ÉRTÉK A MÉRTÉK! - mindenfajta művészeti ágból szemelvények

ÉRTÉK A MÉRTÉK! - mindenfajta művészeti ágból szemelvények

2009. 06. 22. 18:27

Kedves MINDEN ide látogató OLVASÓ!

Ebben a rohanó, agyat és idegeket borzoló világban álljunk meg egy pillanatra!Vigyor

Csodálkozzunk rá a bennünket körülvevő világra.

Olvassuk el az éppen kezünkbe akadt verset, hallgassuk meg a rádióban éppen felhangzó zenét, nézegessük meg a látóterünkbe került épületet, szobrot, képet...

Ha nyitott szemmel, nyitott füllel, s főleg NYITOTT SZÍVVEL járjuk útjainkat, bizony, meglepően sok szépségre tudunk találni.

Az interneten böngészve is keressük az IGAZI ÉRTÉKEKET, s hozzuk ide mindannyiunk örömére, hogy a 250 éve elhunyt Joseph Haydn-t idézzem:

"A földön oly kevés a boldog és megelégedett ember... Talán a te munkád olyan forrás lesz, amelyből a gondterhelt néhány pillanatra nyugalmat, üdülést merít."

Kívánok jó böngészést, szellemi kikapcsolódást mindenkinek!

Szeretettel Holdfény

 

2009. 07. 10. 18:49

Amikor a nagyfiam még csak 2 és fél éves volt, a kislányom meg babakocsis, a kompnál lévő játszótérre jártunk. Két egymás utáni nyáron is tele volt a környék Atalanta-lepkével. És volt egy, amelyik mindig a gyermekem sapkájára szállt (pedig sok gyerek játszott a homokozóban), egy másik pedig a babakocsira. Egy-két évvel korábban haltak meg a dédszüleik úgy, hogy őket nem is látták. Akkor meglegyintett  a lélekvándorlás gondolata.....

2009. 07. 10. 18:40

Ez pedig a nappali pávaszem:

 

2009. 07. 10. 18:38

Kedves vagy, megtiszteltetés, hogy elolvastad. Csók

 

Még "tartozom" a kedvenc lepkéimnek a fotóival.

 

Íme a fecskefarkú:

 

 

 

 

2009. 07. 10. 18:21

KÖszi. Ez nagyon aranyos volt!Vigyor

2009. 07. 10. 15:16

Amit most itt közzéteszek, az nem költőtől való, hanem saját diák-kori élmény, úgy gondolom, talán a témája miatt ide illik:

 

A költő szerelme

Susanne Jadie

Még középiskolás koromban történt az alábbi eset:

Iskolánkba új matematika tanár jött. Úgy hívták, hogy Petőfi Sándor. Nagyon csinos fiatalember volt, nagy izgalommal vártuk vele az első órát.
Mikor bejött, bemutatkozott, majd leültetett bennünket, és kért minket, hogy mi is sorban mutatkozzunk be neki.
A bemutatkozást az első sorban ülők kezdték. Ahogy haladt hátrább a sor, kuncogás támadt az osztályban, mely egyre jobban elhatalmasodott. A tanár úr nem tudta mire vélni a dolgot, de nem szólt ránk, biztos nem akart az első órán szigorú lenni... Aztán úgy a sorok közepe táján felállt egy rákvörösre pirult lány, és zavartan rebegte:
-Szendrey Júlia vagyok.
Ekkor elszabadultak az indulatok! Hatalmas -akkoriban kincstárinak nevezett - röhejben tört ki az egész osztály! Percekig tartott, és mindenki könnyesre kacagta magát. A tanár úr elképedve nézett bennünket... Mikor végre elcsendesedtünk, azt figyeltük, hogyan fog a tanár úr reagálni erre a nem mindennapi helyzetre.
Odament Júliához, megfogta a kezét, és udvarias mosollyal csak ennyit mondott:
-Sajnálom hölgyem, már nős vagyok!

Hát ennyi ez a régi történet. Diákkorom kedves élményeként őrzöm mind a mai napig.

/Lejegyezve 2006. február 10./

 

 

2009. 07. 10. 15:14

Kedves Teddy!:)

Nagyon szép lap, amit hoztál, sok vers van ott, időnként majd "vissza-visszanyúlok" ide...

 

Hát igen, sok szépség van a világon, még szűkebb kishazánkban is, versek, zenék, más művészeti ágak...

Egy ember élete kevés a megismerésükhöz...

