<p>A Nobel-díjas amerikai közgazdász Thomas Shelling a közgazdaságtant (economics) az önzés tudományaként (ego-nomics) aposztrofálta. Valóban, a nyugati gazdasági világkép az önérdek körül forog, az emberek vágyait minél jobban kielégítő mechanizmusokat propagál. De hova vezet mindez?</p>
A nyugati gazdaság elárasztotta az embereket az anyagi javak tömegével, a boldogságkutatások (happiness research) azonban egyértelműen bizonyítják, hogy az emberek boldogságát nem az anyagi javak nagysága, hanem az interperszonális kapcsolatok gazdagsága határozza meg. Nem a dolgok, hanem az emberek teszik az embereket boldoggá.
A globálissá vált fogyasztói kapitalizmus alapjában roppantotta meg a Föld természeti ökoszisztémáit. A klímaváltozás, a tengerszint emelkedése, a biodiverzitás drámai csökkenése mind azt mutatja, az emberiség jelenlegi termelési és fogyasztási szintjének drasztikus csökkentésére van szükség. Mai életvitelünk ökológiai hatása, ökológiai lábnyomunk olyan nagy, hogy nem egy, hanem két-három Földre lenne szükségünk.
A buddhizmus egy szelídebb és erőszakmentesebb életformát javasol. A buddhizmus azért jelent kihívást a nyugati gondolkodás – és benne a közgazdaságtan – számára, mert az én-t a nyugati felfogással ellentétesen határozza meg. A buddhizmus ugyanis tagadja az állandó, változatlan én létezését. A modern idegtudomány támogatni látszik az én illuzórikus voltát állító buddhista megközelítést.
Amit az idegkutatók az én helyén találnak, az egyfajta virtuális én, egy koherens mintázat, ami sehol sem lokalizálható, mégis központi szerepet játszik a viselkedés szervezésében. Ez a nem lokalizálható, nem szubsztantív én úgy működik, mint egyfajta virtuális interface.
Az alapelvek
Az én-nélküliség (anatta) buddhista koncepciója jelentős erővel bír a közgazdaság megújítása számára. Az angol közgazdász E. F. Schumacher, a thai buddhista szerzetes P. A. Payutto és követőik mára a buddhista közgazdaságtant egy alternatív gazdasági világképpé fejlesztették.
A szenvedés csökkentése
A nyugati közgazdaságtan a profitmaximalizáló gazdasági viselkedést támogatja. Ezzel szemben a buddhista közgazdaságtan a szenvedés csökkentését javasolja alternatív alapelvként. A buddhisták szerint a gazdasági cselekvés akkor igazolható, ha az nem növeli, hanem csökkenti az összes érintett lény szenvedését.
(Részlet az IPM, 2008. áprilisi számából - a cikk egyre aktuálisabb az elmúlt hetek történéseinek tükrében).