Ez azonban kevésnek bizonyult az elveszett harangok pótlására, ezért a gyűjtés tovább folytatódott. 1926. január 14-én az Olvasókör vezetősége megállapította, hogy Szentgyörgymező lakossága tehetségéhez képest igen becsületesen adakozott harangok javára, így megrendelhették azokat és felkészülhettek a harangok felszentelésére.

Augusztus 22-ére a harangok elkészültek. A harangszenteléssel kapcsolatos eseményeket az Olvasókör jegyzőkönyve így rögzíti:

Az Olvasókör tagsága még egy alkalommal sem tapasztalt lelkesedéssel karolta föl a háborúba elvitt harangok pótlását. A harangok kellő időben elkészültek, azonban a felszentelésre várni kellett, mert dr. Csernoch János hercegprímás úr óhajtotta a felszentelést végezni, de azt csak azután tehette meg, amikor amerikai hivatalos útjáról (a csikágói Eucharistikus Kongresszusról) visszatér. Ez alkalomra kegyurasági templomunkat a hercegprímási uradalom megjavíttatta. A két harang egyikét Szent György, a másikat a Szentháromság tiszteletére készítették. A hajóállomásról Erős Sándor szállította be a harangokat a prímási majorba. Onnan másnap Bartus József díszes bandérium kíséretével szállította a templom elé. Rövid idő múlva ugyancsak bandérium kísérettel érkezett meg a hercegprímás, hogy a harangszentelést elvégezze. Szentelés után azonnal felhúzták a harangokat a toronyba, és még a mise alatt meg is szólaltak. A bandérium szervezését Ács István végezte.

 

A toronyban immár egy 444 kg-os, egy 274 kg-os, valamint a régi 200 kg-os harang szól. A Turista Dalárda énekszámait Hajnali Kálmán vezényelte, míg az ifjúsági vegyeskart Math Gyula kántortanító. Este az Olvasókörben éjjel két óráig tartó táncmulatságot rendeztek.

A gyűjtés mind borban, mind készpénzben szép eredménnyel végződött. A gyűjtés végeredménye 60 ezer korona volt, melyből két nagyharang, egy kisharang (halálvalló) került beszerzésre. Maradt még annyi pénz, hogy a mindnyájunk által gyakran látható két szép zöld miseruhára és kellékeire is futotta.

A leírást Bélay Iván kereste és találta meg a levéltárban.