 

Ami érdekes számomra, - bár lehet véletlen is - honnan a csudából tudtad, a pillangók is a kedvenceim?Vigyor

Ott röpköd az oldalon az egyik kedvenc, a fecskefarkú... A másik a nappali pávaszem, az a kis piros, kék szemekkel a szárnyain...

 

Talán nem hiszed el, s lehet, sok idelátogató megütközik azon a "vallomásomon", hogy engem a versek általában nem érdekeltek.

Kedvencem volt Petőfi, József Attila, és E.A. Poe. Slussz-passz!

De pár éve egy portálon megismerkedtem egy "vers-bolonddal", és ő megszerettette velem a verseket azzal, hogy mindíg versekkel válaszolt nekem. Kezdtem megérteni a szimbolikájukat, s azt, hogy szinte mindent ki lehet velük fejezni.

 

Így aztán értem, nagyonis értem, mit üzentél nekem Heinén keresztül.Kacsintás

 

Most meg már annyi a kedvencem, hogy gyakran a bőség zavarával küzdök. Különösen, hogy a NET így kinyitotta előttem a "könyvtárát"...

 

Folyt...

 

 

 

2009. 07. 10. 13:10

(  Holdfény, a Holdvilágot mindjárt meg fogod érteni, csak nézd meg, mit hoztam  Vigyor  )

2009. 07. 10. 13:07

Szia Holdvilág,

 

Wass Alberttel én sem vagyok túl közeli ismeretségben, magánügy.  

Hoztam most hasonló - nem hasonlót, nagyon míves munka, érdemes szétnézegetni rajta: 

 http://pepigabi.freeblog.hu/categories/Heinrich_Heine_versei/

 

igazis, még valami:

 

 

Mit nekem már cifra zsoltár
Jámbor példa, bölcs ígéret -
Nézzünk egyszer már szemébe
A nagy, átkozott "miért"-nek!

Meztelen vállán kereszttel
Miért vonaglik az Igazság,
Mikor pöffedt paripáján
Gőgösen feszít a Gazság?!

Ki akarta így? Ez ellen
Isten is hiába lázad?
Vagy titokban a Gonosszal
Trafikál? Hát ez gyalázat!

Szánk imígy tátong szüntelen
Mígnem egy maroknyi száraz
Fődet tátott szánkba dugnak -
No de ez csak mégse válasz?!

 

-  HEINE - A "LAZARUS-BÓL"  -

 

Üdv: teddy

2009. 07. 09. 23:35

Sokan nem szeretik Wass Albertet... Illetve megoszlanak a vélemények róla... Nem tisztem felette, és munkásságán ítéletet mondani, azt majd elvégzi az IDŐ...

Én a magam részéről nem régen találkoztam a munkáival, és jónéhány igen mély gondolatot tartalmazó versére bukkantam.

Ezt pld. a múlt vasárnap hallottam a Kossuth rádióban egy emlékműsorban, és nagyon jó versnek találtam:

 

ÜZENET HAZA

Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok állása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
Esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a földnek: csak teremjen,.
ha sáska rágja is le a vetést.
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend,
s nem vesz magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak;
az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
A kő marad.

Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada,
mert erősebb a baltánál a fa,
s a vérző csonkból virradó tavaszra
új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már,
s a sújtó kéz is - szent, szent jóvátétel -,
hasznos anyaggá vált a föld alatt.
A víz szalad, a kő marad,
A kő marad.

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedékek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők,
és kiássák a fundamentumot,
s az erkölcs ősi, hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.
Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szenteltvízzel és búzakenyérrel,
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentum Istentől való,
és Istentől való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.

És üzenem a volt barátaimnak,
kik megtagadják ma a nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjok leszek,
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.

És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magos ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok,
s a víz szalad és csak a kő marad,
a kő marad.

Maradnak az igazak és a jók.
a tiszták és a békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasszák már az égben fönt a rostát,
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És leszen csillagfordulás megint,
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia,
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad!

