"erkölcs és morál"

"erkölcs és morál"

Törölt felhasználó
2009. 02. 23. 9:10

Feco kíváncsi az én morális és erkölcsi állapotomra az esztergomi utak járhatatlansága kapcsán, az országos politika tükrében.

Vitassuk meg: Greiner Zoltán

Önt kedves Feco hogy hívják?

2009. 03. 01. 0:19

Kedves jprom, örülök, hogy nem megrendelndelésre teszed. Értem, hogy szeretnéd befejezni a veled való foglalkozásomat, így ezügyben viszonzom búcsúzásodat, Ég veled! - amennyiben te is befejezed a velem való foglalkozásodat. Mert a fórum, különösen ez, vitára hív, ugye, és én elfogadom, hogy te vitatod a személyemet vagy a véleményemet, lásd vannak, akik még az erkölcsömet is vitatják, és így van ez jól, sőt, örülök a felvetéseidnek személyemmel, írásaimmal kapcsolatban, mert hiszem, hogy érdekfeszítő, amiről érvelünk mindketten.

Erkölcsödet nem kérdőjeleztem meg, csak nem tudom megállapítani a korlátaidat, mert, mint most elárulod, szándékosan összekuszálod. A korlátok feszegetése más fórum témaköre, amennyiben azt akarjuk tudni, hogy kinek hol vannak a morális korlátai atekintetben, hogy mire képes másokkal szemben. Azért örülök, és tartom jónak, ha valaki van elég bátor kiszámítható és konzekvens lenni, mert lehet tudni, hol vannak a korlátai, amiket sem ő nem lép át, sem másnak nem engedi maga felé átlépni. Ez így biztonságos, és mivel kölcsönös érdekeket szolgál, erkölcsös is. De ha jónak tartod játszadozni korlátaiddal, az is támpont. Így rosszabbnak kell esetleg feltételezzelek, mint ami valójában vagy. Nagyobb óvintézkedéseket tesznek meg így veled szemben az emberek, távolabb tartják magukat tőled, kevésbbé bíznak meg benned, így megtörténhet, hogy olyan örömteli, baráti, bizalommal teli időket veszítesz el, amik fokoznák boldogságérzetedet.

Ha pedig úgy érzed, védekezned kell, és így, ahogy itt írod, az önmagában bizonyítja, hogy nem vagy boldog.

Téves következtetésemet te magad cáfolod ugyanabban a mondatodban, de később elárulod titkodat: te magad nem akarod, hogy kiismerhető légy, azaz te magad játszol úgy a szavaiddal, a viszakozást választva ehhez eszközül, hogy ne lehessen téged kiismerni. Elmondtad tehát ezzel a mondatoddal, hogy félsz kiismerhető lenni, tehát nem vagy boldog. Fent elmondod, pedig én nem feszegettem, hogy megengedő vagy, mint mások, tehát másokhoz viszonyítod az erkölcsödet, hogy ők mennyire erkölcsösek, vagy nem, s többek között a megengedőségről feltételezed, hogy alapot szolgáltattál nekem arra, hogy megkérdezzem, mi a helyzet az erkölccsel. Ezen kívül érzésekhez és nem tényekhez kötöd a viszakozásod tényét, indulataidról beszélsz, amit én szintén nem említettem, ahogy azt sem, hogy bárkivel is akarata ellenére jót akarnál tenni, szóval, te magad adod meg azokat a kulcsokat, amikkel - persze félrevezetésünkre, olyanná teszed magadat, mintha nem lenne szilárd az erkölcsi elvárásod magaddal szemben. Csak hogy ne kelljen tőlünk félned, természetesen.

De miért mész fel egy olyan honlapra több száz hozzászólással, ami a vitát közösségi jobbító szándékkal ugyan, de mégis alapelemének tartja? (Amit én határozottan jónak és üdvözlendőnek tartok.) Nyilvánvaló, hogy mindannyian, akik hozzászólunk, kitesszük magunkat mások el- vagy el nem fogadásának. Elég furcsa, ha így több száz hozzászólásod után én vagyok az első, akinek fontos, hogy boldogabb légy, mint ami vagy, és hogy ne félj.

