1. Hír

A kézikönyv általános információkat ad az EGTC-szervezetekről (létrehozásuk indoka, céljai, feladatai, lehetséges tagsági köre), valamint az EU-tagállamok kapcsolódó végrehajtási szabályozásáról. Mint ismeretes, Magyarország az elsők között volt, akik teljesítették az erre vonatkozó, kötelező érvényű, nemzeti szintű jogszabályalkotást (2007. évi CXIX. Törvény).

A most elkészült kézikönyv külön érdeme, hogy a tagállami jogszabályalkotás vizsgálatán túl figyelmet szentel az Unióhoz még nem csatlakozott ún. “harmadik országok” és az EGTC viszonyának, mely kapcsolat jelentősége a harmadik országbeli szervezetek EGTC-beli tevékenységének lehetőségén alapul.

Hasznos része a kézikönyvnek az EGTC-alapításhoz szerkesztett útmutató, amely a 2006. évi 1082/2006. számú EK-rendelet alapján több lépésben mutatja be az EGTC-szervezet létrehozásának alapvető kérdéseit. Ilyen kérdések lehetnek például:

- célok, területi lehatárolás, illetékesség, szakmai háttér, partnerek meghatározása;

- elhatárolás egyéb együttműködési formáktól; az érintett tagállomok nemzeti jogrendjeinek “összefésülése”;

- székhely-telephely, illetve központi iroda-fiókiroda helyének kiválasztása;

- Egyezmény és Alapszabály kidolgozása, megküldése, közzététele;

- költségvetés, likviditás, fizetésképtelenség, megszűnés-megszüntetés.

A kézikönyv további része összesen nyolc esettanulmányt közöl, melyekben megalakulás előtt, illetve regisztráció alatt álló EGTC-szervezetekről lehet olvasni.

E szervezetek többsége határon átnyúló kapcsolatokra épít, és létrehozásuk különböző szakaszaiban tartanak. Modelljeik között található programmenedzsment alapú (Greater Region, tagállamok: Luxemburg-Németország, Franciaország, Belgium), projektmenedzsment alapú (Galicia–Észak-Portugália, tagállamok: Spanyolország, Portugália), közszolgáltatókra épülő (Cerdanya Hospital, tagállamok: Franciaország, Spanyolország), valamint már létező együttműködésből kiinduló (pl. az Ister-Granum EGTC, tagállamok: Magyarország, Szlovákia).

Az esettanulmányok az eltérő struktúrájú EGTC-szervezeteket azonos módszer (szervezeti háttér, típus, létrehozási állapot, szervek és testületek) szerint elemzik, lehetőséget biztosítva ezzel a különböző működési formák összehasonlítására. E tekintetben nagy jelentőségű, hogy a magyar-szlovák határon Esztergom székhellyel megalapított önkormányzati csoportosulás az új típusú együttműködések egyik mintájaként kerül megemlítésre az Európai Unió területén létrehozott több mint 150 eurorégió szakmai szervezetei számára.

A kézikönyv kissé általános tartalma is jól jelzi, hogy a Brüsszelből kiemelten támogatott EGTC tevékenységet átlátni és megérteni, illetve az Európában új jogintézménynek számító, tagállami szinten joggyakorlat nélküli EGTC-szervezetek létrehozásában részt venni ma még úttörő jellegű és mintaértékű vállalkozás. Az Ister-Granum Eurorégió uniós folyamatokban való aktív részvételét jelzi, hogy elsőként vette fel a kapcsolatot az EGTC hazai szabályozását kidolgozó minisztériumi munkacsoporttal és az is jelzésértékű, hogy az eurorégió tagjainak többségéből megalakult Ister-Granum EGTC alakuló ülésére Luc Van den Brande, a brüsszeli Régiók Bizottságának idén februárban megválasztott elnöke személyesen jött el Esztergomba.

Az áprilisi találkozót követően a héten zajlik az újabb brüsszeli EGTC-konferencia, melyen a frissen megalakult Ister-Granum EGTC megválasztott igazgatója, Udvardi Péter is részt vesz. Az igazgató a konferencián előadást tart az Ister-Granum EGTC szervezeti felépítéséről, fejlesztési elképzeléseiről, valamint az EU-ban is mintaértékűnek számító Szolidaritási Alap céljáról, főbb jellemzőiről.

Bár az EGTC-szervezetek még nem terjedtek el az Unióban, térnyerésük az elkövetkezendő években egyre gyorsuló ütemben várható, mivel a korábbi szerveződésekkel, struktúrákkal szemben kétségtelen előnyökkel rendelkeznek. Ezek közül néhány, felsorolásszerűen:

• az EGTC-re vonatkozó jogi szabályozás minden tagállamban alkalmazható;
• az EGTC-szervezet jogi személy;
• széles körű részvételi lehetőséget biztosít a tagállamokban működő – előírt feltételeknek megfelelő – szervezetek, vagy akár tagállam számára;
• minden területi együttműködési formát lefed;
• széles körben nyújt lehetőséget különböző együttműködési célok megvalósításához;
• EU-n kívüli, ún. „harmadik országok” szervezetei számára is lehetőséget nyújt az együttműködésre;
• az EGTC-szervezet tagjai nevében tevékenykedik;
• egyszerűsíti az együttműködési formát, és nem hoz létre újabb adminisztratív szintet;
• alternatívát nyújt a már működő együttműködési formák mellett;
• kötelezően létrehozandó szerveinek száma az adott EGTC méreteihez és feladataihoz igazodik;
• az EGTC-szervezet hivatalosan elismert az EU által, és illeszkedik annak intézményi rendszerébe.