Wass Albert

 

2009. 07. 09. 21:44

FÉLÚTON

Sárhelyi Erika

Valahogy mindig félúton vagyok.
Remélve, nem vagyok útban senkinek.
S míg „valahonnan" „bárhova" jutok,
talpam alá éles kövek görögnek.
Valahogy mindig félúton vagyok.
Úton a múltból talán a most felé.
S ha elhiszem, szép jelenem élem,
hegyek zúdulnak a két lábam elé.
Valahogy mindig félúton vagyok.
S néha félek, elfogy alólam az út.
Olykor elfog az a furcsa érzés,
hiába megyek - minden út körbefut.
Valahogy mindig félúton vagyok.
S azt mondják, az út a fontos, nem a cél.
Vezet hitem eltökélt-magamban,
s hogy minden lépés a csillagokig ér.
Valahogy mindig félúton vagyok.
Mint ki örökké utazni kényszerül.
Csomagom könnyű, egy szív, s egy lélek.

 

 

Jim Warrennek ezt a képét különösen kedvelem... Olyan se kint, se bent, se lent, se fent... Olyan félúton...

 

 

2009. 07. 09. 21:33

Köszönöm kedves Teddy!

 

Nagyon aranyos ez a Hófehérke filmrészlet, az egyik legjobban sikerült jelenet!

Jó lenne megnézni újra az egész rajzfilmet, rég nem láttam már...

Azért is szeretem a Walt Disney filmeket, mert mindíg kitölti a tulajdonképpeni rövid történeteket olyan jelenetekkel, amelyek jellembeli rajzát adják állatoknak, mesefiguráknak, megszemélyesítve azokat.

Én pld. a Pinocchiót is nagyon szerettem...

 

http://www.youtube.com/watch?v=xjHI7kP1HBU&feature=related

 

Köszönöm, hogy benéztél!

Mindíg örülök, ha valakitől visszaigazolást kapok.Vigyor

 

Baráti üdvözlettel Holdfény

 

 

2009. 07. 09. 16:21

Kedves Holdfény,

 

beszaladtam most gyorsan kicsit - köszönet a sok-sok szépért, amit felteszel.

 

Ha már betetted az animációt, mint témát - hát nem én lennék az én, ha ezt kihagynám:

 

http://www.youtube.com/watch?v=YMhmVVB4flg

 

További szép napot kívánok, üdv: teddy

2009. 07. 09. 15:47

S ha már mese, akkor egy kis ismertetőt hoztam az animációs filmkészítésről:

Az animáció (a latin „anima" - lélek szóból) a mozgóképi megjelenítés egyik technikája. Részben képzőművészeti, részben mozgóképi eszköztárral él. Tulajdonképpen trükk, amelynek során az animátor, (az animációs film készítője) ábrákat, rajzokat, különböző anyagokat (pl. homok, papír, gyurma), tárgyakat vagy bábokat „animál," kelt életre, mozgat meg. A klasszikus animációs filmben az animátorok a figurák mozgásának minden fázisát külön megrajzolják, illetve beállítják, a kamera ezeket rögzíti, s a felvett fázisképek gyors egymásutánja kelti a mozgás illúzióját. Ez az eljárás nagyon lassú, hiszen egy egész estés rajzfilm - pl. Walt Disney Hófehérke és a hét törpe című filmje - több mint egymillió képkockából áll. A rajzos animáció mellett ismerünk fény-, illetve festményanimációt, emulzióra karcolt, papírkivágásos, félplasztikus, pixillációs (élő embereket bábokként mozgató), valamint számítógépes technikával készített animációt is.
Az animációs film megszületése óta az egyik legkedveltebb filmtípus, hiszen az alkotói képzelet abszolút szabadságát adva olyan világot teremthet, melyre más filmfajták nehezen képesek. Szoros rokonságban áll a képregénnyel, sok képregényfigurát láthatunk viszont animációs filmekben.(Garfield, Dagobert, Tom és Jerry stb.) De merít a mozifilmek műfaji, történetvezetési, dramaturgiai sőt beállítási, plánozási sémáiból is.
Az animációs film úttörője az angol származású amerikai karikaturista, Stuart Blackton, akinek 1906-ban készült el e filmtípus premierjének számító Kísértet a szállodában c. horrorelemekben gazdag animációja, melyben egy láthatatlan kéz mozgatja a térben a tárgyakat. Emile Cohl is úttörőnek számít, aki bábfilmek (pl. A kis Faustocska, 1910) és mozgó tárgyakkal készült filmek mellett (pl. Hajsza a török után, 1907) a néhány vonallal megrajzolt trükkfilmjeivel ért el nagy sikereket (pl. Egy bábu lidérces álma, 1908). Az animációs film klasszikusa, az amerikai Walt Disney 1927-ben alapítja önálló produkciós vállalatát, s a harmincas évek végétől egész estés filmeket is gyárt. (Hófehérke, Bambi, Hamupipőke)
A harmincas évektől a magyar animációs film is jelentős. Bortnyik Sándor reklámművészeti iskolája, Macskássy Gyula, Kassowitz Félix munkássága nemzetközi mércével is elsőrangú. S olyan világhírű animátorok kezdik pályájukat Magyarországon, mint John Halas (Halász János), a londoni Halas and Batchelor nevű világhírű rajzfilmstúdió alapítója, vagy a többszörös Oscar-díjas Pál György, a holland animációs film megalapozója. A hetvenes, nyolcvanas évek jelentős magyar animátorai - Dargay Attila (Szaffi), Nepp József (Gusztáv, Mézga, dr. Bubó, Hófehér), Reisenbüchler Sándor, Jankovics Marcell (Sziszifusz, János vitéz, Az ember tragédiája,), Cakó Ferenc,(Füst ) az Oscar-díjas Rófusz Ferenc (A légy ) valamennyien a Pannónia Filmstúdió alkotói voltak, melyet a nyolcvanas években - a Walt Disney, a Hanna-Barbera, a Szojuzmultfilm és a japán Toeil mellett - a világ öt legjelentősebb rajzfilmműhelye között tartottak számon.

