ÉRTÉK A MÉRTÉK! - mindenfajta művészeti ágból szemelvények

ÉRTÉK A MÉRTÉK! - mindenfajta művészeti ágból szemelvények

2009. 06. 22. 18:27

Kedves MINDEN ide látogató OLVASÓ!

Ebben a rohanó, agyat és idegeket borzoló világban álljunk meg egy pillanatra!Vigyor

Csodálkozzunk rá a bennünket körülvevő világra.

Olvassuk el az éppen kezünkbe akadt verset, hallgassuk meg a rádióban éppen felhangzó zenét, nézegessük meg a látóterünkbe került épületet, szobrot, képet...

Ha nyitott szemmel, nyitott füllel, s főleg NYITOTT SZÍVVEL járjuk útjainkat, bizony, meglepően sok szépségre tudunk találni.

Az interneten böngészve is keressük az IGAZI ÉRTÉKEKET, s hozzuk ide mindannyiunk örömére, hogy a 250 éve elhunyt Joseph Haydn-t idézzem:

"A földön oly kevés a boldog és megelégedett ember... Talán a te munkád olyan forrás lesz, amelyből a gondterhelt néhány pillanatra nyugalmat, üdülést merít."

Kívánok jó böngészést, szellemi kikapcsolódást mindenkinek!

Szeretettel Holdfény

 

jadzia

2022. 01. 08. 19:46
JÓZSEF ATTILA:TAVASZ VAN! GYÖNYÖRŰ!
Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,
Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
Mezei szagokkal a tavaszi szél.
 
Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,
Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.
Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!
Minden gyerek lelkes, jó ízű kacagás!
 
Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel -
Lehet, hogy egy műalkotás erről: 1 személyid Neogrády Antal
jadzia

2022. 01. 08. 19:46
ADY ENDRE:A Sion-hegy alatt
Borzolt, fehér Isten-szakállal,
Tépetten, fázva fújt, szaladt
Az én Uram, a rég feledett,
Nyirkos, vak, őszi hajnalon,
Valahol Sion-hegy alatt.
Egy nagy harang volt a kabátja,
Piros betűkkel foltozott,
Bús és kopott volt az öreg Úr,
Paskolta, verte a ködöt,
Rórátéra harangozott.
Lámpás volt reszkető kezemben
És rongyolt lelkemben a Hit
S eszemben a régi ifjúság:
Éreztem az Isten-szagot
S kerestem akkor valakit.
Megvárt ott, a Sion-hegy alján
S lángoltak, égtek a kövek.
Harangozott és simogatott,
Bekönnyezte az arcomat,
Jó volt, kegyes volt az öreg.
Ráncos, vén kezét megcsókoltam
S jajgatva törtem az eszem:
„Hogy hívnak téged, szép, öreg Úr,
Kihez mondottam sok imát?
Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem.”
„Halottan visszajöttem hozzád
Én, az életben kárhozott.
Csak tudnék egy gyermeki imát.”
Ő nézett reám szomorún
S harangozott, harangozott.
„Csak nagyszerű nevedet tudnám.”
Ő várt, várt s aztán fölszaladt.
Minden lépése zsoltár-ütem:
Halotti zsoltár. S én ülök
Sírván a Sion-hegy alatt.
Lehet, hogy műalkotásThomas Moran :Moutn Zion
jadzia

2022. 01. 08. 19:14

Lehet, hogy egy kép erről: 1 személy és , szöveg, amely így szól: „„Ha szolgálni kívánok valakit, azokat kívánom szolgálni, kiknek szolg szolgájuk nincsen: a védteleneket. Akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott jó szó.' (Göncz Árpád)”

2022. 01. 08. 0:44

Ezt most találtam, gondoltam, még elmegy, hisz a karácsonyi hangulat még vagyogat:

https://www.youtube.com/watch?v=CEHOBbV2nSA
Szamár karácsonyi Shrekkentése
Szamár karácsonyi Shrekkentése - Teljes mese magyarul ! - YouTube

jadzia

2022. 01. 07. 19:20

https://www.youtube.com/watch?v=PTEvNzXC5Qc

 

