Megosztom veletek

Megosztom veletek

2007. 11. 30. 8:45

Tudom, hogy "olvastam egy jó könyvet" fórum már van, de nem akarnám oda írni. Egy-egy olyan idézetet, gondolatot írnék/várnék ide, ami tetszett nekem vagy nektek, és további gondolatokat, érzéseket ébreszt (amiket szintén leírhattok). Nem feltétlenül filozófiai eszmefuttatásra gondolok:) Forrásmegjelölés nem feltétlenül szükséges - de lehet, hogy a többiek is felismerik az idézeteinket. Szóval, nyitó hozzászólásként a következő:

"Háromféle ember van ebben az országban... háromféle magyar. Mind a három egyezik abban, hogy elégedetlen a világgal, a kormánnyal, ami ennek a világnak a nyakán ül, a rendszerrel, mindennel. Panaszkodnak, morognak, keseregnek, átkozódnak. Aztán egy részük úgy próbálja megoldani a maga bajait, hogy kiszolgálja a hatalmon lévőket. Csatlakozik hozzájuk. Hasán csúszik, farkát csóválja, s ha odalöknek neki egy koncot, s befogadják cselédnek, akkor veszettebb lesz a veszett kutyánál, marósabb a vad farkasnál, kegyetlenebb az ellenségnél, kommunistább a kommunistánál, csakhogy bebizonyítsa a maga hűségét, és nagyobb koncot kapjon érte.

Egy másik részük az ellenkezőjét teszi: feláll a két lábára és verekszik. Védi azt, amiről úgy érzi, hogy az övé. A maga jussát az élethez. A maga jussát a szabadsághoz. A maga jussát ehhez a földhöz, melyen született, s mely a hazája. Verekszik másokért is, mindenkiért. A mások jussáért, a mások szabadságáért. A még csak meg sem születettekért is verekszik. Mindenkiért és mindenki helyett.

Aztán van a harmadik csoport, a nagy csoport, amit úgyis nevezhetünk: a nép. Akinek nincsen arca, sem rossz, sem jó. Sem szép, sem csúnya. Se nem hős, se nem áruló. Senki és semmi. Tömeg. Nyáj. Nem tesz se jót, se rosszat. Semmit se tesz. Csak meghúzódik és vár. És mint a fű a rátaposó láb alatt, meghajlik, meggörbed, tűr, mindent eltűr, s amikor tovább lép a nagy láb, akkor lassan felegyenesedik megint. De sohasem egészen. Egy kissé mindég meghajolva marad, készen arra, hogy újra lelapuljon egy másik láb alatt. Érted? Eszébe sem jut, hogy tegyen valamit a rátaposó láb ellen, megvágja, megszúrja, küzdjön ellene, kockázatot vállaljon jussáért, a szabadságáért, bármiért. Érted? Ez a nagy tömeg. Ez a nép."

2010. 05. 12. 8:50

Nincs új a Nap alatt...Sírós

 

" G. olyan arcot vágott, amit C. jól ismert. Sértett gőg, duzzogás és egy öszvér makacssága keveredett ebben a nézésben. Gyerekkorában akkor volt ilyen, ha ellenállásba ütközött. Ilyenkor megpróbálta ráerőltetni a többi gyerekre az akaratát. Ha nem sikerült, toporzékolt, aztán hazaszaladt. Nem kizárólag azért csinálta, mert mindig a maga feje után akart menni. C. úgy vélte, hogy G. megalázónak tartja, hogy más vélemény is létezhet az övén kívül, mintha elviselhetetlen sértés lenne, ha valaki azt feltételezné róla, hogy tévedett. Akármi volt is a magyarázat, a lány rögtön tudta ebből a pillantásból, hogy G. nem lesz hajlandó az eszét használni.

....

- Nem másítom meg azt, amit elrendeltem - szögezte le G. - Gyenge színben tüntetne fel.

Szóval ez az igazi baja, gondolta C. Fél, hogy a városiak nem tisztelnék, ha visszavonná a döntését. Paradox módon azért ilyen makacs, mert gyáva."

 

A neveket csak monogram-mal jelöltem, különben könnyű lenne a kérdés: miből idéztem???

