Hétköznapi vicces esetek, anekdoták...

Hétköznapi vicces esetek, anekdoták...

2006. 05. 29. 22:17

Írd le, ha történt veled valami bosszantó, idegesítő, de utólag visszagondolva kifejezetten vicces dolog.

2007. 01. 29. 23:47

gömbicica írta: Létezik, hogy olyat mondott a kék duna rádió a napokban, hogy át akarják "csinálni" a himnuszt?

Lehet, az indexen is olvastam, de most nem találom róla a cikket, pedig be akartam linkelni. Lehet, hogy máshol láttam. Amúgy ez a mai dallam messze nem az, mint pl egy 100 évvel ezelőtti felvételen.

gömbicica

2007. 01. 29. 23:10

Létezik, hogy olyat mondott a kék duna rádió a napokban, hogy át akarják "csinálni" a himnuszt?

2007. 01. 19. 10:31

Ma reggel vérvételen voltam, megyei kórházban.

1. számú ápolónő Tapogatja a karomat. Mindkettőt. Ütögeti.
- A balból szoktak venni. - mondom.
- Ott nincs véna, semmi. Megszúrja a jobb karomat, nem jön semmi, de azért várakozunk, bent a tű minden esetre.
- Mivel foglalkozik? - kezdeményez könnyed társalgást.
- Ügyvédjelölt vagyok. Szempillantás alatt kihúzza a tűt, hát ő igazán nem tudja ezt levenni, nem próbálkozik, majd keres valakit.

2. számú áplónő
- Hát igen. Nehéz eset anatómiailag.
- Eddig mindig mindenhol elsőre sikerült levenni. - közlöm szelíden.
- Akkor csak mi vagyunk ilyen bénák? Erre inkább nem mondok semmit. Ütögeti, tapogatja, gyúrogatja. Az első szúrásom sajog.
- Akkor legyen a bal. - mondja bizonytalanul, megszúrja. Sziszegek. Bentebb nyomja, még jobban fáj, nyögök, hogy mi lesz már.
- Nem akar előjönni. Várunk, hátha előjön. Egyébként tanul, dolgozik?
- Ügyvédjelölt vagyok. Szempillantás alatt kihúzza a tűt, ezt ő sem tudja levenni, majd keres egy szuper, gyakorlott kolléganőt. Kérdés, hogy a vérvételen töltött évtizedek alatt hogy nem sikerült (saját bevallása szerint) effajta gyakorlatra szert tennie.

3. számú ápolónő Visszatér az első vénához. Látja, hogy már a harmadik próbálkozás lesz.
- Csak ezekbe lesz? - kérdi kolléganőjét, a halom kémcsőre mutatva.
- Igen, igen. Ennek a kislánynak nem akar jönni.
- Nincs ennek a vénának semmi baja. - szól csendesen, leveszi a nyolc kémcső vért. (előtte három-négy ápolónő sápítozott, hogy te jó ég, ennyi vért?!? Ennyit a tapintatról...)
- Én csak akkor szúrok - jegyzi meg - mikor biztos vagyok benne.
- Igen? Ez nagyszerű. - sóhajtok meghatódva.

A sors kegye, hogy végül ehhez az áldott Mártikához sodort, aki a vérvételt nem ötletszerűen (vagy inkább szúrópróbaszerűen), hanem céltudatosan és fájdalommentesen végezte. Reménysugár a mai magyar egészségügyben. És egy jó tanács: aki nem akarja, hogy faarccal szétszedjék a vénáját, mondja azt, hogy ügyvéd, vagy ügyvédjelölt. Nekem bevált!

2006. 12. 22. 14:23

:D Ennyi drone-t!

Én a héten mentem az OTP-be. Utaltam pár forintot kp-ből. Mondtam, hogy szeretnék közleményt is megadni, erre leenterezi, elküldi közlemény nélkül, és néz rám értetlenül, hogy MOST már nem lehet. Utána észbe kapott és nem győzött elnézést kérni.

Másik: ha mozgás van a számlámon kapok sms-t. Bemegyek a bankba, és azzal fogadnak, hogy miért nincs megadva a telefonszámom? Mondom meg van adva, mert kapom az sms-eket ha utalás van. Jaaa igen, de az egy másik adatbázis itt külön meg kell adnom. Amúgy ugyanarról a számláról volt szó, de megadtam újra a számot, és történet vége, nem vették a fejemet.