Legyen itt példának Walt Disney Donald kacsája:

 

http://www.youtube.com/watch?v=_mdVHEus0T8 

Donald's Vacation (Disney 1940)


A magyar animátorok közül pedig az Oscar díjas Rofusz Ferenctől A Légy:

http://www.youtube.com/watch?v=YPtwkQT-2hU

 

Jó szórakozást! :)

 

2009. 07. 09. 15:13

Sziasztok!

Egy kis mese-délután:

 

Grimm: Piroska és a farkas c. meséjéhez "gyerekszáj" versike:

 

AMIT NEM ÉRTEK

/Nagy Bandó András/

Nem értem Piroskát, a farkast se értem,
ezért a mamámtól folyton újra kérdem:

Mért élt az erdőben egyedül a néni?
Mért nem tudtak néki közellátást kérni?

Mért játszott a farkas színlelve nagyanyát?
Mért őt ette előbb, s mért nem az unokát?

Hogy fért el az anyó a farkas hasába?
Hogy bírta el őket anyóka vaságya?

Mért kellett cipelni farkashoz a követ?
Mért nem lőtt a vadász, ha ilyenkor lövet?

Hogy lehetett szomjas az ordas a kőtől?
Mért kellett levarrni hátulról-előről?

Mért nem volt egy puska otthon a vaságyban?
Hogy maradtak élve farkasunk hasában?

Mért kell egy farkasnak két embert is enni?
Amiket nem értek, egyelőre ennyi.

 

 

2009. 07. 08. 22:03

A cinege cipője

Móra Ferenc

 

Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!

Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.

Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!" -
egyre csak azt hajtja.

 

http://www.youtube.com/watch?v=2CitAZVsB0s

 

Békés álmokat, kellemes holnapot mindenkinek!

 

2009. 07. 08. 18:34

 

PACSIRTA

Váci Mihály

 

Tetszik lentről a vergődő, merész,
örökké hajszolt felemelkedés;
a mindig magasabb, az örökös,
az egyre feljebb feszített körök,
a fel! csak fel! az elkápráztató,
szívet robbantó vad kapaszkodó.
Tetszik a fojtogató szívverés.

Ki tudja: e meredek mily nehéz!
Mit kell legyűrni, milyen terheket,
mily súlyos a szív a világ felett,
mikor lehúzza minden oda, hol
igazán boldog volt valamikor.

Körözni csak fenn, mindig afelett,
amit bevallatlanul szeret,
és távolodni mindattól, ami
szárnyra bocsátotta: - a hajdani
mezők, a föld meleg lehelete,
az ismerős táj áldó tenyere;
a fészek lenn a porban, fű között
már rég nem látszik, de csak afölött
száll, csak az a föld pólusa neki,
- szívét bénítják hű mágnesei.

De lentről egyre űzik hangosan;
Csak feljebb szállhat, - mérik pontosan!
Madárnak addig tartják csak, amíg
Az égre írja haldoklásait.
Addig pacsirta csak a nyomorult,
amíg sikolt, vergődik, s lángragyúlt
röpte veszélyes szép csóváival
önhullásán nyer újult diadalt,
amíg könyörgése spiráljain
parittyaként csavarja fel a kín,
s mi átszegezi: a lelkesedés
dárdája magasra tartja szívét,
oda, ahol, ha szól, kiált, dalol,
a szív vére a torkon át kiforr.

