Bevezetésképpen néhány részlet Hamvas Béla: Anthologia humana című könyvének bevezetőjéből :
"Sem az egyes ember, sem az egész emberiség az idők folyamán nem lett sem okosabb, sem jobb, sem boldogabb, sem értelmesebb. Érettebb lett."
"Az ember életében sok ezer könyvet olvas, legnagyobb részüket egy hét alatt elfelejti. Az ember életében sok ezer festményt, zeneművet, szobrot és tájat lát és hall, és van tíz-húsz-harminc, amely hosszabb ideig kíséri, mint a barát vagy a kedves. Az ember életében csak egészen kevés olyan gondolatot talál, amelytől sohasem válik meg. ...... Az az egészen kevés gondolat, amelytől sohasem válik meg, amely minden időben gondolkodás tárgya, örök és kimeríthetetlen forrás, vezető irányelv: az meditációs objektum."
"Az első lépés felismerni a felszín átkozott történetének örök értelmetlen zűrzavara mögött és alatt az áldott történet végső célját: emberré lenni."
Mindenkinek van ilyen gondolata ...
"A mindenség enyhén szólva hülye egy hely.... Ám a reá vonatkozó legvalószínűtlenebb magyarázat a vakvéletlenre vonatkozó. Nem magyarázat az az elképzelés, hogy elvont izékből 'véletlenül' atomok lettek, amelyek 'véletlenül' összeálltak, 'véletlenül' logikus törvények szerint működő valamivé, és némely konfigurációnak 'véletlenül' öntudata támadt.
,
,
,
A vakvéletlen nem volt kellő magyarázat a mindenségre - a vakvéletlen nem volt kellő magyarázat a vakvéletlenre sem, az olvasztótégelyben nem lehetett benne az olvasztótégely."
(Heinlein: Angyali üdvözlet)