<p>Egy vélemény az önkormányzati spekulációkról.</p>
Torba Tamás érdekes cikket közölt a 2008. augusztus 9-i Magyar Nemzet Online kiadásában . A szerző, aki a Budapesti Árutőzsde alapító tagja, megdöbbentőnek találta a hírt, miszerint „a Baranya megyei önkormányzat szabad forrásait határidős devizapiaci műveletbe kívánja fektetni”. Torba szerint ugyanis az ilyen ügylet teljes mértékben spekulatív jellegű. A probléma ebben az esetben az, hogy „a spekuláció eszköze ... a közpénz”.
Torba elfogadhatónak tartja, ha egy önkormányzat szabad pénzeszközeit (kockázatmentesnek tekinthető) állampapírokba fekteti. Veszélyes spekulációnak tartja viszont, ha egy önkormányzat határidős devizaspekulációba keveredik. Torba – aki ismeri az ilyen ügyletek kockázatait – meg van győződve arról, hogy „Az önkormányzat nem tudja, hogy a fedezetlen határidős pozíciók tulajdonosai végtelen nagyságú kockázattal állnak szemben”. Nem tudják ugyanis, hogy „kedvezőtlen piaci mozgás esetén nemcsak befektetésüket, hanem annak többszörösét is elveszíthetik”.
A szóban forgó közgyűlés elnöke, aki az ügylet megkötése mellett érvelt, mintegy tíz gazdasági elemző egybehangzó véleményére hivatkozott.
A valóság ugyanakkor nem mindig veszi figyelembe a szakértők javaslatait. A tőzsdei valóság néha igen romboló következményekkel jár – ez zajlik manapság Amerikában, s úgy tűnik, hogy egyre több ország pénzpiacain. Hol vannak ma azok az elemzők, akik korábban pénzpiaci fellendülést jósoltak?
A Budapesti Árutőzsde alapító tagja szerint a „közgyűlés elnöke által idézett tíz elemző egybehangzó véleménye ellenére senki nem képes előre jelezni százszázalékos biztonsággal a piacok várható mozgását.” Függetlenül attól, hogy az ügylet az önkormányzat számára kedvezően avagy kedvezőtlenül sül el, Torba egyértelműen helyteleníti az ilyen önkormányzati ügyleteket. „A képviselők azt az alaptételt sem ismerik, hogy magas hozam elvárása magasabb kockázatot jelent. ... Ezt a kockázatot az önkormányzat egyszerűen negligálja. Ez felelőtlenség.”
„Baranya megyei önkormányzatnak nincs keresnivalója egyetlen határidős áru-, értékpapír- vagy más származékos piacon sem” – állítja Torba.
Az eset kapcsán, számunkra az a kérdés, hogy az Esztergomi Önkormányzatnak van-e keresnivalója az ilyen piacokon. Megnyugtató lenne, ha mondjuk a város polgármestere (vagy legalább sajtófelelőse) kinyilvánítaná, hogy Esztergom nem keveredett ilyen ügyletekbe.
Találgatásokra adott okot ugyanis, hogy – amint arról a Hídlap 2008. szeptember 13-i száma beszámolt – az Esztergomi Önkormányzat valamiféle „pénzügyi manővert” hajtott végre a közelmúltban. Később lapunk is foglalkozni kezdett a hírrel.
Viszont azt, hogy pontosan mi történt ma sem tudjuk pontosan.
„Közgazdasági szakértők szerint lehetőség nyílik arra, – szól az agyafúrt üzlet sejtelmes megszellőztetése a Hídlap idézett számában – hogy egy-egy helyhatóság a kedvező pénzügyi hatásokat, árfolyammozgásokat figyelembe véve olyan pénzügyi manővereket hajtson végre, amelyek kedvezőek a számára.” (Ugyanezek a szakértők javasolták a mélygarázs-vásárlást is? – Mert akkor nagy a baj!) „Vagyis: – folytatódik az indoklás, hogy az egyszerű nép is értse – ’a saját malmára hajtva a vizet’ elvét követve kihasználja a valuták árfolyamának egymás közti változását, ingadozását.”
Ez hát tömény közgazdaságtan. Különösen a „saját malmára hajtva a vizet” elve érdekes.
Nobel-díj gyanús.
„Az esztergomi önkormányzatnak ezzel az eszközzel élve sikerült komoly nyereséget realizálni, a hó elején mintegy százhúsz, a napokban mintegy kilencvenmillió forintot” – zárul az önkormányzati siker ismertetése.
A cikkből megtudhatjuk még, hogy „a Duna-parti város vagyonának egy jelentős része van lekötve”, ami „tartalmazza a kötvényekből befolyt összeget, illetve más lekötések is tartoznak ide”.
A városházi kommunikátorok valamilyen okból nem kívánták tudatni, hogy pontosan mekkora lekötött összegről, s mekkora kötvénykibocsátásból befolyt összegről van szó. Noha a történet így lenne teljes.
Na meg persze akkor, ha hozzátennék: az ilyen ügyleteken bizony veszíteni is lehet.
Talán nem mellékes feleleveníteni, hogy júniusban és júliusban, két részletben, s meglehetős hirtelenséggel 500 milliót kellett felszabadítani a város lekötött pénzéből. Akkor „átmeneti” likviditási nehézségekre hivatkoztak.
Kérdés, hogy azt az 500 milliót milyen célokra költötték el? Visszapótolták már ezt az összeget? Csak nem árfolyamveszteséget kellett finanszírozni? Akkoriban ugyanis a mai helyzettel ellentétben nem gyengült, hanem éppenséggel erősödött a forint.
A felelősen gondolkodó esztergomi polgárok várják az esztergomi polgármester válaszát.