2009. 07. 17. 23:40

Geszti Péter levele
Levél Nemecsek Ernőnek

Cím: Nemecsek@grund.hu

Szia Ernő!

Képzeld, 100 éves lettél. Egy százéves kisfiú. Még szobrot is kaptál a múlt héten a Práter utcában, amint a fiúkkal éppen golyót gurítasz abban a legendás pillanatban, amelyben teremtőd - bizonyos Molnár Ferenc - megállította feletted az égen a mulandóság napját.
Mondták már neked, hogy tulajdonképpen te vagy az első magyar sorozathős, hiszen először sorozatban jelentél meg egy újságban? Egy sorozathős, akinek olyan kicsi a lába nyoma, hogy üldözői se tudják felfogni ésszel. Hiába, a nagyság átka.
Te Ernő! Téged nem hívtak úgy, hogy Nemecsek úr, sem úgy, hogy Nemecsek Nemzettestvér, nem lettél sem Nemecsek Bajtárs, elvtárs polgártárs, te megúsztad a XX. századot. Igaz, ehhez korábban bele kellett halnod az életbe. Milyen fura, nem? A legendák halva születnek.
Tudsz valamit a többiekről? Képzeld, a jó Boka még 1916-ban meghalt, az úgynevezett első világháborúban. Az elsőben, amelyben már gázzal öltek a frontokon, s az utolsóban, amelyben a hadifoglyokat illett életben hagyni. Boka János cs. kir. hadnagy - élt 30 évet.
Weisz, Geréb és Wendauer meg úgy tűnt el, hogy sárga csillagot kellett a kabátjukra varrni, és felrakták őket vagonokba, olyanokba, amelyeken a te korodban csak állatokat szállítottak. Soha nem tértek vissza. Ez már abban a második világháborúban történt, az első olyanban, amelyben atombomba robbant, és az utolsóban, amelyikben még maradtak túlélők. Mondják, a nagyobbik Pásztor is ott volt, amikor odaterelték Weiszéket a szerelvényhez, csak nem vörös inget hordott, hanem feketét.
Aztán ott van a Csele. Csele elment az országból Amerikába, az unokái már nem beszélnek magyarul, Clevelandben élnek, van egy kalapüzletük. Az áll a cégtáblán: Csele and Csele.
Áts Ferit börtönbe csukták, és halálra ítélték, mert nagy forradalom tört ki Pesten egy ködös októberben, és ő a jó oldalra állt, de később kiderült, hogy az a rossz oldal. Ma megint jó. De ezt már nem érhette meg. A körúton a Mária utcától nem messze volt egy mozgókép színház. Na, ott harcolt, pedig akkor már túl volt a hatvanon. Puskája is volt, csapata is volt, de nem tudta megvédeni a zászlóját, azt a tépett lukas zászlót. A Barabás lett az ügyvédje, de nem tudta kihozni a rács mögül. Nem olyan idők voltak. Akkoriban végleg elveszni látszott a grund. Tudod, amikor egy egész országot einstandolnak, bizony, az kemény.
Na és a Csónakos... Papuskám, az megúszott mindent. Melós lett a Weisz-Mannfrédban, aztán jöhettek-mehettek a kormányok, kommandók, szervezetek, gittegyletek, az csak nem keveredett bele semmibe. Megházasodott, lett nagy családja, aztán csak járt ki a Fradi meccsekre, nagyokat fütyölt, ha nyertek, ha vesztettek, megtanított minden utcakölyköt szépen káromkodni, és köpködte a szotyit, amíg volt foga megrágni. Ferencváros-Ferencváros, hééé...
Te Ernő! Most, hogy így a fiúkról beszélünk... lehet, hogy jobb is, hogy az az író 3szor megfürösztött téged abban a regényben? Talán jobb volt eszmétől lázasan a hazáért meghűlni, mint felnőni és elveszíteni benne a hitet, vagy megélni, hogy a haza elveszejt téged?
Haza, haza... - nagy Há vagy kicsi? Hogy írjam, Ernő? Ha nagybetűvel írom, manapság azt mondják, magyarkodok, ha kicsivel rám fogják, hogy áruló vagyok, és akkor az én nevemet is csupa kisbetűvel írják majd valakik. A valakik sokan vannak, s valahogy mindig megtalálják egymást. Nemrég óta van egy nagy találmány. Neked nagyon tetszene. Internetnek hívják, mindenki használhatja, hogy híreket olvasson, tanuljon vagy üzenjen vele másoknak, és, úgy van az, Ernő, hogy ma divat mindent kisbetűvel írni, neveket, címeket, és az emberek annyi ostobaságot és aljasságot képesek írni egymásnak, egymásról - persze nem az igazi nevükön - hogy tulajdonképpen mindegy is, kisbetűvel írják a nevüket vagy nem, mert csak a név kötelez, a névtelenség semmire sem kötelez. Lehet, hogy ez egy olyan kisbetűs kor, és ez a világ csak a valakiké?
Ugye, hogy nem úgy van az, Papuskám?! Ugye, hogy a HAZA nagybetű, csupa-csupa erős, hatalmas írásjegy? És a GRUND is? És az is, hogy, hogy Szabadság, Egyenlőség, Testvériség, meg, hogy Barátság, Bátorság, Becsület, Áldozat, Megbocsájtás? Ugye, mi azért így írjuk? Ugye, így? Na jól van, jól van. Te mindig meg tudsz nyugtatni ez ügyben. Látod, most is te adod a bizonyosságot, mint egy ajándékot, pedig ez a te születésnapod, rá se ránts! Tudod, halhatatlanoknál ez csak rigófütty. Boldog születésnapot, Ernő! Éljenek a Pál utcai fiúk, éljen a grund!

