1. Hír

A cél egy új – több, mint 200 férőhelyes – sokcsillagos szálloda-fürdő komplexum létrehozása a belvárosban (az elmaradhatatlan 350-400 férőhelyes mélygarázs kialakításával egyetemben). A több milliárdos projektről sokaknak talán a botrányos körülmények között zajló ún. mélygarázs-ügy, illetve egy sajátos polgármesteri expozé jut eszébe, mellyel kapcsolatban a közelmúltban több (a városháza által agyonhallgatott) bírósági ítélet is született. Az egyik ilyen ítélet alapján jogos feltenni a kérdést: a valótlanságot állító polgármester megérdemli-e a köz bizalmát? Különösen olyan, több milliárdra rúgó döntésekben, melyek több évtizedes kihatással járnak az Esztergomi Önkormányzat, s egyben a városi lakosok pénztárcájára nézve.

I. rész

Perek és tanulságok

Bírósági menü: hídlapi kacsasült és Meggyes bukta

Kezdjük a tényekkel. A megyei bíróság 2008. július 16-án az alábbi jogerős ítéletet hozta a Horváth Mihály felperes és az esztergomi Hídlap (mint alperes) közötti helyreigazítási perben:

„A megyei bíróság kötelezi az alperest, hogy 8 napon belül az eredetivel azonos helyen és azonos betűszedéssel, félkövér betűkkel tegye közzé az alábbi helyreigazítást. A Hídlap 2008. május 24. napján megjelentetett „A városfejlesztés kerékkötői a tények tükrében Parkolásból politika” című cikkben valótlanul állítottuk, hogy Esztergom Város Önkormányzata korábban 257 parkolóhely 1,92 milliárd forintért történő bérbevételét határozta el, és, hogy a parkolással kapcsolatos politikai vitában Horváth Mihály önkormányzati képviselő a polgármestert politikai hatalom megszerzése érdekében kritizálja. Valótlanul állítottuk, hogy a Mária Valéria Hotel beruházásában Horváth Mihály társként szeretett volna részt venni, ám végül inkább Ausztriában fektetett be, és, hogy a Mária Valéria Hotel parkoló vásárlásáról szóló előterjesztéseket Horváth Mihály aligha ismerhette meg.”

Az ügy egyik kulcsszereplője, dr. Marosi György jegyző, tanúvallomása során elmondta (ez kiderül az ítélet indoklásából), hogy Esztergom Város Önkormányzata korábban (mármint az adásvételről szóló döntés előtt) mindössze arról döntött, hogy parkolóhelyeket vesznek bérbe. Ez azonban csupán szándéknyilatkozat volt, bérleti díjról nem esett szó.

Ez azt jelenti, hogy a mélygarázs-vásárlásról szóló ominózus testületi döntést megelőzően nem született olyan önkormányzati határozat, mely számszerűsítette volna azt a bérleti díjat, amihez képest a polgármester által erőltetett vásárlási konstrukció (parkolóhely-vásárlás egyenként több, mint 5 millió forintért, összesen 1,68 milliárd forintért) kedvezőbb lett volna.

Marosi vallomása

Miért fontos Marosi György vallomása? Mindenek előtt azért, mert a „törvényesség őre”, ezzel az vallomásával lerántotta a leplet Meggyes Tamás polgármester hazugságra épített garázsvásárlási kampányáról. Emlékezzünk: Meggyes a polgároknak kiküldött kérdőívben azt állította, hogy az önkormányzat képviselő testülete 2007-ben már nagy többséggel döntött a parkolóhelyek 1,92 milliárdért történő bérléséről. (Lényegében ugyan ezt ismételte meg a Hídlapban közölt cikkében is.) A jegyzői posztot jelenleg birtokló Marosi szerint ugyanakkor a valóságban csak egy bérletről szóló szándéknyilatkozat készült, a bérleti díjról a képviselők nem döntöttek. Magyarra lefordítva tehát: a polgármester megtévesztette a választópolgárokat azzal, hogy előnyösnek tüntette fel a tervezett vásárlást egy nem létező testületi döntésre hivatkozva.

Kérdések, amikre nem kaptunk választ

Mind a mai napig nem került elő olyan (bizonyítékokkal alátámasztott) magyarázat, mely megindokolná, hogy miért volt fontos Meggyes Tamás polgármester számára, hogy minden kézzelfogható eszközzel keresztülvigye a mélygarázs parkolóhelyek megvásárlását. A kérdés ma az, hogy miért volt a polgármester számára annyira fontos a vásárlás, hogy nem riadt vissza valótlanságok állításától, a közvélemény megtévesztésétől, sőt a rágalmazástól sem. Miért kellett belehajszolni az egyébként egyre inkább eladósodó várost abba, hogy közpénzből fizessen ki darabonként 5,17 millió forintot (összesen 1,68 milliárdot) a parkolóhelyekért? Ma – amikor ismételten hírek röppennek fel újabb hatalmas önkormányzati költekezésekről – ez az egyik kérdés, amire a felelősen gondolkodó esztergomi választópolgárok választ várnak.

