Az e heti VH.-ban olvasható
2008. máj. 20.

<p>Nincs mit hozzátennem, a cikk magáért beszél.<br/>A VH értesülése szerint már kimentek a meghívók a fideszes választókerületi elnököknek arra a nagy értekezletre, amellyel az ellenzéki párt megkezdi felkészülését a választásokra: ezeket a vezetőket a pártelnök egytől egyig személyesen hagyta jóvá. Az MTV híradója azt is közölte, hogy ott lesznek a frakciótagok, a fideszes polgármesterek is. A tanácskozás mottója: készenlétben kell tartani a párt szerveit.</p>

Nagy kérdés az, hogy megismerhetünk-e az értekezlet nyomán valamivel többet a Fidesz rejtett programjából, akár politikai, akár gazdasági vonatkozásban. A pártból kiszivárgó információ arra utal, hogy a teljes embargó egyre tarthatatlanabb. A pártközeli tudományos műhelyekben a divatos téma a spanyolországi közelmúltra utaló Moncloa-analógia. Stumpf István egy nemrég elhangzott felszólalásában az említett ibériai paktumhoz hasonló társadalmi-gazdasági megállapodást vizionál a válságkezelésre, egyfajta magyar „New Dealt”. Kétségek övezik, hogy e szándék deklarálásával a Fidesz valóban jobboldali centrum párttá válna, amely egyszer s mindenkorra elvágja az együttműködés szálait a szélsőjobbal, hiszen annak embereivel országszerte sok önkormányzatban harmonikusan együttműködik.

Az élet néha jelkép értékű gyorsasággal ad az ilyen kérdésekre választ. A Jobbik és a Magyar Gárda most üdvözölte, hogy a Békés megyei Okányban a Fidesz támogatásával megválasztott polgármester szívesen látja az árpádsávosokat, akik zászlajuk átadására érkeznek oda. És nem kell feltétlenül ilyen távolságra elmenni. Morvai Krisztina ugyanolyan gyakorisággal lép fel a Fidesz szervezeteiben és a Jobbik-Magyar Gárda rendezvényein.

Az említett értekezlet kapcsán a Fidesz gazdasági programjából – ezen néhány munkacsoport és a többi között Varga Mihály, Chikán Attila, Járai Zsigmond dolgozott – valami ugyancsak megismerhetővé válhat. A Fidesz szakemberei például egyetértenek azzal, hogy a GDP ötven százaléka feletti újraelosztást határozott gyorsasággal negyven százalék körüli értékre kell levinni. Egyelőre megválaszolatlan az, hogy miként érinti ez az állam kötelezettségeit polgáraival szemben, különös tekintettel a létminimum környékén, vagy az alatt élőkre. Az adórendszer egyszerűsítésére irányuló eddig kiszivárgott elgondolásaik az egykulcsos áfa és a családi adózás valamilyen kombinációján alapulnak. Ezzel kapcsolatban kulcskérdés, hogy hatna ez a fizikai dolgozók, a képzetlenek, a kereskedelemben foglalkoztatottak tömegeire. Mert ámbár az egykulcsos áfa valóban átláthatóvá teszi a rendszert, ám nálunk a minimálbér adómentes, s így egy ilyen új szisztéma bevezetésével az átlag alatt élők tömegei havonta 5000-6000 forintot veszítenének.

Az Orbánhoz igen közel állónak tekintett Járai a Figyelő legutóbbi számának adott interjújában ezt mondta: „A szociális kiadásoknál is legalább ezermilliárdot meg lehetne takarítani. Szociális segély helyett munkát kellene adni…” Csakhogy a szociális kiadások megvonása azonnal sújtaná az érintetteket – súlyos következményei nehezen felmérhetőek – ahhoz pedig, hogy a foglalkoztatottságon ilyen módon javítsanak, esztendőkre lenne szükség. Járai tarsolyában van még egy ugyanilyen nagyságrendű csökkentés: „Szerintem egy év alatt ezermilliárddal vissza lehetne fogni az állami kiadásokat” – jelentette ki ugyanebben az interjúban. Ezt azonban igen nehéz lenne – egyebek mellett – tömeges közszolgálat elbocsátások nélkül végrehajtani. Azt, hogy mennyi embert érintene ez, nem tudhatjuk. Ám a Járaival gyakorlatilag egy időben nyilatkozó Demján Sándor VOSZ ügyvezető elnök szerint háromszázezren dolgoznak feleslegesen állami vállalatoknál, önkormányzatoknál… (Megjegyzendő: nem kapott nagy publicitást az a tény, hogy az állami alkalmazottak száma 2006 óta 25 százalékkal csökkent miközben új feladatok sorát kellett vállalni!)

…És akkor még nem szóltunk a Fidesz egy tervéről, amely már élvezi Orbán Viktor jóváhagyását: ha rajtuk múlik, első lépésként befagyasztják reálértéken az állami kiadásokat.

Logikusnak tűnnek a kommentárok, amelyek szerint ez a szándéknyilatkozat valószínűleg érvényes lenne a közpénzekből megvalósuló állami beruházásokra is. Ha ez például vonatkozik az autópályákra, a MÁV-ra, az egészségügyi létesítményekre, a metróépítésre, akkor hogy érintené ez a gazdaság növekedését, az ország versenyképességét és a foglalkoztatottságot? Egyelőre csak az látszik bizonyosnak, hogy az idő múlásával nehezedik a mellébeszélés: előbb-utóbb el kell mondani, mit akarnak. Másokhoz képest elég messze ment el Stumpf István a Demokrata legutóbbi számában adott interjúban: „…nekem az a véleményem, hogy a következő országgyűlési választás után újra kell gondolni, a köztársaság alkotmányos rendjét, társadalmi, gazdasági, politikai intézményrendszerét…” – állapította meg a többi között. És a szerinte odavezető útról, az ellenzékkel kapcsolatban ezt szögezte le: annak oda kell tennie végre programjai mögé a konkrét tartópilléreket: az egészségügyben, az oktatásban, a közigazgatás átalakításában, az adórendszer reformjában. „S ezek fájdalmas dolgok lesznek.”

B. B.