1. Hír

Igen, őszinte tisztelet a Szenttamás hegyi lakosoknak, hogy életre hívták ezt az alkalmat, köszönet a Hivatal képviselőinek, akik jelen voltak, és őszinte tisztelet Koditek Pál képviselő Úrnak, hogy kiállt választói elé ebben a „krizishelyzetben”, vállalva a dolog személyét érintő negatív következményeit. Persze, mondhatnánk, ez a dolga. Csakhogy ez lenne a dolga a többi tizenhárom lakossági körzet képviselőjének is, és Koditek Pál Úron kívül egyikük sem tette mindezidáig. Ám az is az igazsághoz tartozik, hogy, tudomásom szerint egyedül a Szenttamás hegy kitűnő, összeszokott lakóközössége volt az egyetlen a városban, amely kezdeményezett egy ilyen összejövetelt. Mi, többiek tanulhatnánk tőlük.

Elgondolkodtam. Sarkalatos és nagyon fájó pontnak éreztem az „önös érdek” és a „városérdek” ellentmondását. Mért vannak így felzúdulva az esztergomi polgárok? Miért érte váratlanul őket a forgalmi rend változás? Ha jól értettem, a változás már több mint két éve megfogalmazódott. Miért nem tudtak róla az emberek? Valószínűleg azért, mert a kommunikáció a vezetés és a polgárok között nem a legmegfelelőbb. Elképzelhető, hogy ebben maguk a lakosok is ludasak. Nem vonom kétségbe. De most nem feltétlenül ez a lényeg. A lényeg számomra a két alapvető érdeknek az ütközése. Vagyok olyan idealista, hogy azt higgyem, egy város vezetésének elsősorban polgárai érdekeit kell néznie. Nem tudom, mennyire érdeke Esztergom város lakosságának a forgalmi rend változása. Persze, vannak önös érdekek, de ha az önös érdekek összeadódnak, és, teszem azt, a város lakosságának több mint ötven százalékát érintik, az már nem önös, hanem városérdek. Lehet, hogy valaki kitűnően el tudná magyarázni, lehetőleg pontról pontra, miért volt szükség a forgalom ilyen mértékű megbolygatására. De nézzünk egy kicsit széjjel. Az is lehet, hogy valaki kitűnően el tudná magyarázni azt is, miért van szükség a Szent István Gimnázium kálváriájára, mikor, az, hogy menniük kell régi helyükről, évek óta tudott. Lehet, hogy még azt is el tudná valaki kitűnően magyarázni, miért volt szükség a könyvtár ideiglenes elköltöztetésére, mikor évek óta tudott, hogy menniük kell. Nyilván arra is van magyarázat, miért történik a Zöldházzal az, ami történik. Valószínűleg az is kitűnően indokolható, miért kellett az Esztergom és Vidékének (legrégibb helyi lapunk!) csendesen kimúlnia, és a Hídlap miért szünetel, illetve ritkul. Nem folytatom, nem panasznapot akarok tartani. Valóban szeretném, ha a fentiekre komoly, őszinte, szakmailag alátámasztott magyarázatokat kaphatnánk.

Tisztában vagyok a kormányzat önkormányzatokat sújtó intézkedéseivel. Persze lehet, hogy nem eléggé. Tisztában vagyok a nyomasztó gazdasági helyzettel, mind az országéval, mind a városéval. Persze lehet, hogy nem eléggé. De mindent azért nem lehet ezekre a kétségtelenül igaz, és lehangoló tényekre fogni. A lényeg, amiért most megszólaltam, ismétlem: meg kéne találni a harmóniát az úgynevezett önös érdek és városérdek között – és ez nem feltétlenül anyagiak kérdése. Talán jobb kapcsolatra lenne szükség a város lakossága és a vezetés között, s ebben, kétségtelen, a polgároknak is akad felelőssége. Sokan azt sem tudják, ki a területi képviselőjük. Ez az alkalom, a forgalmi rend megváltoztatása, talán felrázza a lakosságot, talán jobban odafigyelnek, talán most nyitottabbak az ún. városérdekekre, ez talán most megfelelő lélektani pillanat lenne a pontos magyarázatokra és hiteles tájékoztatásra.

Gondolom én. De lehet, hogy tévedek. Amiben nem tévedek, az az a szomorú igazság, hogy, bár született esztergomi vagyok, és büszke is voltam rá, mostanában ez már nem felhőtlenül így van.

A legszomorúbb az egészben pedig, hogy ezzel nem vagyok egyedül.

Egy esztergomi polgár