ÉRTÉK A MÉRTÉK! - mindenfajta művészeti ágból szemelvények

ÉRTÉK A MÉRTÉK! - mindenfajta művészeti ágból szemelvények

2009. 06. 22. 18:27

Kedves MINDEN ide látogató OLVASÓ!

Ebben a rohanó, agyat és idegeket borzoló világban álljunk meg egy pillanatra!Vigyor

Csodálkozzunk rá a bennünket körülvevő világra.

Olvassuk el az éppen kezünkbe akadt verset, hallgassuk meg a rádióban éppen felhangzó zenét, nézegessük meg a látóterünkbe került épületet, szobrot, képet...

Ha nyitott szemmel, nyitott füllel, s főleg NYITOTT SZÍVVEL járjuk útjainkat, bizony, meglepően sok szépségre tudunk találni.

Az interneten böngészve is keressük az IGAZI ÉRTÉKEKET, s hozzuk ide mindannyiunk örömére, hogy a 250 éve elhunyt Joseph Haydn-t idézzem:

"A földön oly kevés a boldog és megelégedett ember... Talán a te munkád olyan forrás lesz, amelyből a gondterhelt néhány pillanatra nyugalmat, üdülést merít."

Kívánok jó böngészést, szellemi kikapcsolódást mindenkinek!

Szeretettel Holdfény

 

2021. 04. 19. 0:06

II. Erzsébet királynő könnyekkel a szemében érkezett meg Fülöp herceg  temetésére - Starity.hu
Megrendítő II. Erzsébet királynő egyedül a temetésen

2021. 04. 18. 23:56

Kedves Jadzia!

Éjjel még egyszer végignéztem Fülöp herceg temetési szertartását az előtte lévő szabadtéri és a templomi hangversenyekkel együtt. Nagyon szép és igen megható ceremónia volt
Számomra KÜLÖN élmény volt, hogy a coronavírus járvány miatt szűkebb körben, zajos tömeg nélkül volt a végtisztesség, s így pont olyanra sikerült, ahogyan Fülöp herceg végakarata szerint lennie kellett.
Valahogy volt ennek a lecsupaszított, dísztelen templomnak egy különleges hangulata, mely nagyon illett az olyan ember temetéséhez, amilyen Fülöp herceg volt.
Hisz az ilyen események mindig nagy tömegek előtt zajlanak, melyek bizony nem kedveznek a  bennsőséges, belenyugvó hangulatnak, egy csöndes, egyszerű szertartásnak.
Sokszor sajnos túlzásba viszik ilyenkor a feltűnést, pedig inkább a szerény, belső béke hangja illik hozzá.
És pont ilyenek voltak a katedrálisban felhangzó kvartettek zenehangjai! Nekem nagyon tetszett, ezért is hallgattam meg éjjel újra.
"Szükséges és elégséges!" - szokták mondani az ilyen produkciókra, és milyen igaz!
SZÉP volt, és méltóságteljes!:)))

99 éves korában királyi pompával temették Fülöp hercegett 2021. április 17-én:
Királyi pompával temetik Fülöp herceget windsori kastélyban - Blikk

Királyi pompával temetik Fülöp herceget windsori kastélyban - Blikk
Defender típusú Land Rover harci autóját ő maga alakította át az alkalomhoz illően, és az vitte a koporsóját a katedrálisba.


Megható üzenetet rejtett II. Erzsébet királynő a 73 évet együtt élt férje koporsójának virágai közé, mely magyarul így szólt:
"Szeretettel őrizzük emlékedet." Lilibet

A becenevet Erzsébet még gyerekkorában kapta, és Fülöp herceg halálig így hívta őt. Szívszaggató adalék, hogy valószínűleg Fülöp volt az utolsó ember, aki  így szólította a királynőt.
/Forrás: nlc.sztárok/

jadzia

2021. 04. 18. 11:35

Búcsú a szerelemtől: Erzsébet királynő legkedvesebb fotóját tette közzé imádott férjéről

Erzsébet királynő imádott férje temetése előtt a legkedvesebb közös képükkel búcsúzott Fülöp hercegtől.

Alig néhány órával a végső búcsú előtt Erzsébet királynő egyik kedvenc képével köszönt el férjétől, Fülöp hercegtől. A fotó még 2003-ban készült, azon ritka pillanatok egyikén, amikor a királynő és a férje is pihent. Éppen Wessex grófja és grófnéja látta őket vendégül skóciai birtokán, a képet is Sophie grófné készítette.

Kép

2021. 04. 17. 17:51

Említettem, hogy ez az év úgy látszik, egyformán elragadja az élők soraiból a hírességeket, a "kis-nagyokat" (belföldi hírességeket), és a "NAGY-NAGYOKAT" (külföldi híreségeket) is.

