ÉRTÉK A MÉRTÉK! - mindenfajta művészeti ágból szemelvények

Ami pedig a gyereklányok "hercegnős mániáját" illeti, való igaz, hogy ez bizonyos időszakában van a kislányoknak, én azonban mégis úgy vélem, hogy a felnőtt emberek többségében ma is ÉL a nemesi ivadékokkal szembeni - majdhogynem feltétel nélküli - tekintélyelvűség, legyenek is bármely nemzetiségűek, bőrszín- és vallástól függetlenül.

Ezen elgondolkoztam egész komolyan is, mikor elolvastam Asimov trilógiáját (Birodalom), amit ajánlottál.
Méghogy tízezer év múltán is lesz ilyesmi? Császár, herceg, stb.??? Elképesztő, s egyben riasztó gondolat!:(((

Továbbá: 
Nem hinném, hogy EZ a gyereklány hercegnős mizéria közelebb hozná egymáshoz a különféle nemzetiséghez tartozó emberek toleranciáját, egymás elfogadó készségét, s elősegítené a rasszizmus megszünését.
Ennek TUDATOSNAK KELL lennie, mert sajnos, másképpen (automatikusan pl.) nem megy!
Mert az emberi faj észlény, s nem ösztönlény, illetve csak részben az, ezért TANÍTANI kell neki bizonyos fontos - főleg társadalmi - fogalmakat.

S ehhez pl. fontos tudatni az emberrel már gyerekpalánta korában, hogy KÜLÖNBSÉGET kell tudni tenni a másik fél SZERETETE és a TISZTELETE között.
Nem kell ugyanis minden embert szeretni (bár Jézus EZT tanította - állítólag!), de tisztelni igenis kell mindaddig, míg a tiszteletet el nem játszotta a viselkedésével (pl. a bűnözőket nem " illik" tisztelni, de szeretni egy hozzátartozónak lehet, sőt, talán EZ tarthatja életben...).

A szeretet a szívből jön, a tisztelet viszont észbeli dolog. Legalábbis én így gondolom.

A hazafiság nem érzés, hanem hit: szilárd, szinte prózai hit saját nemzetünk múlt- és jelenbeli felsőbbrendűségében.
Clive Staples Lewis

Tiszteld minden ember hazáját, de szeresd a magadét.
Helen Keller


Csak az a nemzet érdemes jobb sorsra és örök életre, amely meg tudja becsülni nagyjait, és amelynek mindig szem előtt lebeg azok példát adó munkássága.
Esterházy Janos

Néha otthontalanabb lesz az, aki otthon marad, mint a másik, aki a világba megy.
Márai Sándor

Akik az igazság sírjára köveket hengerítenek, azok nem hisznek Magyarország föltámadásában. Mert Magyarország igazsága csak az igazság Magyarországa lehet.
Juhász Gyula 

saját  fotó

Először is, ne árts! Könnyebb mondani, mint megtenni. Elmondhatjuk a világ összes fogadalmát, de tény, hogy a legtöbben mindig okozunk kárt. Olykor még ha segíteni is próbálunk, többet ártunk, mint használunk. És aztán bűntudat kivillantja a foga fehérjét. Hogy mit kezdesz ezzel a bűntudattal, az rajtad áll. Ránk hárul a döntés: vagy hagyod, hogy a bűntudat visszarántson oda, ahol első alkalommal is bajba kerültél, vagy tanulsz a bűntudatból, és megteszel mindent, hogy továbblépj.
Grace klinika

A hegymászókat lefotózzák a hegy tetején. Mosolyognak, izgatottak, győzedelmesek. Útközben nincs fotózás, mert ki kíváncsi az előzményekre? Lökjük magunkat, mert kell. Nem azért, mert tetszik. A könyörtelen mászást, a fájdalmat és kínt, hogy előre lépj... ezt senki nem fotózza le. Senki nem akar emlékezni erre. Csak a kilátás érdekes a végén. A lélegzetelállító pillanat a világ tetején. Emiatt mászunk. Ez megéri a fájdalmat. Ez benne a legjobb... ez mindent megér." Grace klinika

Részvétem, de sajnos távgyógyítással a dolog nem működik. Sejtésem nincs, mi lehet az oka az eltünéseknek... Keresni kéne valakit, aki valamennyire ért hozzá (nem én vagyok az) és azzal megbeszélni... Már ha van ilyen a környéken..

Már bocs, de a "könnyű műfaj" az is lehet szinvonalas. De még mennyire. Hát istenkém, nem hal meg mindenki a végén, de ezt csak ki lehet bírni... :0))

Ami meg a hercegnős dolgokat illeti, azt kell monjam, hogy minden kislány a szíve mélyén szeretne királylány lenni (a kisfiúk meg királyfik) egy bizonyos korban... Még akkor is így volt ez talán, mikor még nem is volt Disney, meg tévé... Persze a lelke mélyén mindegyik tudja, hogy nem lesz az, de ettől még a mese az mese... (csak csendben jegyzem meg, hogy a ma már kapható mindenféle bőrszínű és nemzetiségű "hercegkisasszonyok" nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egymást ne a bőrük színe alapján (vagy más külső jegyük alapján) értékeljük... És ez is fontos..

ismét eltűntek  a festményeim melyek  a FB  oldalamon mai napig ott vannak befejeztem

Hát igen, lehetett Honthy Hannát szeretni, vagy nem szeretni, de el KELL ismerni, a maga korában a legmagasabbra jutott, amilyen magasra csak juthat egy szegény, csonka családból származó zsidólány.
Itt a hangsúly a SZEGÉNY-en van!
Pedig ritka, ha ezen kisebbség soraiban szegényt is találni...

