1. Hír

Bevezető

Az áruk árának átlag 1/3-a kamat, amelyet a termelők és a közvetítők közvetlenül, a fogyasztók közvetve a pénztulajdonosoknak fizetnek. Ha egy kistáj (fél tucat vagy tucat falu, egy kisváros és környéke, stb.) lakosságának zöme szövetkezetbe szerveződik, az emberek az alapvető fogyasztási cikkeket harmadával olcsóbban vásárolhatják meg a szövetkezeti boltokban.

Gondoljuk ezt végig a kenyér példáján. Példánkban a kistáj-szövetkezet fagázas kis-hőerőművel működő malom-pékségében állítja elő a kenyeret a tagjai által termelt gabonából, a tagjai által gyűjtött fahulladék energiájával, a kenyeret saját boltjában értékesíti, és mindeközben senkinek nem fizet kamatot.

Nézzük meg ugyanezt egy másik metszetben. Ma a polgárok általában három módon adóznak:

- az államnak a közszolgáltatásokért (oktatásért, egészségügyért, rendőrségért, bíróságért, stb.) ;
- az államot szoros gyeplőn tartó pénztulajdonosoknak az államadósság kamatterhén keresztül;
- és szintén a pénztulajdonosoknak, az áruk árába beépített kamatokon keresztül.

Hogyan segíthetnek magukon?

A kistáj-szövetkezetek saját természeti és emberi erőforrásaikból elláthatják magukat az élethez feltétlenül szükséges javakkal és szolgáltatásokkal. Ezáltal a harmadik fajta, az árba beépített "adózás" azonnal megszűnik, mert a lakosok, mint szövetkezeti tagok, az alapvető árukért és szolgáltatásokért olyan árat fizetnek, amelybe nincs beleszámítva hitelkamat.

Ha a kistáj-szövetkezetek hálózata országszerte kiépül, egymással összefogva - parlamenti többségen keresztül - megszüntethetik a második fajta adózást, és - részvételi demokrácia keretében - a jelenleginél hatékonyabb ellenőrzést gyakorolhatnak az első típusú adózás terén is.

A kistáj-szerveződéstől várható további előnyök:
- Az általános szövetkezetbe szervezett kistáj ellenállóképessége jelentősen megnő minden pénz- és egyéb hatalmi zsarolással szemben, minden központosító törekvéssel szemben.
- A kistájban együttélő emberekben megerősödik egymásra utaltságuk, egymásért való felelősségük érzése, a közösségi érzés, amely az életminőség jelentős tényezője.
- Jó feltételek jönnek létre a teljes foglalkoztatottság számára.

A "szocialista szövetkezetesítést" megtapasztalt vidéki emberek fölszisszenhetnek: "Megint fölülről való szövetkezetesítés? Ebből először sem kértünk, másodjára még kevésbé." De ne öntsük ki a fürdővízzel a gyereket! A szövetkezést nem a kommunisták találták ki. Az első szövetkezők Angliában, a Rochdale-i takácsok voltak 1844-ben, így védekeztek a tőkés kizsákmányolás ellen. Ezt nemigen emlegetik, de azt ma már nálunk is mindenki tudja, hogy Dánia a népfőiskolákban született szövetkezetek révén lett "a gazdag parasztok országa". A természetes társadalmi rend kistáj-szövetkezetei ezeknek a rokonai, semmi közük a kolhozokhoz.

1. Az önfenntartó kistáj-szövetkezet

Mit tekintünk kistájnak? Egy kisvárost és környékét, vagy kisebb-nagyobb falvakat magában foglaló, a természeti tényezők által meghatározott tájat, ahol 5-20.000 ember él. A szerveződés jogi kerete: a kistáj felnőtt lakosságának zömét magában foglaló általános és hitelszövetkezet. A kistáj-szövetkezet nem profit-orientált, célja nem rendszeres, minél nagyobb osztalék (nyereségrészesedés) osztása a tulajdonosok (tagok) számára, hanem az, hogy a kistájon mennél teljesebb foglalkoztatottságot, és mindenki számára tisztes, kulturált megélhetést biztosítson.

Az önfenntartó kistáj-szövetkezet társult vállalkozók, belső vállalkozók (termelők, szolgáltatók, kereskedők) és fogyasztók együttese. Társult vállalkozó: önálló (magaura) vállalkozó (egyén, cég, társaság), a működéshez szükséges termelőeszközök tulajdonosa vagy bérlője, aki (amely) hálózati (franchise), vagy más együttműködési szerződéssel a szövetkezet szerves részévé válik. Belső vállalkozásnál a termelőeszközök a szövetkezet tulajdonában vannak, és egy (vagy több) tag szerződéssel vállalkozik ezek hatékony működtetésére.

A szövetkezet arra törekszik, hogy egyfelől a tagok mennél több áru- és szolgáltatás-szükségletét a szövetkezethez tartozó (társult és belső) vállalkozások elégítsék ki, másfelől a (társult és belső) vállalkozások mennél több munkavállalója ill. beszállítója a szövetkezeti tagságból kerüljön ki.

A szövetkezet, illetve a társult és belső vállalkozások funkciói:
- munkahelyek teremtése és fenntartása, tisztes jövedelem biztosítása a kistáj lakosai számára;
- a lakosság ellátása olcsó, jó minőségű, alapvető fogyasztási cikkekkel;
- a földből élők ellátása termelőeszközökkel, műtrágyával, növényvédő-szerekkel, szaporító anyagokkal, takarmánnyal, stb.;
- termékfelvásárlás;
- a mezőgazdasági termékek ésszerű fokig való feldolgozása és értékesítése;
- "önköltségi" kamatú hitelellátás;
- a tagok teljesítménycseréjének zártkörű lebonyolítása, a kamat- és inflációs veszteségek és az elszámolási költségek minimalizálásával;
- a tagok számára szaktanácsadás és szakmai továbbképzés;
- a rászorultak segítése;
- a kistáj közbiztonságának megjavítása és magas szinten tartása a rendőrséggel együttműködő polgár- ill. mezőőrséggel.

A szövetkezet küldetésének tekinti, hogy a kistáj földjét megőrizze a kistáj mai népe és a jövendő nemzedékek számára. Ezért, aki a szövetkezetbe belép, illetve társult vállalkozói szerződést köt, kötelezettséget vállal, hogy a kistáj területén lévő földjére elővételi és előbérleti jogot ad az illetékes települési önkormányzatnak. A szövetkezet szerződést köt a kistáj települési önkormányzataival, amely szerint az önkormányzatok az így felajánlott földeket megvásárolják ill. bérbeveszik, és - előre meghatározott feltételekkel - a szövetkezet által kijelölt tagnak adják tartós, örökölhető használatba, vagy - a szövetkezet közvetítésével - egy-egy társult vállalkozással kötnek hasznosítási szerződést.

A cikk itt olvasható teljes terjedelemben: hungary.indymedia.org