Ez utóbbiak közül úgy gondolom, hogy a legismertebb elhunyt Prince Philip, azaz Fülöp herceg, II. Erzsébet brit királynő férje, aki igen szép kort ért meg a maga 99 évével, mely születésnapot még nagy ovációval ünnepelték a brit alattvalók.

https://www.origo.hu/nagyvilag/20210415-harmincan-lesznek-jelen-fulop-herceg-szombati-temetesen.html

Csak harmincan lesznek Fülöp herceg temetésén

A koronavírus-járvány megfékezését célzó brit kormányzati rendelkezéseknek megfelelően harmincan lesznek jelen Fülöp edinburghi herceg (1921. jnius 10 - 2021. április 09.) temetésén - közölte csütörtökön a Buckingham-palota.

II. Erzsébet királynő férje 99 évesen, múlt pénteken  halt meg a windsori kastélyban.

Fülöp hercegtől szombaton (2021. április 17.) vesznek végső búcsút ugyancsak Windsorban, a brit királyi család legősibb és legnagyobb rezidenciáján.

Megjegyzés: A temetési celebrációt az internet youtube csatornáján élőben közvetítik!
https://www.youtube.com/watch?v=LL55C3pgiEo
The Funeral of HRH The Prince Philip, Duke of Edinburgh Live - BBC 


erzsebet-fulop-eskuvo-7 | Secret Stories
II. Erzsébet brit uralkodó, és férje, Philip herceg az esküvőn

Újra közel került egymáshoz Fülöp herceg és II. Erzsébet királynő |  BorsOnline
Itt pedig szintén ők, mint a leghíresebb, s egyben a világ legidősebb uralkodói házaspárja 2020-ban a korona-járvány miatti önkéntes karanténban.


2021. 04. 17. 13:51

Ma hajnalban elhunyt Törőcsik Mari: hosszú betegeskedés után, 85 évesen  távozott - Hazai sztár | Femina
2021. április 16-án hajnalban elhunyt Törőcsik Mari

Nyolcvanöt éves korában elhunyt Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész.
Sosem kellett nélkülöznie a közönség szeretetét és az elismeréseket, cserébe szinte élete végéig játszott. Tehetségét, munkáját külföldön is elismerték már a pályája kezdetétől, de ő azt vallotta, hogy színész csak a saját anyanyelvén lehet valaki és csak a saját országában. Életkedvét sosem veszítette, 2008-ban a klinikai halálból tért vissza a színpadra.


Törőcsik Mari 1935. november 23-án született Pélyen. A főiskola után, 1958-ban a Nemzeti Színházba került, 1978-ban eljött onnan, majd 2002-ben visszatért. Haláláig ott játszott. Azon kevés színésznők közé tartozott, akik 80 felett is színpadra álltak. Egyike volt a legtermékenyebb magyar színésznőknek. Körülbelül 130 színházi bemutatója volt a Színházi Adattár szerint, Budapest mellett Győrben és Szolnokon is játszott. 1956 után szinte alig volt olyan év, amikor nem forgatott.

A főiskolás lány, akit körhintára ültettek

Még főiskolásként, 1955-ben forgatta első filmjét, a Körhintát. Az 1956-ban bemutatott drámát Fábri Zoltán rendezte, és még abban az évben Arany Pálma-díjra jelölték a cannes-i filmfesztiválon. A Körhintát minden idők egyik legjobb magyar filmjeként tartják számon.
/Forrás: HVG - Kapcsolat.hu/

53 magyar film - Fábri Zoltán: Körhinta - Vendég: Gelencsér Gábor - YouTube
Törőcsik Mari Soós Imrével a Körhinta c. filmdrámában
................

Nekem ő a tinédzser koromat jelentette...
Bár minden embernek így sikerülne beteljesítenie minden eltervezett kívánságát.
Nyugodjék békében!:)))

https://femina.hu/hazai_sztar/torocsik-mari-elhunyt/

Hát meg kell, hogy mondjam, nem egy szerencsés év ez az idei, sok hírességtől kellett már ezidáig is búcsút vennünk, és még csak alig negyedév telt el belőle...

jadzia

2021. 04. 15. 19:23

Eza járvány semminek nem kedvez sema zenének sem színháznak sem táncnak de a múzeumok is vetegetáltak eddig.Reménykedjünk egysezr csak véget ér.Eza Chopin zene si csodaszép

2021. 04. 15. 14:17

Drága Jadzia!
Sajnos úgy tapasztalom, hogy ez a járvány nem kedvez a kórusmuzsikának sem!:(((
Az itteni kórusok próbái is elmaradnak, a koncertjeikről nem is beszélve, pedig ennek a volt bányászvidéknek mind a kóruséneklés, mind a fúvószenekari muzsikálásnak nagymúltú hagyományai vannak.
Az egyik szomszédasszonyom is kórustag a helyi műkedvelő felnőtt kórusban, mondta, nagyon hiányoznak neki a közös próbák. Nyugdíjasként nagyszerű elfoglaltságot adott neki, és kapcsolatot az emberekkel.
Mi itt olyan helyen lakunk, hogy mindig idehallatszott a közelben lévő temetőből, ha valakit a bányászzenekar muzsikájára temettek. MOST?
Csak "síri csend" uralkodik a temetéseken is!:(((

