<p>Egy alternatív univerzumban 2008. október 26-án Komárom-Esztergom megye egy része arra ébredt, hogy az ókori Kárpát-medence veszi körül őket. Az egyetlen kommunikációs lehetőségük a jelennel egy internetes blog...</p>
Szabó Sándor. Aka A. Taylor Crabe. Összetéveszthetetlenül egyéni hangú író. Műveiben különös intézmények működésébe pillanthatunk bele; meghökkentő nézőpontokat kapunk, rejtélyes, vagy nagyon is egyértelmű jelenségekről, vad szenvedélyekről olvashatunk. A. Taylor Crabe műveinek világában nem mindig a megfelelő ember áll a megfelelő helyen. Legalábbis kezdetben nem. Egyáltalán: az a megfelelő személy, akit annak gondolunk? Mert a szereplői sohasem titoktalanok, sohasem papírmasé-figurák. Az író gyakran meghökkentő játékot űz velünk; ha krimiken edzett fantáziánkkal már-már úgy véljük, előre látjuk a következő fordulatot, mindig csalódunk. A történet középpontjában gyakran egy-egy erkölcsi dilemma áll, a háttérben pedig elfátyolozott panorámaként lappang az örökké titokzatos múlt.
Forrás: scifi.hu
A bevezető ne ijesszen meg senkit, hiszen csupán egy néhány héttel ezelőtt indult, az omagyar.blog.hu címen elérhető blogra szeretnénk felhívni az időutazásos, science fiction történetek iránt fogékony olvasók figyelmét.
A blog kiindulási pontja, hogy a megye keleti része, főleg az Esztergom körüli területek egy éjszaka ismeretlen ok miatt átsodródnak az ókori Kárpát medencébe. Az éjszaka sötét, Budapest fényei eltűntek, a rádió nem működik, a közművek leállnak.
A blog napi szinten követi az eseményeket a két szereplő szemszögéből, igyekezve alaposan végiggondolni a lehetőségeket, a realitást.
Odamentem a polgárőrökhöz, és megkérdeztem, hogy mégis mi a fene van, atomtámadás volt? Elsápadtak és gyorsan (és némileg indulatosan) megkértek, hogy ne terjesszek ilyen hülyeséget. Közöltem velük, hogy nem hülyeség, mert amit most itt összehordtak, arra csak egy logikus magyarázat van, az pedig ez. Vagy esetleg a cunami, de az még nagyobb hülyeség lenne. Az egyik már majdnem anyázni kezdett velem (jó alanyt fogott ki hozzá), de a nagydarab (a főnöke?) leállította, és elmondta, hogy Egomban van sugrámérőjük, de az nem jelez semmit, sőt, még kevesebbet is, mint szokott. Viszont Párkány, meg a Mária-Valéria híd fele egyszerűen eltűnt, helyette sűrű erdő van csak.
- Azt még az atomtámadás a hülyeség - néztem rá hitetlenkedve.