1. Hír

Egy pillanatra meg kell állnunk, hogy elgondolkodjunk múlton és jövőn. Hogy fejet hajtsunk elődeink előtt, akik a hagyatékilag 163, jogilag 102, fizikai mivoltában éppen negyven esztendős intézmény létrejöttén, boldogulásán, jobbításán dolgoztak az elmúlt több, mint másfél évszázad alatt.

Köszönet, és hála nekik.

Az intézmény nem szűnik meg, tovább él természetesen, de épületét helyrehozhatatlanul kikezdte az idő. Nemzedékek nőttek fel benne, olvasók és könyvtárosok nemzedékei, akiknek szellemi épülésükben vagy személyes sorsukban végérvényesen nyomot hagyott ez a külsejében jellegtelen és idejétmúlt, de belül igényes, meghitt épület, amelytől most búcsúzunk.

Ha az ember költözik, hiába visz magával mindent, ami vihető; valami ottmarad. Legyen nagyobb, szebb, értékesebb az új otthon, a régi, kinőtt, düledező hely mégis sorsunk egy darabjt őrzi. Negyve év... számtalan emlék és élmény és küzdelem és kihívás, és kudarc és siker története egyetlen ember életében is. Egy könyvtár negyven éve pedig maga a történelem. A szó szoros és átvitt értelmében egyaránt.

De nézzünk előre, és bízzunk abban, hogy az esztergomi könyvtár - átvészelve az ideiglenesség kényszerűségét - szép és méltó helyre kerül, jobban megfelel majd az igényeknek, és a kor kihívásainak. Amit magunkkal viszünk, a 163 év tárgyi és szellemi értékei jelentik a XIX. századdtól a XXI. szazadig ívelő hidat, melynek fontos része volt a Táncsics Mihály 10. szám alatti épület, s amelyre épül majd a jövő könyvtára Esztergomban.

Bucsúzunk tőle. De elfelejteni nem fogjuk.

Kovátsné Várady Eszter