1. Hír

Az elmúlt években nyilvánosságra került tervek szerint a következő évtizedben olyan nagyszabású műszaki beavatkozások várhatók a Duna mentén, amelyeknek az élőhelyekre gyakorolt hatásai felülmúlják az elmúlt két évtized tervezett, illetve megvalósult óriás beruházásait. Nem kétséges, hogy a hazai Duna-szakasz hosszú távú sorsát a következő évtized fejlesztései fogják meghatározni. Míg az elmúlt két évtizedben Szigetközt és az ahhoz kapcsolódó Duna-szakaszt károsították, illetve a Duna-kanyar térségét fenyegették a megalomániás vízügyi munkálatok, addig félő, hogy a következő évtizedben az egész hazai Duna-szakaszt, valamint annak vízi és vízparti élőhelyeit veszélyeztetik a¬¬z elsősorban hajózási célú vízügyi beruházások. Kevesen tudják, hogy a Duna egész folyása mentén természeti értékkel bíró, egybefüggő, nagy kiterjedésű szakaszok a Duna-delta és az al-Duna egyes szakaszai mellett csak Magyarországon maradtak meg. A Duna és ártere - mint Natura 2000-es terület - igen sok értékes, a Duna vízrendszerében kialakult, és ma is csak ott élő faj számára jelent egyedüli élőhelyet. E fajok nagy része védelem, illetve fokozott védelem alatt állnak. Ugyanakkor a Duna egyedi tájérték, amely hazánk egyik meghatározó természeti kincse. Az uniós közlekedési hálózat közeljövőben várható fejlesztési tervei erősen degradálnák, sok esetben megsemmisítenék a Duna ökológiai és tájképi szempontból legértékesebb szakaszait, valamint a Dunához kapcsolódó több mint 60 mellékágat.

Alapvető feladata a környezetvédőknek, hogy kihasználják azokat a lehetőségeket, amelyeket a Transzeurópai Közlekedési Hálózat-tal (TENT) szöges ellentétben álló - a tagországokra ugyancsak kötelező érvényű - Víz Keretirányelv, és a Natura-2000 program ad, amelyek megkövetelik, hogy természetes vizeink állapotát javítsuk, jó ökológiai állapotba hozzuk, illetve hogy a természetes élőhelyeket megőrizzük.

A Dunára további duzzasztók építését elfogadhatatlannak tartjuk a duzzasztott szakaszok eliszaposodása, az alvízi szakaszok vízminőségromlása és az érintett folyamszakaszok élővilágára, ivóvízbázisaira gyakorolt káros hatásuk miatt.

Nem vitatjuk a hajózás és feltételei biztosításának szükségességét, de megköveteljük, hogy a vízi közlekedés eszközei alkalmazkodjanak a Duna természetes adottságaihoz, és ne a folyó medrét igazítsák mérhetetlen költségek árán a hajók és uszályok merülési mélységéhez. A hajózást a vízjárás természetes ciklusait megtartó hagyományos vízkormányzási módszerekkel, de elsősorban a hajóknak a folyóvízhez alkalmazkodó méretezésével kell és lehet fenntartani. A Duna Bizottság 2,7 méteres hajózási mélység biztosítására vonatkozó ajánlását a magyar szakaszon csak túlzott mértékű ökológiai károk árán lehetne tartósan teljesíteni, ezért javasoljuk annak felülvizsgálatát.

A dunai víz- és környezetgazdálkodás gyakorlatában feltétlen elsőbbséget kell adni az ivóvízbázisok védelmének, valamint a biológiai sokféleség szempontjából kitüntetett jelentőségű vízi és vízparti élőhelyek megőrzésének.