Ez egy olyan oldal, ami azokkal az emberekkel akar jót tenni, akik ide látogatnak. Itt minden jószándékú és jóakaratú ember elmondhatja a véleményét és akit érdekel, aki látja, dönthet úgy, hogy beépíti életébe, hogy az jobb legyen, vagy nem. Amit itt jót tételi szándékkal mondasz el, az azért nem mások akarata ellenére való, mert mindenki önszántából jön ide, és dönti el, hogy mit olvas el, mit nem, mit fogad el, mit nem.

Az lenne akaratuk ellen való jótétemény, ha kiállnál az utcára, és akarja - nem akarja, nyomnád neki a szövegedet.

De ha besétál a boltodba, aminek az ajtajára az van kiírva: Itt minden jobbító szándékot megvitatunk, ha akarsz, hallgass bele, ha akarsz szólj hozzá, akkor részt akar venni a tégy jót, ha lehet közjátékban.

A kiegyensúlyozott élet boldogító hatása viszonylagos. Az a célja, hogy kiszámíthatóak és kontollálhatóak legyenek a velünk történő események, mert nem szeretjük a változásokat, mert nem érezzük, hogy ezekben, főleg, ha hirtelenek, jól és erkölcsösen tudnánk dönteni, ezért szépen beágyazzuk gumival az életünket, és kiírjuk rá: kiegyensúlyozott. Mintha tengeren légmentes vákuum-kabinban utaznál. Ha ettől érzed boldognak magad, legyen hited szerint! Ha neked ennyi elég, akkor neked itt vannak a határaid, és ha attól boldognak érzed magad, hogy kiszámítható határaid vannak, amiket csak te tudsz, hol vannak, mert mások elől jól elrejtetted az avar alá, akkor neked nem kell ennél több, kedves jprom.

2009. 02. 28. 12:49

Búcsúzásként vivinek! Kedves vivi! Az a személyiség elemzés amit a fenti téma apropóján rólam/jprom/ írsz,ískola példája lehet a téves következtetésekből eredeztetett jellem rajznak!Csak röviden: nem érzem úgy,hogy bármiben visszakoznék,morális kérdésekben pedig semmivel sem vagyok megengedőbb, mint bárki más épp erkölcsi értékekkel bíró ember! indulataimat igyekszem tompítani esetenként!Sem az erkölcsömet,sem a boldogságomat ne kérdőjelezd meg,mert arra kényesen vigyáztam! Abban igazad van,hogy nem tudsz kiismerni,talán azért mert ezt meg én nem engedem! Soha senki szolgája a te értelmezésed szerint nem voltam! Senkit megrendelésre nem dicsőitettem, szekértáborokhoz kötődésem nincs! Greiner Zoltánról soha nem sugalltam,hogy hibátlan, Embernek tartom őt magam is!Egyébbként senkivel akarata ellenére jót nem szándékozom tenni, tudod a pokolba vezető út csupa jószándékkal van kikövezve! Végezetül,világnézetem szilárd,és következetes,ebbe a hagyományos értelemben vett vallás nem tartozik bele! De azért én nagyon boldognak érzem magam,és kiegyensúlyozottan élek!Hát kell ennél több, kedves vivi?

2009. 02. 28. 12:26

Fő a kitartás, éljen a fórum! :))

2009. 02. 28. 11:54

Kedves Zoltán, ez kicsit több lett, mint nyílt sisakkal négyszemközt, és a fórumnyitó felhívásod bizony nyílt és személyedet nem kizáró vitára invitál. Amikor ezt a fórumot megnyitottad, nyilván nem a dicshimnuszokat vártad, és amit én írtam rólad, az sem az volt, hanem csupa feltételezés, lévén, hogy nem ismerlek. Fórumod indítása az erkölcs és morál számonkérésének hogyan-mikéntjét feszegeti, felkínálva ehhez a személyedet és a téged ért elmarasztalást.

