A program során 32 partnerszervezettel, hatósággal és önkormányzattal működtünk közre. Elkezdtük feltérképezni nem csak a magyar, hanem a szlovákiai oldal szennyező forrásait is.

A program részeként felléptünk a Nyergesi vízbázisra tervezett Holcim cementgyár ellen is, de fő feladatunk az adatgyűjtés volt. Terepi felmérésekkel bejártuk az Únyi és Kenyérmezei-patakot teljes hosszában, mintákat vettünk és azt tapasztaltuk, hogy számos tenni való akad. A patakjaink állapota már a forrásvidék alatt kevéssel is rendkívül rossz, gyakran eléri a legrosszabb IV-V vízminőségi osztályt. A szennyezések szinte mindennaposnak mondhatóak. A patakmedrek állapota sok helyütt kiábrándító.

A Duna Lábatlantól Dömösig tartó szakaszán ipari üzemek sorakoznak, amelyek folyamatosan terhelik folyamunkat nem csak szerves anyagokkal, hanem nehézfémekkel is. A Dunára települt vízbázisok a múltbeli szennyeződések és a jövő veszélyforrásai miatt, pedig komoly kockázattal néznek szembe.

Egyesületünk a támogatás lezárultát követen saját forrásaiból és önkéntesei segítségével tovább kívánja folytatni a programot, annak nagy jelentőségére való tekintettel

Bővebb információ:

Esztergomi Környezetkultúra Egyesület:

Horváth Zoltán: 33/400-150, ekoku@zpok.hu, http://www.vizeink.fw.hu

Főbb megállapításaink:

A vizsgált kisvízfolyások bejelentett és legjelentősebb terhelő forrásai jellemzően a szennyvíztisztító telepek. A Kenyérmezei-patak alig több mint 30 km-es szakaszán négy ilyen létesítmény is található éves vízbevezetésük 1 millió m3 körül alakul, ami óriási szervesanyag terhelést jelent a patakra nézve. A felső folyás mentén a szennyvíztelep technológiájával, kivitelezésével is problémák vannak, aminek eredménye, hogy a patakon rendszeres a szennyezés, amely látható és érezhető módon meg is jelenik a vízfolyáson. Örvendetes tény, hogy a Pilisjászfalui szennyvíztelep modernizációjára sor kerül, de a többi telep (elsősorban a Piliscsabai és a Leányvári) korszerűsítésére is be kellene fektetni, mert a patak nem bírja el ezt a terhelést. Terepi felméréseink során a felső szakasznál is igen rossz adatokat mértünk, de az alsó szakaszon a szervesanyag tartalom (foszfát, nitrát, ammónia) a legrosszabb IV-V vízminőségi paramétereket mutatta. A fenti terhelésen túl a patak jelentős környezeti kockázatnak van kitéve, ezt mutatta a 2004-es ONYX havaria is. A patak vízgyűjtőjén több potenciális kockázatot magába rejtő üzem található (gyógyszergyár, hulladékégető, stb.) és a Dorogi Ipari Park fejlődése is újabb terhet jelenthet a patakra nézve. Az aktuális problémák között kell megemlíteni, hogy a felső szakaszon, ahol a patak eddig relatíve tisztább volt, a vizes élőhely feltöltése és fokozatos, de gyors ütemű beeépülése miatt a patak vízminőségének további romlása várható, amennyiben nem sikerül hatékonyan fellépni ebben az ügyben. Meg kell még említeni, hogy a patak alsó szakaszán a ONYX havária kapcsán és a torkolati vidéken a nehézfém és a szerves mikroszennyezők tekintetében a patak iszapja erősen szennyezett, helyenként a beavatkozási határértéket meghaladó mértékben.

Az Únyi-patak mentén, volumenét tekintve szintén a szennyvíztisztító telepek jelentik a fő szennyezőanyag forrást, zömében szervesanyag terhelésükkel. Itt mintegy 250 ezer m3 szennyvíz kerül évente a patakba. Terepi felméréseink tapasztalat azt mutatta, hogy a Kenyérmezei-pataktól eltérően itt inkább a kis és közepes üzemek, esetleges szennyezései jelentik a fő kockázatot (pl.: galvánüzem, stb.). A térségre jellemző, hogy 2006-ban ez a patak is elszenvedte a maga haváriáját a Metalmont Kft. galvánüzemének telephelyén történt szennyezés során. A patak az alsó folyásán már kevesebb szennyező forrás van és viszonylagos természetes folyásának köszönhetően a Duna torkolat előtt, valamelyest javul a vízminősége. A patak nehézfém szennyezéséről nincs adatunk, de vélelmezhető, hogy a fenti havária ill. a korábbi szennyezések hatása itt is kimutatható lenne. A patak vízminősége a települések csatornázásával, és az illegális rákötések ellenőrzésével javítható lenne.

A Duna, pályázatunk által vizsgált szakaszán szennyvíztisztító üzemek és ipari nagyüzemek sorakoznak. Éves szinten mintegy 9 millió m3 szennyvíz kerül a folyamba (különböző tisztítási fok mellett). Aggasztó, hogy a nagy szervesanyag tartalmú szennyvizek mellett a környezetre és az emberi egészségre fokozottan veszélyes perzisztens szennyező anyagok is belekerülnek a Dunába. Így a SANYO, Suzuki nehézfém szennyezése, és a Richter Gedeon Gyógyszergyár tisztított, de vélhetően szerves mikroszennyezőkkel terhelt szennyvízét kell megemlíteni. A Duna itteni szakszán az elmúlt évtizedek szennyezése is komoly aggodalomra ad okot. Mind a Gyógyszergyár, mind a Brikettgyár, valamint a hulladékégető korábbi szennyezései a Kenyérmezei-patak közvetítésével bekerültek a folyóba és vélhetően az Esztergomi vízbázis felett a Kis-Dunai mellékágrendszer iszapjában halmozódtak fel. A jövőre nézve a térség nagy szennyezőire fokozott figyelmet kell szentelni és eredményt csak a rendkívül erős civil kontroll jelenthet. A Dunához kapcsolva felmerül a parti szűrésű kutak ivóvízbázisának veszélyeztetettsége is. Az ONYX havária egyértelműen szennyezte a Esztergomot és Tokodaltárót kiszolgáló ivóvízbázist, és ami aggasztóbb bebizonyította, hogy a Kenyérmezei-patakból érkező szennyezés eléri ezt az ivóvízbázist. Ez elsősorban a korábbi szennyezések miatt aggodalmat keltő. A Táti-szigeteknél fekvő távlati ivóvízbázis a Kenyérmezei–patak akkumulálódó szennyeződése miatt feltételezhetően nem használható és a tervezett új Dunai Híd is érintené. A térség táti ivóvízbázisát bizonyítottan a korábbi műtrágyahasználat már részben használhatatlanná tette, részben a már működő és tervezett nagyipari létesítmények szennyezése veszélyeztetheti (Zoltek szénszálgyár, Holcim Cementmű).