A TENT fejlesztési pénzeit úgy kell felhasználni, hogy a tervezett beruházásokkal ne víziúttá silányítsák a Dunát, hanem a folyót és a mellékágait rehabilitálják úgy, hogy közöttük az élő kapcsolat megmaradjon vagy újra létrejöjjön, és a természetes vízjárásra jellemző vízdinamika érvényesüljön. A rehabilitációs elvek közül elsőbbséget kell kapniuk azoknak, amelyek - a vonatkozó európai közösségi szabályoknak megfelelően - a jó ökológiai állapot, a biológiai sokféleség megőrzését segítik elő, és lehetővé teszik a tájhoz alkalmazkodó területfejlesztést, a fenntartható hozam elveire épülő hasznosítást.

A Szigetköz rehabilitációjával kapcsolatban a hágai per ítélete határozottan leszögezi, hogy Magyarország nem kötelezhető újabb duzzasztók és erőművek építésére, és emellett a bős-nagymarosi erőműrendszer 1992-ig megépült műtárgyainak közös megegyezéssel való üzemeltetését írja elő. A közös üzemeltetés nem csak a szlovák áramtermelést és a hajózás szempontjainak kielégítését foglalja magában, hanem azt a magyar igényt is, hogy az érintett térségre jellemző eredeti állapotok, a Duna elterelését megelőzően kialakult ökoszisztéma, a folyóban a vízmozgás, a talajvízszint, a terület mezőgazdasági és erdészeti tevékenységei fenntarthatóak legyenek. Az ítélet egyértelműen kimondja, hogy a közösen üzemeltetett erőműrendszer keretein belül az áramtermelés joga nem élvez elsőbbséget a környezet, az ivóvízbázis és az itt megtalálható sajátos élővilág védelmével szemben. Ennek megfelelően Szlovákiának az árvizeket teljes egészükben, a mindenkori vízmennyiséget pedig legalább ötven százalékban a Dunába kell engednie. Ezt az álláspontot a magyar félnek határozottan és konzekvensen kell képviselnie a kétoldalú tárgyalásokon.

A Duna szigetközi szakaszának és mellékágrendszerének rehabilitációjánál világosan kell látni, hogy a teljes vízhozam visszadása nélkül valójában csak rossz megoldások közül lehet válogatni! Ennek tudatában olyan műszaki beavatkozást kell megvalósítani, amely a hullámtérben a lehető legkisebb természetátalakító beavatkozással jár, és amelyben a rehabilitáció eredményeképpen a természet önszabályozó működéséhez közelítő, hosszú távon csak minimális emberi beavatkozásokat igénylő állapotok jönnek létre. A rehabilitációtól megköveteljük, hogy eredményeképp a Duna főága és a mellékágrendszer között élő kapcsolat alakuljon ki, úgy, hogy a természetes vízjárásra jellemző vízdinamika érvényesüljön. Elfogadhatatlannak tartunk minden olyan műszaki beavatkozást, amely a Duna duzzasztásával jár. A hullámtér rehabilitációját követően az ökológiai szempontból értékes területeken nemzeti parkot kell kialakítani, ahol csak a természetvédelmi követelményekkel, a fenntarthatóság elvével összhangban lévő hagyományos tájhasználat, mezőgazdaság, halászat, erdő- és vadgazdálkodás, valamint turizmus megengedett. A mellékágrendszerben csak a szélsőséges vízjáráshoz alkalmazkodó, hagyományos vízi közlekedést tartjuk támogatandónak, és minden olyan fajtáját elfogadhatatlannak tartjuk, amely a mellékágak mélyítését, kotrását igényli és infrastrukturális fejlesztésekkel, kikötők építésével jár. A jacht-turizmust a fő Duna-ágra kell korlátozni.

A fenti szempontok miatt javasoljuk, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt a Duna védelmében, amely védi a folyót, a mellékágakat, bővíti a Duna hullámterét, és lehetővé teszi a tájhoz alkalmazkodó területfejlesztést, a fenntartható hozam elveire épülő hasznosítást. A törvény az uniós Víz Keretirányelvre ráépülve segítse elő a vízi és vízparti élőhelyek megőrzését, a vízminőség javítását, valamint a Duna és kapcsolódó területei biodiverzitásának növekedését.

