1. Hír

Kezdődött a blogokkal, amelyek névtelenül mocskolódtak. Az internet ilyen. Előfordul mindenütt. Igaz, a rágalmazásig nem sok helyen akarnak elmenni, de nem példa nélküli ez az eljárás. Mondjuk én – kis hülye – a támogatott helyében elgondolkodnék azon, hogy egy rágalomhadjárat mennyit hoz a konyhára és mennyit is visz el. Esztergomban ez nem történt meg. A blogokon fröcsögő mocsok mögött a polgármester nyílt támogatása rejlik. Meggyesnek pedig ez nem tűnik cikinek, nem mondja azt: ÁLLJ FIÚK, LÁNYOK, EZT NE ÍGY! Sőt napról napra jelennek meg az újabbnál újabb internetes műremekek.

A névtelen polgármester pártiak – gyaníthatóan erősen megfogyatkozott – táborának azonban ez nem volt elég. Az interneten keresztül valószínűleg túl kevés ember ért el a negatív kampány. Mit lehetett tenniük? Papír kell az emberek kezébe. Azt mindenki elolvashatja.

Adott volt a felület a Hídlap oldalain, ahol igencsak érdekes – általában pozitív és köszönő hangvételű – nyílt levelek jelentek meg. De még mindig kevés volt. Nem lehetett igazán ártani.

Felismerték azt (körülbelül féltucat helyreigazítási kérelem után), hogy mocskolódni nem túlságosan okos ötlet egy „megfogható” újságon keresztül. Egy újságnak van főszerkesztője, van egy kiadója. Mind-mind felelnek a lapon megjelentekért. Hacsak. Hacsak nem mondják azt: ez valakinek az utasítására történt.

Példa volt már erre is, sőt arra is, hogy a „Fizetett hirdetés” címszót gondolták varázsigének. Többszörösen bebizonyosodott, hogy ez sem működik tökéletesen.

A durva hangvételű írások így lassacskán kikoptak – hála Istennek – a Hídlap oldalairól. Már csak a dicshimnuszok maradtak, a bennük foglalt erős túlzásokkal és enyhe csúsztatásokkal.

De ez kevés. Még mindig kevés. A cél az „ellenségkép” kialakítása és a kijelölt ügyeletes ellenségek lejáratása. Mit lehetett tenniük?

Felélesztettek egy régen volt lapot, az Esztergomi Tükröt. Na itt már nem kíméltek senkit. Osztottak mindenkit, nem túl gerinces módon. A lapban egyetlen aláírás nem szerepelt. Az egyetlen név a szerkesztőé volt. Kár, hogy ő minderről utólag értesült. Jogi útra fogja terelni a dolgot, nevének illetéktelen felhasználása miatt. A kiadóként megjelenített Polgárikör tagságának nagy része szintén értetlenül állt azon jelenség előtt, hogy ők bizony megjelentettek egy kiadványt.

Legutóbb újabb néven új kiadvány lepte el a város postaládáit. Nyíltan próbáltak lejáratni egy olyan önkormányzati képviselőt, aki bizony ellentmondott Meggyes Tamásnak.

A nyíltságukban csak egyetlen kis hiba csúszott. Már nem követték el azt a balgaságot, hogy egy kiadót vagy szerkesztőt írtak volna a lapjukra. A szerzők neve is a homályba vész. És itt kell megállni és elgondolkodni az írás elején felvetett kérdésen.

2008 Esztergomában kellemetlen névvel felvállalni azt, hogy igen ÉN TÁMOGATOM MEGGYES TAMÁS POLITIKÁJÁT, ELKÉPZELÉSEIT, MÓDSZEREIT???

Nincs egyetlen olyan valaki sem, aki e mellé a mondat mellé oda merné írni a nevét?

Szégyen ez, uraim? Tökéletesen megértem. Igen szégyen lenne.

Elfogyott a nagy „tömegbázis”, már csak néhány névtelen áll ezért vagy azért a regnáló polgármester mögött. Természetesen árnyékba húzódva, arctalanul.

Hová lett a meghirdetett „Elismerni, kiállni, támogatni, megvédeni” mozgalom? A mozgalom egyik meghirdetőjének az Esztergomi Polgáregyletnek egy fantomkiadványra futotta belőle, mint említettem: névtelenül. A Fiatalok Esztergomért Egyesületnek még ennyire sem futotta. Gondolom magukban hálát is adtak az égnek a tehetetlenségükért.

2008. november 18-án, 9.30 perckor az Országgyűlés Mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottsága Meggyes Tamás két mentelmi ügyét tárgyalja…