Az esztergomi bazilikában bemutatott szentmisén jelen volt Juliusz Janusz apostoli nuncius, a Püspöki Konferencia több tagja, közöttük Paskai László bíboros, Ternyák Csaba, Bábel Balázs és Márfi Gyula érsekek, Spányi Antal, Kiss-Rigó László, és Kocsis Fülöp megyéspüspökök, Székely János, Udvardy György, Ladocsi Gáspár és Cserháti Ferenc segédpüspökök, valamint a diplomáciai testület és a közélet számos képviselője.

Az esztergomi bazilikát megtöltötték a már hagyományos Mindszenty-zarándoklatra érkezett hívek, akik közül sokan gyalogosan vagy kerékpáron jöttek Esztergomba, az út fáradságát is felajánlva hazánkért és Mindszenty József bíboros boldoggá avatásáért.

Szentbeszédében Erdő Péter a felolvasott evangéliumi szakaszra (Jn 6,60-69) emlékeztetve kiemelte: A hit, bár emberi döntést kíván, igazi, emberi cselekedetet, egyben Isten kegyelmi ajándéka. Fontos, hogy legyenek hűséges tanúi Krisztus örömhírének. Mindszenty bíboros ilyen volt. Tanúságtétele ma, harmincnégy évvel halála után is aktuális – fogalmazott Erdő Péter –, mert a volt szocialista világban a vallás és az Egyház üldözésének emlékét éppúgy nem dolgozta még föl a társadalom, mint sok más elhallgatott feszültséget és szenvedést.

„A múltra nézve Isten irgalmát kérjük mindannyiunk és egész népünk számára. Keresztény megbocsátással tekintünk a hajdani üldözőkre is. Hitet teszünk a megbékélés és a szeretet mellett.” A jelenre utalva Erdő Péter így fogalmazott: „népünk nehéz órákat él át, de hiszünk saját életünk értelmében és a magyarság létének értelmében is. Van célunk és van segítőnk is: Isten kegyelme kíséri az ember útját.”

A szentmise végén a jelen lévők Mindszenty József bíboros és Meszlényi Zoltán esztergomi segédpüspök boldoggáavatásáért imádkoztak, majd koszorút helyeztek el és imát mondtak Mindszenty bíboros sírjánál.