Ezt megelőzően a kormány indítson széleskörű egyeztetést a Duna és Dunamente jövőjéről, annak fenntartható, az ökológiai szempontokat prioritásként kezelő fejlesztéséről. Vonja be a környezet- és természetvédelmi szervezeteket, az érintett lakosságot és gazdasági szereplőket, és velük együttműködésben listázza, leltározza az elképzeléseket és ötleteket, rendezze ezeket a "Multiple Ecosystem Services" elve mentén az árvízvedelem, a vízminőségvédelem, a vízellátas, a természetvédelem, a turizmus, a közlekedés fejlesztési igényei szerint. Alakítsa ki azokat az alternatívákat, amelyek a természeti tőke és a megújuló források megőrzése szempontjából optimálisak. Ennek során legyen tekintettel a Víz Keretirányelv, a Natura-2000 program, a hágai per ítélete, a Duna-védelmi egyezmény és más egyezmények előírásaira, valamint alkalmazza a Stratégiai Környezeti hatásvizsgálat módszerét.

A tanácskozás résztvevői állást foglaltak az alábbi, halasztást nem tűrő kérdésekben:

A Szigetköz rehabilitációját érintő magyar - szlovák kétoldalú tárgyalások többéves eredménytelensége miatt mielőbb forduljon a magyar kormány egy megfelelő hatáskörrel rendelkező harmadik félhez. Magyarország a jelenleginél rosszabb helyzetbe - hogy Szlovákia éves átlagban a Duna vízmennyiségének alig 20 százalékát engedi a régi mederbe - nem kerülhet.

Javasoljuk a Szentendrei-Dunaág védetté nyilvánítását. Ezt indokolja a két partszakasz élővilágának értéke, a táj turisztikai és rekreációs jelentősége, s mindenekelőtt a főváros vízellátása szempontjából létfontosságú parti szűrésű kúthálózat védelme. Tiltakozunk a szigetmonostori híd építése, valamint a Római parton törvénysértő módon emelt lakóépületek védelmére tervezett gát építése, az ottani vízisport-paradicsom felszámolása ellen.

Tiltakozunk a Mosoni-Duna torkolatának áthelyezése és annak duzzasztása ellen!

Megdöbbentőnek tartjuk, hogy a hazai vízépítők legfelsőbb szintű szakértőinek egy része a XXI. században még mindig a sztálinista korszak folyóeltérítéseiben gondolkodik. Alig került le a napirendről, hogy a vízügyi vezetők teljes szakmai súlyukkal amellett érveltek, hogy a Rába vizét egy mesterségesen építendő csatornán keresztül a Balatonba vezessék, most a Mosoni-Duna torkolatát akarják áthelyezni hajózhatóságra, gazdasági okokra hivatkozva.

Mind a torkolatáthelyezést, mind az új torkolatra tervezett gátat ellentétesnek tartjuk a józan ésszel, az uniós Víz Keretirányelvvel, valamint a jelenleg is hatályos 1139/2004. (XII. 11.) Korm. határozattal. A Mosoni-Duna torkolatában fellépő helyi üledékmozgás anomáliák amúgy is egy műszaki beavatkozás, nevezetesen a bősi vízlépcső hatásaként jelentkeznek. A megoldásnak - amennyiben arra egyáltalán szükség van, és nem akarjuk, hogy a természet ezt maga kezelje, - helyi szintűnek kell lennie, és alapvetően a vízkormányás eszközeire kell épülnie.