Sokan nem is tudják például, hogy a sírhoz kísérő gyászinduló zenekari átirata Chopin B-moll zongoraszonátájának a III. tétele (Lento - Marche funebre), mely csodálatosan fejezi ki az ember elvesztés feletti fájdalmát, könnyeken át a kitörő tehetetlen dühig: Miért pont ÉN vagyok vesztes?!:(((
https://www.youtube.com/watch?v=yyOx6S3O6h0
11 Music ideas | music, classical music, musician
Fryderyk CHOPIN (1810-1849) 

Ha valakit érdekel Chopin halálának igazi oka, ebből a linkből megtudhatja:
https://papageno.hu/intermezzo/2017/11/kiderult-miert-halt-meg-ilyen-fiatalon-chopin/

jadzia

2021. 04. 13. 18:29

Csodaszép vers és muzsika

2021. 04. 13. 13:33

Ehhez nem bírom megállni, hogy el ne hozzam azt a verset, melyet Kodály Zoltánnak írt Weöres Sándor, hogy majdan megírhassa belőle az egyik legbensőségesebb kórusművét, melyet sok zenekedvelő méltán ismer és szeret, így Gulyás György, és Bartalus Ilona is:

Weöres Sándor: ÖREGEK


Kodály Zoltán mesternek


Oly árvák ők mind, az öregek.
Az ablakból néha elnézem őket,
hogy vacogó szélben, gallyal hátukon
mint cipekednek hazafelé -
vagy tikkadt nyárban, a tornácon
hogy üldögélnek a napsugárban -
vagy téli estén, kályha mellett 
hogyan alusznak jóizüen -
nyujtott tenyérrel a templom előtt
úgy állanak búsan, csüggeteg,
mint hervadt őszi levelek
a sárga porban.

És ha az utcán bottal bandukolnak,
idegenül néz a napsugár is
és oly furcsán mondja minden ember:
"Jó napot, bácsi."

A nyári Nap,
a téli hó,
őszi levél,
tavaszi friss virág
mind azt dalolja az ő fülükbe:
"Élet-katlanban régi étek,
élet-szekéren régi szalma,
élet-gyertyán lefolyt viasz:
téged megettek,
téged leszórtak,
te már elégtél:
mehetsz aludni..."

Olyanok ők,
mint ki utazni készül
és már csomagol.

És néha, hogyha agg kezük
játszik egy szőke gyerekfejen,
tán fáj, ha érzik,
hogy e két kézre,
dolgos kezekre,
áldó kezekre
senkinek sincsen szüksége többé.

És rabok ők már,
egykedvű, álmos leláncolt rabok:
hetven nehéz év a békó karjukon,
hetven év bűne, baja, bánata -
hetven nehéz évtől leláncolva várják
egy jóságos kéz,
rettenetes kéz,
ellentmondást nem tűrő kéz
parancsszavát:

"No gyere, tedd le."


.............

"Weöres Sándor verseiben még mindig csörgedezik valami a magyar ritmusból, ő egyike annak a kevés magyar költőnek, aki sejti, hogy a magyar versnek nem szabad elszakítani a szálait, ami a magyar muzsikához köti. Még nem ismertem, mikor egy újságban, gondolom, a Pesti Hírlapban megjelent az Öregek, az ő arcképével, akkor még diák volt, diáksapkás képe volt ott. A vers mindjárt megkapott, mert ritkán hallani ilyen őszinte érzést, és főleg fiatal embertől, az öregek iránti szánalmat."

(Kodály Zoltán)

(Forrás: Vers, próza mindenkinek)

https://www.youtube.com/watch?v=RZbIiyiTR5I
Weöres Sándor: ÖREGEK - Elmondja a költő

Weöres Sándor | Honismeret


És most jöjjön Kodály kórusműve:
https://www.youtube.com/watch?v=DFtlUai2BI8
Öregek · Zoltán Kodály · Sándor Weöres · Zoltán Vásárhelyi · Magyar Rádió Ének- és Gyermekkara

Révész Imre - Öregek festménye
Révész Imre (1859-1945): Öregek (festmény)

Bizony, mi, tanárképzősök is sokan választottuk annak idején ezt a kórusművet a diplomakoncertünkre.

2021. 04. 13. 12:57

Köszönöm az elismerést kedves Jadziám!
Bizony, sokszor gondolok is arra a szigorú, de igazságos, s főleg EMBERSÉGES EMBERRE; Gulyás György igazgató-karnagyra, akinek örök hálával tartozom a lehetőségért, amit adott nekem 16 éves koromban, s ezzel meghatározta az egész életemet.
MTVA Archívum

Gulyás György a világhírű Kodály kórus élén

Igen Jadzia, volt sok szép az életemben a ZENE által. És csak  sajnálni tudom azt, aki NEM SZERETI a zenét, illetve nem is kíváncsi csak a "könnyű" vonalának képviselőire...
Manapság - sajnos! - ebben a "celeb-világban" az olcsó, főleg csak az anyagi előnyöket hozó oldala tarthat érdeklődésre számot.
Ezért aztán nem is bánom, hogy letettem a lantot, NYUGODJÉK!:'(

jadzia

2021. 04. 12. 17:15

Csodaszép vers és zenemű és az  élet nagy ajándéka ha az ember ebből élhet ,azzal keresheti a kenyerét amit szertet....Holdfény a te pályád csodálatos lehetett tele sikerekkel..

