1. Hír

A témát örömmel karolják fel a minimális gazdasági és pénzügyi ismeretekkel rendelkező entellektüellek és apologéták, hogy saját mondókájukat igazolják. Csatlakoznak a kórushoz a rivaldafényt és a média által rájuk ragasztott misztikus pénzmágus maskaráját rendkívül élvező és kihasználó Greenspanek és Soros Györgyök.

A mostani pénzügyi és az azt követő gazdasági válságra több történelmi példát találhatunk. Fogalmunk sincs azonban arról, hogy a jelenlegi válság meddig fog tartani és mi lesz az összes következménye. Szerintünk azt nem tudhatja igazából senki sem. Lehet, hogy nehezebb idők jönnek és talán éppen ezért érdemes jobban megvizsgálni a mai pénzügyi világ alapköveit: feltenni az olyan egyszerű kérdéseket, mint például hogyan keletkezik a pénz, mik is azok a bankok, hol a központi bankok és állampapírok szerepe vagy mi fán terem a banki likviditás.

Izgalmas terület, melyet a szexhez vagy a szabadkőművességhez hasonlóan számtalan félrebeszélés és tévhit övez. Ez az írás elsősorban vélemény, nem szakmai produktum, eddigi legjobb tudásunk alapján megfogalmazott nézeteink összefoglalása. Nem zárjuk ki, hogy némely állítás vitatható, vitatott vagy szakmailag nem teljesen tisztázott. Ezért mindenkinek csak ajánlani tudjuk a téma sok türelmet igénylő alaposabb tanulmányozását.

Mit tartunk pénznek?

A pénz létrejötte a cserekereskedelem - az áruk sokfélesége következtében bekövetkezett - tarthatatlanná válásának következménye. Ahhoz, hogy a folyamatok átláthatóak és technikailag lebonyolíthatóak maradjanak, szükségessé vált a pénz bevezetése, amit alapvetően négy funkció betöltésére alkalmas eszközként szokás leírni.

Pénz minden olyan eszköz, amire igazak a következő állítások:

• Minden más áru árát pénzben fejezik ki (Értékmérő)
• A csereügyleteket pénz segítségével bonyolítják (Forgalmi eszköz)
• A pénz alkalmas vagyon tárolására, mivel később is elkölthető (Felhalmozási eszköz)
• A pénzügyletek el tudnak szakadni a tényleges árumozgástól. Vagyis a pénz lehetővé teszi, hogy ne kelljen addig cserélgetni és ide-oda szállítgatni az árukat, amíg megkapjuk, amire ténylegesen szükségünk van, hanem pusztán pénzmozgások segítségével számolhassunk el egymással, és csak akkor és oda kelljen árut szállítani, amikor és ahol tényleg szükség van rá. (Fizetési eszköz)

A fentiek értelmében pénz lehetett évezredeken át az arany, de bizonyos extrém körülmények közt (pl. fogolytáborokban) akár a cigaretta is betölthette a funkcióit. A pénz azonban nem feltétlenül kell, hogy önmagában is értékes dolog legyen: a definíció lényege, hogy a segítségével követhető, nyilván tartható, mennyi árura jogosult valaki.

Ha nem árupénzt használunk, a pénz csak és kizárólag azért lesz értékes, mert az áruk cseréjét - részben azok sokfélesége, részben az állami szabályozás miatt - gyakorlatilag lehetetlen nélküle lebonyolítani. Ennek megfelelően az értéke is attól függ, hogy mennyien akarnak a segítségével vásárolni, és mennyi van belőle ehhez képest. Ha pedig az eredetileg használt pénz mellett más eszköz is alkalmassá válik a pénzfunkciók betöltésére, az ügyletek egy részét annak segítségével fogják lebonyolítani, így kevesebb régifajta pénzre lesz szükség - vagyis az értéke csökkenni fog.

A mai pénz lényegében bankok tartozása. Bár a rendszer kialakulásakor ezen tartozások értékét még a korábbi árupénzéhez - az aranyéhoz - kötötték, ma az már csak mai pénzben, vagyis lényegében önmagában adott: azaz, ha nem töltené be a pénzfunkciókat, teljesen értéktelen volna. A modern pénz előnye, hogy mivel minimális költséggel előállítható, a mennyisége technikailag korlátlanul bővíthető, így kevésbé kell a - számos káros mellékhatással járó - deflációtól tartanunk. A hátránya ugyanakkor, hogy ha ennek a bővülésnek nem sikerül megfelelő gátat szabni, korlátlanul el is értéktelenedhet - hiszen az értéke csupán attól függ, mennyi jut belőle az elvégezni kívánt csereügyletekre.