Tisztelettel:
Geszti Péter

 

2009. 07. 10. 14:43

Most a hazugságról hoztam néhány gondolatot, talán éppen időszerű manapság:

"Az ember részben attól lesz felnőtt, hogy megtanul nem túlságosan nyíltnak és őszintének lenni, és bizonyos helyzetekben inkább hazudni, semmint megsérteni valakit az igazsággal." /Jodi Lynn Picoult/

"A legfájóbb kín örömet színlelni."/Márai Sándor!

"A hazugság az élet egyik szükséges velejárója; nélküle nem lenne a világon művészet, sem szépség, sőt még szerelem sem." /Anatole France/

"Két oka van, ha az ember nem mondja meg az igazat - vagy mert hazugság révén megkapja, amit akar, vagy mert a hazugsággal megvédi a másikat valamitől." /Jodi Lynn Picoult/


"Ha a múltról beszélünk, mindig hamisan keverjük a kártyát." /Stephen King/

"Az igazmondást kevés dolog indokolja, a hazugságnak viszont végtelen sok oka lehet." /Carlos Ruiz Zafón/

"Nem is a hazugság fáj annyira - gondoltam. - Hanem az, hogy kinek hazudsz." /Virginia Cleo Andrews/

"Mi a hazugság, végre is? Igazság, mely álarcot hord."
/George Gordon Noel Byron/

 

2009. 07. 09. 23:45

Még egy vers a szeretetről:

 

Somlyó György:

Mese arról, ki hogyan szeret

Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem
határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem
határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti
a szeretettel,
s nem érti, hogy mások feleletül a
gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra
tévedt nyúl,
amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi
azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost,
amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők
útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja,
hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába
nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke
a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban,
s van, aki önmagában azt a másikat,
akivé maga is válik általa.

 

2009. 07. 09. 21:51

Létezik négy dolog, amelyeket nem vagyunk képesek visszahozni:
- A kő nyomát, miután eldobtuk...
- A szót, miután kimondtuk...
- Az alkalmat, miután elszalasztottuk...
- Az IDŐT, ami elmúlt!