Nekem ilyen a gyógyítás, kisgyerek koromtól ez akartam lenni és most sem tudnék mást csinálni

2021. 04. 11. 22:33

Nem lennék hitelesen jó zenetanár, ha nem EZT a Kodály által megzenésített verset hoztam volna el ma este:

Vörösmarty Mihály

LISZT FERENCHEZ
 
Hírhedett zenésze a világnak,
Bárhová juss, mindig hű rokon!
Van-e hangod e beteg hazának
A velőket rázó húrokon?
Van-e hangod, szív háborgatója,
Van-e hangod, bánat altatója?
 
Sors és bűneink a százados baj,
Melynek elzsibbasztó súlya nyom;
Ennek láncain élt a csüggedett faj
S üdve lőn a tettlen nyugalom.
És ha néha felforrt vérapálya,
Láz betegnek volt hiú csatája.
 
Jobb korunk jött. Újra visszaszállnak,
Rég ohajtott hajnal keletén,
Édes kínja közt a gyógyulásnak,
A kihalt vágy s elpártolt remény:
Újra égünk őseink honáért,
Újra készek adni életet s vért.
 
És érezzük minden érverését,
Szent nevére feldobog szivünk;
És szenvedjük minden szenvedését,
Szégyenétől lángra gerjedünk;
És ohajtjuk nagynak trónusában,
Boldog - és erősnek kunyhájában.
 
Nagy tanítvány a vészek honából,
Melyben egy világnak szíve ver,
Ahol rőten a vér bíborától
Végre a nap földerűlni mer,
Hol vad árján a nép tengerének
A düh szörnyei gyorsan eltünének;
 
S most helyettök hófehér burokban
Jár a béke s tiszta szorgalom;
S a müvészet fénylő csarnokokban
Égi képet új korára nyom;
S míg ezer fej gondol istenésszel;
Fárad a nép óriás kezével:
 
Zengj nekünk dalt; hangok nagy tanárja,
És ha zengesz a múlt napiról,
Légyen hangod a vész zongorája,
Melyben a harc mennydörgése szól,
S árja közben a szilaj zenének
Riadozzon diadalmi ének.
 
Zengj nekünk dalt, hogy mély sírjaikban
Őseink is megmozdúljanak,
És az unokákba a halhatatlan
Lelkeikkel visszaszálljanak.
Hozva áldást a magyar hazára,
Szégyent, átkot áruló fiára.
 
És ha meglep bús idők homálya,
Lengjen fátyol a vont húrokon;
Legyen hangod szellők fuvolája,
Mely keserg az őszi lombokon,
Melynek andalító zengzetére
Fölmerűl a gyásznak régi tére;
 
S férfi karján a meggondolásnak
Kél a halvány hölgy, a méla bú,
S újra látjuk vészeit Mohácsnak,
Újra dúl a honfiháború,
S míg könyekbe vész a szem sugára,
Enyh jön a szív késő bánatára.
 
És ha honszerelmet költenél fel,
Mely ölelve tartja a jelent,
Mely a hűség szép emlékzetével
Csügg a múlton és jövőt teremt,
Zengj nekünk hatalmas húrjaiddal,
Hogy szivekbe menjen által a dal;
 
S a felébredt tiszta szenvedélyen
Nagy fiakban tettek érjenek,
És a gyenge és erős serényen
Tenni tűrni egyesűljenek;
És a nemzet, mint egy férfi, álljon
Érc karokkal győzni a viszályon.
 
S még a kő is, mintha csontunk volna,
Szent örömtől rengedezzen át,
És a hullám, mintha vérünk folyna,
Áthevűlve járja a Dunát;
S ahol annyi jó és rosz napunk tölt,
Lelkesedve feldobogjon e föld.
 
És ha hallod, zengő húrjaiddal
Mint riad föl e hon a dalon,
Melyet a nép millió ajakkal
Zeng utánad bátor hangokon,
Állj közénk és mondjuk: hála égnek!
Még van lelke Árpád nemzetének.
 
1840. november, december eleje

Vörösmarty Mihály timeline | Timetoast timelines
Vörösmarty Mihály (1800-1855)

https://www.youtube.com/watch?v=yNq_2aOzXP4

Liszt Ferenchez - Vörösmarty Mihály - Kodály Zoltán
Debreceni Kodály Zoltán Kórus 

Sokszor énekeltem diákoromban, s vezényeltem is zenetanárként, hisz erre kaptam felhatalmazást Kodály Tanár Úrtól, mikor a diplomámat 55 évvel ezelőtt kézbe vehettem. Örök hálára kötelezett ezáltal, hisz egész életemben azzal foglalkozhattam, amit szeretek, a gyerekek zenetanításával.

