<p>Történelem? Ugyan már! Az én iwiw-es nyelvezetem, az igen!</p>
Szerencsés város ez az Esztergom. Kiváló testület irányítja. Nem bíz semmit sem a véletlenre, előre lát mindent. Köszönet jár annak a 11 embernek, akik mindig lelkiismeretük szerint döntenek a várost érintő ügyekben. Így például a Szent István Gimnázium ügyében is. A polgármester urat nem érintem ez ügyben. Vele nem lehet oktatásról beszélgetni, mert nincs rá mód és lehetőség, és nem is látja át azt, hogy mit nem tud az érintett témával kapcsolatosan.
A köszönet, mely egy kicsit visszás lesz, az önkormányzati testület azon 11 tagjának szól, akik szavazatukkal az alábbiakat elérték.
Külön kiemelem Osvai úr, mint orvos nemes szándékát, amellyel elérte, hogy a Szent István Gimnáziumban ne induljon latin szakkör. Igaza van, ilyen ostoba, holt nyelvet minek ismerjen meg a jövő nemzedéke, jól! Kinek hiányzik az ilyen: „gondolkodom, tehát vagyok”. Tarthatatlan álláspont. Bár az is lehet, hogy Osvai úrnak jobban tetszik, a „hiszem, mert képtelenség”-formula. Ha pedig néhány diáknak mégsem ez a gondolata, hanem a következő: „Platón barátom, de még inkább barátom az igazság;” az már igazán felháborító, főleg az esztergomi valóság ismeretében. Beszéljenek magyarul és kész! Igaza van például Kolumbán ügyvéd úrnak is abban, hogy teljesen felesleges a diákok történelmi ismereteit bővíteni, elég, ha Vargyasig ellátnak. Nem kell felesleges gondolatok felébresztésére ösztönözni az ifjúságot. Látható, hogy ilyen felesleges és ezekhez hasonló gondolatok felvetése nélkül is lehet valaki akár polgármester is. Mi az, hogy történelem? Az én iwiw-es nyelvezetem, az igen! Elég ezeknek a jelen, nemhogy a múlt értelmezése. Még csak az kéne.
Igaza van Kálmán úrnak is, ha már a Hell-t annak idején bezárták, mi a fenének kell horribilis pénzekért (amelyekből például mélygarázs, szálloda, esetleg kaszinó is épülhetne) olyan szakköröket indítani, amely a természettudományos gondolkodást népszerűsíti a diákság körében. Ezek úgyis rebellisek és még kétségbe vonják az esztergomi testület döntéséinek értelmét, amely már önmagában is megbocsájthatatlan bűn.
Igazuk is van, milyen világ lehetne az a jövőben, ha holmi demokratikus folyamatokat képviselő és azokat komolyan vevő nemzedék jutna olyan ismeretek birtokába, amelyekre építve nem ismernék el a mindenkori hatalmasságok tévedhetetlennek mondott döntéseit! Elgondolni is szörnyű! Tudásra építeni a jövőt, abszurdum! Ezek nem látják, hogy a tudás megfosztja őket a belenyugvás őszinte örömétől és az önkormányzat által nyújtott áldásos lehetőségektől!
Nem is tudom, hogyan köszönjem meg Eck képviselő úrnak, hogy szavazatával segített az István énekkarának műsorát átszervezni, kizárva egyes, az új vezető által színvonal alattinak ítélt, régi, jól énekelő és énekelni akaró diákot, a kórusból! Nem mondom bosszantó is lehet, olyan dalokat hallani, amelyeket az énekkar eddig magas szinten tudott előadni! Volt olyan alkalom, amikor a testület is hallhatta Őket, bár a taps helyett egészen más volt a „jutalmuk”!(Kodály Esti dala egyenesen vérlázító) Egy szó, mint száz, köszönet illeti az önkormányzat döntését, amely elősegítette a nagyszerű változásokat! Helyes!
"Nulladik " évfolyamon nyelvtanfolyamra költeni a drága pénzt? Felelőtlenség lenne, amikor abból lojális emberek egzisztenciáját is lehet biztosítani. Persze az is lehet, nincs szükség arra a horribilis összegre, amibe az említett oktatási formák kerülnek. Esztergom költségvetése az ország legjobban fejlődő városa cím elérésére is fedezetet nyújt. Minden a lehető leggyorsabban és legjobban halad a városban. Nincs egyetlen szegmense a fejlesztéseknek, amely ne a köz javát szolgálná. Bizonyíték erre az a rengeteg vállalkozó, akik egymást kitúrva igyekeznek üzletet nyitni a Széchenyi tér csodálatos kövezetét kihasználva. Potom pénzből készült az élményfürdő is, alig négy-öt milliárd. Mi az Esztergomnak, semmi. Ebből is látható, milyen hasznos, ha a város az oktatási költségek lefaragásából üzletileg hatalmas bevételeket hozó vállalkozásokba kezd.
Éljen és virágozzék az oktatás ésszerűsítése!
Éljen a bíráló hangok elhallgattatásának igénye!
Éljen a 12 ember megbonthatatlan barátsága!
Éljen az éljen!