<p>Esztergom Város törvényes jegyzőjeként a Polgármesteri Hivatal tizenhárom – egyébként név szerint meg nem jelölt – köztisztviselőjének a Képviselő testület 2008. május 22. napján tartott ülésén a tudomásomra jutott „állásfoglalásnak” nevezett Sipos Sándor által a nagy nyilvánosság előtt felolvasott közös nyilatkozatát illetően ezúton az alábbi tájékoztatást adom:</p>
A köztem és a Képviselő-testület kialakult és azóta már lezárult munkaügyi jogvita semmilyen vonatkozásban nem érinti a Hivatal köztisztviselőit. Megdöbbenéssel fogadtam, hogy egyesek „retorzióktól” tartva határozottan és írásban kinyilvánították azon akaratukat, hogy nem kívánnak az általam vezetett Hivatalban dolgozni.
Megdöbbenésemet az a tény is csak fokozta, hogy Sipos Sándor úr a közös írásbeli nyilatkozat felolvasására pont az - azóta egyébként már országos botránnyá fajult – ún. mélygarázs-ügyben tartott napirendi pont tárgyalásakor kapott szót, amely ügyben éppen törvényességi észrevételt kívántam tenni. Sajnálatosan az ügy érdekességét pontosan az adja, hogy törvényes jegyzőként én nem kaptam szót a törvényességi észrevétel megtételére, ellenben Sipos úr egy teljesen oda nem illő tárgyban - azaz az engem érintő munkaügyi kérdésben – a Képviselő-testület ülését vezető polgármester úrtól szót kapva felolvashatta a köztisztviselők állítólagos nyilatkozatát. További érdekessége a dolognak, hogy Sipos úrral ellentétben én a hivatalomban történő kötelező visszahelyezésről szóló jogerős bírói ítélet óta, azaz 15 hónapja a saját ügyemben egyetlen egyszer sem kaptam szót.
Hangsúlyozni kívánom, hogy az engem érintő munkaügyi jogvita vonatkozásában én az elmúlt három évben mindvégig arra törekedtem, hogy az abból eredő esetleges kellemetlenségektől a kollégáimat, a Hivatal köztisztviselőit megóvjam. Ennek okán a tárgyi köztisztviselői nyilatkozatot manipulációnak tartom, és vélelmezem, hogy azt - a nevüket nem vállaló - köztisztviselők nem jószántukból illetve szabad akaratukból tették.
A közszolgálatban 15 éve vezető köztisztviselőként (osztályvezetőként, főosztályvezetőként, irodavezetőként, jegyzőként) dolgozom. Ez idő alatt kollégáim, beosztottjaim mellett mindig kiálltam, alaptalanul soha senkit nem engedtem szakmailag megalázni, ellehetetleníteni, vagy csak akár felelősségre vonni. Ezért cserébe a kollégáimtól megbecsülést, tiszteletet és szakmai elismerést kaptam. Megjegyezni kívánom, hogy én Sipos úrral soha egyetlen percet sem dolgoztam közösen, hiszen 2005. júliusában – azóta már bírói ítélet szerint is – jogtalanul távolítottak el hivatalomtól, és személy szerint Sipos úr ezt követően került a Hivatalhoz. Ennek okán értetlenül állok Sipos úr azon határozott és írásba foglalt kijelentése előtt, hogy „nem kíván velem tovább együttdolgozni”. Úgy gondolom, hogy minden önkormányzati közszolgálati jogviszonyban dolgozó köztisztviselő tisztában van a munkavégzésére vonatkozó jogszabállyal, azaz nevezetesen a köztisztviselők jogállásáról szóló törvénnyel (Ktv.) és a helyi önkormányzatokról szóló törvénnyel (Ötv.) Az Ötv. szerint a Polgármesteri Hivatalban a köztisztviselők felett a munkáltatói jogokat a jegyző gyakorolja. A Ktv. szerint a köztisztviselő a közszolgálati jogviszonyáról bármikor, írásban indoklás nélkül, amely lemondás érvényességéhez nem szükséges a munkáltatói jogkör gyakorlójának a hozzájárulása, és amely lemondást a munkáltatói jogkör gyakorlójának tudomására kell hozni. Sajnálattal kellett tudomásul vennem, hogy 2008. május 22. napján tudomásomra hozott írásbeli nyilatkozattal - feltételtől függő hatállyal - a Polgármesteri Hivatal olyan köztisztviselői mondtak le közszolgálati jogviszonyukról, akik „szakmai tudásukkal nap mint nap azon ténykedtek, hogy az itt élők életviszonyai a tényleges lehetőségek függvényében javuljanak, és a hivatali ügyintézés színvonala emelkedjék.” A köztisztviselő a lemondási szándékát bármikor bejelentheti. A munkáltatói jogkör gyakorlójaként bízom benne, hogy a tizenhárom köztisztviselők szinte mindegyike kiváló kolléga, igazi közszolga - a szó nemes értelmében - , és ezért javaslom nekik, hogy munkába állásom napjáig gondolják újra lemondásukat, és a mostani nyilatkozatukat vagy felejtsék el örökre, vagy majd akkor, nyugodt körülmények között és megfontoltan ismételjék meg. Sajnálnám, ha a végrehajtási eljárás sikeressége után, azaz hivatalomban történő de facto visszahelyezésemet követően ezzel a tizenhárom kiváló kollégával csupán a törvény által előírt 2 hónapos lemondási idejükben tudnék együtt dolgozni.
A "Tisztségviselők állásfoglalása Csomor ügyben" cikkből kiemelve