A pénzmennyiség alakulását ezért a jegybankok igyekeznek szabályozni. Hogy hogyan, arra a későbbiekben még visszatérünk.

Hogy keletkezik a pénz?

A tankönyvi modell szerint a pénz teremtése úgy kezdődik, hogy a jegybank kibocsát egy egységnyi pénzt (egyelőre tegyük fel, hogy készpénzt). Ezt többféleképp bocsáthatja a gazdaság rendelkezésére: tartalékokat (aranyat, devizát) vásárolhat érte, illetve megfelelő kamatra kölcsönadhatja azt az államnak,(1) vagy egy banknak, aki azután tovább hitelezi azt egy ügyfelének. A kibocsátott készpénz voltaképpen a jegybank tartozása a pénz mindenkori tulajdonosának, míg a jegybank vagyona a felvásárolt arany- vagy devizatartalék, esetleg az állam vagy a hitelt felvevő bank neki való tartozása. Érdekesség ugyanakkor, hogy míg a jegybank vagyona - az arany kivételével - kamatozik (hiszen még a devizatartalékot is értékpapírban tartják), a keletkezett tartozás után nem kell kamatot fizetnie.

A következő lépcső legalább ilyen érdekes: a pénz elkezd körbe járni a gazdaságban, míg aztán eljut valakihez, aki egy (kereskedelmi) bankba teszi azt. A bank ezt a pénzt tovább hitelezi. Innentől azonban két eszközünk van, ami alkalmas lehet a pénz előző részben felsorolt funkciójának betöltésére. A bankszámlán tartott betét ugyanis ugyanúgy, vagy majdnem ugyanúgy használható pénzként, mint a készpénz: folyószámláról átutalással - újabban akár a kisboltban, kártyával - is lehet fizetni, de ha valaki a pénzét éppen úgyis vagyontartásra akarta volna használni, arra már a lekötött betétek is éppúgy alkalmasak, mint a párnaciha. Emellett pedig továbbra is pénzként funkcionál a bank által kölcsönadott készpénz is. Így a pénzként használható eszközök mennyisége megnőtt, a pénz a bankrendszerben megtöbbszöröződött.

Meg kell ugyanakkor jegyeznünk, hogy ettől a ténytől önmagában még senki nem lett gazdagabb: a betéttel a bank továbbra is tartozik az ügyfelének, utána pedig rendszerint kamatot is kell fizetnie (különben senki nem adná nekik kölcsön a pénzét), míg a hitel a hitelfelvevő ugyancsak kamatköteles tartozása a banknak. A bank csupán azon tud keresni, hogy a hitelekért kértnél alacsonyabb kamatot kell fizetnie a betétei után.

A folyamat elméleti korlátját csupán a jegybanki tartalékráta adja: a szabályozás szerint minden egyes egység a bankokban elhelyezett betétnek egy adott százalékát (rendszerint meglehetősen kedvezőtlen feltételek mellett) letétbe kell helyezni a jegybanknál. 10 százalékos tartalékráta például azt jelenti, hogy ha a jegybank kibocsát 100 USD-t, és az a pénz bankba kerül, a bank már csak 90 USD-t hitelezhet tovább, majd abból a következő körben 81-et, és így tovább - a mértani sorozat összegképlete alapján így összesen legfeljebb 1000 USD jöhet létre.

Mennyi pénz van akkor a gazdaságban?

Azt, hogy a gazdaságban mennyi pénz van, rendkívül nehéz megmondani. Láttuk ugyanis, hogy a készpénzen kívül csak a folyószámlán tartott pénz alkalmas korlátlanul az összes pénzfunkció betöltésére. Ugyanakkor a pénz vagyontartási funkcióját a lekötött betétek is átvehetik, és a lejáratuk után - vagy akár a feltörésük esetén - azok is alkalmassá válnak a többi funkció betöltésére is. Kérdés ezért, hogy ezeket a betéteket pénznek tekinthetjük-e.

Ezt a problémát úgy szokták feloldani, hogy a pénzmennyiséget többféleképp is kiszámítják. M0-nak nevezik a jegybank által eredetileg kibocsátott pénz mennyiségét. Az M1 tartalmazza az összes lekötetlen betétet és készpénzt. A tágabb pénzaggregátumok - M2, M3 stb. - már különféle időtartamra lekötött betéteket is tartalmaznak.

Eredeti publikáció: konzervatorium.hu

Írta: Melecske Ákos, Szemes Örs

(1) Az államadósság elinflálásának elkerülése végett ezt a szabályozás erősen korlátozza