ÉRTÉK A MÉRTÉK! - mindenfajta művészeti ágból szemelvények

ÉRTÉK A MÉRTÉK! - mindenfajta művészeti ágból szemelvények

2009. 06. 22. 18:27

Kedves MINDEN ide látogató OLVASÓ!

Ebben a rohanó, agyat és idegeket borzoló világban álljunk meg egy pillanatra!Vigyor

Csodálkozzunk rá a bennünket körülvevő világra.

Olvassuk el az éppen kezünkbe akadt verset, hallgassuk meg a rádióban éppen felhangzó zenét, nézegessük meg a látóterünkbe került épületet, szobrot, képet...

Ha nyitott szemmel, nyitott füllel, s főleg NYITOTT SZÍVVEL járjuk útjainkat, bizony, meglepően sok szépségre tudunk találni.

Az interneten böngészve is keressük az IGAZI ÉRTÉKEKET, s hozzuk ide mindannyiunk örömére, hogy a 250 éve elhunyt Joseph Haydn-t idézzem:

"A földön oly kevés a boldog és megelégedett ember... Talán a te munkád olyan forrás lesz, amelyből a gondterhelt néhány pillanatra nyugalmat, üdülést merít."

Kívánok jó böngészést, szellemi kikapcsolódást mindenkinek!

Szeretettel Holdfény

 

2009. 06. 29. 23:48

Nagyon szép nóták vannak itt csokorba kötve kedves teddy!
Erről a pillangóról eszembe jutott egy gyerekkori történetem, melyet le is írtam, néha szoktam rapsickodni az irodalomban is...Kacsintás

 

Elhoztam nektek, ha nem unjátok, íme:

 

A MEG NEM SZÜLETETT PILLANGÓ

Egyszer réges-régen, úgy bakfis koromban egy nagyközségben laktunk, járási székhelyen.
Három szobás családi házban, szép virágos kerttel.
Volt ott gyümölcsfa is, meg tyúkudvar. Egy szép napsugaras tavaszi napon... talán májusban?... Nem tudom pontosan, de még tanév volt.
Délben, mikor hazajöttem az iskolából, a tyúkudvar kerítésének tetején egy hatalmas világoszöld hernyót vettem észre.
A csihari kitört, úgy megijedtem tőle. Naaagy volt, sárgászöld bőrén kis világoskék gömböcskék ragyogtak, mint a gyöngy. Szőrös volt oldalt, és fura lábaival araszolgatott a deszkán.
- Édes! Édes! - kiabáltam édesanyámnak, közben sikítani kezdtem félelmemben.
- Mi a bajod, mit visongsz itt?! - jött ki a konyhából, ahol varrni szokott, mert női szabó volt a szakmája, azzal kereste a kenyerünk egyik felét. a másik felét meg édesapám az irodában a Tanácsházán.
A gimnazista bátyuskám is befutott éppen, és kíváncsian jött oda nézni, mi a ribillió oka?
- Jajj, ez egy éjjeli pávaszem hernyója! - mondta - Hozz egy dobozt, beletesszük, és bebáboztatjuk.
Beszaladtam, és kihoztam egy tangópasztás fémdobozt.
Igenám, de hogy fogjuk meg a hernyót???
Hozzányúlni nem akaródzott egyikünknek sem...
Aztán Édes fogott egy kis fagallyat, amivel bele akarta tuszkolni a kukacot a dobozba... Én kíváncsian hajoltam közelebb, sikerül-e a hadművelet?
Édes meglökte a hernyót, az leesett a deszkától, és uram fia! Nem a dobozban landolt, hanem... hanem... hanem az én himbálódzó hosszú copfomba csimpaszkodott bele! 
 
Háttt... mit ne mondjak???
Annyi borsó a világon sincs, amennyi az én hátamon korzózott!
És még egy hét múlva is emlegették a szomszédok, mekkorát sikítottam!
Bátyus meg szép komótosan a copfom alá tartotta a dobozt, és belehemperítette a gyöngyös díszes hatalmas kukackát.
Lecsukta a fedelet...
Aztán többször megnézte, mi lesz vele... Először bebarnult... Aztán báb lett...
Várta, majd kikel a pillangó... De sajnos, nem ez történt!
Ugyanis valami másik rovarféle teletojta a bábot, és sok kis bábocska gurult ki a dobozból, mikor a lepkét szerette volna végre meglátni...
 
