1. Hír

Izgalmasnak hangzik, mit jelent az Olvasások Éjszakája?

Tulajdonképpen egy egész éjszakás közös olvasás. A Szent Erzsébet Gimnázium tornatermében tartottuk, ez volt az első alkalom. A példát Kecskemétről vettük, Istvános szervezés volt, Uzonyi Pálné tanárnő vezetésével. Péntek este hétkor összegyűltünk a tornateremben, majd a tanárok egy órán keresztül ajánlottak könyveket, rövid tartalmi ismertetővel. Zara Melinda, Sátek Szilvia, Barsi Éva, Kutas Emese és Faragó Anita tanárnők, valamint Nagy László tanár úr hoztak egy-egy olvasni valót. Vittünk hálózsákot, házi sütit, teát és a tornatermi matracokon pihenve hallgattuk a felolvasást. Egy órás etapokban, húsz perces szünetekkel olvastunk. Akit elnyomott közben az álom, a szünetben biztosan felébredt. Megszűnt a kellemes moraj.

Csak a Szent István gimnázium tanulói vettek részt?

Igen, mind Istvános diák és tanár volt. Tavaly érettségiztem, de velem együtt más végzősök is eljöttek. Összesen 34-en hallgattuk az éjszakai felolvasást. Nekem Uzonyi tanárnő szólt, amikor elkezdődött a szervezés, hogy számít rám. Szabó Magda: Szemlélők című könyvét választottuk, én is olvastam egy szakaszt. Bár én egy másik könyvre, Kosztolányi Aranysárkányára szavaztam, de gondolom, a Szabó Magda mű szerelmes története jobban megfogta a többieket.

Érdekes, kuriózum lehetett egész éjszaka többed magaddal belemerülni egy regénybe. Neked mit jelentett ez a program?

Biztosan tudom, az Olvasások Éjszakája pedig csak ráerősített, hogy az István közössége él és jelen van. Bátorító, hogy lehet találni 30 diákot, akik a diszkó, vagy koncertek helyet egy ilyen éjszakai programot választanak. Én sem vagyok a diszkó kultúra híve, nem fogott meg, üresnek érzem. Ahogy öcsém fogalmazta meg, nem tartom én se különösebb művészetnek, hogy akár egy 14 éves gyerek leül a számítógép mellé és tíz perc alatt összedob egy zeneszámot. Tíz éve csellózom, a komoly zenén és a jazzen nevelkedtem.

Ha jól érzem, nosztalgiával gondolsz, a régi, Kis-Duna parti Istvános időkre.

Igen, bár szerintem a gimnázium szellemisége töretlen. A Kis-Duna partot, Sitku tanár urat, mint igazgatót „elhagyva” az új épületben is lehet erről beszélni. Nem az épülettől függ a közösség összetartása, bár a régi, patinás épület jobban illett hozzánk. De úgy látom, hogy felülről forgácsolják az iskola egységét. Új igazgatót neveztek ki és új helyetteseket, lassan már nincs kihez fordulni a régiek közül. Maradtak a szaktanárok, akiknek ugye nincs túl sok hatása az igazgatóság döntéseire. Az igazgató pedig arra felé mozog, amerre az önkormányzat diktál. Lassan újabb legendává válik az Arany János iskola költözése körüli herce-hurca. A valós tények azt mutatják, hogy Kurnász László igazgató úr nem az iskolát képviseli az önkormányzattal szemben, hanem az önkormányzatot az iskolával szemben. Bármilyen hátrányos intézkedés készült, azokat mind keresztülvitték, az ellenvetések és tiltakozások ellenére. Eddig csak a szerencsén múlott, hogy a tanári kar szétverése nem indult meg. Azt gondolom, félnek a diákoktól, minket nem tudnak arra kötelezni, hogy befogjuk a szánkat. Mert mi bajunk lehet? Nem tudnak ártani.

Kezdve Sitku Pál eltávolításával, a mostani újabb költözésig, szerinted folyamatában mi történik az Istvánnal?

Én nem oda tenném az Istvános bomlasztás kezdetét, hanem arra az időszakra, amikor a Szent Erzsébet visszakapta az épületet. Amit el tudok képzelni, de ne legyen igazam az az, hogy valamiféle leépítés folyik. Új tanárokat vettek fel, olyan tantárgyakra, amelyre megvolt a megfelelő óraszámot adó tanár. Gondolok itt a magyar szakosokra. Ennek valószínűleg az lesz a folytatása, hogy évről-évre kicserélik a tanárokat. Nem gondolom, hogy a gimnázium megszűntetése a cél, mert mondjuk az önkormányzat nem tudja fenntartani az iskolát. Annál is inkább gondolom ezt, mert ha erről lenne szó, én nem így csinálnám, hanem tisztán. Öt évre előre megmondanám, hogy sajnos erre kényszerülünk és kidolgozott ütemtervvel, folyamatos egyeztetésekkel próbálnám átmenteni a közösséget. Az összevonásnak is megvan a kulturált módja.