2006. 12. 22. 11:40

Ez a történet elég friss, de szép lassan kezd viccessé is válni, úgyhogy ideje leírnom...

Történt a hét elején, egészen pontosan hétfőn, hogy szükségem lett volna egy közepesen nagy összegre (akkorára amekkorát bankkártyával már nem tudok felvenni) és emiatt bementem a számlavezető bankom (Raiffeisen) egyik fiókjába (XI. kerület Bocskai út). Kitöltöttem egy készpénzfelvételi papírt, megvártam míg sorrakerülök, majd beadtam az ablakon a megbízást és a személyi igazolványomat.

Legnagyobb meglepetésemre a pénztárosnő közölte velem, hogy nem tudja teljesíteni a megbízást, mert az aláírásom nem egyezik azzal, ami neki a képernyőn feljött, mint tárolt aláírásminta. Megkért, hogy írjak alá még egyet - ezt meg is tettem - de újra fejcsóválva közölte, hogy nem tudja kiadni a számlámról a pénzt. Szó szót követett - nem fogadta el sem az irataimat, sem a bankkártyámat, mint bizonyítékot arra, hogy én én vagyok és a számla az én tulajdonom, úgyhogy végülis kisebb hangerőemelkedés és kiabálás után pénz nélkül távoztam a bankfiókból (sajnos erősen ketyegett a parkolóóra a sarkon - ha gyalog vagyok, akkor biztosan a fiókvezetőnél próbálkozom tovább).

Az eset után felhívtam a telefonos ügyfélszolgálatot, ahol azt tanácsolták, hogy menjek be a számlavezető bankomba (Budapest másik felén természetsen) és adjak le egy új aláírásmintát a hasonló esetek elkerülése érdekében. Az első dolgom azonban nem ez volt, hanem írtam egy e-mailt a bank honlapján található e-mail címre, amit továbbítottak a panaszkezelő részlegnek, és másnap felhívott egy úriember, aki közölte, hogy sajnos bankbiztonsági okoból csak ezt tehette a kolléganője és menjek be adjak le új aláírásmintát, ha ennyit változott az évek során az aláírásom.

Szerda délután a Moszkva tér környékén volt egy megbeszélésem egy másik bankban, és utána volt még egy kis időm beugrani a Széna téri Raiffeisen fiókba (és a változatosság kedvéért sikerült a Bimbó utcán nem fizetős parkolóhelyet találni, úgyhogy volt időm ügyeket intézni). Az ügyintéző nagyon kedves volt és elszörnyedve hallgatta végig a fenti történetet, majd segített új kartont kitölteni és elém tette, hogy írjam alá a megfelelő helyen. Ez meg is történt, majd mivel az eset felkeltette a kiváncsiságát behívta a számítógépén a korábbi tárolt aláírásomat. Hogy is mondjam, nem kell grafológusnak lenni ahhoz, hogy az ember felismerje, hogy a kettő nagyon hasonló egymáshoz. Kértem, hogy mutassa meg mégegyszer. És akkor megértettem.

Történt néhány hónapja, hogy Ági megszüntette az egyetem alatt használt számláját egy másik banknál és úgy döntöttünk, hogy konszolidáljuk a pénzügyeinket egy közös bankszámlára. Ezt úgy oldottuk meg, hogy kapott az én számlámhoz egy társkártyát és teljes rendelkezői jogokat is. Ez utóbbihoz felvett a bank tőle is egy aláírásmintát.

Mit gondoltok, melyik aláírás jelent meg a számlához a képernyőn? Igen, Ágié. Az enyém csak egy Page Down gomb lenyomása után jött elő. Ági aláírása valóban nem hasonlít az enyémre (nemrég voltunk együtt grafológusnál, de ez egy másik történet).

Logikusan összerakosgatva a történet kockáit a következőre gyanakszom: a pénztáros előtt Ági aláírása jelent meg a képernyőn, nem az enyém. Vagy nem vette észre, hogy tartozik a számlához másik aláírásminta is (lehet, hogy ez nem túl gyakori a Raiffeisen-nél?), vagy rossz napja volt és nem akarta észrevenni, vagy a szoftver eleve nem is tud egynél többet megjeleníteni a pénztárosnak. Bármelyik eset is történt, egyértelmű, hogy ők hibáztak, méghozzá nagyot.

