<p>Elképzelem a nagy biztosítótársaságokat, amint fontolóra veszik a kisebbségi tulajdonosként történő kistérségi beszállást a magyar nemzeti kockázatközösség szolidaritási vonatába: nyilván alig bírják türtőztetni magukat, hogy ne tülekedjenek.</p>
Lassan ideje megtanulnunk az öngyógyítás praktikáit, mert a csigafokozatba kapcsolt reformhernyó önmaga farkába látszik harapni. E képzavar hivatott palástolni az egészségügyi reform jobb sorsra érdemes támogatóinak zavarodottságát, amely minden politikusi durrbele-nyilatkozattal nőttön nő.
Azon nyilván nem lepődünk meg, ha a nemzet féloldalasan közkedvelt főorvosa már Ágnes asszony láttán is a nemzethalál árnyékának völgyében járkál, az viszont viharedzett szerzőnket is szájtátásra késztette, amint a kormányzati legeslegfőbb reformbizottság általa egyébként nagyrabecsült alelnöke mikolás mosollyal szája szegletében azt fejtegette: az egészségügy területén a versenyben és a tulajdonban egyaránt a fokozatosság elvét kell szem előtt tartani, de állandóan.
Ha fordítani próbáljuk a sebtiben kódolt üzenetet, üstöllést egy párhuzamos univerzumban találjuk magunkat, amelyben létezik félig terhes asszony, félig felszállt repülő, félig mágneses tér és félverseny félállami félellátásban.
A cikk további része a http://www.hirszerzo.hu/cikk.php?id=3782 4 oldalon érhető el...