Illik - nem illik?
2008. 01. 10. 0:24
Sajnos manapság keveset foglalkozunk az illemszabályokkal, pedig igen lényeges lenne ismerni azokat.
Ha valahol ilyesmiről olvasol, a linket másold ide, hadd ismerék meg és alkalmazzák őket egyre többen!
.
A fórum elindulása óta találtam ezt az oldalt, ahol sok hasznos dolog olvasható, mégsem a hozzászólásokhoz tettem, hanem ide: www.miillik.hu
idézet a fenti oldalról:
"A szabályok átértékelődtek és mostanában arra hivatkozunk, hogy nem érünk rá odafigyelni másokra, a részletekre.
A durvaság, a neveletlen viselkedés divattá vált.
Rajtunk múlik a parttalanság megszüntetése! Lehetőséget kell adni a gyerekeknek és önmagunknak arra, hogy megismerjük az alapvető viselkedési szabályokat."
Dresszkód nem csak katolikusoknak
A ruhavásárlás tízparancsolata
www.hetivalasz.hu
Nem tudom,hogy illik-e,de a lap tetejére pillantva megláttam,hogy Lívia,Lídia napja van.Boldog névnapot Kékesi Líviának!
"Na és a böfögés kötelező étkezés után?"
Hát előttem még nem böfögtek, ( tőlem sem várták el), de utánaérdeklődök:)))
DE SOHA NEM ÖNTENEK MAGUKNAK szeszesitalt, mert odahaza az aki ezt teszi alkoholistának számít. - ez olyan cuki. :) Köszi, Kata, észben tartom.
Na és a böfögés kötelező étkezés után?
Érdekes kultúrájuk van...
Ha valakit olyan helyzetbe hoz a sors, hogy étteremben közös asztalnál ül japán vendégekkel, nem árt ha tudja az egyik fontos illemszabályt amit volt főnököm, és japán barátnőm is megosztott velem, de személyesen is megtapasztaltam Japánban tett látogatások alkalmával:
Italrendelés után az asztalon levő palackból nekünk kell tölteni a japánoknak, illetve ha többen vannak, akkor egymásnak ők is töltenek, DE SOHA NEM ÖNTENEK MAGUKNAK szeszesitalt, mert odahaza az aki ezt teszi alkoholistának számít.
Persze európában nem nagyon ismerik ezt az illemszabályt és szerencsétlenek, ha nem akarnak szomjan halni elég kellemetlen, de kénytelenek magukat kiszolgálni... ( ciki)
A másik, akik már hosszabb ideje hazánkban ill. európában élnek, már nem feszélyezik magukat, nem is várják el, nekik természetes az önkiszolgálás, viszont egyéb esetben ( eseti japán vendég) legyünk figyelmesek, töltsünk nekik, és ne lepődjünk meg, ha ők ezt hasonlóképpen megteszik!...
Munkatárs-típusok Kivel hogyan viselkedjünk?
Új munkahely, új közösség, új hierarchia. Minden új munkatárs szembesül a beilleszkedés nehézségeivel.
Hogyan kezdjük a kapcsolatépítést?
Kinek mit mondjunk?
Hogyan kezeljük a különféle munkatársakat?
Milyen munkatárs-típusok vannak a csoportban?
Ezekre a kérdésekre is válaszol sorozatunkban Kiss István pszichológus. itt: www.jobpilot.hu
Én sem szeretem, ha önkényesen letegeznek. Ruhaboltokban, gyorséttermekben mostmár ráálltam arra, hogy tegeződjek a korombeli eladókkal (24 éves vagyok), mert úgy tűnik, ez vált szokásossá a plázaszférában. Ügyfélszolgálaton szerintem megengedhetetlen, és ilyenkor nem tegezek vissza, aztán előbb-utóbb csak észreveszi magát az illető.
Legutóbb csempét rendeltem, mikor megint olyan kínos helyzetbe kerültem, hogy simán letegeztek az eladók, aztán szinte ijedten néztek rám, amikor bediktáltam a nevem, hogy "dr. E. Á.", és utána egyből távolságtartóbbak lettek. Ugyanezt megfigyeltem szinte minden esetben. Pedig függetlenül attól, hogy éppen ki vagyok-e rittyentve, vagy farmer és kapucnis pulcsi van rajtam, nagykorúnak nézek ki és elvárhatom, hogy ne tegezzenek le, mint egy tinédzsert.
Nagyon jó, hogy létrejött ez a fórum, tényleg elég zavaros a helyzet - többek közt- köszönés, kézfogás terén. Szerintem ehhez kapcsolódik a tegezés-magázódás kérdésköre is. Nem tudom megszokni, hogy "lépten-nyomon" letegeznek, még akkor is, ha pl. "Jó napot!"-tal köszönök egy boltban, ügyfélszolgálaton stb.. és utána "Szia" a válasz vagy az elköszönés. Vagy örülnöm kéne, hogy fiatalnak néznek? Másik "jelenség" az, amikor bemutatkozáskor valaki csak a keresztnevét mondja. Úgy nőttem fel, hogy bemutatkozáskor a család és keresztnevet kell mondani, sőt még a gyerekeimnek is ezt adom tovább. Ez már ódivatú?
igen, a protokoll...
Csodálom, hogy ezeket nem tanítják szélesebb körben. Nagyon sokat tanultam volt főnökömtől, aki profi volt a témában ( örök hála neki), pl. egy étteremben előkelő hazai, vagy külföldi vendégekkel közös asztalnál való étkezésnél a vendéget olyan pozicióba ültessük, ahonnan az étteremre jobb "kilátás" nyílik. Vagy hogy milyen legyen egy-egy esetben a menü. Pl. izraeli vendégeknél...
Érdekes téma, én is nagyon szeretem:)
www.nlcafe.hu
Szeretem, ha egy férfi gavallér, pl. hogy a főnököm mindig előre kinyitja nekem a kocsiajtót. Ezt a magánéletemben még nem sikerült rendszeresítenem, és talán inkább praktikus okokból nem is várom el, de az előreengedés, a kabát fel-lesegítés, az orrfújás mellőzése az asztalnál és egyéb alapszabályok működnek.
Még annyit hozzátennék, amit egy neves protokollszakértő előadásán hallottam, hogy az "Ön" távolságtartóbb, a "maga" pedig a magázódáson belül is egy bizalmasabb kapcsolatot jelent.
Tetszik az új fórum - kislánykorom óta elolvasok minden létező illemtankönyvet, illetve protokollkönyvet, ami az utamba kerül. :) Főszabályként alkalmazni is sikerül a tanultakat, ami idegesítő számomra és mások számára is, amikor próbálom őket betartatni...
4 illemszabály, melyet biztosan nem ismersz!
Nők egymás közt
Ön? Maga? Vagy mindkettő?!
Tessék, csak tessék!
Közlekedni is udvariasan illik!
itt elolvashatod a cikket: www.femina.hu