 

2009. 07. 09. 18:49

"- Szerinted mi a legszebb az életben? - kérdezte Ka.
Nedzsip hallgatott egy sort.
- Az egész gyönyörű - válaszolta aztán,
mintha valami nagy titokról lebbentené fel a fátylat.
- De hát nem az élet az oka a boldogtalanságunknak?
- Azt magunknak köszönhetjük..."
/Orhan Pamuk: Hó/

2009. 07. 09. 18:25

Egy szép vers a szeretetről:

 

Szeretet

Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és férfi,
akit szeretek.
Rokonszenves boltileányok,
kereskedősegédek, régi és hű
cselédek, lapkihordók, csöndes,
munkás írók, kedves tanárok,
kik vesződnek a kisfiammal.
Találkozunk mi olykor-olykor,
meg-megállunk, szemünk összevillan,
s én még maradnék tétovázva,
talán hogy elmondjam ezt nekik.
Mégsem beszélek, mert csak a részeg
aggastyánok s pulyák fecsegnek.
Ilyesmiről szólni nem ízléses.
Meg aztán nincsen is időnk.
De hogyha majd meghalok egyszer,
s egy csillagon meglátom őket,
átintek nékik kiabálva,
hajrázva, mint egy gimnazista:
"Lásd, téged is szerettelek."

Kosztolányi Dezső
(1928)

2009. 07. 09. 18:17

Hoztam egy ún. "bökverset" is:

 

KÖLTŐK ÉS MŰÉRTŐK

Poéta az van itt temérdek,
Csak műértő kevés e honban.
Volna csak sok műértő lélek,
Kevés poéta volna nyomban.

Palágyi Lajos

 

KacsintásNyelvöltésNevetés

 

2009. 07. 09. 18:08

Hajnal Anna

UGYANAZ?

Rossz vagyok? csupa hűtlenség,
mint füst a szélben erre-arra
úgy lengek át a napokon,
nem várva semmi diadalra...
Elernyedt minden akarat...
s ha fáradt kezeimet nézem
úgy érzem legjobb tétlenül,
lanyhán túladni az egészen.

Én megpróbáltam, s hittem is...
hogy mit? valahol még derengnek
lepkeszínek és sugarak...
de olyan fáradtan kerengnek,
oly messze már, hogy nevüket
s tapintásukat elfeledtem...
Ez lett volna az életem?
de ki maradt itt én helyettem?

Tapintom magam. Ugyanaz?
Fej. Karok. Lábak. Mi szökött el,
hogy üres a tapintható?
magamtól mikor? ki lökött el?
Hogy kicserélt egy pillanat,
hogy lehet, hogy észre se vettem?
Mindenki így él? vagy csak én,
ily tudatlanul, meglepetten?

Mindenki így él? hogy a fény
fürdik csodálkozó szemében,
és sokszor mondja azt, hogy: én,
s maga se tudja, hogy az ében
sötétben ki alszik el ágyán
s ki ébred fel helyette reggel,
kit visz előre könnyű lábán
s hogy kit dicsérget énekekkel...

aztán egyszerre, egy napon
minthogyha meghalna a reggel,
elsápad, elfoly vére mind
s tántorog hangtalan sebekkel;
minthogyha bennem hülne ki,
úgy elalélt vele a szívem...
ki halt meg akkor, ő? vagy én?
s mikor volt? ki mondhatja híven?

Ki felelhetne? Emberek,
ti máskép éltek? biztosabban?
valami hazátok csak van?
a földön s a holnapi napban?
valami biztos kéz csak fog,
s lámpát gyújt nektek, hogyha féltek?
...engem elejtett valaki...
s már csak a zuhanásban élek.

 

 

2009. 07. 09. 17:48

Amikor azt mondod: "Feladom!", gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: "Egek, micsoda lehetőség!" /H. Jackson Brown/

"A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom." /George Gordon Noel Byron/

"Ha az út, amelyen jársz, állandóan fájdalmat okoz neked, akkor az nem a te utad." /Judith Sills/

"Bízzál magadban. Többet tudsz, mint hinnéd." /Benjamin McLane Spock/

 

2009. 07. 07. 16:21

A skorpió és a béka

Egy napon a béka a folyó partján ücsörgött. Arra járt a skorpió, és azt mondta neki:
- Béka, kérlek, segíts rajtam, szeretnék átkelni a folyón, de skorpió vagyok, így nem tudok úszni. Légy szíves, vegyél fel a hátadra és ússz át velem a folyó túloldalára!
A béka erre azt felelte:
- De te skorpió vagy, és a skorpiók megmarják a békákat!
A skorpió így válaszolt:
- Miért marnálak meg téged? Hisz akkor én is megfulladnék! Csak szeretnék átjutni a másik oldalra!
- Rendben van! - felelte a béka. - Elviszlek. Mássz fel a hátamra, és induljunk!