Valóban kölcsönhatásban vagyunk szüntelen, és továbbra is úgy gondolom, hogy ami veled történt, a konkrét szituáció közkinccsé tétele jogos. Sokkal inkább megmozgatja az embereket egy vélemény-nyilvánításra, ha konkrét dolgokról beszélünk, mintha általánosságban vetetted volna fel e témát. Te pontosan tudod, mit miért teszel, és mégha rutinból is adódott a vitaindító 'beszéded', az a rutin előbb alaposan átgondolt és megtanult, begyakorolt és kialakított szakmai fogásokból eredt.

Nem hiszem, hogy károd származik abból, hogy az éppen általad felkínált, veled történt eseményt, s így óhatatlanul személyedet a fórum nyitásából önmagában származó felhatalmazásoddal nem csupán a piros lámpás szituációd kitárgyalására, hanem sokkal tágabb, a fórum címéhez igazodó gondolatok megfogalmazására használják azok, akiket éppen te mozgattál meg önmagaddal.

Mindazonáltal szimpatikus, hogy visszahárítod, amit írtam, én is ezt tenném, de ez a játék része és így erkölcsös. Mindkettőnk részéről.

2009. 02. 28. 11:11

Mivel ez egy a fórumot indító személyét ért igazságtalan kritika miatt indult, de szintén általa felhatalmazottan tágabb teret is engedő fórum, ezért nem szükséges bocsánatot kérni tőle, ha valaki róla beszél itt.

Amiket írsz, jprom, azok alapján úgy tűnik, sok helyre beszállsz, de aztán mégis viszakozol, és itt nem a hozzászólásról, hanem az erkölcsi-morális kérdések tekintetében vallott hovatartozásodról beszélek. Kicsit ez is vagy, aztán mégsem, kicsit az is, - így boldogtalanná teszed magadat. Láttam más fórumokban is ezt, és itt, mivel ez egy erkölcsről indított fórum, rá akartam mutatni, hogy sokkal boldogabb lennél, ha szilárd elvek alapján élnél és gondolkodnál, mindenben, és ezek az elvek nem más emberek csoportosulásaihoz, érdekeihez, a hozzájuk való viszonyodhoz, hanem a jóságodhoz kötődnének. Mert a morálnak és erkölcsnek semmi más értelme nincs különben az életben. Minek lennék erkölcsös, ha attól nem leszek boldog sem legalább boldogabb?

Ha jó az erkölcsöm, akkor megingathatatlan vagyok és nem omlok össze az igazságtalan kritikáktól. Ha jó az erkölcsöm, attól még nem vagyok hülye, sem bárgyú, sőt, akkor tudom, hogy nem kell szégyellnem még egy álnevet sem, mert azt tudatosan és az erkölcsi normáim keretein belül használom, nem azok áthágására.

Egyik nap megfordult a fejemben, hogy úgy viselkedsz, mintha valamiféle megrendelésre az lenne a munkád, hogy minél több helyen befolyásold, alakítsd, provokáld a témát. Nem úgy, ahogyan ez az egész lap és a fórumok az alkotóiktól működnek, hisz szándékuk és vonalvezetésük világos, tiszta, vonzó és barátságos. Téged nem lehet megfejteni, nem tudni, mit akarsz. Mégha magánemberként veszel is részt mindebben, is felmerül a kérdés, ki vagy te valójában. A Szeretgomról és alkotóiról pontosan tudhatjuk. Nyiltan és leginkább konzekvensen tárják elénk minden megnyilatkzásukban önmagukat. Nem titkolják, hogy szépíteni, jobbítani, jobbá és valamiképpen józanabbá akarják tenni Esztergom népét, akiket inkább érzem, hogy testvéreiknek éreznek, semmint hogy bandatag beszervezést folytatnának. Mint minden emberi alkotás, így nyilván ez sem tökéletes, de ezzel nem is kell foglalkozni. Az emberi élet a munkáról szól. A munkával teremtünk, jobbítunk, igazítunk, alakítunk, változtatunk, néhol rombolunk, újjáépítünk.

Nálad, jprom, nem látom ezt a szándékot. Azt viszont igen, hogy boldogtalan vagy, pedig látszatra úgy tűnik, vannak bizonyos normáid, amik szerint élsz, de hogy mik ezek, az nem világos.

Más.