Ellhunyt Siydney Poitier egyik szuper filmje a MegbilincseltekSidney Poitier, Actor born - African American Registry

jadzia

2022. 01. 06. 19:53
Vízkereszt, epifánia (Epiphania Domini, azaz az Úr megjelenése vagy Urunk megjelenése) vagy háromkirályok[ az egyik legősibb keresztény ünnep, amely Jézus Krisztus megjelenésének, kinyilvánulásának momentumait kapcsolja egybe:
a napkeleti bölcsek imádása (és korábban, a karácsony ünnepének kialakulása előtt Jézus születése);
Jézus megkeresztelkedése a Jordánban;
Jézus első csodája (a víz borrá változtatása) a Kánai menyegzőn.
Ezek közül később keleten Jézus keresztsége lett hangsúlyos (erre emlékeztet a vízszentelés), nyugaton pedig a napkeleti bölcsek látogatása került előtérbe – olyannyira, hogy a római katolikus egyház a második vatikáni zsinat óta csak ezt ünnepli vízkeresztkor, a többit más napokra helyezték át.
A római katolikus egyházban főszabályként január 6-án ünneplik.][5] Az ónaptárat használó keleti keresztény egyházak a Gergely-naptár szerinti január 19-én tartják, mivel a Julianus-naptár jelenleg 13 nap késésben van a Gergely-naptárhoz képest.
A katolikus egyházban a karácsonyi ünnepkör advent első vasárnapjától, a karácsonyi idő karácsony előestéjétől a vízkeresztet követő vasárnapig tart. Vízkereszt a farsang kezdete.
Az ünnephez számos népszokás kötődik; ezek közül ma már csak az él, hogy ekkor szokás leszedni a karácsonyfát.[
Lehet, hogy egy kép erről: 2 emberAlbrecht Dürer: A háromkirályok imádása
jadzia

2022. 01. 05. 19:18

Lehet, hogy egy kép erről: 1 személy, fa, szabadtéri és , szöveg, amely így szól: „George Bernard Shaw: "Nem azért felejtünk el játszani, mert meg- öregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani."”

2022. 01. 01. 17:57

Kedves Bajot!

Örülök, hogy ismét láthatunk köreinkben!:)))
Köszönjük a novellát és a verset, amit hoztál, ha időd engedi, gyere máskor is, és a többi fórum témáinkhoz is szívesen vesszük, ha hozzászólsz, vagy hozol oda illő beírásokat, pl. mit szeretsz? Cicákat, vagy kutyusokat?


2022. 01. 01. 17:50

Kedves Jadzia!
Nem ismertem Damu Rolandot. Nem nézek tv. sorozatokat, de talán jobb is ilyen embereket nem ismerni:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Damu_Roland

Pedig milyen sokat foglalkoztatott színész volt! Nem is értem, miért viselkedett úgy, mintha ő lett volna a meg nem értett művész, olyan, mint akit mellőztek volna egész életében?!:((( 
Sajnos sok "művészben" nincs meg a kellő alázat a művészet iránt, amit képviselnie illendő lenne...:(((

2022. 01. 01. 17:33

Mark Twain idézetéről eszembe jutott József Attila egy tömör, igazságot árasztó verse:

József Attila: Két hexameter

Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.

(1936)

Fuck Yeah József Attila

2022. 01. 01. 17:25

Kedves Jadzia!
Idézek az általad betett idézetből, mellyel mélyen egyetértek:
"Ha valaki csak akkor tart értékesnek, ha az ő elvárásai szerint gondolkodsz, élsz, akkor valójában nem téged tart értékesnek. Hanem önmagát."
Sajnos, a baj ott van, hogy éppen csak AZ nem tudja, mennyire igaz ez a gondolata Csitáry-Hock Tamásnak, akire nagyon is jellemző ez az "elvárási" tulajdonság!:(((
Bizony, bizony, az emberek "elvárásai" többnyire másokkal szemben jelentkeznek, önmagukkal szemben igen ritkán!...