Tiltakozunk a Tát határában tervezett Holcim cementgyár ellen, nem csak amiatt, mert az a levegőt szennyezné, hanem mert a gyár két vízmű vízgyűjtőjére települne, kikötőjét a kutak fölé tenné, így veszélyeztetné több tízezer ember ivóvízellátását. A tervezett hulladékégetéshez szükséges anyagok közvetlen Duna-parti és dunai szállítási kockázatai az elfogadhatónál nagyobbak. A térség Dunára épülő turisztikai és szabadidős fejlesztései ellehetetlenülnének itt, a Dunakanyar kapujában. Tát és térsége árvízvédelmének végleges megoldásánál fontos szempont az Únyi patak alsó szakasza eredeti állapotban való megőrzése. A táti Kis-Dunát a vízerőmű munkálatait megelőző állapotba kell hozni a rekultivációs terveknek megfelelően.

Tiltakozunk az Óbudai-sziget beépítése, és a felbecsülhetetlen értékű római kori régészeti emlékek elpusztítása ellen! Követeljük az ide tervezett fejlesztési koncepció felülvizsgálatát, és az Alkotmánybíróság sűrgősségi eljárását a terület eladásával és a kerületi szabályozási terv hatályon kívül helyezésével kapcsolatban. Követeljük, hogy a magyar állam - élve opciós visszavásárlási jogával - vásárolja vissza a Hadrianus palota területét.

Tát, 2006. november 4.

Sólyom László köztársasági elnök üzenete

A Duna Kör megalakulása óta majd egy emberöltő telt el. A Kádár-rendszer utolsó éveire elviselhetetlenné vált hallgatás után felszabadultan tört ki akkor – egyedülálló módon a közép-európai régióban – a környezetkárosítás elleni civil ellenállás. A Duna megóvásának ügye alkalmat teremtett arra, hogy az egymásról nem tudó, egymást nem ismerő emberek tömege közösséggé váljon, és kipróbálja erejét. Ez a kivételes történelmi pillanat megfordította az ország sorsát.

A Duna megmentésével kapcsolatos terveink és elképzeléseink nem mind valósultak meg. Mégis óriási siker, hogy megakadályoztuk a nagymarosi gát és erőmű felépítését.

Azonban többet is nyertünk. A Duna Kör példája kisugárzott az egész társadalomra, a kibontakozó demokratikus és ellenzéki kezdeményezésekre.

Akkor felmutattuk a választás lehetőségét. A választás felelősségét nem háríthatjuk át sem a gazdaság, sem a politika intézményeire.

A Duna Kör megalakulása óta nagy változásokon ment keresztül Magyarország. A folyóért azonban ma is ki kell állnunk. Önmagában a demokrácia, a szabadság, vagy éppen az Európai Uniós tagság csupán lehetőség, de nem ad garanciát arra, hogy kusza érdekek mentén ne érje újabb támadás a Dunát, miközben évtizedes problémák is megoldásra várnak, ahogy ezt nemrég a Szigetközben személyesen is tapasztaltam.

Mindazok, akik ezt felismerve bekapcsolódtak Duna Kör és más, a környezet, az életminőség és a jövő érdekében fellépő civil kezdeményezésekbe, meghozták a maguk felelősségteljes döntését. Ők esélyt adtak a világnak, és meghagyják a jövő nemzedékek számára azt a lehetőséget, hogy majd ők is választhassanak!

Ugyanakkor nem elég a lelkesedés és elkötelezettség. A kezdeményezések csak akkor lehetnek sikeresek, ha a zöld mozgalmak fellépését minden esetben szakszerűség kíséri. Ezen a téren bíztató a fejlődés. Mindennek előfeltétele, hogy a szükséges információk hozzáférhetők legyenek. Az információs szabadságot szintén egyre inkább sikerül – akár bíróság útján is – érvényesíteni. Különösen fontos továbbá egy olyan szemléletváltás, hogy a környezetvédő fellépésekben a követő, tiltakozó akciók helyett a perspektivikus szemlélet, a jövő nemzedékek iránti felelősség kapjon hangsúlyt mind a társadalomban, mind a döntéshozók körében.

Ehhez a munkához kívánok sok erőt, sikert, és az erők és ismeretek egyesítését a húsz év előtti összefogás szellemében!

Budapest, 2006. november 4.

Sólyom László