronám, kenyerem
Tőle nem sajnálom, véle megfelezem!

Százegy kengyelfutó százkét felé szaladt,
Tökszárdudát fujtak minden ablak alatt:
Ki tud orvosságot a király bajáról,
Hol az a bölcs ember, aki jót tanácsol?

Adott is ezer bölcs ezeregy tanácsot,
De együtt se ért az egy falat kalácsot.
Didergő királynak csak nem lett melege,
Majd megvette szegényt az Isten hidege.
Körmét fúvogatta, keserűn köhintett,
Bölcs doktorainak bosszúsan legyintett:
- Bölcsekkel az időt ne lopjuk, azt mondom,
Hívjátok elő az udvari bolondom!

Bukfenc-vetegetve jön elő a bolond,
Cseng-peng, kong-bong rajta a sok aranykolomp,
Mókázna a jámbor, serdűl, perdűl, fordul,
De a király rája haragosan mordul:
- Hallod-e, te bolond, szedd össze az eszed,
Adj nekem tanácsot, akárhonnan veszed.
- Teli van énnálam ésszel a szelence:
Hideg ellen legjobb a meleg kemence.
Gyujtass be csak, komám - nevetett a bolond,
S nevetett köntösén a sok aranykolomp.

Kergeti a király ki a sok léhűtőt:
Hozzák fülön fogva az udvari fűtőt!
- Hamar cédrusfával a kandallót tele,
Urunk-királyunknak attól lesz melege!
Nagy volt a kandalló, akár egy kaszárnya,
El is égett benne vagy száz cédrusmáglya,
Sergett is a király előtte, megette,
Utoljára mégis csak azt dideregte:
- Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,
Már a szakállam is csak úgy reszket bele!

Nyöszörög a fűtő: - Felséges királyom,
Életem-halálom kezedbe ajánlom,
Most dobtam bele az utolsó forgácsot,
Jó lenne hivatni az udvari ácsot!

Nekibúsul erre a didergő király.
Szigorú paranccsal a kapuba kiáll:
- Vágjátok ki kertem minden ékességét,
A szóló szőlőnek arany venyigéjét,
A mosolygó almát, a csengő barackot,
Hányjatok a tűzre minden kis harasztot!
Széles ez országban amig erdőt láttok,
Kandallóm kihülni addig ne hagyjátok.
Jaj, mert mindjárt megvesz az Isten hidege,
Csak úgy kékellik már az ajkam is bele!

Csattognak a fejszék, sírnak erdők, berkek,
Recsegnek, ropognak a gyümölcsös kertek.
Sok lakójuk fejét bujdosásnak adta,
Fészkit ezer madár jajgatva siratta.
A rengeteg fákból egy szál se maradt ott,
Aranyos kandallón mind elparazsallott.
Didergő királynak de minden hiába,
Nyögve gubódzik be farkasbőr-bundába:
- Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,
Csak egy fogam van már, az is vacog bele!

Nekeresdországban van is nagy kopogás,
Ripegés-ropogás, siralom, zokogás.
Dolgozik a csákány, fürész, balta, horog -
A király ajtaja egyszer csak csikorog.
Betipeg egy lányka, icike-picike,
Gyöngyharmat tündöklik lenvirágszemibe.
Az ajaka kláris, a foga rizskása,
Csacsog, mint az erdők zengő muzsikása:

- Ejnye de rossz bácsi vagy te, király bácsi!
Megfordul a király: - Ácsi, kislány, ácsi!
Azt se tudom, ki vagy, sohase láttalak.
Mért haragszol reám? sohse bántottalak! -
Kerekre nyitotta a csöppség a szemét:
- Minek szedetted le a házunk tetejét?
Hó is hullongázik, eső is szemezik,
A mi padlásunkra az most mind beesik:
Elázik a bábum kimosott ruhája,
Vasárnap délután mit adok reája?

Mint amikor nap süt a jeges ereszre,
A király jégszive harmatot ereszte.
Szemében buggyan ki szivének harmatja,
Szöghaját a lánynak végigsimogatja:
- Ne félj, a babádat ruhátlan nem hagyom,
Biborköntösömet feldaraboltatom.
Bársonyrokolyája, selyemfőkötője,
Lesz ezüstkötője, aranycipellője! -

Most meg már a kis lány mondta azt, hogy: ácsi,
Mégis csak jó bácsi vagy te, király bácsi!
Örömében ugrált, tapsikolt, nevetett -
S didergő királynak nyomban melege lett!
A tükörablakot sarokra nyitotta,
Városa lakóit összekurjantotta:
- Olyan meleg van itt, hogy sok egymagamnak,
Juttatok belőle, aki fázik, annak!