2021. 12. 28. 22:05
Benedek Elek: Újesztendei ének
Adjon Isten, ami nincsen
Az új esztendőben!
Így énekelt Arany János
Rég elmúlt időben.
Adjon Isten, ami nincsen
Én sem kérek másat,
Hogy mi nincsen, nem kell ahhoz
Semmi magyarázat.
Minden ember maga tudja,
Mi néki hiányos,
Azért kérte azt, mi nincsen
A jó Arany János.
Ami megvan, bolond kéri,
Meg a telhetetlen,
Kérjük hát csak, ami nincsen
Egyezzünk meg ebben.
Kevés a van, sok a nincsen
Ma is, miként régen,
De a sok közt, hogy egy nincsen
Rettentő nagy szégyen.
Nincs szeretet a szívekben:
Ez a legfőbb nincsen,
Szeretetet a szívünkbe:
Ezt adjon az Isten!

2021. 12. 28. 22:03

MÓRA FERENC:  BEREC ÁNGYÓ KENYEREI                  Hogy a nyáron édesanyámnál jártunk, fölnéztem a kenyerespolcra, és a kenyerespolcról eszembe jutott Berec ángyó. Kisgyerek koromban ő sütögette nekünk a kakastejes kenyeret, aminek még most is a számban van az íze.
– Mit mosolyogsz, cselédem? – kérdezte tőlem édesanyám.
– Berec ángyó jutott eszembe. Ugyan megvan-e még?
– Meg bizony, gyerekem – bólintott édesanyám -, csakhogy most már nem folytatja a mesterségét. Föl vitte isten a dolgát. Kiment lakni a maga tanyájára, most ott uraskodik.
De már ezt nem lehetett megállni nevetés nélkül.
– No – mondom -, azt már magam is szeretném látni, hogy milyen lehet Berec ángyó, mikor uraskodik. Hamar fogd be a csikókat, Panka, megyünk Homokországba.
Nem telt bele egy cipókiszakajtásnyi idő, már akkorra Panka befogta a csikókat. Úgy kell azt érteni, hogy lerúgta a cipőcskéit. Nincs annál nagyobb öröm, mint mezítláb kocogni Homokországban.
Egyéb öröme úgyse igen volt az utunknak. Nyár végén nagyon szomorú ország ez a Homokország. Fűt, fát lelegel ekkorára a szárazság. Zöld mezőnek, dalos madárnak híre sincs már. Éhenkórász varjak fekete felhője kavarog a szúrós tarlók felett.
Annál jobban megörültünk, mikor haragoszöld eperfák közül fehérlett felénk egy takaros tanyaház. Oszlopos tornácú, cseréptetejű, városba beillő, őszirózsák kukucskáltak ki a rácskerítésen. Kéményéből úgy bodorgott ki a füst, mintha kendőt lobogtatna valaki:
– Kerülj beljebb, szegény vándor!
Kis kanászgyerek pattogtatta a karikását az út szélén, megkérdeztem tőle, kié ez az uras tanya.
– Berec ángyóé – mondta a gyerek, és megemelte mellé a kalapját.
“Úgy nézem, fele se tréfa az uraskodásnak” – gondoltam magamban, ahogy a zöldre festett ajtót kinyitottam. Abban a percben Panka belefogódzott a zsebembe, és nagyon szeretett volna belebújni.
– Jaj, a kutyák! – pityergett ijedten.
Két lompos kutya buffogott elejbünk. Egyszerre rájuk ismertem, mert engem is sokat megriasztottak kiskoromban.
– Gurulj, ne, Lapulj, te! – csettintettem oda nekik az ujjammal, s a két eb egyszerre hízelegve dörgölte hozzám a nagy bumfordi fejét.
– Szép tőletek, hogy úr korotokban is rám ismertek – hajoltam le hozzájuk.
Hát mire föltekintek, már előttünk áll Berec ángyó, de tulajdon úgy ám, mint húsz esztendővel ennek előtte. Foltos kék kötőjének felgyűrve az egyik sarka, babos kendővel hátrakötve a feje, kormos az ábrázata, még tán a szénvonó is a régi volt a kezében. Csak a ránca lett több, meg a haja kevesebb.
– Megismer-e, Berec ángyó? – hajoltam le a töpörödött anyókához.
Berec ángyó ernyőt csinált a tenyeréből a szeme fölött, és az alól kémlelt végig.
– Meg ám, lelkem – kapott a kezem után -, megismertem a vastag szemöldökérül.
Már akkor törülgette le az ábrázatáról a pernyét, és tessékelt be a tisztaszobába
– Nem megyek én, Berec ángyó – szabadkoztam -, jobb lesz a konyhán. Úgyis rég éreztem már friss kenyérszagot.