50 évvel ezelőtt halt meg Kodály Zoltán | Magyar Kurír - katolikus hírportál
Kodály Zoltán (1882-1967) a gyerekek között, akik zenei nevelésére áldozta egész életét.
jadzia

2021. 04. 11. 18:41
1998-ban a költészet napját tizennégy magyar költő (Bella István, Beney Zsuzsa, Borbély Szilárd, Ferencz Győző, Géher István, Kalász Márton, Kántor Péter, Kodolányi Gyula, Lászlóffy Aladár, Parti Nagy Lajos, Takács Zsuzsa, Tőzsér Árpád, Varró Dániel, Balla Zsófia) úgy ünnepelte, hogy közösen írtak egy szonettkoszorút Weöres Sándor Hála-áldozat című szonettjének két-két megadott sorából (
 
BELLA ISTVÁN:
Szememnek Ady nyitott új mezôt,
hol páva hált, szökôkutak fogantak,
úgy szeretkeztek szavak és fogalmak,
mint fény és árny, születésük elôtt.
Új ôsrobbanás volt. Kisded szívbe nôtt
harang: zsoltár. Rossebbakás, redves
sírrohama. És Nász-Jövô szerelmes.
Mint bukétát dobta elé a temetôt.
De a Gyôzô jött. És taposott. Tiport.
Megszaggatta Istent. A gyarmati port,
az ûrt lerúgva, lant, mén ellovantak.
– Mint ropogó hárfahúrok a máglyán,
fölvérzett egy földalatti szivárvány:
Babits tanított ízére a dalnak.
 
BENEY ZSUZSA:
Babits tanított ízére a dalnak.
Mint ôszi szôlôszemek ha beérnek
opál homályból felcsillanó fények
gyöngyhimzésükkel ma is betakarnak.
Pedig gyermekkorom, ahol úgy éltek
mint fû-, fa-, füst-valóság a mesék
tengerfenék mélyére vetve rég.
A sós vízen nem hallik át az ének.
Aki Hegeso síremlékén álltam
ládikódat nyitva, szobor-ruhában,
most én hánytorgok gyomrában a halnak
s ha kiokád majd az epe s a szégyen
közt te taníts, hogy akkor is beszéljek
és Kosztolányi, hogy meg ne hajoljak.
 
BORBÉLY SZILÁRD:
(É)s Kosztolányi, hogy meg ne hajoljak
a sorvégen s a kötôszó után,
és rímkényszerbôl (ragrím) rácsatoljak
a következô sorra is budán –
tán segíthet, mert újabb korszeszélyek
(mint petôfink, a lobogónk vörös!)
gépet akarnak. Nem a verset: téged.
Nincs könyveikben duplawés weöres.
Nem kell a vershez szótár, szószedet se,
csak néhány név, mely arc vagy maszk lehetne,
s benyitnak (szabad?) más nevekbe (ôk):
Arany vagyok, kezembe szomorú sár,
táncolni kell (már int a szörnyû búvár)
ezt-azt kívánó kordivat elôtt.
 
FERENCZ GYÔZÔ:
Ezt-azt kívánó kordivat elôtt
rohanjak, mint akit ostorral ûznek?
Álljak elé fetépve ingem: „Üss meg”?
Vagy riszálva én csábítsam el ôt?
S ha nem szánalmas eredetiség
tévképzetében szüntetem meg énem –
mestereket másoljak koravénen,
mint akiben spiritusz nem is ég?
Nem és nem és nem és nem és nem és
nem; vagy sok a szó, vagy az én kevés.
Hagyom az öntudatlan boldogoknak.
A sötétbe nem vonnak jeleket
az üstökösök csóvái, melyek
kölyök-idôm mennykárpitján lobogtak.
 
GÉHER ISTVÁN:
Kölyök-idôm mennykárpitján lobogtak
(mint függönyön a játszók árnyai)
egy eltakart színjáték drámai
hôsei: a bajukban-boldogoknak
ez volt az elôadás... néztem ôket:
(mint apám arcán a gyûrt éveket)
hogy boldogságot még így is lehet
adni, gyûrötten – gyereknek, idônek...
idônk lejárt: felnôtt a gyerekünk.
(ha bajban hagyjuk, hová kerülünk?)
ha kinôttem életem, s elmegyek
a függöny mögül – látszhatunk-e itt
(ha eltûntünk: feltûnhetünk nekik?)
mint csillagok, vezérlô tûzjelek?
 
KALÁSZ MÁRTON:
mint csillagok, vezérlô tûzjelek.
Kölyök-szívem, akár rengô toronyban
imbolyogna – a lépcsô-éleket
érzi bensôm: sor sorra. Fönt titok van,
a tüzes árnyak így névtelenek.
Kölyök-szív, vézna testemmel lobogjam
rémülten – már ez miféle hatalmam,
s hogy a jelekben óvnak a nevek?
Közben a sejtelem, egy nap kirobban,
rút óra kongása fejem felett.
Hiába tenném rá ércére ujjam –
majd fölérek, megúnt hang-áradatban.
Zúg, hirdeti (szégyenre?) nevemet.
Hol e gyönyör már? jaj, csak a gyerek –
 
KÁNTOR PÉTER:
Hol e gyönyör már? jaj, csak a gyerek
siet mindent mindennel összeadni,
bármennyi legyen is az éppen annyi. –
Megoldott példák, szép egyenletek!
Jobb lenne, ha több vagy ha kevesebb
lehetne – ezen dolgozik a felnôtt,
és folyton ültet és irtja az erdôt.
– Mi leszel, ha nagy leszel? – Fa leszek!
– Mínusszor mínusz az plusz! – fújja bôszen,
és bólogatnak neki bölcsen, ôszen
a lombok. Fényes gesztenyék potyognak.
Fölszalad egy hegyre, hogy fenn a csúcson
egy percre a világtól elbúcsúzzon –
érzi minden pompáját a daloknak.
 