Minden jóakaratú ember és jó erkölcsű állampolgár kell, hogy rájöjjön maga is, hogy minden pártban és cégben, intézményben és már a legkisebb emberi csoportosulásban, s ha idáig eljut, akkor belátja, hogy önmagában is vannak jó és vannak rossz dolgok. Miért ne tévedhetne, hibázhatna Greiner Zoltán? Miért? Miért és mi alapon várja el tőle bárki is, hogy mindig minden pillanatban tökéletesen, hibátlanul, s főleg mindenkinek megfelelően viselkedjen. Miért ne fordulhatna elő, mégha nem fordult is elő, hogy elgondolkodván a vezetés közben, mert indulás előtt valami nagyon mély dologban volt benne, ezért nem vesz észre egy zebránál álló gyalogost? Aki ezért vagy bármiért, amit nem tökéletesen vitt véghez zrikálja, az nincs tisztában azzal, hogy ha végignézné élete filmjét, hány ember mellett ment el ennél sokkal súlyosabb helyzetekben is. Mert elmegyünk egymás mellett. Számtalan élethelyzetben állunk az elé a kérdés elé: megfeleljek-e és ha igen, kinek?

Erkölcs és morál. Ha van, akkor elsősorban önmagamnak felelek meg, mert szüntelenül a jóra, a jócselekedetre törekszem. Ha nincs vagy hiányos, akkor szükségképpen másoknak akarok megfelelni, és miközben őrjájuk figyelek, elmegyek azok mellett, akikkel jót tehetnék. Nem minden ilyen eset erkölcstelenség gyümölcse, de az erkölcstelenség gyümölcse mindenképpen ez.

Tehát, ha boldog akarok lenni, akkor szükségem van jó, szilárd, (bigott) erkölcsre, mert az megtart engem a jóban. Az tesz boldoggá, ha adhatok, ha jót tehetek. Mindig csak azzal, akivel éppen találkozom. De vele mindenképpen. Hol a határa annak, hogy kivel akarok és kivel nem akarok jót tenni? Itt szólnak bele az erkölcsi normák, amikhez valaki igazítja magát.

Mert ha x-y párttaggal nem akarok jót tenni, brrr... . Hol vannak akkor az erkölcseim? Ha csak azt szeretem, akitől valami jót remélek a magam számára, akkor hol vannak az erkölcseim?

Tehát, ha valaki, akinek talán többen tudják is a személyét, nem akar itt megnyilvánulni, miért nem akar?

Hibázott Zoltán, vagy nem? S ha hibázott, miért nem az egész embert nézte ez a sokak számára ismeretlen valaki? Ha pedig azt tette, és Zoltán valóban olyan elvetemült, mint amilyennek látja, miért nem akarja, hogy Zoltán kevésbbé legyen elvetemült, vagy egyenesen szent legyen, s ennek érdekében miért nem hagyja el a bántást, a sértést, és miért nem barátságosan kérdezi meg tőle: Te, Zolikám, észrevetted, hogy itt-meg-ott elszúrtad a közlekedési morált? Na, csak akartam, hogy ha nem vetted észre, tudd, hogy nagyon el voltál gondolkodva, kérlek, remélem, nem veszed zokon, csak hát tudom, hogy te olyan rendes srác vagy egyébként, és hát meglepődtem, mert tőled nem vártam ezt.

Erre Zoltánnak lett volna lehetősége megválaszolni, hogy észrevette vagy sem, stb., nem ismerem a konkrét szituációt.

Valami ilyesmi, ugye.

Zoltán vajon tudta, hogy nem fog megszólalni eme úriember? Mert a témafelvetés szükséges, a leleplezése éppúgy. A szándék és üzenet egyértelmű: ne ordíts farkast, hol csak egy ember van, főleg, ha épp emberi mivoltodból kivetkezve- nem véve ezt észre önmagadban -, magad alakulsz át zsákmányra éhes farkassá. Greiner Zoltán az egyetlen, akinek az utakon nem tökéletes vagy megkérdőjelezhető egy adott pillanatban - mondom, egy adott pillanatban, s nem állandóan -, a morálja? A többi ellen miért nem ordítozik e nyilvános tárgyalás elé citált, de meg nem jelent személy?