Nem hivatalos magyarázatok (talán már több, mint egyszerű találgatások) persze vannak. És talán van olyan ember – nem is egy – a városban, aki úgy gondolja, hogy Esztergomban a jelenleg regnáló városvezetés eddig szinte bármit le tudott nyeletni az emberekkel. A gyarapodás igézetében, pontosabban a gyarapodás csalóka ígéretében.

Sokáig úgy látszott, hogy Meggyes Tamás szeszélyes vágyainak végrehajtása csak pénz és szervezés dolga. Meg lehet dolgozni az embereket (közpénzből fizetett) kommunikációs stratégiával, közvélemény-kutatásnak álcázott propagandával, hídlapi csúsztatásokkal és a köztévé egyirányúsított műsoraival. Aki pedig ennek ellenére sem hajlandó elfogadni a város számára hátrányos döntéseket, sőt még a nyilvánosság előtt is fölemeli a szavát, (mint ahogyan azt Horváth Mihály önkormányzati képviselő, a Vállalkozók Pártjának megyei elnöke, egyben a Polgári Esztergomért Egyesület alapító tagja is tette) azt rágalmazással, nevének bemocskolásával próbálják ellehetetleníteni. Nem tekinthető véletlennek, hogy azután indult valóságos hajsza Horváth Mihály és egyúttal Kovács Gábor, a konzervatív értékeket valló Polgári Esztergomért Egyesület elnöke ellen, amikor ők kritizálni merészelték a mélygarázs-építkezés, illetve -vásárlás körüli anomáliákat.

Sok a miért, és sok a megválaszolatlan kérdés. Lehet, hogy ma már csak Meggyes Tamás nem tudja a választ? Körülötte ugyanis már mindenki – talán már a „törvényesség őre” is – tudja: a király meztelen.

II. rész

Újabb fürdőbotrány elé nézünk – vagy csak a szokásos módon gyarapodunk?

Az előzmények

Van olyan vélekedés, hogy Esztergomban, a jelenleg zajló problémák gyökere az élményfürdő építéséig vezethető vissza. A város vezetése nem kevés pénzt szánt a fürdő építésére, de a számla végösszege minden előzetes elképzelést felülmúlt. Akadt néhány gyanút keltő dolog az építkezés és a szokatlan nagyságrendű önkormányzati költekezés körül. (Amint azt maga a polgármester is elismerte, egy nem túl barátságosra sikerült testületi ülésen: szinte minden országos hivatal ellenőrzéseket kezdeményezett a fürdő-építkezés ügyében: az Állami Számvevőszéktől a APEH-ig bezárólag.) Az ellenőrök – a polgármester szerint – végül semmilyen súlyosnak mondható szabálytalanságot nem találtak. Igaz ugyan, hogy pl. elveszett az építési napló, de aki keres az talál. A jegyző, dr. Csomor Sándor úgy látszik talált valamit, amit nem volt hajlandó kézjegyével hitelesíteni. A fürdő közben persze elkészült – évről évre veszteséges. Szintén veszteséges a városi vagyont kezelő holdingcég, a Strigonium Zrt. is. Ez utóbbi, mint valami cet, időről időre elnyel egy-egy nagyértékű önkormányzati ingatlant (veszteségpótlás, tőkeemelés címen).

A vállakozósdi vagyongyarapítás „i” betűjére 2008-ban az ominózus mélygarázs-parkolóhely vásárlás tette fel a pontot. Itt tartunk most. A sikeres főpróbák után a városvezetés egy minden korábbinál nagyobb megaberuházás tervével rukkolt elő: épüljön még egy luxusszálló fürdővel és mélygarázzsal, a város szívében.

Színre lép a befektető

Az új álomprojekt nyilvánosságra került dokumentumai az átlagolvasó számára nehezen érthetőek. Csak úgy hemzsegnek benne a pénzügyi „tolvajnyelv” fogalmai, mint pl. „projektcég”, vagy „szindikátusi szerződés”. A lényeget tekintve azonban megint csak arról van szó, hogy a városháza nem önállóan kíván beruházni, noha a beruházásra kiszemelt saját, azaz városi tulajdonú ingatlanjain kívül rendelkezik saját („fürdőépítésre” szakosodott) építőipari céggel, üzemeltetéssel, könyveléssel, reklámmal, marketinggel stb. foglalkozó vállalatokkal, illetve üzemeltetői feladatokat ellátó holding céggel. Az önkormányzat most az érdekes elnevezésű Öresund Holding nevű privát tulajdonú befektetési társasággal szándékozik közösködni az új fejlesztési projektben, mely a városházi tervek szerint új turista-vonzó komplexummal gazdagítaná a várost.

Nemzetközi vizeken

„Gyarapítaná minden egyes városi polgár vagyonát” – szinte már halljuk a jól bevált formulát, melyet már álmunkból felébresztve is betéve tudunk. Azt viszont nem tudjuk, hogy valóban kell-e nekünk egy újabb nagyívű luxusberuházás, mint ahogy azt sem, hogy ez a partnerség mennyibe fog kerülni a város adófizető polgárainak. Az Öresund ugyanis kőkemény profitérdekek alapján működő befektetési társaság, mely nyilvánvalóan több profitot kíván kivenni az üzletből, mint amennyi pénzt befektet. Szintén nem ingyen osztogatja tanácsait a Pricewaterhouse-Coopers (PWC) nemzetközi tanácsadócég, mely a közelmúltban nyerte el a projekt auditori teendőinek ellátását. Sovány vigasz, hogy így talán nem fog elveszni az építési napló...