KODOLÁNYI GYULA:
Érzi minden pompáját a daloknak
a kósza kölyök, fényittas gyerek.
Titkos játékot fenn a fellegek,
lenn a dombok redôi tárnak
eléje, szavakkal ékes édent.
Az önfeledt csikó, a borzas kölyök
én voltam. Csillag alatt, csodák között
költôk soraira járt a léptem,
versükbôl született a való világ,
a varázsolt tökély. A kinti világ
s a benti ragyogás. Félistenekre
bíztam magam: reájuk. Tudom most már:
kristályt nem vajúdhat, csak a rög, a sár.
De mit tôlük tanultam: ôrzöm egyre.
 
LÁSZLÓFFY ALADÁR:
De mit tôlük tanultam, ôrzöm egyre,
lelkem gerincén hordom mint kabátot,
meztelen ésszel még senki se látott,
naponta fanyalodván hiszekegyre;
e köntösömben járok ki a hegyre,
e köntösömben kocsmáikba járok,
s lehet mikor értem kiált az árok,
úgy fekszem ott is, ebbe tekeredve.
Tudom magamról: ez betölt egészen,
nem gazdagítnak újabb látomások,
nem lesz szükségem újabb istenekre,
azóta, hogy általuk lettem készen,
mintha – egymást is fokozó hatások –
három kanyargó lángnyelv sisteregne.
 
PARTI NAGY LAJOS:
Három kanyargó lángnyelv sisteregne,
a rácsos ég alatt három szövetnék,
én altiszt volnék, weöres sort lövetnék,
mely tûz az ôszi alkony tiszte lenne.
A Garden-parti párkák úgy követnék,
hogy száll a nyárfafüst, faszikra, pernye,
szódás szemükkel úgy néznének ernye,
mint jócukorrá fonnyadt nagykövetnék.
Sophie, Ilonka, Brüll Adél szeretnék
e dísztüzet, hisz nékik tisztelegne,
ott fönt a három drágánk majd örül,
súgnák, hogy itt ülünk e grill körül,
míg fôhajtásom tarjaként sziszegne,
ha fejemet izzó vasrácsra vetnék.
 
TAKÁCS ZSUZSA:
Ha fejemet izzó vasrácsra vetnék...
A nagy madár megúnta szárnyalását,
úszatni felhôn szétterülô szárnyát,
hordozni csôrét, kormányozni testét,
inkább a fának magasába ülne,
végsô dalát dalolná sûrû lombban,
lépkedne fûben, megfürödne porban
ékes ruháját inkább vetve tûzre.
Így vágyom én is végsô nyugalomra,
derülten néha, máskor meg vacogva.
Földrôl a földbe, onnan égbe szállnék!
Itt fény kisérjen, ott kövessen árnyék.
Térdepelek holdfény-hímezte párnán:
oltáromon vadmacska, páva, bárány.
 
TÔZSÉR ÁRPÁD:
Oltáromon vadmacska, páva, bárány,
villogó, pompázó szavak, szavak.
Tapogatom ôket: küklopsz (a vak)
a juhait. (Mit keres? Messze jár már
Odüsszeusz!) Fut a nyáj, nem tapadnak
alá jelentések. Jaj, „Senki” lett
valóban az Ember. S akkor minek
szónyáj, szonett? Vértelen áldozatnak?
S mégis: ha a külsô világ bezárul
elôttem, vagy – sziklaként – épp reám hull,
a szó segít. Belsô terem kitárván,
szabaddá tesz, hiába szikla, sors, gát –
A szó küklopszainak áldozom hát:
három költô elôtt borul le hálám.
 
VARRÓ DÁNIEL:
Három költô elôtt borul le hálám,
s ha hálám túlzó méreteket ölt,
e három költôt kérem, szólna már rám –
önlelke isteníti, aki költ,
királyi ösztönének levegôsebb
részét talán takarja pár lopott folt,
de a szürkéknek nem lesz hegedôse,
s az Újra rászól: „sicc, a Régi jobb volt!”
Mi gondom hát Dezsôre vagy Mihályra,
mit bánom én, hogy Endre hogy csinálja,
és mit brummognak versemrôl a medvék –
de még kiket ma csörgôk hangja heccel,
arany hülyén, átlépnek rajtam egyszer,
bár a homokban lábnyomuk lehetnék.
 
