ÉRTÉK A MÉRTÉK! - mindenfajta művészeti ágból szemelvények
2009. 06. 22. 18:27
Kedves MINDEN ide látogató OLVASÓ!
Ebben a rohanó, agyat és idegeket borzoló világban álljunk meg egy pillanatra!
Csodálkozzunk rá a bennünket körülvevő világra.
Olvassuk el az éppen kezünkbe akadt verset, hallgassuk meg a rádióban éppen felhangzó zenét, nézegessük meg a látóterünkbe került épületet, szobrot, képet...
Ha nyitott szemmel, nyitott füllel, s főleg NYITOTT SZÍVVEL járjuk útjainkat, bizony, meglepően sok szépségre tudunk találni.
Az interneten böngészve is keressük az IGAZI ÉRTÉKEKET, s hozzuk ide mindannyiunk örömére, hogy a 250 éve elhunyt Joseph Haydn-t idézzem:
"A földön oly kevés a boldog és megelégedett ember... Talán a te munkád olyan forrás lesz, amelyből a gondterhelt néhány pillanatra nyugalmat, üdülést merít."
Kívánok jó böngészést, szellemi kikapcsolódást mindenkinek!
Szeretettel Holdfény
Ma egy ritkán hallható zeneművet hoztam, két változatban is.
Először egy kitűnő zongoraművésztől, Ivo Pogorelichtől hallhatjuk:
https://www.youtube.com/watch?v=ZNlHgd4yHoY
Ivo Pogorelich - Bécs, 2015. "Balakirev: Islamey"
A művész fiatalkorában
Angolról fordítva:
-Ivo Pogorelić jugoszláv születésű horvát zongoraművész. Néha unortodox interpretációiról ismert, amelyek jelentős rajongótábort, valamint zenei szakértők dicséretét és kritikáját vonták maguk után. Wikipedia (angol)
Most hallgassuk meg a művet zenekari változatban is:
https://www.youtube.com/watch?v=z1B2KkxbA_U
Balakirev: Islamey // Gianandrea Noseda & London Symphony
Angolról fordítva:
-Az Islamey: Oriental Fantasy Mily Balakirev orosz zeneszerző 1869-ben írt kompozíciója zongorára. Harold C. Schonberg megjegyezte, hogy az Islamey-t "egy időben… a legnehezebbnek tartották az összes zongoradarab közül, és még mindig az egyik legnehezebb zongoradarab." Wikipedia (angol)
A műből zenekari változat is készült.
Heltai Jenő: SZABADSÁG
Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.
Tudd meg : szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is aki pőre.
Tudd meg : szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,
Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,
Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle….
Szabad akar maradni mindörökre.
Szabadság ! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd !
Tudd meg : szabad csak az,
Aki oly áhítattal mondja ki,
Mint Istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.
Ínség, veszély, kín meg nem tántorít
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat,
Az sose rab, ki lélekben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen,
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.
Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak, és élni mernek érte.
De nem azért dúlt érte harc,
Hogy azt csináld, amit akarsz,
S mindazt, miért más robotolt,
Magad javára letarold,
Mert szabadabb akarsz lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár.
Nem a te árud. Milliók kincse az,
Mint a reménység, napsugár, tavasz,
Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva
Ráönti illatát a szomjazó világra,
Hogy abból jótestvéri jusson
Minden szegénynek ugyanannyi jusson.
Míg több jut egynek, másnak kevesebb,
Nincs még szabadság, éget még a seb.
Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak…
Gyáva rab vagy.
Delacroix: A szabadság vezeti a népet
Igazad van, még a mondás is így szól:
"A pénz nem boldogít!" /De jó ha van!;o)/
Még szép, hogy nem!
Jól is nézne ki a világ, tele iríggyel!:(((
Ja, képzeld, olvastam itt valahol a neten a foci VB kapcsán (szerdán meccseltek Spanyolországgal), hogy a világ legboldogabb országa Costa Rica:
https://www.otptravel.hu/inspiraciok/costa-rica-a-vilag-legzoldebb-legboldogabb-orszaganak-latnivaloi
Mivel nem tudtam róluk semmit, ezért rákerestem, és igen meglepődtem!
Nos, ebben igazad van, mert biztosan vannak... Nem is kevesen. Ne érts félre, nem magamra gondolok. De életem során hány és hány iriggyel hozott össze a sors. Jó, megengedem, általában nem a másik boldogságát irigyelték, hanem a pénzét (autóját, lakásást, beosztását, stb.), de persze titokban ette őket a méreg... No de hát azért ez nem általánosan érvényes mindenkire.
Mondhatnám, hogy "A kivételek erősítik a szabályt!" - de NEM mondom, mert előszöris NEM SZABÁLY az, amit egy író következtetésként bizonyos helyzetekből levon.
Szerencsére nem minden boldogság alapul valaki boldogtalanságán, de bizonyára előfordulnak olyan dolgok, amikor az ember nem is tudja, hogy az Ő öröme valakinek boldogtalanságot okoz.
Ilyen eset bizony TÖBB VAN, mint hinnénk.
Biztos kinevetsz, hogy egy MESÉT hozok példának, de vajon Hófehérke gondolt arra, mikor boldogan éldegélt a hét törpe között, hogy valahol egy hiú királynő boldogtalanságában dúl fúl, és gonoszságon töri a fejét azért, mert VAN őnála szebb nő a világon?...
Sajnos, az életben is vannak ilyen "titkos irigyek", akikről fogalmunk sincs!
Kedves Holdfény!