A fentieket le is írtam újra egy e-mailben, és újra fel is hívott a panaszkezelő úriember, de nem tudott semmi biztatót mondani a kölcsönös "kellemes ünnepeket" elbúcsúzáson túl. Gondoltam megér annyit nekik egy ügyfél megtartása, hogy egy egyszeri visszautasíhatatlan kamatú betétlekötési lehetőséget felajánljanak, vagy valami egyéb banki terméket kedvezményesen a figyelmembe ajánljanak, de úgy tűnik még nem tart itt a magyar bankszakma.

Mindenesetre remélem a történet segít másokon, ha hasonló helyzetbe kerülnének - mindig kérjék meg a pénztárost, hogy nézze meg van-e másik aláírásminta a számlához rögzíve és vesse össze azzal is. Megspórolhatnak maguknak egy nagyon kellemetlen helyzetet (nem tudom mit gondolhattak rólam a fiókban várakozó emberek amikor kissé magas hangon üvöltöztem a pénztárossal, de igazából egyre kevésbé érdekel:)

2006. 11. 22. 9:51

A házunk előtt van egy fa, amely elég hosszú időn keresztül hullatja a leveleit - úgy értem: eltart vagy 2 hónapig mire teljesen lecsupaszodik - és mivel a házbővítés kapcsán főleg a házban és az udvaron dolgoztunk az ősszel, nem tudtuk olyan ütemben gereblyézni a leveleket, mint a szomszéd, aki egész nap itthon van. Namármost: a taktikája az, hogy mi fánk leveleit - egyébként nem is mi ültettük, hanem "készen" kaptuk - rendszeresen a mi házunk vonalába gereblyézi át a saját háza elől. Viszont nem válogatja ki közüle az ő diófájának a leveleit. Szóval nőtt a kupac a ház vonalában, mígnem 1x csak feltámadt a szél a Duna felől, amire a mi utcánk merőleges, és az összes levelet szanaszerte fújta - de a legtöbb az ő háza előtti területre került vissza. Azóta már bezsákoltunk 4 műa. zsák falevelet, de már megint gyűlik a kupac... :(( Érdekes módon az utca elejéről idefújt leveleket nem viszi vissza a gazdájához.

2006. 10. 11. 16:27

laca írta: Korábban biztosan láttatok már olyan dupla üvegezést, ahol a két üveglap közé szintén ez a páramegkötő "morzsalék" volt szórva

még nem láttam olyant, amiről írtál, mindenesetre jól meglepődtem:)

2006. 10. 11. 5:54

Kata írta: Mindenesetre akármi is a tartalom, a címe igaz: DO NOT EAT!!!

Attól, hogy ez szilárd darabkákból áll még nem biztos, hogy egy kisautó darabokra morzsolt szélvédőjéről lenne szó. Korábban biztosan láttatok már olyan dupla üvegezést, ahol a két üveglap közé szintén ez a páramegkötő "morzsalék" volt szórva.

De a lényeg: valóban nem tesz jót a gyomornak.

2006. 10. 10. 22:05

Egy edzőcipőt vettem játszócipőnek a nagyobbik leányzómnak a minap a Bástya-Kínai boltban. Hazaértünk, pakolás, -még elöl volt a dobozban papírral kitöltve, benne a kis papírzacskó a silicagel golyócskákkal a nedvességet felszívni, DO NOT EAT felirattal stb.. ahogy szokott lenni,

Ez (mármint a felirat) nálunk amúgy is aktuális, mert a kicsi 11 hónapos mászó manóm mindent "megeszik" nem győzöm dugdosni előle a dolgokat. :))

Hát a kis zacsit lekéstem, már a szája felé tartott mikor észrevettem... Gyorsan kikaptam a kezéből, de ügyetlenül, mivel szorosan fogta, - kettészakítottuk.

Ekkor ért a meglepi! a zacskóban silicagel helyett ÁTLÁTSZÓ MŰANYAG GRANULÁTUM volt! :) Olyan kb. 1mm vastag lap lehetett mielőtt összetörték picire. Lehet hogy játékautó "szélvédő" maradék, vagy Quartzóra "üveg"?:))))

Azóta többet is megnéztem, persze ugyanez a csoda volt benne!

Ha nem a távolkeleten készül, azt mondanám milyen leleményes nép a MAGYAR!

Mindenesetre akármi is a tartalom, a címe igaz: DO NOT EAT!!!