A folyó közepén járhattak, amikor a skorpió megmarta a békát. A béka rángatózva kérdezte:
- Miért tetted ezt? Most mind a ketten meghalunk!
A skorpió azt felelte:
-Mert én skorpió vagyok, és a skorpiók megmarják a békákat!

Tanulság:

A Föld egy durva hely, és a természeti törvények kegyetlenek.
Vannak körülötted olyan emberek, akiket nem zavar, hogy megfulladnak, ha téged is magukkal ránthatnak.
Óvakodj ezektől!

 

 

2009. 07. 07. 16:19

A VÍZHORDÓ

 

/Kínai tanmese/

"Kínában egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap -a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta a dolgát, de a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak feleannyit tudott teljesíteni.
A két év keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.

Tanulság: Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban megvannak teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban."

 

 

2009. 07. 04. 13:57

"Lehetséges, hogy az az energia, ami a szeretetünkben, jobbra való törekvésünkben, hasznos munkánkban testesül meg, az nem vész el - mint ahogy az energia nem vész el, hanem valami magasabbrendűvé alakul, egy olyan világgá, amit Isten célul tűzött maga elé. Nagyon sok szeretet, nagyon sok jó cselekedet, nagyon sok hasznos munka át fogja alakítani a világot, a mainál magasabbrendűvé. Ez a megváltás. És aki tesz ezért a megváltásért, az részesül is belőle. Aki meg nem, az visszahullik az anyagba. Por lesz. Fény helyett."
/Lázár Ervin/

 

 

2009. 07. 02. 17:30

Kedves Gigi!

 

Érdekes volt olvasni ezt a témaindító idézetet... Mert most is aktuális, sajnos!Rosszall

Nem ismertem, s mivel nem írtál forrást, ezért utánanéztem, kitől van.

Rátaláltam,hátha mások sem ismerik, íme:

 

Részlet Wass Albert: Magukrahagyottak c. írásából (Magyarország 1956.)

 

 

 

 

2009. 07. 02. 14:45

Márai Sándor

HALOTTI BESZÉD

Látjátok feleim, szemtekkel, mik vagyunk:
Por és hamu vagyunk.
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek...
Össze tudod-e rakni még a Margit szigetet?
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat,
A halottnak szakálla nõ, a neve számadat.
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporladnak, elszáradnak a szájpadlat alatt.
A pillangó, a gyöngy, a szív nem az már, ami volt,
Amikor a költõ még egy család nyelvén dalolt,
És megértették, ahogy a dajkának énekét
A szunnyadó, nyûgös gyerek álmában érti még.
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké,
A gyereknek Toldi-t olvasom, s azt feleli: oké!
A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
"A halál gyötrelmei körülvettek engemet..."
Az óhiói bányában megbicsaklik a kezed,
A csákány koppan, s nevedrõl lehull az ékezet,
A Tyrrén tenger zúgni kezd, s hallod Babits szavát,
Krúdy hárfája zengi be az ausztrál éjszakát...
Még szólnak és üzennek õk mély szellemhangokon,
A tested is emlékezik, mint távoli rokon.
Még felkiáltasz: Az nem lehet, hogy oly szent akarat...
De már tudod: Igen! Lehet!... És fejted a vasat
Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.
Minden katorga jeltelen. Halottért sírni kár.
A konzul gumit rág, zabos, törli szemüvegét.
Látnivaló: untatja a sok okmány és pecsét.
Havi ezret kap és kocsit. A missis és a baby
Fényképe áll az asztalán. Mi volt nekik Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava? Rippl színei? Bartók vad szelleme?
Az nem lehet, hogy annyi szív... Maradj nyugodt, lehet!
A nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket.
Te hallgass és figyelj! Tudjad: már él a kis sakál,
Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál.
Már sarjad a vad kaktusz is, mely elfedi neved
A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek.
Még azt hiszed, hogy élsz... Nem... Rossz álom ez is!
Mert hallod a dörgõ panaszt: Testvér testvért elad!
S egy hang aléltan közbeszól: Ne szóljon ajakad...!
Egy másik nyög: Nehogy ki távol sír a nemzeten...
Még egy hörög: Megutálni is kénytelen legyen...
Hát így. Keep smiling. És ne kérdezd senkitõl, miért?
Vagy rosszabb voltam mint ezek? Magyar voltál. Ezért!
És szerb voltál, litván, román. Most hallgass és fizess!
Kimúltak az aztékok is. Lesz majd hát, ami lesz.
Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar leletet.
A rádióaktív hamu mindent betemet...
Tûrd, hogy ember nem vagy ott, csak osztályidegen!
Tûrd, hogy ember nem vagy itt, csak szám egy képletben!
Tûrd, hogy Isten tûri ezt, s a vad tajtékos ég!
Nem kell villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség...
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet.
Köszönd a koporsóban is, ha van, ki eltemet.
Õrizd eszelõsen néhány jelzõdet, álmodat,
S ne mukkanj, mikor a boss megszámolja fogad!
Szorongasd még rongyaid, a bugyrodat, szegény
Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt...
Mert ez maradt. Zsugorian nég számbaveheted
A Mikó utca gesztenyefáit, mind a hetet...
És Jenõ nem adta vissza a Shelley kötetet...
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet...
És elszáradnak idegeink, elakad vérünk, agyunk...
Látjátok feleim, szemtekkel, mik vagyunk:
Ime, por és hamu vagyunk.

