Eltelt egy hét...
2008. júl. 14.

<p>... mióta megfordult a fejemben, hogy írok egy hírt "Pozitív tapasztalataim az Önkormányzatnál" címmel, amihez aztán véget nem érően fogják csatolni a polgárok az élményeiket.</p>


Történt, hogy már megint a kerékpárúton futottam (mint mindig), és szemétkupacokra lettem figyelmes. Nem szétszórva, leborítva, mint az elmúlt években megszoktuk, hanem kultúráltan, zsákokba összecsomagolva. A vízitúrázók hagyták ott, előző napokban több csoportot is láttam táborozni, ennek van most a szezonja. S a jó példa ragadós, a hétvégi „kocatúrázók” és a horgászok is ezek mellé a csomagok mellé rakták le a szemetet, gondosan összegyűjtve.

A múlt hét kedden - időt és fáradságot nem kímélve - a város információs hírportálján kikerestem egy alkalmasnak tűnő telefonszámot (szám és név a szerkesztőségben, hehe…{a hehe Gulya után szabadon}), és felhívtam. Találat elsőre, kedves női hang tájékoztatott, hogy jó helyen járok, megbeszéltük a kupacok közel pontos földrajzi elhelyezkedését, majd udvariasan elbúcsúztunk egymástól. Még jó kedvem is lett…


Szerdán is arra futottam, de azért a csodában nem bíztam, így nem volt meglepetés. Még pénteken sem. No de ma már hétfő van, eltelt egy teljes hét, és a kupacok még mindig ott vannak!

Porszem kerülhetett a gépezetbe…
Azt hiszem holnap megint telefonálok…
A kedves női hangnak…

(forrás)