Azért, mert elismeri Greiner Zoltán kemelkedő személyét, és tőle többet vár, mint másoktól. Márpedig, ha többet vár, ha kinézi belőle, hogy egyébként erkölcsös, akkor talán megtehette volna, hogy az egyébként többet nyújtó Greiner Zoltánnak mondja meg, hogy volt egy pillanat, amikor kizökkenni látta eme magas színvonalú erkölcsiségéből, s nem pedig az egy pillanat alapján próbálná meg örök kárhozatra juttatni.

Nyilvánvaló, hogy nem csupán eme meg nem jelenő úriemberről szól ez a történet. Arról szól, s azért van létjogosultsága e fórumnak, mert ez a fórum megkérdezi tőlünk:

Barátom, te úgy általában és konkrét esetekben is, mi alapján ítélsz? Valóban igazságosak és irgalmasak az ítéleteid?

Valóban minden szempontot mérlegeltél, valóban a jóindulat és a jóakarat vezérel ítéletedben? Valóban szükséges ítéletet hoznod, s nem lenne elég, és környezetedet élő és szép módon gyarapító, ha baráti nexusban beszélnél és érvelnél azért, hogy miközben jobbítani akarnál, te magad is jobbá válhass? Mert ha nem ítélkezel, hanem kutatsz, mintegy nyomozol, rájöhetsz a legtöbbször, hogy ha ítéltél volna, nem lettél volna erkölcsös az ítéleteddel. Mert a legtöbbször kiderül, ha keresed a miértet, hogy barátodnak, vagy ellenségednek akár érthető, vagy talán még el is fogadható oka volt azt tenni, ami miatt jobb, hogy nem ítélted meg.

2009. 02. 27. 12:14

Kedves vivi! Én ennél racionálisabbnak tartom magam! Hiszem,ha végleg lehunyom a szemem,akkor egyszer és mindenkor véget ér egy élet,és helyet ad egy újnak! Ez így helyes! Szerintem minden más nézetet azok vallanak akik képtelenek igazán elfogadni a halál,az elmúlás tényét! De nem akarok én bántani senkit,emberek vagyunk és félünk az ismeretlentől,és megpróbálunk alkudozni a sorsunkról az Istenekkel, ki Budhával,ki Jehovával,ki Jézussal. Bocs ha valakit kihagytam!

2009. 02. 27. 11:45

Kedves Jprom!

Együtt sajnálkozunk. Az egyház nem egyenlő Istennel. Akiket távol akar tartani, azokat jobb is, ha távol tartja, mert nem lehet valaki Isten szolgája, aki önt nem tudja meggyőzni, mert nem is akarja, hogy odaát van élet, és hogy az itteni életünk minősége, morális és erkölcsi színvonalunk alapján fogjuk mi magunk eldönteni, hogy milyen minőségben élünk majd tovább, s ott hol lesz létjogosultságunk megjelenni, tartózkodni.

Azért féli időnként Istent, mert zuhanó repülőn és süllyedő hajón, és még néhány ilyen élethelyzetben statisztikailag bizonyított tény, hogy nincsen ateista.

Ön nem ateista, csak nem talált senkit, aki meg tudta volna győzni arról, hogy van olyan együttélés Istennel, ami önnek valódi örömet tud okozni. Mert örömszerzés mindannyiunk vágya. Akikkel találkozott, nem hitelesek, mert nem látja, hogy vizet prédikálásuk mellett ők maguk is vizet innának. Ha pedig a magukat Isten szolgájának vallók farizeus módra a tulajdon életükben megcsalják az Istent, akkor a kételkedők ösztön-kérdései ezek: milyen Isten az, aki ilyen szégyenletes szolgákat tűr meg házában? vagy: Ok, tudom, hogy van Isten, és remélem is, hogy azért odaát majd irgalmas lesz velem - és higgye el, önhöz irgalmasabb lesz, mint azokhoz, akiktől távol tartja magát -, szóval, de mégis, ha az állítólagos szolgái csak így tudják Őt szolgálni, akkor én köszi, de inkább nem szolgálom. És tudja mit, ezzel több szolgálatot és igazságot ad Istennek, mint azok, akiktől irtózik.

