1. Hír

Újratöltve

Meggyes Tamás megújult külsővel, új baráttal, régi nótával

Igen szerencsés az az esztergomi polgár, aki látta az ETV-n a Bayer-Meggyes alkalmi duóval készült beszélgetést, hiszen ízelítőt kaphatott a Fidesz mit sem változó demokrácia-felfogásáról. (Túl azon, hogy annak kizárólagos letéteményesei Magyarországon a polgári szövetség és a vele mindenben egyetértők.) Annak, aki elmulasztotta, a teljesség igénye nélkül álljon itt - amúgy zanzásítva - néhány gondolatfoszlány. Ám ezúttal engedtessék meg egy-egy mondat erejéig némi ellenkezés, annál is inkább, hiszen a másként gondolkodóknak nem igen akad felület véleményük kifejtésére. Példának okáért emlékszik valaki olyasmire, hogy a Meggyes Tamás által bírált, szidalmazott, felelősségre vont személyek közül bárki lehetőséget kapott volna gondolatainak, elképzeléseinek megvitatására? Mikor kapott teret utoljára bármiféle viszontválaszra a sertésinfluenza előidézésén kívül már mindennel megvádolt Winkfein Csaba?

Elgondolkodtató, hogy úgy az ETV-t, mint a Hídlapot, miként sikerült a Fidesz politikai érdekeinek – véleményem szerint - alárendelni, és a pártmédia e jeles produktumait közpénzből, az esztergomi lakosok adóforintjaiból fenntartani, mitöbb – a Hídlap esetében – olyan „ellenséges” területen is hatalmas példányszámban terjeszteni, mint Dorog. Konkrétan: vajon az esztergomiak mindegyike örömmel veszi, hogy az ő pénzéből egy másik város lakosait győzgélik arról, hogy az általuk választott polgármester, jelesül Tittmann János hülye? Ugyanakkor a királyváros polgármesterének zsebében ott lapul a bölcsek köve, mindenre tudja a megoldást, és – ez talán a legdöbbenetesebb - még erkölcsi(!) alapon is ítélkezik. Mindennek ellenére mi azért legyünk méltányosak! Meggyes egy korábbi interjújában beismerte: olykor ő is követ el hibákat. Más kérdés, hogy mikor belement a részletekbe, kitetszett, legnagyobb bakiját néhány közlekedési tábla rossz helyre történő kihelyeztetésében látta… Meggyes szerint botrány, ami a parlamentben zajlik. Nem egy embert ismerek, akik sokkal inkább az önkormányzati testületi üléseket illetik e jelzővel.

Ám térjünk vissza az ominózus beszélgetésre. Képzeletbeli meleg kézfogás illeti polgármesterünket, hisz’ nem mindenkinek sikerülne egy vérbeli Fidesz-alapítót a városba csábítani. Tagadhatatlan, Bayer Zsolt kiváló tollforgató, felkészült, közügyekben igen jártas, a renoméját pedig – és ez alighanem hazai jobboldali sajátosság- még egy, a szerző által papírra vetett kiadós cigányozás sem tudta megtépázni. Elfogultsága, narancsszín látásmódja érthető, bocsánatos, útszéli stílusa kevésbé. Bár ezúttal a jobbik arcát mutatta, a politikai színtérről szólva azzal kérkedni, hogy a Fidesz sosem kötött kompromisszumot, és ezt erényként tálalni azért meglehetősen különös megközelítés. Lehet, hogy olykor jót tettek volna vele az országnak… Tényleg meg kellene haladni már a tisztaszívű hazafiak-mocskos hazaárulók leosztást. Mintha legalábbis a 1998-2002 közötti Orbán-éra botrányoktól mentes lett volna…

Meggyes „antikommunista” Tamás a szokásos lemezét hozta magával, úgyhogy ezt a részt érdemes átugorni. Kizárt, hogy akad valaki az Ister-Gránum Eurorégióban, aki ne ismerné a városvezető véleményét Gyurcsányról, Bajnairól, Tittmannról és Winkfeinről.

A pécsi, időközi polgármester-választás kapcsán megtudtuk, a szocik lassan eltűnnek a süllyesztőben, a liberálisokkal ez már rég megtörtént, ám újdonságként a polgármester közölte, az MDF már „matematikailag sem mérhető”. Persze had hulljon a férgese. Mindhárom hazaáruló pártnak annyi. Csak a szenteket tömörítő Fidesz maradhat. Konklúzió: éljen a demokrácia, éljen a többpártrendszer.

Az is megindító volt, ahogy az alkalmi frigy mindkét tagja a megszorítások miatt sorsközösséget vállalt az emberekkel. Azt tudjuk, ilyet a Fidesz tagjain kívül senki nem tehet, hisz egyből jön a replika: a szocialista politikusoknak tilos együttérezni, hiszen mindegyikük dúskál a javakban, és ők okozták hazánk vesztét. (Még véletlenül sem a világválság, amely hazavágta a miénknél ezerszer erősebb német, angol és ír gazdaságot.) Azért érdemes lenne kijelölni azt a pénzügyi keretet, ami fölött már hiteltelen minden szó. Meggyes és Bayer egyaránt jogosultak a nép nevében szólni, hisz’ annyira át tudják érezni a kisemberek napi megélhetési gondjait, nekik szabad ujjal mutogatni a „milliomos üzletemberekre”, mert bizonyára nekik is – sok nyugdíjassal és nagycsaládossal egyetemben - gondot jelent a villanyszámla és a vízdíj előteremtése. Ha a hitelesség az anyagi javak birtoklásán múlna, vélhetően elég magasra kellene tenni a pénzügyi keretet, hogy e két úr még szavahihető maradjon, szociális érzékenységet mímelhessen, és beszélhessen a havi nettó hetvenezerért gályázók nevében.

Bár az utolsó sorok írásakor igen demagóggá váltam, az újdonsült tandemen nem tudtam túltenni.

B.G.