Elmondja: Szakácsi Sándor

 

http://www.youtube.com/watch?v=DARZSa5Mn60&feature=related

 

 

2009. 07. 02. 14:38

http://www.youtube.com/watch?v=AdZPcnw4aMU&feature=related

Márai Sándor: A szeretetről

 

Márai Sándor Füves könyvében nagyon sok olyan gondolat van, amelyet nehéz megemészteni, elfogadni... vitatkozna vele az ember, de rájön, hogy kegyetlenül igaz!!!!

 

 

2009. 07. 02. 14:35

Sziasztok!

Hoztam néhány dolgot:

 

http://www.youtube.com/watch?v=kLzRjCX5zF8&feature=related

Hamvas Béla: Álom

 

Néhány "okosság", ahogy Gigi kérte:

 

"Ha az igazság csúf, az emberek megpróbálják véka alá rejteni, mert tudják, micsoda kárt okoz, ha fény derül rá, úgyhogy vaskos falak közé bújtatják, vagy zárt ajtók mögé dugják, vagy mindenféle cseles álcával leplezik. De az igazság, bármily csúf is, mindig kitudódik, és valakinek, akit szeretünk, végül mindig bántódása esik. Egy másik valaki pedig tobzódik a fájdalmában, és minden igazságok közül ez a legcsúfabb."
/Született feleségek c. film/

"Mi valós és mi nem? Ismerni a különbséget a valós és nem-valós között - ez az igazi bölcsesség, ez a megvilágosodás. Életünk legnagyobb eredménye pedig, ha meg tudjuk húzni a vonalat, ha különbséget tudunk tenni a létező és nem-létező között, ez az az út, ami a végső megszabaduláshoz vezet."
/Osho/

 

"Nem mindenkinek van leragasztva a szeme, egyesek önként csukják be, úgy bizony."
/Makszim Gorkij/

"Az új igazságra mi sem ártalmasabb, mint a régi tévedés."
/Johann Wolfgang von Goethe/

"Az ember akkor a legkevésbé önmaga, ha a saját arcát viseli. Ha maszkot visel, könnyebben elmondja az igazat."
/Oscar Wilde/

 

 

2009. 03. 13. 12:02

Ma olvastam:

""Fontos elnémítani az éhezőket.
Fontos nem zavarni az utcaképet.
Csak nem kiabálni.
És sietni se jó.
Meghoz majd mindent az evolúció.
Így határozta el ezt a képviselőtök.
És ha időközben mindnyájan megdögöltök?
Szép sírkövek alatt nyugosznak majd a holtak.
Felirat: Mindig rendesek-csendesek voltak."

Kurt Tucholsky: Rend és nyugalom

2009. 03. 08. 17:01

Nem kekeckedés, más!

Háromféle ember van: egyik, amelyik tud számolni. másik amelyik nem tud.

2009. 03. 08. 9:34

Sőt még békés egymásért tevés sem!