<p>Merthogy október 5-én igaziból, szívből jövőn meg lettek ünnepelve. Azok a csodálatos növények, melyek nyáron árnyat, ilyenkor ősszel pedig selymesen sima játékszert adnak a gyermekek markába.</p><p>De nézzük, mi is történt a Gesztenyeünnepen!</p>
Vasárnap délután buzgó ténykedés indult a Kis-Duna part gesztenyés területén, a Prímás sziget felső csücskén. A fák szalagba öltöztek, szél billegette a derekukra kötött színes díszeket. Majd gesztenye témájú versek kerültek rájuk, hosszú füzérként pedig érdekességek a vadgesztenye és a szelídgesztenye világából. Olvashattunk az angliai vadgesztenye-parittyázó bajnokságról, gyógyászatról, mindennapi hasznosításáról. Megtudhattuk, hol vannak Magyarországon a legnagyobb vadgesztenye fák. Két fiatal vadgesztenye között „recept-tépő” lógott, mindenki kedvére vihetett haza a 15 féle gesztenyés receptből.
Mire a gyermekek megérkeztek, készen állt a moha koszorúból összeállított célba dobó, a Gesztenye-art Bangó Miklós tanár úr segédletével, valamint egy bájos és hatalmas, ám igen béketűrő medve. Hasán egy jókora fedővel, a csúzlizók célpontjául szolgált. Házilag készített, igazi csúzlikkal lőhettek a kicsik, de nem egy szülő is beállt a versenyzők közé. Kongott a fedő, messziről hallatszott a gesztenyék vidám pattogása. A zsibongás közben megépült Gesztenye-falva is, kézművesek segítették az alkotók munkáját. A papír házikók és pajták mellett volt igazi paraszt bácsi szekéren, kiskutya, nyakkendős malac és mindenféle háziállat, ami egy tanyán fellelhető. Nagy erőkkel folyt a gesztenye-kígyó építése is. Hossza elmaradt a tervezettől, mert a kicsik inkább a nyakukban szerették volna viselni az összefűzött kígyó-darabokat. A rendezvényhez tartozott egy „szörpöde” is, ahol házi készítésű szörpöket lekvárokat lehetett vásárolni. Finom és szintén házilag készült gesztenyés sütemények is voltak, a hegynyi gesztenyés kifli hamar síksággá változott, a rolád pedig rövid időn belül elvesztette karcsú formáját. Parázson sült a szelíd gesztenye, jól esett papírzacskóból elropogtatni a csemegét.
Mindeközben kis házi verseny is folyt: aki egy-egy foglalkozáson, célba dobó versenyen, kígyóépítésben részt vett, vagy ügyesen lőtt a medvére csúzlival, szépen rajzolt, az egy-egy szem üvegkavicsot kapott. A végén a kavicsokat megszámolták, s a legtöbbet gyűjtött család oklevelet és vacsorát nyert –akár gesztenyéset is- a Padlizsán Étterembe. Összesen 19 család közt folyt a „gesztenye-harc”, a versenyt végül a Ruzits család nyerte, Dóra és Orsi lányaik közreműködésével.
Mindenki megfordult arra, akinek ott kellett lennie. A 80-100 körüli résztvevő láthatólag emelkedett hangulatban távozott a Gesztenyeünnepről.
S végül, ne feledkezzünk meg a szervezésről. Azokról az emberekről, magánszemélyekről, akik az ötletet és a megvalósulást támogatták. Az alábbiakban közreadjuk a szervezők névsorát:
- Kovács Gábor szociológus – a csúzlikat készítette és a versenyt bonyolította
- Nagy László gimnáziumi tanár – zenét varázsolt és fúrta a gesztenyét a kígyóhoz
- Maradi Péter foglalkoztatáspolitikai szakértő – gesztenyét sütött
- Horváth Mihály önkormányzati képviselő – biztosította a díszletet
- Morva Emília szociálpolitikus – vezette a kígyóépítést
- Chalupa Zoltán gimnáziumi igazgató – a helyszínre hozta a székeket és az asztalokat
S a legnagyobb segítség:
- Az Árpád-házi Szent Erzsébet óvodásai előre gyűjtötték a sok gesztenyét.