Jómagam sosem voltam operett párti, kamaszlányként meg egyenesen nem kedveltem ezt a műfajt, sziruposnak, csöpögőnek tartottam, olyannak, amelynek a VALÓ ÉLETHEZ semmi köze, amelyet festett a történeteiben. Úgy tűnt, a szerzők szinte "futószalagon" gyártották az operetteket, egyiket a másik után...
Egy letűnt világ itt ragadt műfajának tekintem most is.
És meg kell, hogy mondjam, azon előadóművészek nélkül, akik ezekben játszottak (Honthy, a két Latabár, Ráthonyi, Sárdi, Fedák Sári, stb.) nem is lett volna ennyire sikeres a közönség körében.

Figyelemre méltó szerintem, hogy mennyire meghatározó volt a nemesi rang az átlagemberek körében (tekintély-elv!), s én úgy látom, hogy ez még most is piedesztálon van, higyjen is bárki bármit, de gondoljunk csak a mai kislányok "hercegnő mániájára"!
Mit rajzol egy mai kislány is, ha már tud rajzolni valamelyest?
Hát mi mást, mint HERCEGNŐKET!:DDD
És a média (pl. a gyereklányoknak szánt színes képesújságok!) még rátesz erre néhány lapáttal!
Giccsparádé Disney módra:





Hááát.... mernek!;o)

Hát Honthy Hanna valóban nagy művész volt a "könnyű" műfajban... Én azonban csak időskorában láttam már (eléggé idős korában) és bizony nem kedveltem, és ma sem kedvelem az akkori alakításait. Bizonyára amikor még fiatalabb volt, valóban isteni tehetség lehetett (anélkül azért akármennyi patronálója lett volna, nem ment volna a dolog).

130 éve lesz februárban, hogy megszületett Magyarország legkiválóbb (azóta is utánozhatatlan!)  operettprimadonnája, HONTHY HANNA:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Honthy_Hanna

Honthy Hanna (eredetileg Hügel Hajnalka, Hajnal Hajnalka; Budapest, 1893. február 21.^[4] – Budapest, 1978. december 30.) Kossuth-díjas magyar színésznő, operettprimadonna, érdemes és kiváló művész.
Édesanyám kedvence volt, sosem mulasztotta el, ha a rádióban szerepelt. 
Honthy Hanna számos operettben játszott, fiatal énekesektől kezdve a nagymamakorú szerepekig (Csárdáskirálynő, Nagymama) mindenben kiválót és EGYEDIT alakított.
https://www.origo.hu/kultura/20191031-honthy-hanna-porttre.html?pIdx=5
Szinetár Miklós ezt mondta róla:
"A »klasszikus« operettben a primadonna a közönség lába elé borul, ő elintézte, hogy az ő lábai elé boruljanak. Ismerte a színpad valamennyi trükkjét, ami nagyon fontos ebben a szakmában. Mindemellett olyan szuggesztivitás, olyan magabiztosság áradt belőle, hogy senki nem tudott neki ellenállni. Azt hiszem, volt a lényében valami Thomas Mann Mario és a varázslójának Cipollájából."

Hát ez sajátságos, drága Jadzia, és teljesen érthetetlen, nagyon sajnálom!:'(

Drága Holdfény

It van mert még egyszer feltettem de nem teszem.4 napig  fent  volta többi is majd eltűnt az összes a saját oldalmról hozom őket ahol mai napig ott vannak

Drága jó Jadziám, ne bosszankodj!
De hát ITT van az Alesandra Ferri kép, és csodás!:))

Nem tudom, mi lehet Nálad, de azt tudom, hogy vannak webhelyek, ahonnan egyszerűen NEM lehet képet hozni, mert NEM JELENIK MEG SE!
Ilyen volt nekem az imént a Kutyás topicban a mongúzról szóló cikknek a képei. Hiába voltak kivíve a guglira, copizva NEM jelentek meg a hsz-emben, de ezt azonnal látni lehetett, hogy NEM LÁTNI!:DDD
Ezért aztán elhoztam az egész cikket képestől, így legalább látható a mongúz bravúros támadása.

Ez meg egyerűen hihetetlen! ZÖLD lepkeorchidea:
Annyira zöld, hogy már zöldebb nem is lehetne! :)))

Najóvannnnaaaaa!
Megfejtés nem gyütt, tehát "szabad a gazda": 
Hát a ZŐD SZÍN! 
Én legalábbis zöld színű rózsát még nem láttam.
Ha jól tudom, az orchideában létezik zöld színű. A hortenzia némelyikének is van eleinte pár zöld színű szirma, de az is beszínesedik később.

Zöld orchidea:

Jellegzetes emberi vonás, hogy ha személyes problémákkal kerülünk szembe, a legmélyebben személyes dolgokat a legnehezebb a logikánk ítélőszéke elé citálni. Inkább vergődünk, kapkodunk, inkább okolunk akármit, mint az igazi, mélyen gyökerező valamit, ami valójában emészt minket." Franz Herbert