Mi lehet akkor a cél?

Naivan gondolkodom ebben a témában. De bizalmam már nincsen. Talán bosszú lehet a háttérben, talán valamiért az önkormányzat érdekében áll, hogy az iskolát bizonytalanságban tartsa. Az Istvános újság, amiben nem feltétlen önkormányzat-kompatibilis írások jelentek meg, aztán Sitku tanár úr melletti tüntetés is olaj lehetett a tűzre. Talán egy másik iskolával való összevonás. Egy iskolának akkor van vége, ha nincs meg a megfelelő számú felvételiző. Ennek pedig a legjobb módszere a bizonytalanság fenntartása, ami most tapasztalható is. És sajnos jó úton haladunk. A közeljövőben fog kiderülni, de valószínűsíthető, hogy jövőre már nem lesz meg a két osztály. Ezt 2-3 év alatt sikerült elérni. De a legrosszabb a 2007-2008-as tanév volt, amikor egy hétig egyáltalán nem volt igazgató és helyettesek sem! Ez országosan példátlan és törvénybe ütköző. Amikor ez kiderült, reggel páran viccből beültünk az igazgatóiba, hogy na, most mi vezetjük az iskolát. Annyi történt, hogy Sitku tanár úrral egy jót beszélgettünk, aztán mentünk órára.

Ha volna gyereked, melyik középiskolába íratnád?

Már csak a személyes kötődés miatt is az Istvánba. Mert úgy érzem, van még remény. Az igazgatóság, bármennyire igyekszik is, nem tudja úgy beállítani, hogy az Istvánban a tanárok csak lázítanak és nem tanítanak. Mert az eredmények meg fogják mutatni, hogy ez nem így van. Nem lehet tudni, hogy az elkövetkező években mi vár az iskolára, mert mindezek ellenére sorsa még jobbra fordulhat. A diákság eddig még mindig kellő összefogást mutatott az őket érő negatív intézkedések folytán.

Tavaly érettségiztél, most hol tanulsz?

Győrben, a Bercsényi Miklós Közlekedési Középiskolában. Szerettem volna felsőoktatásba felvételizni, de a matematika tudásomat nem érzetem elég alaposnak. Utólag a pontokat számolva felvettek volna, a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Kara a cél. Most a két éves képzésen olyan tantárgyakat tanulok, amikkel az egyetemen előnyre tehetek szert. Én a felvételit csak egyszer akarom megpróbálni és annak sikerülnie kell.

Esztergom buszos közlekedésével kapcsolatos cikkedben szinte szakembereket meghazudtoló módon írtad le a javítás lehetőségeit. Van valami kötődésed a tömegközlekedés iránt?

Igen, van, kicsi koromtól és ezért is jelentkezem az egyetem közlekedési vonalára. A cikket régóta érlelgettem magamban. Volt idő, amikor sűrűn bombáztam a Vértes Volánt észrevételeimmel, elég hosszú levelekkel. Sok foganatja nem volt, így feladtam. Ami a mostani írást kiváltotta, az a Búbánat völgyi iskolabusz bevezetése. Ez önmagában jó ötlet, de az egész város tömegközlekedése felülvizsgálatra és átszervezésre szorul. A legnagyobb probléma, hogy rosszul mérik fel az alaphelyzetet. Esztergomban a leghosszabb távolságot is gyalog megtenni nagyjából fél óra. Tehát minden busznak fél óránként kellene járnia, hogy ha az ember orra előtt elhúz a busz, meggondolja, hogy várakozzon és ne kelljen gyalog elindulnia. És ami még fontosabb, ne döntsön ezek miatt az autós közlekedés mellett. A jelenlegi rendszer toldozgatásával viszont nem lehet eredményt elérni. Tudom, hogy nem vagyok szakember, de úgy látom, hogy a jobb szervezésnek elvi akadálya nincs. Két dolgon múlik: a menetrenden és a sofőrök hozzáállásán. Ha be kell várni egy másik járatot, azt tegyék is meg, ne menjenek el akkor se, ha pár perc késéssel ér oda.

Ha végzel az egyetemen, megtervezed a helyi közlekedést?

Ó, akár előbb is, bármikor, ha valaki biztosít nekem két hét szabadságot és egy buszsofőrt, akivel minden útvonalat végigjárunk. A cikkemet figyelemfelkeltő szándékkal írtam, meg azért, hátha meghallják odafent. Tényleg megírnám a tanulmányt, de nem lehet, még nem vagyok szakember.

• Lőrincz Zsuzsa