1. Hír

Ezer sebből vérzik Esztergomban a jog, a demokrácia és még a város pénztárcája is. Ezekről már sokan értekeztek. A Szeretgom harmadik számában közölt „kolumbánidézetek” azonban megszólalásra késztettek. A város erdélyi kastélyvásárlásáról csak azért ejtek szót, mert vásárlását Trianonnal indokolják a kolumbánok. Annak ellenére, hogy 25 ezer esztergominak nincs és soha nem is lesz köze hozzá. Legfeljebb annyi, hogy költségeiből sok-sok fedett buszvárót, korszerű helyijáratot, járda- és útjavítást lehetett volna megvalósítani. Az idézetekből kiolvasható történelmietlenség, a szép magyar beszéd elleni merénylet, a polgármesterimádat és a keresztényietlenség megszólalásra indít. Annál is inkább, mert a Hídlapban az olvasói levelek közt, a képviselői oldalon és a Gulya-förmedvényekben sok kolumbáni hang szólal meg.

Történelmietlenség

Tudhatnák a kolumbánok, még a kádáréra tankönyvei sem állították, hogy Trianon igazságos volt. Azt is tudhatnák, hogy ez erőszakkal nem változtatható meg. Annak ellenére sem, hogy ez a szörnyű méltánytalanság tízmillió magyarból mindenkinek fáj. Kolumbán azt írja, hogy a vargyasi kastélyvásárlással „Trianon gyógyítására fektettünk be.” Ha messzebb látna az orránál, látná, hogy csak egy egységes Európa képes Trianon sebeit begyógyítani. Hirdetné, hogy lassan vargyasi kastély nélkül is szabadon közlekedhetünk Erdélybe, ahogy tesszük a Csallóközbe. Látná, hogy az egyedül üdvözítő nemzeti és helyi politika az, ami afelé mutat, hogy a Vajdaság és Kárpátalja is az Európai Unió tagja legyen. Nagymagyarország indokolatlan indulatokat keltő illúzió. Az etnikai nagy-magyarság viszont az Unión belül politikai bölcsességgel és türelemmel megvalósítható lehetőség. Történelmietlen kolumbánok tudatlan ifjúságot nevelnek. Csak így történhet meg, hogy Trianon-ellenes fiatalok Párkányban rontanak a benesi dekrétumokkal amúgy is megterhelt szlovák-magyar viszonyon.

Nyelvellenesség

Alapvető követelmény minden embertől a helyesírás ismerete és a szép magyar beszéd. Különösen akkor, ha írásra vetemedik. Az internetes portálon közzétett kolumbáni förmedvények nem erről árulkodnak. Értelmi zavarok, helyesírási hibák, kisbetűk-nagybetűk zűrzavara, gondolati következetlenségek, durva drasztikusságok nyüzsögnek benne. Szegény Péchy Blanka foroghat a sírjában.

Polgármesterimádat

Erről liheg minden eddigi szóbeli és írásbeli megnyilatkozása. Nincs egyedül ebben. Azt írja, hogy X.Y. „Meggyes Tamás nyomába sem ér” és „Esztergom kiváló polgármesterét” imádja benne. Rendben van. Kiváló. Tehát tévedhetetlen, demokratikus, megfontolt és mélységesen igazságos, megbocsátó, szép szavú. Mindezek ellenkezőjéről egy – az ETV által közvetített – maratoni képviselőtestületi ülésen mindenkit meggyőzhetett polgármesterünk. A kolumbánok többsége vak és süket. Talpnyalás. Biztosan megéri.

Keresztényietlenség

A keresztényi szeretettől messze távolodó nyelvi és lelki eldurvulást tapasztalok. A pannonhalmi főapáttal folytatott levelezésemben azt válaszolta erre Várszegi Asztrik: „Komoly gondom, hogy „egyháziasak” vagyunk, de nem „evangéliumiak”, ezért nem találjuk meg kisebbségi helyzetünkben azt a barátságos, testvéri hangot, amellyel nemcsak a nem hívőket, másként gondolkodókat, hanem netán még az ellenségeinket is megszólítanánk.” A kolumbánok közben keresztényi szeretetről papolnak és olyan mérhetetlen gyűlölet süt a szavaikból, hogy megretten az olvasó, hallgató. A portálon olvasható kolumbáni kifejezések: „van pofája...”, „Szar senkiházi vagy”, „Dugulj már el”, „szarkeverő pióca”, „átfaroltál a bolsi táborba”, „Ennyi erővel a Szennygomon is kommunikálhatnál”. Elgondolni sem merem, milyen stílusúak lehetnek a baráti körben, fesztelenül elhangzó szavai.

Gyöngyösi László