1. Hír

Először nem vesznek tudomást rólad, aztán kinevetnek, aztán harcolnak ellened, aztán győzöl.
– Mahatma Gandhi

Eddig a Gandhi által zseniális módon megfogalmazott módozat szerint folyt a Szeretgom munkásságának városházi kommunikációja.

A kezdeti időszakot a teljes semmibevétel jellemezte, ám a portál a rajta található egyre erősödő kritikai megnyilvánulásokkal együtt egyre nagyobb tömegeket vonzott magához.

A 2007 őszi események kapcsán még jobban előtérbe került a portál, de a Sitku Pál lemondatása miatt elindított bojkotton először csak "nevettek" az illetékesek...

Időközben a pro-polgármesteri oldal elfogulatlannak nem nevezhető képviselői is megjelentek oldalunkon. A valódi érvelés helyett személyeskedő hozzászólások lepték el a Szeretgomot. Bár a Strategopolis tanulmánya a „bársonyos befolyásolás” mellett állt ki, a célra kiszemelt emberek – vagy önkéntesek? – teljes mértékben alkalmatlannak bizonyultak erre. A kertvárosi részönkormányzat egy tagjának többszöri kizárása után elindult az iWiW-en is a Szeretgom – sikeresnek éppen nem nevezhető – lejáratása.

Hamarosan előkerült egy – a Strategopolis által készített – tanulmány, amiben kitérnek a Szeretgom városban betöltött szerepére is. A tanulmány nem hivatalos verziójában foglaltak időközben elkezdtek megvalósulni...

Mivel ezek a próbálkozások kevés eredményt hoztak, így bevetették az ETV és a Hídlap eszközeit is.

Gandhi elméletét követve, mi következne most? A győzelem.

Bátran állíthatjuk, hogy ebben a sakkjátszmában a végjátéknál tartunk. Bár a városvezetés újra taktikát váltva visszatért oda, hogy Kolumbán már le merje írni: „Nem vagytok fontosak.”

Valóban így lenne?

Véleményem szerint elfogyott a vezetés muníciója. Nincs már harcba küldhető emberük. A Hídlap "nyakára" ültetett Gulya Istvánt egy év próbára bocsátotta a Tatai Bíróság rágalmazás büntette miatt. Ő már nem nagyon hibázhat. További személyek ellen is folynak peres ügyek. Mi maradt számukra?

A struccpolitika vagy a bukás. Egyetlen dologról feledkeznek csak meg: ha homokba dugják a fejüket, attól még a vég eljöhet.

Nem a víz a hülye, ha a kacsa nem tud úszni! Lehet készíteni bármilyen szép közvélemény-kutatásokat, le lehet vezetni azt, hogy Meggyes még magánál Orbán Viktornál is népszerűbb – Gyurcsányról nem is beszélve! – megspékelve ezt néhány grafikonnal. Nem kifelejtve az érvek közül a Gyarapodás programjának népszavazáson megerősített hihetetlen sikerét – persze elhallgatva azt, hogy ezen kérdést egy országosan tuti befutó népszavazásra ültették rá, miközben a civil kezdeményezésű népszavazást amennyire csak lehet ellehetetlenítették.

Ha az ember kimegy az utcára, ha betér egy boltba és figyelmesen hallgat, akkor megtudhatja a nép valódi véleményét. Érdekes módon ezen vélemények köszönő viszonyban sincsenek a Hídlapban – általában Gulya tollából született – megjelent esztergomi „szansájnheppi” életérzéssel.

Amennyiben csak a város által pénzelt médiából tájékozódna az ember, akkor valóban az a kép fogadhatná, hogy minden a legnagyobb rendben van. Igaz ehhez csukott szemmel kellene közlekednie a városban, de el kell fogadni azt, hogy vannak akik akár erre is képesek.

A nyomtatott médiában az ellenzéki vélemények maximum a Hídlap „képviselői hozzászólások” oldalán jelenhettek meg. Ám a városvezetés ezen lehetőséget sem sokáig bírta elviselni. Megoldás született: cenzort kaptak a képviselők is. Igen, cenzort, 2008 Magyarországában.

Az első igazi ellenvéleményeket felsorakoztató kiadvány egy hírlevél volt, amely Civil Kurázsi címmel került az utcákra. Míg az internet ma sajnos csak egy viszonylag szűk réteget ér el, addig a majd minden postaládába eljuttatott papír jelentős közvélemény-formáló hatással bírhat.

A Civil Kurázsi sikere azt mutatta, hogy szükség van nyomtatott formában is mindenkihez eljuttatni azokat az információkat, amelyek segítségével az ellenvélemények felszínre kerülésén át valósabb képet kaphatnak az esztergomi helyzetről.

Kolumbán azt mondja, hogy nem vagyunk fontosak. A második nyomtatott Szeretgomban egy rövid cikkben rávilágítottunk dr. Kolumbán játszóterekkel és nyilvános WC-kkel kapcsolatos – mindenképpen eredeti – gondolataira. A július 12-én megjelent Hídlap több oldalon keresztül foglalkozik ugyanezen témákkal.

Talán véletlen lenne? Én, így 33 évesen nem hiszek már a mesékben.

Bejó Gábor