Köszönöm, hogy válaszolt.

2009. 02. 27. 11:28

Tisztelt Vivi! Sajnálom,hogy a beírásoddal ismét erősödött a meggyőződésem,hogy az egyház sem különb akármellyik pol. szervezetnél! A szépet,jól sikerültet,fényeset szivesen felválallják,a kétségest,a saját életüket, hozzáállásukat esetleg hátrányosan érintő véleményeket, főleg ha azok valósak azokat negligálják,akik azt elmondják,mégha csak jobbitó szándékkal is azokat elhalgattatják,háttérbe szorítják! Félre értések elkerülése végett: én ateistának vallom magam,bár időnként félem Istent! De mindent megteszek azért,hogy az Ő szolgáit mind magamtól mind családomtól minnél távolabb tartsam! Nincs szükségem,hogy a magam és szeretteim életét vallási köntösbe csomagolva őssze zavarja! Tisztelettel jprom.

2009. 02. 27. 10:05

Addig is, míg kiderül, ha megengeditek, hogy múlassam az idetérők idejét (ha nem, akkor stop az olvasással), hadd mondjam el, hogy ez nem az én valódi nevem, és azért nem, mert a valódi nevemen azt, amit írni szeretnék, jogilag jobb, ha nem vállalom fel. Az erkölcs és morál kapcsán néztem bele ebbe a fórumba, és akkor láttam, hogy nem igazán az a szegmense a fórumnak, amire én akartam használni. Újat nem akartam nyitni, mert nem számítok sok hozzászólásra.

Mindenesetre az esztergomi szellemi utak egyéb felhaszánálóinak erkölcsét és morálját óhajtom megkérdőjelezni. Amikor a rendes nevem alatt tallózgattam a blogok között, vettem észre, hogy ez egy talán szocialista érzelmű oldal. Nem a politika alapján döntöm el, hogy hová látogatok el, mert az eredeti nevem alatti bejegyzéseim tanúsága szerint bizonyítottan bigott katolikus lévén komolyan veszem az én Uramat, hogy aki a mennybe akar jutni, az bizony nem lehet személyválogató. A politikai szempontok tekintetbe vétele márpedig személyválógatóvá tehet és tesz.

Tudom, hogy senki és semmi emberi nem lehet tökéletes, azért mégis egy fájdalmas panaszomat tenném itt közzé a Mindszenti József iskolával szemben.

Van ennek az iskolának egy bla-bla vendégkönyve. Volt ebben, az első időben, több bátor Johanna, aki el merte mondani a valódi és keserű véleményét ott kultúrált formában. Ilyeneket írtak, hogy az iskolában a saját tapasztalatuk szerint a fiúk olyan durva megszégyenítést kapnak azért, mert nem azonosak a lányokkal sem viselkedésben sem türelmüket sem tanulmányi teljesítőképességüket illetően, hogy az bárhol is, de különösen egy katolikus iskolában nem tűrhető szó nélkül.

Aztán a kézbe áldoztatásról került föl egy olyan tényállítás, amit egy a katolikus egyház által elismert szent életű asszonynak panaszolt el Jézus személyesen. Az illető szorgalmazta, hogy ne áldoztassák kézbe a gyerekeket és megkérdezte, hogy talán a pap nem tudja rendesen nyelvre helyezni az ostyát, vagy mi oka van a kézbe áldoztatásra. (Ez azért probléma, mert a katolikus egyház dogmája, azaz vitathatatlan kinyilatkoztatása, hogy az átváltoztatás után magát Jézus Krisztust vesszük magunkhoz. Az emberek keze a legjobb esetben is a templom ajtó, az autó vagy busz kapaszkodója, a baráti kézfogás, a padba való leülés miatt nem tiszta. Az Úr Testét mocskolja be, aki kézbe áldozik.)