No, az ángyó konyháját majd fölvetette a drága jó szag. Kilenc nagyocska cipó mosolygott a konyha földjén, fényes, barna hátú, piros púpú kalácscipó. Megláttam már azt, ámbár ángyó illegett-billegett előttünk, hogy hátha valahogy eltakarhatná őket.
– Nini – kérdeztem meglepődve -, hát Berec ángyó még most is sütöget? Ebben a nagy módban?
Ángyó megzavarodva köhintett egyet-kettőt.
– Csak magamnak sütögetek, lelkem. Tudja, nagyon beleszoktam negyven esztendőn keresztül. Már most meg nem állom, hogy legalább egyszer egy héten a dagasztóteknő mellé ne álljak.
– De hát csak nem eszik meg minden héten kilenc kenyeret, Berec ángyó? – nevettem el magamat.
– Akad annak gazdája mind a kilencnek, lelkem – mosolyodott el Berec ángyó is. – Ehol ez a kis cseléd is mindjárt magára vállal egyet.
Azzal a legpirosabb cipót odakínálta Pankának. Azt a kis cseléd mindjárt úgy pártfogásába vette, mintha egymaga akarná megenni az egészet.
– Kettőnknek szánta pedig ezt, ugye, Berec ángyó? – kérdeztem ángyót, de már akkorra besuttyant a szobába. Mikor kijött, majd meg nem ismertem. Szép tiszta ruhát öltött, csipkés főkötőt tett a fehér hajára.
“Nini, kezdődik az uraskodás” – gondoltam magamban. Ángyó pedig magyarázóformán simított végig a ruháján.
– Most már jöhetnek a népeim!
Akkorra már ott is állt a konyhaajtóban a karikásostoros kanászgyerek, s beköszönt nagy alázatosan:
– A kenyeremért jöttem, Berec ángyó!
– Itt van, gyerek, fogyaszd el egészséggel – tett a karjára egy kenyérkét Berec ángyó.
De már akkor egy kis libapásztorlányka is ott ácsingózott. Két-három kolduska is ott csoszogott a tornácon. Egy-két ágrólszakadt öreganyó is lappangott mögöttük. Ez mind kapott egy-egy kenyeret, s kisvártatva csak egy maradt a kilencből.
– No, ez nagy búcsújárás volt, ángyó – szólaltam meg, mikor magunk maradtunk.
– Így van ez minden szombaton este, lelkem – felelte Berec ángyó. – Sok ezen a tájon a szegény nép, s mind ide van szokva. Ezeknek sütögetek én mostanában, lelkem. Nekem is jólesik, tudja, meg nekik is.
Szégyen, nem szégyen, de egy darabig nem tudtam szóhoz jutni.
– Hát ez a kilencedik kenyér? – kérdeztem azután.
– Az se szárad rám, lelkem – felelte ángyó, s kétfelé vágta az utolsó kenyeret. Fehér kendőbe takargatta, és föltette a polcra, a másik felét meg odatette a mezőre néző szelelőlyukba. Hanem előbb lehámozgatta az égettjét.
– Nemigen bír már rágni szegényke – mondta mentegetődzve.
– Kicsoda, Berec ángyó?
– Aki a kenyeret elviszi a szelelőlyukból – hebegte az öregasszony. De olyan restelkedve, hogy nem akartam tovább vallatni.
“Majd kinézzük azt” – gondoltam magamban, s búcsút vettünk Berec ángyótól. Hanem addig el nem eresztett, míg föl nem bokrétázott őszirózsával.
A tanya mögött aztán lesbe álltunk, de nem sokáig kellett várakoznunk.
Hamarosan megjelent az utolsó is Berec ángyó népei közül. Egy sovány, kócos, öreg juhászkutya. Látszott rajta, hogy nagyon tudja a járást, mert egyenesen a szelelőhöz ment, felágaskodott, s elszaladt a fél kenyérrel.
Néztem, néztem utána, míg csak Panka meg nem rántotta a kabátom.
– Gyerünk, apu, mert már gyújtogatják az angyalok a mennyei lámpásokat.
Én pedig arra gondoltam, hogy ha Berec ángyó a mennyországba kerül, az angyalok bizonyosan a főhelyre ültetik az Úristen aranyasztalánál.

jadzia

2021. 12. 28. 11:06

December 28. - Az "aprószentek" emléknapja - Aprószenteknek a bibliai hagyomány szerint Heródes által Jézus születése után lemészárolt két év alatti fiúgyermekeket nevezik a katolikus keresztények.