Hát így történt, hogy nem lett a szép hernyóból még szepp lepke... nem tudhattuk meg soha, hogy nézett volna ki...
Én pedig míg élek, nem fogom elfelejteni, ahogy ott lígett-lógott selymes szöghajam copfja végén a sárgászöld kékgyöngyös hatalmas hernyóóóó... A borsódzás még mindíg automatikusan jelentkezik a hátamon, pedig félévszázada is annak a szép tavaszi napnak! 

 

2009. 06. 29. 19:51

Szerbusztok,

 

most kaptok egy ilyen nagyon férfias, kemény dallamot, a "zene érték" jegyében.  Nyelvöltés

 

http://www.youtube.com/watch?v=KqZdbZ9udFk&feature=PlayList&p=A831AC0CB1C16194&playnext=1&playnext_from=PL&index=22

 

Remélem, tetszik, réges-régi kedvencem. üdv: teddy

2009. 06. 29. 12:33

Ezt a verset szintén nagyon szeretem:

 

MINTHA ÖRÖKIG ÉLNÉL

Várnai Zseni verse

Úgy tégy, mintha örökig élnél,
úgy folytasd minden dolgodat,
mintha már semmitől se félnél,
az elmúlás se riogat.
Mert nem lehet fölérni ésszel,
hogy jön a Perc!
s mindent bevégzel...
megszűnsz létezni,
nem leszel!
Mintha sose lettél volna...
s ez lenne minden élők sorsa?!

Ne gondolj erre,
nem szabad!
Csak folytasd minden dolgodat!

Úgy tégy, mintha örökig élnél!
Hinned is kell, hogy így igaz!
Megérik majd munkád gyümölcse,
kertedből kipusztul a gaz...
Teremtő zápor hull a földre,
jogod van fényre és örömre...

Minden megérik, teljesül
a földön és a föld körül...
Ember és világegyetem
egy véghetetlen értelem...

Mondom magamnak vigaszul,
mert égek olthatatlanul...
s ha kérded tőlem:
mi a végcél?!
Folytasd, mintha örökig élnél!

 

2009. 06. 29. 12:23

Szia!

Én köszönöm, hogy ide látogattál!Csók

 

Most egy nagyon aranyosat hoztam:

 

PÖTTYÖS KATICA

Nagy Bandó András verse

Hét a pöttye Katicának,
légy türelmes, ide szállhat,
ujjad hegyén megpihenhet,
szárnyat bontva röppen egyet.
Hét a pöttye, számolsz, nézed,
egyet, kettőt, hármat, négyet,
megtalálod mind a hetet,
s önmagadtól kérdezgeted:
hátát vajon ki festhette?
Ki volt, aki teremtette?
Ki tervezte, ki rajzolta?
Ki volt, aki kiszámolta?
És amire eljutsz hétig,
nézed ahogy száll az égig.

 

2009. 06. 29. 11:53

Erre én is emlékszem, és már akkor is szerettem. Vigyor Köszönöm.

2009. 06. 29. 11:25

M. Feesche: Kő az úton

Gondolod, kerül életed útjába
egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
hidd el, ahol van, ott kell lennie.
De nem azért, hogy visszatartson téged,
sem, hogy lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
hogy Te megállj mellette.
Nézd meg a követ, aztán kezdj el
beszélni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
küld azzal az akadállyal Neked?
S, ha lelked Istennel találkozott,
utadba minden kő áldást hozott.

 

 

2009. 06. 29. 11:17

Most jöjjön egy szép filmrészlet:

 

"Az álom, mit nem láttak még,
és győzni, hol nem győztek még.
A bánatot eltűrni némán,
s ott járni, hol nem győztek még.
A vágyad nem elérhető,
de látod a távoli célt.
A lélek csak segít tovább,
s megnyílik a csillagos ég."

http://www.youtube.com/watch?v=YtldymGZkjA&feature=related

Man of La Mancha -Impossible dream- Fandub doppiaggio

2009. 06. 29. 11:06

Gyerekkorom régvolt múltjából nemrég felsejlett bennem egy iskolai olvasmány, afféle "tanmese", s a kezembe akadt egy másodikos könyv. Benne volt!Vigyor

Elhoztam nektek:

 