2006. 09. 26. 21:46

Elképesztő dolgok történnek:)

Bejelölt ma valaki a wiw-en. Nézem-nézem a képet, de nem rémlik, hogy ismerném a srácot, úgyhogy úgy döntöttem írok neki egy üzenetet, hogy "kicsoda-micsoda-honnan". Egy óra múlva jön a válasz:

Nem vagyok biztos a dologban, de én azt hiszem, hogy az óvodából ismerjük egymást (feltéve, ha te is a Kaáni úti oviba jártál).

Aztán még olyan is dereng, hogy egyszer mintha játszani is lettem volna nálatok. Úgy emlékszem, hogy a Bástya fölött laktatok (bár lehet, hogy csak képzelem... rég volt), és mintha lett volna egy zöld színű (vagy nem tudom milyen) robotod.

Az arcod is ismerős volt, szóval csak ezekből gondolom, hogy esetleg, de ha persze tévedek, bocsánat, hogy zaklattalak.

Végül is én is csak 5 éves voltam...

A robot amúgy fekete, ma is megvan valahol.Nem hittem volna, hogy a mai napon még valami feldob, de ezen könnyesre röhögtem magamat:)

2006. 08. 30. 14:45

Egy asszony betért egy aznap nyílt üzletbe, és a legnagyobb meglepetésére magát az Istent találta a pult mögött.
- Mit árulsz itt? - kérdezte.
- Mindent, amit szíved kíván - válaszolt Isten.
- Lelki békét, szeretetet és boldogságot, bölcsességet és szabadságot akarok- felelte az asszony.
- Kedvesem, azt hiszem, félreértettél- felelt Isten mosolyogva. Ebben az üzletben nem gyümölcsöt lehet kapni, hanem csak magokat.

2006. 05. 30. 19:06

Az eset tavaly eset meg velem, de szeretem, ezért megosztom veletek. Bocs egy kicsit hosszú!

Nem mondanám, hogy olyan feneketlen jókedvem volt, hogy akár madarat is lehetett volna velem fogatni, de séta közben mégis megesett velem dolog. Gyanútlanul sétálgattam a Kisduna Sétányon, amikor kétségbeesett csipogásra lettem figyelmes. Oda nézek és látom ám, hogy egy pöttöm veréb kiesett a fészekből és kétségbeesve próbál valamilyen macskabiztos helyet keresni. Először fölmerült bennem, hogy visszateszem a fészkébe, de a platán fa, ami alatt álltunk, kb. 20 m magas volt, így gyors leltárt készítettem a végtagjaim között és sajnos kiderült, hogy szárnyakkal nem rendelkezem. (Ami nem azt jelenti, hogy nincsen angyali természetem.) Más választásom nem lévén, nekiálltam becserkészni a madarat, hogy megmentsem az életét. Sajnos a napokban elég makacs derékfájás gyötör és a kis jószág se hagyta olyan könnyen megmenteni az életét, így muris látványt nyújtottunk amint a veréb kétségbeesve menekült én meg próbáltam félig kiegyenesedve félig görnyedten utána vetni magam. De a kitartó üldözés meghozta a várt eredményt és végül tenyeremben tartottam a pihegő kis jószágot. Persze nem élvezhettem sokáig a sikert, hiszen eleség után kellett nézni a fiókának. Felhívtam életem párját telefonon, és kértem, hogy fogjon nekem legyet vagy egyéb gusztustalan jószágot, amit véleménye szerint egy veréb szeret. Erre közölte, hogy minden elismerése az enyém a verébmentő akcióért, de ne nézzem már póknak, oldjam meg a problémámat más kreatív módon. Megoldottam. Bementem a horgászboltba és vásároltam 50 Ft-ért csontkukacot a kismadárnak. Miután a napi sétáimat a kislányommal szoktam intézni, így ő is jelen volt az akciónál. Rettentően megtetszettek neki a guszta kis, rózsaszín csontkukacok,- amikhez annyi használati utasítást kaptam, hogy a napon ne hagyjam őket, mert ott elfolyósodnak- és ragaszkodott hozzá, hogy vihesse a zacskót, amibe a dögök tartózkodtak. Próbáltam lebeszélni szép szóval, de mind a két éve akaratosságával ragaszkodott hozzá, így engednem kellett az erőszaknak. Miután a kezem tele volt madárfiókával a gyereket kénytelen voltam a nyakamba venni, csontkukacostul. Mit mondjak, hazáig rettegtem, hogy kinyitja a zacskót és az összes rózsaszín, tekergő, gusztustalan dög, a hajamba hullik, onnan meg lemásznak a hátamon. Szerencsém volt, épségben hazaérkeztünk. Ekkor következett csak a neheze, a táplálás. Föláldoztam az ügy érdekében az egy szem szemöldök csipeszemet, és ezzel fogtam meg a kukacokat, hogy a kis jószág szájába tegyem. A kismadárnak nem volt ínyére a dolog, mert nem tátogott. Pedig állítom, hogy az ismeretterjesztő kisfilmekben a madarak mindig tátognak. Valószínűleg ez nem látott egy ilyet sem. Gondoltam, talán nem éhes, hanem szomjas. Kiöntöttem az orrcseppet, hogy a remek cseppentőjét felhasználjam itatás céljából. Elmondhatom, hogy próbálkozásomat siker koronázta, mert gyömöszöltem a szájába (és valószínűleg az orrába is) némi vizet. Bíztam benne, hogy a friss vízre jól fog esni egy kis csontkukac, de enni, azóta sem akar. Nem értem miért. Az biztos, hogy nyílik a szája, mert folyamatosan csipog és az is valószínű, hogy előzőleg evett már valamit, mert hál Istennek széklete is van, amit konyhaasztalon meg is találok, ugyanis ide helyeztem a madarat egy drót ételvédővel letakarva. A férjem javasolja, hogy rágjam meg a csontkukacot, hátha akkor szívesebben fogyasztja a madárka, de úgy érzem (sőt tudom), hogy erre még én sem lennék képes.

