<p>1945. május 8-án, éjjel 23 óra 01 perckor a Wermacht csapatai minden frontszakaszon beszüntették a harci tevékenységet. A náci Harmadik Birodalom feltétel nélkül kapitulált a Szövetségesek előtt. Véget ért Európában az 1939. szeptember elseje óta tartó rémálom, a 2. világháború. A közel 60 millió áldozatot követelő vérontást követően az egész kontinens fellélegzett. Napjainkban azonban e a nap körül óriási viták vannak. A jobboldal és a neonáci, újnyilas mozgalmak számára ez a vereség napja. Noha az ő hangjuk hangosabban hallatszik, végre őszintén ünnepelni kellene azt a napot, amelyen véget ért a közel 1 millió magyar életét követelő tragédia.</p>
1945. április 25-én az amerikai és a szovjet csapatok találkoztak az Elbánál. Április 30-án a Berlint ostromló szovjet erők elfoglalták a Reichstagot, Hitler öngyilkos lett. Május 8-án a III. Birodalom kapitulált, a német haderő feltétel nélkül letette a fegyvert. Május 9-én a szovjet hadsereg elérte Prágát, ezzel az európai hadszíntéren A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ VÉGET ÉRT, amely milliókat tett földönfutóvá, országokat és városokat rombolt le és közel 60 millió embert pusztított el. Május 9-én így a fasizmus felett aratott győzelemről emlékeznek meg világszerte, mely Európában egyben A BÉKE NAPJA is.
Ez a nap az önfeledt ünneplésé volt Narviktól Athénig, vagy éppen Párizstól Moszkváig. Még a németek is örültek. No nem éppen az újabb elvesztett háborúnak, hanem a nácizmus bukásának. Azután évről-évre megemlékeztek és megemlékeznek (Kelet-Európában nem annyira lelkesen) erről a napról. Két évvel ezelőtt ezen a napon volt szerencsém Berlinben (!) járni. Elmondhatom Önöknek, hogy a város a szövetséges hatalmak zászlóival volt beborítva, a Brandenburgi kapunál színpad, szónokok és tömegek. Nem nagyon szomorkodott senki azon, hogy a németeknek kellett feltétel nélkül kapitulálni az angolszászok és a szovjetek előtt. Illetve akik szomorkodtak jobbnak látták elbújni a spandaui sörpincék mélyén.
Magyarországon is keserű az emberek szája, ha erről a napról van szó. Mármint azoké, akik egyáltalán tudják mi is történt 1945. május 9-én. Számunkra és a kelet-európai lakosok számára ez egyben egy keserű dátum is. A szovjet megszálláshoz kapcsolódik. 62 évvel a történtek után azonban illene felülemelkednünk ezen. Hiszen a később megszállóvá lett és úgy is viselkedő szovjet csapatok csak elkergették a náci és nyilas katonaságot. Megszabadítva ezzel hazánkat egy, Magyarországot egy olyan politika uralmától, amely rövid négy év alatt közel egy millió honfitársunk életét követelte. Közel hatszázezer a származása miatt, mintegy négyszázezer pedig a háborúba való belépés és az elvakult revízió meggondolatlan politikájának eredményeként vált áldozattá.
Gondolkodjunk el ezeken! Lehet, hogy a háború utáni fél évszázad nem az volt, amire apáink, nagyapáink 1945. május 9-én reggel a fegyverszünetről és a háború végéről gondoltak.
Forrás:hetek.hu
Kapcsolódó hírek
<p>Az évtizedek óta nem tapasztalt rendkívüli hideg és havazás, valamint orkánerejű szél miatt a városi kültéri rendezvények idén elmaradtak. Ennek ellenére az esztergomi Vármegyeháza dísztermében a szokott rend szerint zajlott le a rendkívüli testületi ülés és az ünnepi megemlékezés.</p>
<p>A hagyományoknak megfelelően zajlott a március 15-ei megemlékezés Esztergomban. Ünnepi testületi ülés a Vármegyeházán, zászlós tisztelgés a Széchenyi téren, koszorúzás a honvéd temetőben. A forradalom kitörésének 164. évfordulójára emlékezett Besze János, Palkovics Károly és Oltósy Pál városa.</p>
<p>Nyolcvan éves a Petőfi Sándor Általános Iskola épülete. Az évfordulót színes programokkal ünnepelték pénteken az intézményben. Hétfőn igazi meglepetés várja a gyerekeket: egy ismert, klasszikus melódia hangjaira hagyhatják majd el a termeket, a becsöngetést pedig egy népszerű sláger jelzi majd.</p>