Kék színű falevelek /Oszejeva nyomán/

Katinak két zöld ceruzája volt. Rózsának egy sem.
- Add ide, kérlek, az egyik zöld ceruzádat!- fordult Rózsa Katihoz.
- Majd este megkérdezem Édesanyámtól, megengedi-e - válaszolta Kati.
Másnap Rózsa megkérdezte:
- Megengedte Anyukád?
Kati sóhajtott, és így szólt:
- Anyukám megengedte, de nem kértem a bátyámtól engedélyt.
- Persze, persze...kérj hát engedélyt a bátyádtól is!
Másnap ismét megkérdezte Rózsa:
- Nos, megengedte a bátyád?
- Megengedte, de attól félek, hogy kitöröd a ceruza hegyét!
- Nagyon vigyázok majd rá!
- Vigyázz is kérlek! Ki ne hegyezd! Ne nyomd erősen! A szádba se vedd! És ne rajzolj vele sokat!
- Csak éppen a zöld füvet és a kis falevélkéket kell kiszíneznem.
- Ó, az sok lesz!
Rózsa Katira nézett és félrehúzódott.
Nem nyúlt a ceruza után.
- Na, mi a bajod? Ott a ceruza - szólt Kati.
- Köszönöm nem kell.

A rajzórán aztán megkérdezte a tanító néni:
- Rózsácska, a te fáidon miért kékek a falevelek?
- Nincs zöld ceruzám.
- Hát miért nem kérted kölcsön a barátnődtől a zöld ceruzát? - Rózsa nem felelt, Kati vörös lett.
- Oda akartam adni, de Rózsa nem fogadta el- mondta Kati.
A tanító néni először az egyik kislányra nézett, aztán a másikra, majd így szólt:
- Jó szívvel adj, hogy amit adsz, azt el is fogadhassák!

 

 

2009. 06. 29. 10:56

Nemrég kezembe akadt egy kis könyvecske, íme belőle egy részlet:

A Hold színe

Alkyoni Papadaki


"Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.
A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett."

 

Az írónő így vall magáról:

 

"Krétán születtem egy kis faluban. Az apám tanító volt, anyám javíthatatlan álmodozó.

Sanyarú gyerekkorom volt, s így már korán szükségét éreztem, hogy rátaláljak az ösvényre, amely messze visz.

Miután francia karon diplomát szereztem, Athénba jöttem, hogy új világra leljek.

Fellázadtam, ám a sok harccal végül semmire se mentem. Egy nap azt mondtam magamnak: "Olyannak fogadd el az életet, amilyennek kaptad!" És megbékéltem a sorssal. Nyertem is, veszítettem is eme döntésem által. Csakhogy épp erről szól az élet."

 

 

2009. 06. 28. 22:54

Kedves Teddy!

Bocsika, nem feledkeztem meg Rólad, csak belemerültem a zenék keresgélésébe...

Azt a canadai honlapot nem ismertem... Megnéztem, de én nem szoktam letölteni semmit a gépemre...

Egyrészt, mert PC-ileg kissé... hogy is mondjam finoman?
LIBUCI vagyok, na!Sírós

Másrészt a youtube-ot úgy megkedveltem, annyi ott a jó zene, nem terhelem a gépem tárhelyét, mindíg keresek új zenéket inkább.

Meghát van egy rahedli CD-m is itthon...

 

Amit viszont MA hoztál, az nagyonis a kedvemre való!Vigyor
Szeretem az ehhez hasonló gondolatokat, KÖSZÖNÖM!

 

Én is hoztam valamit:

 

PIROS BETŰS NAPOK

 

"Vannak piros betűs napok az életünkben, amikor olyan emberekkel találkozunk, akik megborzongatnak bennünket, akárcsak egy találó vers, olyan emberekkel, kiknek kézfogása csordultig van a kimondatlan együttérzéssel, és akiknek gazdag természete mohó és türelmetlen lelkünket csodálatos tétlenségbe ringatja... Talán soha azelőtt nem találkoztunk velük, és többé sohasem keresztezik útjaink egymást; de higgadt, szelíd természetük befolyása sérelmeinkre adott gyógyszer, és mi úgy érezzük e gyógyító érintést, mint amikor az óceán érzi, hogy a friss hegyi folyó felfrissíti sós vizét." /Helen Keller/

 

Jó éjt, kellemes hetet!

Holdfény

 

2009. 06. 28. 22:11

Már miért venném zokon?
100%-ra tudtam, Neked nem fog tetszeni, attól még másoknak teszhet, nem?
Egyébként a geometriai animáció miatt hoztam ide.

A nocturne valójában szerenád.

 

Korunk zenei irányzata?
Hát az bizony elég sokféle...

