Szörnyű és ijesztő, ami a mai hétköznapok részévé kezd válni!

Ez pedig nem más mint a hazai hétköznapi előítéletesség! Förtelmes gondolatiság az ilyen, méltatlan a homo sapienshez, de a homo ludenshez is! Milyen gondolatvilággal rendelkező ember az, aki valamilyen ember által elkövetett, gazságról beszélve, az elkövetőt azonosítja azzal a népcsoporttal, vallási közösséggel, nemzettel, amelyhez az elkövető tartozik?

Belegondolt e már az ilyen véleményt alkotó embertársunk, hogy mit is mondott ki, amikor általánosítva az egyéni bűnöket, amelyeket egy valamilyen közösségből származó ember elkövetett, felrója a közössége számlájára is. Belegondolt? Nem hiszem!

Amikor sok évvel ezelőtt egy szolgálatban lévő rendőrt aljas módon agyonverte a gyilkosa, Magyarországon senki nem mondott olyat, hogy a magyarok ölték meg.

Amikor a móri gyilkosság megtörtént, ki mondta azt, hogy magyarok voltak a gyilkosai?

Amikor Esztergomban szegény Borbély rendőrt lelőtte a gyilkosa, ki beszélt itt arról, hogy a magyarok a gyilkosok!

Tessék mondani, ha az utcán életüket tengető szerencsétlen, igen szerencsétlen, hajléktalanokról beszélgetnek valakik, ki szokta azt állítani, hogy a magyarok hajléktalan utcán élők?

Ha valaki veri a feleségét, gyermekeit, véresre, ki mond olyat, hogy a magyarok verik a feleségüket, gyermekeiket?

Ugye nagyon idegesítő, amikor „nyugatra” utazva az ottani ”felelőtlenül” nyilatkozó helyi polgárok némelyike azt találja mondani, velünk kapcsolatban, hogy „ cigány magyar”? Így egymás mellett! Mekkora bődületes ostobaság ilyeket állítani!

Nos, itt érkeztem el mondandóm lényegéhez! Emberek, gondoljuk meg jobban, amikor általánosítva őrültségeket akarunk kimondani!

Az emberek egy része sajnos képes szörnyűségeket elkövetni, függetlenül attól, hogy hova született. Gondoljunk arra, milyen érzés lenne az számunkra, ha egy honfitársunk által elkövetett bűnökért mindannyinkat bűnözőnek tartaná a világ népessége!

Nagyon meg tudunk sértődni a „Benes dekrétumok” őrültsége miatt. Jogosan! De mennyivel vagyunk különbek e „dekrétumok” gondolatiságától, amikor azt állítják egyre többen, hogy a „cigányok bűnözők”! Így általánosítva! Nem azt mondják az illetők, hogy X. Y bűnöző és börtönben a helye, hanem a jogos felháborodástól vezérelve, az elkövetett rablásokat, gyilkosságokat, a cigányokra, mint kisebbségre egyként ráhúzzák. Tudom, hogy az említett kisebbség kultúrája, szokásjoga messze eltér a többség elképzeléseitől! Tudom, hogy az alkalmazkodás, megértés egymás kultúrája iránt nem könnyű és nem is olcsó feladat.

No, de emberek, nekünk egymás mellett kell élnünk, ha tetszik, ha nem!

Egymás mellett, ahogyan a németnek, a franciának, a magyarnak vagy a románnak is!

Bele gondoltunk már úgy istenigazából, hogy milyen következménye lesz annak, ha nem találjuk meg e közös utat?

Ezek csak szavak, mondhatja bárki, de a fő kérdés az, hogy a közös út keresését ki kezdje el? Ki viselje az útkeresés költségeit?

Ki kezdje, és ki fizessen, igen ez a fontos és jogos kérdés! A válasz szerintem nem bonyolult  (A végrehajtás, a következetes végrehajtás annál inkább az!)!

Nem bonyolult, még akkor sem, ha a válasz a nagyobb terhet, ha tetszik a nagyobb áldozatot, a többség vállára teszi!

Így van, ezt nem lehet megúszni! Ez még mindig kisebb áldozat, mint az emberek, idős és fiatalemberek halála!

Természetesen nincs nálam a bölcsek köve, sőt a probléma megoldásához, a tudásszintem nem elegendő! Azt viszont érzem, határozottan érzem, hogy a dolgot erőszakkal nem lehet megoldani!

A megoldás valahol a józan belátás felé található meg, amelyet minden érintettnek tudomásul kell vennie! Ehhez, pedig a magas színvonalú, türelmes és következetes oktatáson, ha tetszik nevelésen, keresztül vezet csak út!