És ő csak száll, lobogva egyre fel.
Már nem hallani - sír vagy énekel?
Már nem is látni - hol van, merre tart?
Csak magasabbról hallani a dalt.
A láthatárra, égre száll, s tovább;
- csillagok közt zengi a föld dalát.

 

 

2009. 07. 08. 12:21

Szép napot mindenkinek!

 

Kovács Kati kapcsán, és egy magán-jellegű történés miatt jutottak eszembe ezek a "honvágy-dalok".
Szegény lánykám nem jöhet haza... Családi összejövetel lesz pedig az egyik rokonunknál...
MINDENKI SZÜLINAPJA- kerti buli...
Mert most érünk rá egyszerre...
De a férje nem engedi egyedül! Ő meg nem jöhet... Így a lyány se jöhet... Férjuram nem vállalja a gyereket erre a hétvégére se! MÉG SOHA NEM VOLT VELE EGYEDÜL, PÁR ÓRÁT CSAK... Hát ilyen is van! Sírós

http://www.youtube.com/watch?v=0j2HnY4Emvw&feature=related

Hull a hó a kéklő hegyeken

 

http://www.youtube.com/watch?v=zTW0lM0Dpqk&feature=related

Oly távol, messze van hazám

És a vers, ami szinté IDE illik:


A FÖL-FÖLDOBOTT KŐ

/Ady Endre/

Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.

Messze tornyokat látogat sorba,
Szédül, elbusong s lehull a porba,
Amelyből vétetett.

Mindig elvágyik s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal, melyek elülnek
S fölhorgadnak megint.

Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban
Szomoruan magyar.

Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,
Kicsi országom, példás alakban
Te orcádra ütök.

És, jaj, hiába mindenha szándék,
Százszor földobnál, én visszaszállnék,
Százszor is, végül is.

Hmmm...
Csodás vers, ugye?
Én nem bírnék kint élni... Már Hegyeshalomnál honvágyam van, mikor utazom ki németbe..., s akkor nyugszom meg, mikor meglátom a hegyeshalmi tájat, a kis "koszos" vasútmelletti füves partoldalt...
EZ VAN...

 

 

2009. 07. 07. 21:52

Nyugodt álmokat, kellemes holnapot mindenkinek:

 

http://www.youtube.com/watch?v=CsMUPaWUWGE&feature=related

SZIVÁRVÁNY

 

Szeretettel Holdfény

 

2009. 07. 07. 19:04

S a másik kedvenc:

 

Romhányi József

 

A TEVE FOHÁSZA

Monoton
üget a süppedô homokon
a sivatag lova,
a tétova teve
tova.
Hátán rezegve
mozog a
rozoga
kúp
alakú púp.
A helyzete nem szerencsés.
Apró szemcsés
homokkal telve
a füle, a nyelve.
Sóvár szemekkel kutat
kutat.
Még öt-hat nap
kullog baktat.
Az itató tava távol,
s oly rettentô messze még az oázis.
Erre utal az alábbi fohász is:

- Tevék ura!
Te tevél tevévé engem eleve,
Teveled nem ér fel tevefej tétova veleje.
Te terved veté a tevevedelô tavat tavaly távol,
de tévednél, vélvén,
vén híved neved feledve
elvetemedve
vádol.
Nem! Vidd te tevelelkem hovatovább tova,
mivel levet - vert vederbe
feltekerve - nem vedelve
lett betelve
a te tevéd szenvedelme.
Te nevedbe
legyen eme
neveletlen tevetetem
eltemetve!

S evezzevel ava teve

levelkévét kivilevelhevelteve.

 

/Részlet a "Szamárfül" c. verses kötetből/

 

 

2009. 07. 07. 17:03

Akkor most jöjjön a "rímhányó" Romhányi József is:

 

A BŰNBÁNÓ ELEFÁNT

 

Az elefánt elmélázva

a tópartra kcogott,

és nem vette észre lent a

fűben a kis pocokot.

Szerencsére agyon mégsem taposta,

csak az egyik lábikóját

egyengette laposra.

- Ej, de bánt, ej de bánt! -

sopánkodott az elefánt.

- Hogy sajnállak, szegényke!

"Büntetésül te most tízszer

ráhághatsz az enyémre!"

 

KacsintásVigyorNevetés