Ez a legvakmerőbb Johanna még írt a gyerekek otthon tanításáról, a taníttatási és nem iskoláztatási kötelezettségről, a bejegyzési lehetőségek között felkínált kis jelecskék és Jézus Krisztus tetszése közötti viszony megkérdőjelezéséről, profánabbul szólva, hogy mi köze egy katolikus iskolának ilyen jelekhez Jézus Krisztus Nevében? Hiszen ha azt állítják, hogy ezek a jelek a gyerekeket a hitben és Jézus Krisztushoz való viszonyukban segítik, erősítik, márpedig egy katolikus iskolának ez lenne ugyebár a hivatása, akkor talán ideje lenne feltenni a kérdést önmaguknak: ki a mi Urunk? Aztán feszegette még, hogy miért olyan feszesek és körmöspálcával a kezükben viselkedők a szülőkkel a szülőknek küldött elfogadó nyilatkozatukkal és miért udvarolnak a gyerekeknek és döntik porba azt, amit a szülőknek hazudott követelményeikben konzekvensnek tűnően felállítanak? Megkérdőjelezte, hogy Krisztusnak vagy az embereknek akarnak megfelelni, mert jelenleg két úrnak szolgálnak.

Ezen bejegyzések után a gyerkek felbolydultak, és többen a szüleiket faggatták, hogy nekik miért kell iskolába járniuk, a anyu miért nincs otthon, hogy őt tanítsa, miért kell nekik kézbe áldozniuk? Megbeszélték egymás között széles körben.

Az iskola egy nap, miután jó néhány napig nem merték törölni ezeket a bejegyzéseket, mert az egyik megvádolta őket azzal, hogy úgysem írhatod meg a valódi véleményedet, mert azt törölni fogják, szóval ezután, egy dühödt számonkért szülő felháborodására, fogta magát és törölte ezeket a bejegyzéseket, és álszent képpel közölte, hogy ezeket inkább írjuk meg nekik, és szívesen válaszolnak.

A legjohannább makacs egy állatfajta volt, mert elgondolkodott ezen és megírta nekik egy másik e-mail címről, hogy biza, akkor miért nem válaszoltak neki, merthogy írt nekik személyesen is.

Ezután a sárga feliratuk megváltozott, már nem ígérik, hogy válaszolni is fognak.

Ez a Szentlélektől megszállott őskövület tovább erősködött - volna, de az iskola leolvasta a gépe azonosítóját, és nemes egyszerűséggel letiltották.

Látható, hogy csupa érdemes, okos és főleg fontos dolgok maradtak a vendégkönyv nevezetű fórumon, olyan igazán keresztényiek és katolikusok, olyanok, amik egyáltalán nem kérdőjelezik meg a vendégkönyv elnevezést, sem a sárga felirat igazságtartalmát, hogy nevezetesen túlzó és szembetűnően nem hiteles információk kerültek fel, stb. sem a vendégkönyv létjogosultságát, egyenesen értelmét.

Mert ugye, ha nem minden vendég vendég, meg ugye, ha nem is írhat, amit akar, meg ugye, ha a tárgyilagosra az iskola lazán ráhazudhatja, hogy szubjektív, hát, most akkor hol itt az erkölcs meg a morál? Mármint ha ezek alatt jó, és igaz tartalmakat értünk.

Köszönöm a szíves meghallgattatást, s ha mégis vitára érdemes, kérem, hogy írjátok meg nekem, vagy akinek van kedve, nyissunk erre egy fórumot. Mert hogyan hinnének nekem az emberek, hogy jó Istenhez tartozni, ha egy pillanatra is elfordulva tőlem le akarván ellenőrizni, hogy de kérem, miket mondanak és tesznek még Jézus Krisztus Nevében, nem is biztos, hogy adnak nekem még egy lehetőséget, hogy de kérem szépen, az úgy van, hogy az egyházban ugye, emberek vannak, ilyenek is meg olyanok is, de ha nem az emberekért, a papokért, hanem Istenért, Jézus Krisztusért megyek a templomba, az egyház intézményeibe, a testvéremhez, a barátomhoz, akkor ugye, jó helyen van a fókuszom. De ezt nem mindenki tudja még, és az ilyen iskolák és egyházi égisz alatt futtatott khm..., hát, szóval izék, azaz egyházi szervek stb., bizony sárga big-fat testükkel igencsak az igazság és a jóakaratú emberek közé vetik magukat.

Törölt felhasználó

2009. 02. 23. 13:21

Sose fogod megtudni.