De úgy vélem, Te itt és most a "könnyűzenét" érted alatta...

Hát igen, a Beatles... Volt idő, mikor nem kedveltem... Igaz, nem is volt időm hallgatni őket.

Aztán jött egy fiatalember, aki jobban megismertetett a zenéjükket, kottákat mutatott, és elhozta a - szerintem a világ egyik legszebben megírt karácsonyi zenéjét, EZT:

 

http://www.youtube.com/watch?v=hb2YSAVHmIE

Happy Christmas

 

Nem tudom soha borzongás nélkül meghallgatni...

 

Volt egy sokkoló, háborús képsoros videó is erre a dallamra, de nem találom, biztos levették a youtube-ról...

Nem csodálom...

 

Jóéjt mindenkinek, és kellemes hetet!

Holdfény

 

 

 

 

 

 

2009. 06. 28. 21:45

Remélem nem veszed zokon,ha azt mondom,hogy  Chopin-nek ez a műve nem igazán kötötte le a figyelmemet,ellenben Vivaldi Négy évszakát szivesen halgatom! Ezt meg a lányom,aki Durzák Anna vezette énekkarban énekelt annó, ajánlotta a figyelmembe! Nagyon szép feladatot kaptál,és érzik a beírásaidon,hogy szívvel lélekkel teszed! Értelme csak így van a dolgoknak,letlégyen az zene,vagy bármi más foglalkozás! Csak még egy kérdés  a zeneileg tudatlantól, korunk zenei irányzataival hogy állsz? Mondjuk a Beatlestől-napjainkig? Persze ebben sem vagyok okosabb,csak ezeket a zenéket eddig szivesebben halgattam,mert ezeket, kitünő háttér zeneként is lehet alkalmazni! Természetesen a magyar bandákat is kedveltem,kedvelem! De igazából én a 80-as éveknél meghúztam a határt,onnantól már nem érzem a magaménak az akkor és azóta alakult eggyüteseket,és stilusokat! Jó éjszakát!

2009. 06. 28. 21:30

Köszönet a szép mai zenékért is, Holdfény :)

 

Én most ilyet hoztam Nektek:

 

" A természetes életmód nemcsak a természet kínálta eszközök felhasználásában rejlik. A belső út perspektívájából nézve ennél sokkal több: valódi reformot kínál.

 

A természet valóság. Egyszerűen van. Árad. Tanít. Tanít, hogy lenni, élni jó. És szép.

Hogy lenni annyi, mint önmagamat ingyen, ajándékként adni. Egy kő, egy virág, egy fa, a naplemente, a Hold, a szellő mindennek és mindenkinek válogatás nélkül van, árasztja önmagát. Nem tud nem lenni, nem tudja nem adni magát, nem tud nem áradni. Mutatja az utat, a létezés egyetlen útját.

Hogy én is csak akkor kezdek "vanni", létezni, ha adom magamat, mint a kő, a virág, a fa, a naplemente, a Hold vagy a szellő.

...

Az életreform: megtalálni magunkban azt a csodát, amelyet mindannyian a szívünkben hordunk. "

 

Szép estét, üdv : teddy

2009. 06. 28. 21:22

NAGYON KEDVESEK VAGYTOK MINDANNYIAN!Vigyor

 

Igen, zenetanár vagyok, kedves Vándor!

És életfeladatomnak tartom az ÉRTÉKES muzsika terjesztését...

Úgy gondolom, EZÉRT jöttem erre a világra.

Szerencsém van az életben, meg kell hagyni, hisz egész életemben azt csinálhattam, amit szeretek.

Varázsló?
Úgy gondolom, engem varázsoltak el valahol réges-régen azért, hogy teljesíthessem a feladatomat.

 

Na ez kicsit tán fellengzősnek tűnhetett, pedig én halál komolyan gondolom!

 

Hoztam megint egy kicsit másfélét:

 

http://www.youtube.com/watch?v=asDXpfFMKNA&feature=related

 

Chopinről majd írok ismertetőt, ha érdekel titeket.

 

 

2009. 06. 27. 20:30

http://www.youtube.com/watch?v=tACzy4BqNEg

Kosztolányi Dezső:

HAJNALI RÉSZEGSÉG

 

Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,
százig olvasva, s mérges altatókkal.
Az, amit írtam, lázasan meredt rám.
Izgatta szívem negyven cigarettám.
Meg más egyéb is. A fekete. Minden.
Hát fölkelek, nem bánom az egészet,
sétálgatok szobámba, le-föl, ingben,
köröttem a családi fészek,
a szájakon lágy, álombeli mézek,
s amint botorkálok itt, mint a részeg,
az ablakon kinézek.

Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?
Te ismered a házam,
s ha emlékezni tudsz a
hálószobámra, azt is tudhatod,
milyen szegényes, elhagyott
ilyenkor innen a Logodi-utca,
ahol lakom.
Tárt otthonokba látsz az ablakon.
Az emberek feldöntve és vakon,
vízszintesen feküsznek,
s megforduló szemük kacsintva néz szét
ködébe csalfán csillogó eszüknek,
mert a mindennapos agyvérszegénység
borult reájuk.
Mellettük a cipőjük, a ruhájuk,
s ők a szobába zárva, mint dobozba,
melyet ébren szépítnek álmodozva,
de - mondhatom - ha így reá meredhetsz,
minden lakás olyan, akár a ketrec.
Egy keltőóra átketyeg a csöndből,
sántítva baktat, nyomban felcsörömpöl,
és az alvóra szól a
harsány riasztó: "ébredj a valóra".
A ház is alszik, holtan és bután,
mint majd százév után,
ha összeomlik, gyom virít alóla,
s nem sejti senki róla,
hogy otthonunk volt-e vagy állat óla.

De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég,
valami tiszta, fényes nagyszerűség,
reszketve és szilárdul, mint a hűség.
Az égbolt,
egészen úgy, mint hajdanában rég volt,
mint az anyám paplanja, az a kék folt,
mint a vízfesték, mely irkámra szétfolyt,
s a csillagok
lélekző lelke csöndesen ragyog
a langyos őszi
éjjelbe, mely a hideget előzi,
kimondhatatlan messze s odaát,
ők akik nézték Hannibál hadát
s most néznek engem, aki ide estem
és állok egy ablakba, Budapesten.

Én nem tudom, mi történt vélem akkor,
de úgy rémlett, egy szárny suhant felettem,
s felém hajolt az, amit eltemettem
rég, a gyerekkor.

Olyan sokáig
bámultam az égbolt gazdag csodáit,
hogy már pirkadt is keleten, s a szélben
a csillagok szikrázva, észrevétlen
meg-meglibegtek, és távolba roppant
fénycsóva lobbant,
egy mennyei kastély kapuja tárult,
körötte láng gyúlt,
valami rebbent,
oszolni kezdett a vendégsereg fent,
a hajnali homály mély
árnyékai közé lengett a báléj,
künn az előcsarnok fényárban úszott,
a házigazda a lépcsőn bucsúzott,
előkelő úr, az ég óriása,
a bálterem hatalmas glóriása,
s mozgás, riadt csilingelés, csodás,
halk női suttogás,
mint amikor már vége van a bálnak,
s a kapusok kocsikért kiabálnak.

Egy csipkefátyol
látszott, amint a távol
homályból
gyémántosan aláfoly,
egy messze kéklő,
pazar belépő,
melyet magára ölt egy drága, szép nő,
és rajt egy ékkő
behintve fénnyel ezt a tiszta békét,
a halovány és túlvilági kékét,
vagy tán egy angyal, aki szűzi
szép mozdulattal csillogó fejékét
hajába tűzi,
és az álomnál csendesebben
egy arra ringó
könnyűcske hintó
mélyébe lebben,
s tovább robog kacér mosollyal ebben,
aztán amíg vad paripái futnak
a farsangosan lángoló Tejutnak,
arany konfetti-záporába sok száz
batár között, patkójuk fölsziporkáz.

Szájtátva álltam,
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
az égbe bál van, minden este bál van,
és most világolt föl értelme ennek
a régi nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek.

Virradatig
maradtam így és csak bámultam addig.
Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél
ezen a földön, mily kopott regéket,
miféle ringyók rabságába estél,
mily kézirat volt fontosabb tenéked,
hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél
és annyi rest éj,
s csak most tűnik szemedbe ez az estély?

Ötven,
jaj, ötven éve - szívem visszadöbben -
halottjaim is itt-ott egyre többen -
már ötven éve tündököl fölöttem
ez a sok élő, fényes égi szomszéd,
ki látja, hogy könnyem mint morzsolom szét.
Szóval bevallom néked, megtörötten
földig hajoltam, s mindezt megköszöntem.

Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem,
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen,
de pattanó szivem feszítve húrnak
dalolni kezdtem ekkor az azúrnak,
annak, kiről nem tudja senki, hol van,
annak, kit nem lelek se most, se holtan.
Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hogy lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.

 

 

2009. 06. 27. 20:16

Jöjjön még Maximtól néhány kedvencem:

 

http://www.youtube.com/watch?v=VrBZ0rGWXUk&feature=related

EXODUS

 

http://www.youtube.com/watch?v=zn70QSetC_E&feature=related

HÄNDEL: SARABANDE ( d-moll szvit lassú tételének feldolgozása)

 

http://www.youtube.com/watch?v=m8oTg-is-8w&feature=related

CUBANA CUBANA

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2009. 06. 27. 19:26

Sziasztok, szép estét mindenkinek!

 

Kedves Teddy!

Tudod, mikor kicsi voltam, nekem is volt egy ilyen hangszerem... A nyári kirakodó vásárban vettem a zsebpénzemen... Zongorára nem telt még akkoriban a szüleimnek, és mifelénk a furulya nem volt használatos. Ez is megtette, csak muzsuka legyen...Vigyor

 

Hogy hangszer-e?

Naná, íme:

SZÁJHARMONIKA

Kis téglalap alakú, kézbe vehető és szájhoz emelhető fúvóshangszer.

Hosszanti laposabb oldalán kis cellák vannak, bennük apró, szabadon lengő nyelvsípokkal. A játszó egyszerre több cellába juttat levegőt, így a cellák megfelelő beosztását figyelembe véve, bizonyos harmóniák egyszerre szólalnak meg. Szívással és befúvással egyaránt megszólaltatható. Egyes típusoknak kromatikus váltója is van.

 

Hát igen, a félhangváltós... Ilyet kapott annó a bátyám a keresztaputól, de jobbára azt is én fújkáltam, sajnos hamar tönkrement, és elvesztette a hangját... Valószínűleg telefújtam nyállal, és oxidálódott benne a réz... Vagy elrevültek a nyelvecskék...

Megmaradt kedves gyerekkori emléknek.

 

 

2009. 06. 27. 9:04

Szép napot,

 

hoztam most egy gyönyörűszépet, szívet símogatót : Brahms' Lullaby. Kérlek, hallgassatok bele - Brahmstól és a nagy nevektől-címektől első ránézésre sokan kétségbe esnek. Nem vagyok én még kicsit sem "vájtfülű" - csakhát a szép, az szép, és főleg most nagyon nagy szükségünk van rá...

 

Bocsánatos "bűn", hogy milyen hangszeren van :) - de szerintem így a legemberibb...  http://www.youtube.com/watch?v=KSCuVFKnTRA&feature=related

 

üdv teddy

2009. 06. 27. 0:06

Óóóóóóóó!

De jó!
Kedves Teddynk jóvoltából ráakadtam itt a világ egyik legszebben szóló klarinét dallamára, Mozart Á-dúr klarinét versenyének II. lassú tételére:

 

http://www.youtube.com/watch?v=jOwdb9ofuMo&NR=1

 

Mostmár tényleg megyek, mert már - ahogy egy régi barátom szokta volt mondani: "Tegnap is ma feküdtem le, és ma is holnap fogok lefeküdni!"Kacsintás

2009. 06. 26. 23:59

Szia Teddy!

 

Háááát... nem is tudom... Lehet...

Én is voltam egy portálon, amely igen sajnálatosan megszűnt már... Pedig én is szerettem nagyon...

Ott is volt ehhez hasonló topicom...

Ezt a portált ajánlották nekem... Megnéztem, itt ragadtam...

Olvasgattam, aztán úgy láttam, nincs még ilyen jellegű topic, hát megcsináltam.

És nagyon örülök, hogy eddig azt látom, kedvező a fogadtatása.

Folyamatosan nő az ide látogatók száma.Vigyor

Tetszik a C-dúr mandolin koncertje Vivaldinak, amit hoztál nekünk.

Ugye nem baj, ha írok a hangszerről? Hátha valaki nem ismeri.

Itt Tiepolo festményén látható:

 

 

A mandolin általában kis, erősen domború testű pengetőhangszer, rövid nyakkal, fogólapján érintőkkel, páros acélhúrozattal.

Plektrummal tremolószerűen pengetik. A legelterjedtebb típus a hegedű hangolású mandolino napoletano.

 

Örülök, hogy "találkoztunk", kellemes hétvégét Neked!

Üdv! Holdfény