2006. 05. 29. 22:37

A fórum nyitásának apropóját a következő kis sztori adta...

Alapítottam egy céget - pontosan egy hete írtuk alá a társasági szerződést. Aki csinált már ilyet az tudja, hogy a dolog nem ér véget az ügyvédnél: egy ún. aláírási címpéldányt is kell készíttetni közjegyző előtt (illetve mindjárt legalább hármat), ami többek között a cégbírósági eljárás megindításához is kell.

Meg is kaptam múlt hét hétfőn a három aláírandó papírt, amivel be kellett volna fáradnom valamelyik közjegyzői irodába. A dolog nehézségét az adta, hogy a közjegyzői irodák nyitvatartási idejét úgy alakították ki, hogy napközben dolgozó ember még véletlenül se tudjon bemenni hozzájuk.

Szerencsétlenségemre múlt héten minden nap reggel 9-től délután 17-ig egy tanfolyamon üldögéltem a MOM Park egyik irodaházában. Mégis kedden az ügyintézés miatt úgy gondoltam eljövök egy kicsit hamarabb. Sajnos a Budapestről kifelé vezető utak nem voltak túl jól járhatók így Piliscsaba magasságában már éreztem, hogy baj lesz - a 16 óráig hátralévő 17 perc nem biztos, hogy elég lesz, hogy időben hazaérjek.

Fogtam hát a telefont, felhívtam a 198-at, és kapcsoltattam a közjegyző irodáját. Felvázoltam a helyzetemet: éppen nagyon sokkal előzgetem az autókat a 10-es úton és nagyon sietek, de nem biztos, hogy 16 óráig odaérek, tudnának maradni még egy pár percig, hogy ne hiába kockáztassam a jogosítványomat az úton? A hölgy nagyon megértő módon közölte, hogy nem tudnak tovább maradni, 16 óráig érjek oda. Természetesen nem sikerült a bravúr, 16:07 perckor parkoltam le a Bástya mögött, és már hiába sétáltam át a Kossuth Lajos utcára, be volt zárva az ajtó.

A következő próbálkozásom pénteken volt, vége lett a tanfolyamnak, és elindultam haza délben. Ide is értem kb 1-re, és megint rá kellett jönnöm, hogy a közszféra bizony péntek délután már nem dolgozik: természetesen a közjegyzők sem.

De a szlusszpoén ma volt. Megint próbálkoztam, 13:02 perckor. Iroda nyitva, bemegyek, közlöm, hogy miért is jöttem... de a közjegyző úr éppen házon kívül van, csak később lesz elérhető. "Mikor?" - kérdezem félszegen, érezve, hogy ebből már nem jöhetek ki győztesen... "4 óra után" - érkezik a válasz, és én magamban már nevetek kínomban, majd megköszönöm és az irodából kifelé menet alig bírom visszafojtani a nevetést.

Hála az egeknek a másik közjegyző a Vörösmarty utcán éppen bent volt, aláírhattam, fizethettem és ezzel végre letudtam ezt a kis macerát, így végülis teljes hepi enddel végződött a történet. Legalábbis egyelőre...