<p>Amikor a nadrágszíjat a szokásosnál jobban kell meghúzni, amikor a recesszió árnyékát további felhők takarják, amikor a növekedés grafikonon ábrázolt görbéje szemmel láthatóan nem felfelé ívelő, sőt… Ilyenkor adófizetőként elgondolkodik az ember. Mi, akik bérből és fizetésből élünk ( dolgozunk ) ebben a rendszerben egyedüliként viseljük a terheket. Bennünket lehet egyedül sarcolni…</p>
És vannak akiket nem, mert nekik nem érdekük a közösbe tenni, kivenni annál inkább… Segélyből ma itt, akár Esztergomban is szinte a minimálbérért dolgozókkal azonos szinten lehet élni… Rendszeresen. Hónapról-hónapra. És most nem azokról a segélyezettekről beszélek akik koruk, betegségük, fogyatékosságuk,stb. alapján képtelenek a munkavégzésre, hanem azokról, akik „ köszönik jól vannak”, hiszen minek dolgozzanak, ha ugyanazt a pénzt segélyként otthon ülve, kocsmázva, bűnözve is megszerezhetik.
Vannak kezdeményezések ( és kényes a téma ):
Jó lenne itt Esztergomban is látni, hogy a segélyért gépkocsival járó, jól és divatosan öltözött polgártársaink olykor-olykor közmunkát végeznek, betesznek valamit abba a közösbe, amihez mi az adóinkkal járulunk. Akár a fűnyírás is lehetne ilyen és akkor a képviselőknek nem kellene egy fotó erejéig sem kertimunkás-PR-ruhát ölteniük…