Tisztelt olvasók!

Elkeseredettségemben fordulok Önökhöz. 16 éves vagyok, az esztergomi Szent István Gimnázium diákja-de ki tudja, jövőre is az leszek-e. Ami ugyanis velünk történik, tanulókkal és tanárokkal egyaránt, az lehet, hogy ma országunkban nem rendkívüli, de én mégis hangot kívánok adni véleményemnek, és azt hiszem, a nebulók többsége egyet ért velem.

Iskolánk jelenleg egy olyan épületben van, mely korábban a Szatmári Irgalmas Nővérek tulajdonában volt. A rendszerváltás után indult egyházi kártalanítás keretében az épületet legkésőbb 2011-re a Szent Istvánnak el kellett volna hagyni, de egy megállapodást kötöttek arról, hogy már 2007-ben ki fogunk költözni belőle. Az Irgalmas Nővérek által fenntartott Árpád-házi Szent Erzsébet Középiskola ehhez mérten bővítette osztályainak számát, jövő tanévben pedig új osztálytípusokat indítanak, szükségük van a helyre. Nekünk tehát költöznünk kell. Kérdés: hova? És most meg fogják látni, nem is olyan egyszerű ez a kérdés...

Az István elhelyezéséről már 6 éve gondolkodnak. Kilencedikes voltam, amikor megnézhettem az első tervet, melyben az új iskolánkat a Bazilika előtti déli kanonoksorra tervezték. Szép volt, talán túl szép, hogy igaz is legyen. A tervet persze elvetették... Ezután sokáig nem hallottam semmit ebben a témában, ám az idei tanévtől kezdve mindenkiben egyre erősebben körvonalazódott a kérdés, hogy hol fogunk továbbtanulni. Időről időre újabb hírek és ötletek jöttek az új iskolaépületet illetően. Először az, hogy a volt Balassa iskola épületét felújítják nekünk, de a műemlékvédelem leállíttatta, mert freskókat találtak. Természetesen a diákokban az a hír keltette a legnagyobb megdöbbenést, hogy felvetődött az István és a Dobó Katalin Gimnázium összevonása, vagy a Dobó épületére való ráépítés. Heves ellenérzést váltott ki mindkét iskola tanulóiból (többek között ez is nagy baj: a Dobósok haragszanak ránk, mi haragszunk az Erzsébetesekre, pedig senki se tehet semmiről). Szóba került még a Vitéz János Tanítóképző Főiskola és a Bottyán épülete is. Közben már itt volt az április, s a hó eleji szülői értekezleten már a szülők is egyre aggodalmasabban kérdezgették az igazgatónkat, Sitku Pált, aki –mivel ő sem volt hiteles és biztos információkkal ellátva- nem igazán tudott mit válaszolni nekik. A városvezetés képviselői tartottak egy tájékoztatót a tanári karnak, melyben ígéretet tettek az elhelyezési kérdés legkésőbb ápr.30-ig való megválaszolására. A szülői értekezlet visszhangja miatt Meggyes Tamás polgármester ápr.11-én egy levelet küldött minden egyes szülőnek, valószínűleg megnyugtatásként. Sajnos azonban nem érte el ezt a célt, mivel a levélben, amolyan „Nesze semmi, fogd meg jól!”-módon minden le volt írva, kivéve, hogy 5 hónappal a következő tanév előtt hol is kezdjük azt a bizonyos tanévet.

A tarthatatlan helyzetet kívánta megoldani Miavecz Jenő szülő és önkormányzati képviselő, aki hét képviselőtársával együtt ápr.19-re 14 órára rendkívüli önkormányzati ülést hívott össze. Erre a diákság szülei is meghívót kaptak, sokan el is mentek rá. Nem úgy, mint számos képviselő, akik távolmaradásukkal tüntettek (sajnálatos tény, hogy vannak köztük régi Istvánosok is), és emiatt csak lakossági fórumot tudtak tartani. A fórumon Meggyes úr 45 percet adott a szülőknek, és állítólag nem igazán működött együtt sem a kétségbeesett szülőkkel, sem a tanárokkal. Egyébként a végleges(?) döntést május 24-re halasztották - ha jól tudom. Ketyeg az óra, és ez bizony senkinek nem tesz jót: már lehet hallani itt-ott, hogy ki, melyik iskolába megy át, ha nem történik valami. Remélem, nem az iskola leépítése a végső cél, hiszen nem szabad elfelejteni, hogy a város egyik legrégebbi, legszínvonalasabb és legeredményesebb iskolájáról van szó. Azt hiszem, mi, diákok is megérdemeljük azt, hogy nyíltan beszéljenek velünk, ne mindent másodkézből kelljen megtudnunk, hogy ne olvasszanak össze senkivel minket, hogy normális és BIZTOS helyünk legyen ebben a városban! Amit leírtam, az az én véleményem.

Mészáros Anna