BALLA ZSÓFIA:
Bár a homokban lábnyomuk lehetnék!
Velük mehetnék átal a Weöres-
idôn és tengeren; a vers közös
Igéretföldjét mennyein belepnénk,
s Nemes Nagy szemmel Arany Attilában
Tóthágast áll Kavafisz, Rilke, Donne,
Karinthy Füstölögne s faggatón
egy szent Mihály-kéz verdesné a vállam:
– Mondja kérem, maguk kitôl tanulnak,
míg szót csépelnek, minket szapulnak?!
Betéve kéne tudniok Dezsôt!
– Az új szivar régitôl kapja lángját –
mondtam. S föltartva, mint a lámpát,
szememnek Ady nyitott új mezôt.
 
WEÖRES SÁNDOR:
Hála-áldozat
Szememnek Ady nyitott új mezôt,
Babits tanított ízére a dalnak,
és Kosztolányi, hogy meg ne hajoljak
ezt-azt kivánó kordivat elôtt.
Kölyök-idôm mennykárpitján lobogtak,
mint csillagok, vezérlô tûzjelek.
Hol e gyönyör már? jaj, csak a gyerek
érzi minden pompáját a daloknak.
De mit tôlük tanultam: ôrzöm egyre.
Három kanyargó lángnyelv sisteregne,
ha fejemet izzó vasrácsra vetnék.
Oltáromon vadmacska, páva, bárány:
három költô elôtt borul le hálám.
Bár a homokban lábnyomuk lehetnék
Lehet, hogy egy kép erről: szobor
jadzia

2021. 04. 11. 18:39
JÓZSEF ATTILA:IMÁDSÁG MEGFÁRADTAKNAK
Alkotni vagyunk, nem dicsérni.
Gyerekeink sem azért vannak,
Hogy tiszteljenek bennünket
S mi, Atyánk, a te gyerekeid vagyunk.
Hiszünk az erő jó szándokában.
Tudjuk, hogy kedveltek vagyunk előtted,
Akár az égben laksz, akár a tejben,
A nevetésben, sóban, vagy mibennünk.
Te is tudod, hogyha mi sírunk,
Ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja,
Akkor szívünkben zuhatagok vannak,
De erősebbek vagyunk gyönge életünknél,
Mert a fűszálak sose csorbulnak ki,
Csak a kardok, tornyok és ölő igék,
Most mégis, megfáradván,
Dicséreteddel keresünk új erőt
S önmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván:
Szabadíts meg a gonosztól.
Akarom.
Lehet, hogy műalkotás Varga Tibor Világok világa
jadzia

2021. 04. 11. 18:38
PILINSZKY JÁNOS :Apokrif
1
Mert elhagyatnak akkor mindenek.
Külön kerül az egeké, s örökre
a világvégi esett földeké,
s megint külön a kutyaólak csöndje.
A levegőben menekvő madárhad.
És látni fogjuk a kelő napot,
mint tébolyult pupilla néma és
mint figyelő vadállat, oly nyugodt.
De virrasztván a számkivettetésben,
mert nem alhatom akkor éjszaka,
hányódom én, mint ezer levelével,
és szólok én, mint éjidőn a fa:
Ismeritek az évek vonulását,
az évekét a gyűrött földeken?
És értitek a mulandóság ráncát,
ismeritek törődött kézfejem?
És tudjátok nevét az árvaságnak?
És tudjátok, miféle fájdalom
tapossa itt az örökös sötétet
hasadt patákon, hártyás lábakon?
Az éjszakát, a hideget, a gödröt,
a rézsut forduló fegyencfejet,
ismeritek a dermedt vályukat,
a mélyvilági kínt ismeritek?
Feljött a nap. Vesszőnyi fák sötéten
a haragos ég infravörösében.
Így indulok Szemközt a pusztulással
egy ember lépked hangtalan.
Nincs semmije, árnyéka van.
Meg botja van. Meg rabruhája van.
Lehet, hogy egy fekete-fehér kép erről: égbolt enzzo Barrena fotó
jadzia

2021. 04. 11. 18:37
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ:
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagy komolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani, mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubinteát és sárga pára gőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez az utca seprő, szegény, beteg ember,
ki fütyörész az ablakunk alatt?
Akarsz-e játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz-e játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
Lehet, hogy egy kép erről: 1 személy
 
 
 
 
jadzia

2021. 04. 11. 18:37

TÓTH ÁRPÁD:Esti sugárkoszorú
Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.


Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az ő lelke reszket?


Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, –
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

Lehet, hogy egy kép erről: égbolt, fa és szöveg

jadzia

2021. 04. 11. 18:36
RADNÓTI MIKLÓS:: Levél a hitveshez
A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom, -
s szívemben nappal újra megtalálom, -
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésű büszke páfrány.
Mikor láthatlak újra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetít az elme;
valóság voltál, álom lettél újra,
kamaszkorom kútjába visszahullva
féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjúságom csúcsán, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, - remélem újra
s az éber lét útjára visszahullva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
csak messze vagy! Túl három vad határon.
S már őszül is. Az ősz is itt felejt még?
A csókjainkról élesebb az emlék;
csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
bombázórajok húznak el felettem;
szemed kékjét csodáltam épp az égen,
de elborult s a bombák fönt a gépben
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád,
megjártam érted én a lélek hosszát, -
s országok útjait; bíbor parázson,
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
a 2x2 józansága hull rám
image.png
Lehet, hogy egy kép erről: 2 ember és álló emberek
 Fanni és Radnóti
 
