1. Hír

A magyar idegenforgalmi intézményrendszer jelentős átalakulás előtt áll: az eddigi, a szocializmusból megörökölt, centrálisan szervezett adminisztratív háttér helyett egy alulról felfelé építkező, együttműködésen alapuló modell kialakítása kezdődik meg. Az ún. turisztikai desztinációs menedzsmentszervezetek (TDMSZ-ek) létrehozásához uniós források bevonásával 13 milliárd forintnyi támogatást nyújt a kormány. Mint Horkay Nándor, a Váti Kht. illetékes igazgatója elmondta, a Nemzeti turizmusfejlesztési stratégia (NTS) azon kevés dokumentum közé tartozik, amely mögött ötpárti konszenzus alakult ki, így egy esetleges kormányváltás sem változtathatja meg a most kiválasztott irányt.

A nyugaton már akár több évtizede sikerrel alkalmazott új modell lényege, hogy a helyi, térségi, regionális és országos szintű idegenforgalom irányítása azok kezébe kerül, akik a turizmusból élnek. Több előadó is idézte a dél-tiroli Schenna falucska példáját, ahol mindössze 2700-an élnek, de a turisták 2007-ben közel 1 millió vendégéjszakát töltöttek el ott. Jó összehasonlítási alap lehet Hévíz és Hajdúszoboszló, ezt az adatot Budapesten kívül csak e két fürdőváros képes produkálni. A 220 000 lakosú Ister-Granum Eurorégióban a schennai adatnak épp a felét mutatják fel a szállásadók. A régióban messze legjobban Párkány teljesít, 230 000 vendégéjszakával, a második Visegrád ennek felét éri el éves szinten.

Az előadók egyéb pozitív példákat is említettek, ahol a TDMSZ létrehozása a vendégforgalom jelentős emelkedését eredményezte. Az NTS által megfogalmazott célkitűzések ezzel az új rendszerrel elérhetőek. Ezért jelennek meg december közepén a regionális operatív programok keretében az első pályázati kiírások. A közép-dunántúli kiírás várható tartalmáról, a társadalmi vita alatt álló dokumentumról Holczinger László, a Közép-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség projektmenedzsere beszélt. Már a pályázati kiírás összeállítása is az önkormányzatok és turisztikai szolgáltatók közötti szoros együttműködést írja elő. Ezzel is ösztönözni kívánják az idegenforgalmilag frekventált településeket, hogy a helyi TDMSZ létrehozását minél szélesebb szakmai támogatással valósítsák meg.

Szalóki Jenő, a Nyugat-dunántúli Regionális Idegenforgalmi Bizottság tagja, 2000-től polgármesterként hozta létre Magyarország első TDMSZ-ét a Balaton-parti Gyenesdiás községben. A településen 1905-ben alakult meg a fürdőegyesület, ez adta a mintát a turisztikai egyesület létrehozásához. Itt valójában a gyenesdiási szállásadók, vendéglőtulajdonosok, fodrászok és egyéb szolgáltató vállalkozók álltak össze annak érdekében, hogy a vendégeket a dél-tiroli példához hasonlóan a Balaton partjára csalogassák és ott megkössék. Gyenesdiáson ma 3500-an laknak, a vendégek pedig hivatalosan 40 000 vendégéjszakát töltenek minden évben (Esztergom ma a Suzuki munkásszállóival együtt is csak kétszeresét éri el ennek a számnak).

Az egykori polgármester részletesen bemutatta az egyesület kialakításának történetét, és felhívta a figyelmet a legfontosabb problémákra. Ezek között első helyen említette a bizalom megszerzését, ami nélkül az egyesület nem is tudta volna megkezdeni a munkát. A bizalom légkörének kialakítása több évet vett igénybe. Szintén kulcskérdésként szerepelt az előadásban, hogy a turizmust nem az önkormányzat alakítja, hanem az egyesületbe tömörült szolgáltatók. Az önkormányzat a forrásokat (idegenforgalmi adó) és a kompetenciákat is biztosítja a sikeres működéshez, a vállalkozók pedig tagdíjat fizetnek. Az egyesület évente 12–15 millió forintnyi összeggel gazdálkodik.

Szalóki Jenő végül felhívta a figyelmet arra is, hogy a TDMSZ nem hoz azonnal eredményt, sőt, az első néhány évben inkább visszaeséssel jár. Évtizedes távlatban azonban teljesen megújítja az adott település, térség (szakmai kifejezéssel: desztináció, tehát célterület) vonzerejét és sokszorosára növeli a vendégforgalmat.

Balogh Ákos tájépítész mérnök előadásában arról beszélt, hogy a turizmus fejlesztését, mint minden más fejlesztési tevékenységet is egy települési értékgazdálkodás keretén belül kell megvalósítani. Egy TDMSZ például soha nem csak a turizmust fejleszti, hanem a meglévő értékekkel is gazdálkodik, és e tevékenysége során számos más területet (iparfejlesztés, közlekedés, természetvédelem stb.) is érint. Az Esztergomban ezen az elven elindított tervezési munka arra keresi a választ, miként lehet a versenyképességet az élhetőséggel dinamikus egységben összekapcsolni – a turizmus területén is.

Ocskay Gyula, az Ister-Granum Kht. ügyvezetője előadásában egy határon átnyúló TDMSZ létrehozásának lehetőségét vázolta. Mint azt dr. Bárdos István hozzászólása is megerősítette: Esztergom idegenforgalmát továbbra is a budapesti desztináció határozza meg. A magyar fővárost felkereső turisták dunakanyari kirándulásuk során mindössze egy-két órára állnak meg a királyvárosban. Ahhoz, hogy ez a helyzet megváltozzon, az eurorégiónak önálló turisztikai célterületté kell válnia, ahol nem csak átutaznak a turisták, hanem meg is alszanak. Ennek három eszköze lehet: a megfelelő színvonalú és változatos szálláskínálat, versenyképes, önálló turisztikai termékek kialakítása és egy professzionális menedzsmentszervezet, amely a desztinációt önállóan képes értékesíteni és fejleszteni. Ez utóbbi volna annak a TDMSZ-nek a feladata, amelynek létrehozása érdekében 1,4 millió eurós pályázat készül az Ister-Granum EGTC munkaszervezeténél.

Ezzel párhuzamosan kezdődhet meg az esztergomi helyi TDMSZ kialakítása is, amelyhez Tát, Tokod, Kesztölc, Pilismarót és Dömös községek is jelezték csatlakozási szándékukat. A 35 milliós pályázat benyújtására várhatóan március közepéig lesz lehetőség, de mint arra az előadók szinte mindegyike felhívta a figyelmet: az új intézményt a pályázat nélkül is meg kell alapítani, hiszen ez minden résztvevő fél érdeke.