Aprószenteki engesztelés a Székesegyházban - Szombathelyi Egyházmegye

The Massacre of the Holy Innocents by Rubens

Hála isten, hogy megéltük
aprószentek napját.
Adja isten, hogy többeket megélhessünk,
de nem búval, bánattal,
hanem örvendetes napokkal.
Jó légy, friss légy, egészséges légy!
Vízért küldenek borért menj,
borért küldenek, vízért menj,
Szüleidnek jó gyermeke légy,
a férjednek jó felesége!
Adjon isten sok bort,
bő búzát, békességet!
          (Beck 1974a: 201–202)

Gerendáson az aprószentek-napi korbácsoláskor a következő mondókát mondták wikipédia

jadzia

2021. 12. 28. 10:52

Lehet, hogy egy kép erről: , szöveg, amely így szól: „fidelto ébresztÅ Az emberiség égető problémáinak megoldása mindig elmarad, mert kiderül, hogy a problémák hol nem égetÅ‘ek, hol nem megoldhatóak, hol nem problémák. -FALUDY GY֖RGY”

2021. 12. 27. 23:43

Már az Új Esztendőre gondolva elhoztam egyik ide illő kedvencemet:

https://www.youtube.com/watch?v=pkGDk1zqwZ8
Nagy László: Adjon az isten
Elmondja: Nagy László (1925-1978)

Nagy László

ADJON AZ ISTEN

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet -
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.

Nagy László Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, grafikus, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja. Pályája kezdetén F. Nagy László néven jegyezte publikációit. Wikipédia
Született1925. július 17., Iszkáz
Meghalt1978. január 30., Budapest

Nagy László, költő, műfordító évfordulója | Hír.ma

jadzia

2021. 12. 27. 20:03
Mindig legyél tisztességes! Ez majd sok embernek örömet okoz, a többi pedig megdöbben.
Mark Twain
Légy őszinte és csak a becsületre adj,
Ne mondj ki szót, mely nem a szívből fakad.
Moliére
Az a kevés őszinteség, ami a világon van, az olyanoké, akiket valami bánat megpróbált.
Tennessee Williams
Lehet, hogy egy kép erről: 1 személy és belső térHelen Bouchet és Thiego Bordin Nikolay Krusser fotó
jadzia

2021. 12. 27. 20:02
Ha valaki csak akkor tart értékesnek, ha az ő elvárásai szerint gondolkodsz, élsz, akkor valójában nem téged tart értékesnek. Hanem önmagát. Önmaga értékrendjét akarja benned viszontlátni. Mint egy tükörben. Amit ő értéknek gondol, azt szeretné benned látni, azt akarja tőled megkapni. És ha próbálsz megfelelni neki, akkor már nem TE vagy, hanem Ő."
Csitáry-Hock Tamás
Nem érhető el leírás a fényképhez.Shawna Erbackfestméne
 
jadzia

2021. 12. 27. 20:01
Kosztolányi Dezső
SZERETET
Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és férfi,
akit szeretek.
Rokonszenves boltileányok,
kereskedősegédek, régi és hű
cselédek, lapkihordók, csöndes,
munkás írók, kedves tanárok,
kik vesződnek a kisfiammal.
Találkozunk mi olykor-olykor,
meg-megállunk, szemünk összevillan,
s én még maradnék tétovázva,
talán hogy elmondjam ezt nekik.
Mégsem beszélek, mert csak a részeg
aggastyánok s pulyák fecsegnek.
Ilyesmiről szólni nem ízléses.
Meg aztán nincsen is időnk.
De hogyha majd meghalok egyszer,
s egy csillagon meglátom őket,
átintek nékik kiabálva,
hajrázva, mint egy gimnazista:
"Lásd, téged is szerettelek!"
Lehet, hogy egy kép erről: szabadtéri és fa