 
 
 
jadzia

2021. 04. 11. 18:36
VÖRÖSMARTY MIHÁLY:Gondolatok a könyvtárban
Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,
Az emberiségnek elhányt rongyain
Komor betűkkel, mint a téli éj,
Leírva áll a rettentő tanulság:
"Hogy míg nyomorra milliók születnek,
Néhány ezernek jutna üdv a földön,
Ha istenésszel, angyal érzelemmel
Használni tudnák éltök napjait."
Miért e lom? hogy mint juh a gyepen
Legeljünk rajta? s léha tudománytól
Zabáltan elhenyéljük a napot?
Az isten napját! nemzet életét!
Miért e lom? szagáról ismerem meg
Az állatember minden bűneit.
Erény van írva e lapon; de egykor
Zsivány ruhája volt. S amott?
Az ártatlanság boldog napjai
Egy eltépett szűz gyönge öltönyén,
Vagy egy dühös bujának pongyoláján.
És itt a törvény - véres lázadók
Hamis birák és zsarnokok mezéből
Fehérre mosdott könyvnek lapjain.
Emitt a gépek s számok titkai!
De akik a ruhát elszaggaták
Hogy majd belőle csínos könyv legyen,
Számon kivül maradtak: Ixion
Bőszült vihartól űzött kerekén
Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők.
Az őrült ágyán bölcs fej álmodik;
A csillagászat egy vak koldus asszony
Condráin méri a világokat:
Világ és vakság egy hitvány lapon!
Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből
S most a szabadság és a hősi kor
Beszéli benne nagy történetét.
Hűség, barátság aljas hitszegők
Gunyáiból készült lapon regél.
Irtózatos hazudság mindenütt!
Az írt betűket a sápadt levél
Halotti képe kárhoztatja el.
Országok rongya! könyvtár a neved,
De hát hol a könyv mely célhoz vezet?
Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e
A könyvek által a világ elébb?
Ment, hogy minél dicsőbbek népei,
Salakjok annál borzasztóbb legyen,
S a rongyos ember bőszült kebele
Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.
De hát ledöntsük, amit ezredek
Ész napvilága mellett dolgozának?
A bölcsek és a költők műveit,
S mit a tapasztalás arany
Bányáiból kifejtett az idő?
Hány fényes lélek tépte el magát,
Virrasztott a sziv égő romja mellett,
Hogy tévedt, sujtott embertársinak
Irányt adjon s erőt, vigasztalást.
Az el nemn ismert érdem hősei,
Kiket - midőn már elhunytak s midőn
Ingyen tehette - csúfos háladattal
Kezdett imádni a galád világ,
Népboldogító eszmék vértanúi
Ők mind e többi rongykereskedővel,
Ez únt fejek - s e megkorhadt szivekkel,
Rosz szenvedélyek oktatóival
Ők mind együtt - a jók a rosz miatt -
Egy máglya üszkén elhamvadjanak?
Oh nem, nem! amit mondtam, fájdalom volt,
Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma,
Oly fényes elmék a sár fiait
A sűlyedéstől meg nem mentheték!
Hogy még alig bír a föld egy zugot,
Egy kis virányt a puszta homokon
Hol legkelendőbb név az emberé,
Hol a teremtés ősi jogai
E névhez "ember!" advák örökűl -
Kivéve aki feketén született,
Mert azt baromnak tartják e dicsők
S az isten képét szíjjal ostorozzák.
És mégis - mégis fáradozni kell.
Egy újabb szellem kezd felküzdeni,
Egy új irány tör át a lelkeken:
A nyers fajokba tisztább érzeményt
S gyümölcsözőbb eszméket oltani,
Hogy végre egymást szívben átkarolják,
S uralkodjék igazság, szeretet.
Hogy a legalsó pór is kunyhajában
Mondhassa bizton: nem vagyok magam!
Testvérim vannak, számos milliók;
Én védem őket, ők megvédnek engem.
Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.
Ez az, miért csüggedni nem szabad.
Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit
Agyunk az ihlett órákban teremt.
S ha összehordtunk minden kis követ,
Építsük egy újabb kor Bábelét,
Míg oly magas lesz, mint a csillagok.
S ha majd benéztünk a menny ajtaján,
Kihallhatók az angyalok zenéjét,
És földi vérünk minden csepjei
Magas gyönyörnek lángjától hevültek,
Menjünk szét mint a régi nemzetek,
És kezdjünk újra tűrni és tanulni.
Ez hát a sors és nincs vég semmiben?
Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal
S meg nem kövűlnek élő fiai.
Mi dolgunk a világon? küzdeni,
És tápot adni lelki vágyainknak.
Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk?
Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!
1844 vége
Lehet, hogy egy kép erről: belső tér Pannonhalma könyvtár

2021. 04. 11. 16:44

Kedves Mindenki,

ma pedig József Attila születésnapja van, plusz a Költészet Napja!

József Attila Wikipédia

Találtam egy oldalt, ahol összes verse megtalálható:

József Attila összes

Legyen szép vasárnap délutánotok!