Már megint félrement a dolog... Nem azt mondtam, hogy nem fordulhat elő, hogy valakinek a boldogsága másnak nem okoz bánatot, vagy akár szenvedést. De nem arra épül. Persze, a csalódott szerelmes bánatos és boldogtalan, míg a másik, aki megtalálta az igazi szerelmét, boldog. De az ő boldogsága nem arra épült, hogy a másik boldogtalan legyen. Én speciel sokszor vagyok boldog, például, ha a kisunokám rámnevet... Mifene boldogtalanságra épül akkor az én boldogságom... Ne legyünk már gyerekek, hogy van egy okos ember (iró, költő, festő, zeneszerző, atomfizikus, gyógyszerkutató, stb.) és azt hisszük, hogy az ő kijelentései mindenek felett helyesek... Az emberi lélek sokkal bonyolultabb, semmint egyetlen mondatos dolgokkal le lehetne írni.
Kedves Dmolnár!
Nem adok Neked igazat!
Igenis VAN ilyesmi, hogy valakinek a boldog házassága valakinek a boldogtalanságára épül...
Főleg régen, mikor a "Suba subához, guba gubához!" szemlélet uralkodott.
Gondoljunk csak a Körhinta c. filmre...
Elismerem, hogy vannak sületlen írások is, de az ellenkezője is igaz!
Nekem pl. "A gyertyák csonkig égtek" c. Márai regény a sületlenség, mert egy megkeseredett, MÁS boldogságát irígylő emberről szól! Undorító, milyen önző és sértett hiúságban szenvedő az a vénember! És nem vagyok egyedül ezen véleményemmel!:(((
Az élet sokféle, ezért lehetnek váratlan kimenetelű történések is.
Nem mindenki tud filozofikusan gondolozni, CSAK ír, amit tapasztal, vagy ami FÁJ neki, nem kicsit, NAGYON!
És ráborítja a fájdalmát másokra, akik MERNEK boldogok lenni mások boldogtalansága árán is.
Az ÉLET MÁR CSAK ILYEN! "Egyszer hopp, másszor kopp!";o)
Kedves Holdfény!
Mint említettem, nem ismerem az írót, egyetlen sort sem olvastam tőle, kívéve azt, amit idehoztál, és az marhaság. Mit csináljak, szemlélet ide, szemlélet oda, valaknek boldogsága nem biztos (sőt), hogy egy másik boldogtalanságára épül. Nyugodj meg, az írók és költők is írhatnak egetverő ostobaságokat, amikor azt hiszik, hogy örök érvényű filozófiai kinyilatkoztatásokat kell tenniük. Pláne egy mondatban... Persze vannak jók is, nem mondom, de a többsége bizony sületlenség, ha kicsit jobban megnézzük...
Nagy marhaságot???!!!
Le vagyok döbbenve, kedves Dmolnár, le vagyok döbbenve!
"Kawamura többszörösen díjazott könyve hónapokig szerepelt a legfontosabb sikerlistákon, világszerte több mint egy millió példányban kelt el, harminckét országban jelent meg. Témája maga az emberi életút; azok a veszteségek, amelyeket óhatatlanul elszenvedünk. Eszünkbe idézi, miért kell szorosan magunk mellett tartanunk szeretteinket és hogyan fedezzük fel azt, ami igazán számít az életben."
Szerintem ilyesmi MARHASÁGOKKAL nem hinném, hogy elő szokott fordulni...
Inkább arról van szó, hogy MÁSFÉLE gondolkozásmóddal találkoztunk ebben a műben, mint a mi európai megcsontosodott szokásaink.
Bizony sokszor akkor jövünk rá, mit számított valaki az életünkben, mikor elveszítettük.
Kedves Holdfény!
Bár nem ismerem az írót, de azt kell mondjam, határtalanul nagy marhaságot hoztál tőle. Nem ismerek nagyobb boldogságot, mint örömet szerezni a másiknak. Méghogy az én boldogságom (amiben már megegyeztünk tán, hogy csak egy rövid ideig tartó átmeneti állapot) más boldogtalanságát okozná? Hiszen akkor nem lennék boldog...
És egy fontos mondanivaló, ami a könyvben szerepel:
"Ahhoz, hogy kapj valamit, valami mást el kell veszítened.
Az emberek semmit sem akarnak elveszíteni, ha valamit kapni szeretnének. De ez nem más, mint hogy megfosztják magukat egy cselekvéstől. Ha kap valamit, valaki más elveszít valamit. Az egyik ember boldogsága egy másiknak a boldogtalanságára épül."
Genki Kawamura (1979) 43 éves japán író
Kedves Jadzia!
Ezeket az általad betett képeket nézegetve ajánlok Neked és minden különleges irodalmat kedvelőnek egy nagyon szokatlan hangulatú könyvet:
"A történet főhősének napjai meg vannak számlálva. A rokonaival nem érintkezik, egyedül él, egyetlen társasága Káposzta nevű macskája és bizony felkészületlenül éri, amikor a doktor közli vele, hogy már csak néhány hónapja van hátra. De mielőtt nekiláthatna, hogy elintézzen mindent, amit feltétlenül meg akar tenni, megjelenik előtte az Ördög és különleges ajánlatot tesz: cserébe azért, ha egy dolog eltűnik a világból, az elbeszélő egy nappal tovább élhet. És ezzel egy nagyon bizarr hét veszi kezdetét…
Kawamura többszörösen díjazott könyve hónapokig szerepelt a legfontosabb sikerlistákon, világszerte több mint egy millió példányban kelt el, harminckét országban jelent meg. Témája maga az emberi életút; azok a veszteségek, amelyeket óhatatlanul elszenvedünk. Eszünkbe idézi, miért kell szorosan magunk mellett tartanunk szeretteinket és hogyan fedezzük fel azt, ami igazán számít az életben."