Megint egy „projektcég”

Érdekes, hogy noha a város több száz milliós állami támogatást nyert el a régi fürdőszálló rekonstrukciójára, ezt a pénzt, valamint az önkormányzat saját forrásait nem önállóan kívánja beruházni, hanem egy magántársasággal létrehozott közös cégen (ún. projektcégen) keresztül. Az Esztergomi Önkormányzat 51%-os, az Öresund Holding Kft. 49%-os tulajdonában álló (3 millió alaptőkével rendelkező) projektcég a Regia Civitas Szálloda és Fürdő Beruházó és Üzemeltető Kft. nevet viseli. Vezetői – Komlós János ügyvezető és Pohl Gábor projektigazgató – az Öresundtól jöttek. (Komlós az Öresund egyik tulajdonosa.) A tervek szerint a Regia Civitas finanszírozza és szervezi a komplexum felépítését. Minthogy ehhez kevés a három milliós alaptőke, a Regia Civitas hitelt szándékozik felvenni. „A beruházás hosszú távú finanszírozását kizárólag a magánberuházó Öresund biztosítja tagi kölcsönként” – olvashatjuk a Regia Civitas honlapján.

Az eladósodás forgatókönyve

Kérdés, hogy a szintén 3 milliós jegyzett tőkével rendelkező Öresundnak miből lesz pénze a kivitelezés során felmerülő többszáz milliós tagi hitelek folyósítására? Valószínűleg úgy, hogy maga az Öresund is eladósodik – esetleg alaptőkét emel. De ez legyen az Öresund gondja. A lényeg, hogy a tervek szerint a Regia Civitas Kft. az Öresundon keresztül eladósodik, az adósságból bérbe veszi az önkormányzattól az ingatlanokat (25 évre), finanszírozza a beruházást, azaz fizeti a tervezőket, kivitelezőcégeket, a könyvelőt és könyvvizsgálót, s kamatokat és az adókat, illetékeket, béreket, s nem utolsó sorban a nemzetközi auditor-céget. Végül, a komplexum elkészülte után megszervezi a komplexum üzemeltetését, és a remények szerint befolyó profitból elkezdi visszafizeti az adósságot, valamint osztalékot fizet az önkormányzatnak. Ha lesz miből…

„Mennyi az annyi?”

A Regia Civitas honlapja szerint a döntések egy részén már túl van az Önkormányzat:

„2008. márciusában az Önkormányzat 25 évre bérbe adta az ingatlanokat, azaz a területet és az épületeket (a beruházás révén létrejövő új építményekkel egyetemben) a Regia Civitasnak arra a célra, hogy az a bérleti szerződés szerinti határidőre megvalósítsa a szóban forgó beruházást, s az ennek eredményeként létrejövő szálloda- fürdő- és konferencia komplexumot – egy később kiválasztandó ún. szállodamenedzsment cég irányításával – üzemeltesse.”

(Egyenlőre lépjünk túl azon az apróságon, hogy az Önkormányzat – ha a fenti sorok igazak – olyasmit is bérbe adott, amivel még nem rendelkezik: nevezetesen a jövőben létrehozandó új épületeket.) Kérdés, hogy mennyi a bérleti díj? Erről nem szól a közlemény. Annyit azonban tudatnak, hogy a bérleti szerződés csak akkor lép életbe, ha

„ … a projekttársaság által készített üzleti tervről a beruházás-felügyelő auditor kijelenti, hogy … jelentős mértékű a valószínűsége annak, hogy a … beruházás teljes … összegét fedező tagi kölcsön visszafizetésére a Regia Civitas projekttársaság a beruházás befejezését követő 20 éves futamidőben, gondos gazdálkodás mellett képes lesz.”

Magyarul: a projekttársaság csak akkor fog bérleti díjat fizetni az önkormányzatnak, ha előtte képes lesz az Öresundtól kapott tagi kölcsönök visszafizetésére…

Újabb önkormányzati vásárlás

„Az Öresund Holding már a 2007. szeptemberi keltű szindikátusi szerződésben kinyilvánította arra szándékát, hogy a Regia Civitasban meglévő üzletrészét kész az Önkormányzat részére értékesíteni. Az Önkormányzat Képviselőtestülete 2007. decemberében döntött arról, hogy az erre irányuló tárgyalásokat a megfelelő eljárás keretében lefolytatja. Az Önkormányzat tehát tárgyalásos közbeszerzési eljárásban megvásárolná az Öresundtól, annak a Regia Civitasban lévő üzletrészét, ám ez a vásárlás csak akkor lépne majd hatályba, amikor a beruházás befejezésekor az auditor az egész beruházás szerződésszerű megvalósítását „készre” jelenti. Abban a pillanatban az egész projektcég egyedüli tulajdonosává az Önkormányzat válik.”