Tódult is be nyomban a sok szegény ember,
A márványtéglákon nyüzsgött, mint a tenger.
Ki is szorult tőlük király a konyhára,
Rájuk is parancsolt mindjárt a kuktákra:
- Asztalt terigetni, ökröt sütögetni.
Fussatok a hordót csapra ütögetni!
Ily kedves vendég még nem járt soha nálam,
Mint a saját népem - nagy meseországban...

 

 

2009. 07. 20. 0:17

S ha már mese, akkor jöjjön egy "zenés-támcos" magyar népmese:

 

http://www.youtube.com/watch?v=QNT26geA2U4&feature=related

Az aranyszőrű bárány - Mesemondó Szabó Gyula

 

Kellemes pihenést, eredményes hetet mindenkinek!

 

 

2009. 07. 20. 0:06

http://www.youtube.com/watch?v=3N4gq7kYzgI

Móra Ferenc: A didergő király - Elmeséli Bori Zsuzsanna ált. iskolás tanuló

 

http://www.youtube.com/watch?v=xotE7AHGKfc&feature=related

Jótékonysági Gála 1994. Móra Ferenc: Megjöttek a fecskéink

 

 

2009. 07. 19. 23:50

Szép estét mindenkinek!

Még van pár percem, hogy időben megemlékezzem egy magyar írónkról:

 

130 éve, 1879. július 19-én született Kiskunfélegyházán MÓRA FERENC író, újságíró, könyvtár- és múzeumigazgató, a Kincskereső kisködmön és az Aranykoporsó írója.

Már 16 éves korában verse jelent meg a Félegyházi Hírlapban. A pesti egyetemen földrajz-természetrajz szakos volt, de tanulmányait három év múlva félbehagyta. Rövid ideig Felsőlövőn tanított, majd 1902-ben a Szegedi Napló újságírója lett. Volt városházi tudósító, majd Csipke aláírással a lap Máról holnapra című tárca-, glossza- és karcolatsorozatának írt, hamarosan Tömörkény mellett a lap vezető publicistájaként jegyezték. 1904-ben a Tömörkény igazgatása alatt álló Somogyi Könyvtár és Városi Múzeum munkatársa lett, ekkor kezdődött barátsága Pósa Lajossal, a "mesekirállyal", aki felfedezte benne a kiváló gyermekírót. 1905 és 1923 között Az Én Újságom több álnéven író munkatársa volt, s ekkor születtek munkásságának máig legnépszerűbb darabjai: a Rab ember fiai, Csilicsali Csalavári Csalavér, a Dióbél királyfi és a Kincskereső kisködmön, amelyeket később tévében, rádióban is feldolgoztak.

1913-ban a Szegedi Napló főszerkesztője lett. Politikai álláspontja a polgári radikalizmus volt, amit a hatalom nem nézett jó szemmel, s írásaiért felségsértési pert is akasztottak a nyakába, amelyet az első világháború kitörése szakított félbe.

1915-ben a Petőfi Társaság tagjává választották, majd két évvel később a Somogyi Könyvtár és Városi Múzeum igazgatója lett. A háború vége felé a polgári demokratikus átalakulás szegedi előkészítőinek egyike volt. 1919. április 1-jén megjelent Memento című vezércikke, amelyet ellenségei vérengzésre való felhívásként magyaráztak, emiatt lemondásra kényszerült a Napló főszerkesztői tisztéről. Rövid időre visszavonult a közéletből, s összeállította verseinek gyűjteményét Könyves könyv címmel. 1922-től a Világ hasábjain jelentkezett olvasói tárcáival, vezércikkeivel. A Világ megszűnte után a Magyar Hírlap közölte írásait, útirajzait, ásatásairól szóló színes, már-már novellisztikus tudósításait.

A líra és a publicisztika mellett a húszas évek elejétől a regény műfajában is kiteljesedett. Első regénye, a Négy apának egy leánya címet kapta. 1924-ben írta a Horthy-korszak első éveiről szóló keserű szatíráját, a Hannibál feltámasztását, amely csak halála után 15 évvel jelenhetett meg. Ebből készült Szőts István filmje, a Hannibál tanár úr. Film született az 1927-es Ének a búzamezőkről címűből is.

1932-ben Szegeden díszdoktorrá avatták, s e jeles alkalomra átadta az Aranykoporsó című történelmi regény első példányát az egyetemnek. Szerencsés kutatónak is mondhatta magát: 1907 és 1914 között a Torontál megyei Csókán európai hírű kőkori telepet tárt fel, s Szeged környékén szinte minden korból értékes leletekkel gyarapította a hazai régészetet.

1933-ban hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak nála, megműtötték, de már nem lehetett rajta segíteni, s 1934. február 8-án meghalt.