Az egyetemi kar városba telepítésének hosszú története van. Lényegében a „ex-vezér" politikai megrendelésére történt. Aki közelebbről ismeri a régebbi történéseket az tudja, hogy valójában ide ráncigálták az egyetem képviselőit annak érdekében, hogy ha törik, ha szakad, ide kell települnie az informatika karnak. A „ráncigálás" azért jó kifejezés, mert vagy 2 évig próbálták előzőleg rávenni az egyetemet arra, hogy ide költözzön valamelyik kara. De nem akartak jönni. Ekkor lépett közbe az „ex-vezér" és mindent feláldozott célja megvalósítása érdekében. Ebben az esetben is igaz, hogy nem volt érdekes mekkora árat kell ezért fizetni. Tudvalevő, hogy az egyetemnek van már felsőoktatási kara, és két kollégiuma a városban, tehát ha nagyon ide szeretett volna jönni valamilyen képzéssel, akkor már régen megtehette volna. Csak hát akkor a „ex-vezér" nem mondhatta volna el, hogy ezt is ő hozta létre, teremtette meg az „elitképzés" részeként.
Egyszerűen le kell az egyetemmel ülni és azt mondani, ehhez nincs a városnak 3 milliárd forintja, és még ahhoz sincs pénze, hogy ezen felül évi 100 millióval támogassa ezt a képzést. (De tudjuk, hogy általában 3 milliárdnál nem áll meg az építési költség, lesz az legalább 4-5 milliárd is, mire elkészül(ne)!) Sajnos ez a „látvány befektetés" is beleillik a „mega", vagy inkább „terra" beruházások körébe.
A képzés jelenleg 2 évfolyamon kb. 40 (!) hallgatóval folyik! Nem véletlenül, hiszen aki teheti, inkább a fővárosba hallgatja ugyanezt a képzést. A kezdő létszámból nem kevés azoknak a száma sem, akik kimaradtak valamilyen okból. Vagyis nem várható eget rengető túlzsúfoltság ezen az esztergomi karon az elkövetkező időszakban sem.
A jövő évi felsőoktatási törvény előirányozza nem csak a ponthatárok felemelését, hanem a fejkvóta rendszerének megszüntetését a felsőoktatásban. Mindkettő a hallgatói létszámot nagymértékben csökkenti, hiszen pl. nem a hallgatói létszám függvénye lesz a költségvetési támogatás mértéke. Sőt tervezik az egy oktatóra jutó maximális hallgatói létszám bevezetését is, ami szintén a létszámok kordában tartását irányozza elő. A vizsgáztatás rendjét is szigorítani fogják, vagyis nem lehet a végtelenségig az állam pénzén hallgató valaki. Remélhetően ennek hatására végre a minőségi felsőoktatás irányába történik majd elmozdulás.
Egyszóval nem szükséges ide telepíteni az egyetemi kart. Ráadásul még egy középiskolai kollégiumot is 50 (!) évre ingyen (!) az egyetemnek ajándékoztak, melyet annak idején központi költségvetési pénzből újítottak fel, a középiskolások számára. Vissza kell adni nekik, hiszen nekik épült. A „professzori" lakások kialakítását is vissza kell mondani, hiszen a városi lakáshelyzetet ismerve, nagyobb szükség volna az itt élők számára lakások építésére, felújítására. Jobb lenne tehát ebben az esetben is a realitások talaján maradni. Az egyház minden bizonnyal szívesen kihátrálna ebből a ráerőltetett helyzetből. Tisztességesebb megoldást jelentene a város és az egyetem számára egyaránt.
Az önkormányzatiság elve demokratikus alapokon nyugszik. A gond az, hogy 20 év nem volt elég ahhoz, hogy ezek az elvek tudatosuljanak a helyi döntéshozók fejébe. Sajnos a megválasztott képviselőkben - néhány kivételtől eltekintve - nem alakult ki semmilyen felelősségtudat a választóik, a település iránt. Úgy vélik, hogy a megválasztásukat követően már nincsenek társadalmi kötelezettségeik. Elég, ha a pártjuknak szót fogadnak, és ha a polgármester is ugyanazon pártba tartozik, akkor lakáj módjára kiszolgálják. Az egyszerű választópolgárok számára néhány látvány beruházást csinálnak. Általánosan jellemző a dísztér, a fürdő beruházás, szállodaépítés, tök mindegy mibe kerül, vagy, hogy gazdaságos-e. A kátyús, járhatatlan utcák, a közintézmények, iskolák állapota stb. sajnos mellékes szempont. Mindenki tudna néhány települést említeni, ahol ugyanez a helyzet. Ebbe a csapdába bizony Esztergomot is belevezették. Állami segítséget hiába is remél bárki is, ezt tudatosította a hatalom. Csak saját hajunknál fogva tudjuk kihúzni magunkat ebből a kelepcéből.
Az állam által, az önkormányzat részére visszautalt pénzek - néhány kötött normatívától eltekintve - szabadon felhasználhatók a helyi hatalom döntése alapján. Sajnos még ma is érvényesül az a káros felfogás, mely szerint, ami állami pénz, az mindenkié, vagyis közvetlenül senkié, és amennyit csak tudok, elvehetek belőle. Ez a tudat jó táptalajt nyújt a korrupciónak, a különféle kétes telekügyleteknek, panamáknak, ami teljes mértékben párt-független jelenség. Embertől, személyiségtől, egyéni értékrendszertől, társadalmi szocializációtól stb. függ.
Régtől fogva tudjuk, hogy a győztesek írják a történelmet. Az ellenséget ugyan azért a bűnért karóba húzták, lefejezték, stb. míg a saját embereket az eltévedt „bárány" kategóriájába sorolták és büntetés nélkül, vagy csak jelképes dorgálással megúszták. Nincs új a Nap alatt! Még szerencse, hogy ma már „csak" börtönbe vetik a másik oldal embereit, de ki tudja még mi várható. Egyelőre tehát hiú ábránd azt gondolni, hogy a győztesek a saját embereiket fogják bilincsbe verve az ítélőszék elé vinni. A társadalmi tudatnak, a magatartásmódnak kellene ehhez átalakulnia. Ez persze senkit nem mentesíthet az elkövetett törvénytelenségek alól. Óriási, gyors és pozitív hatása lenne annak, ha az emberek azt látnák, hogy társadalmi, politikai hovatartozástól függetlenül megbüntetik azokat a politikusokat, akik korrupcióba keverednek, megszegik a törvényt, visszaélnek hatalmukkal, felelőtlenül herdálják a közpénzt. A helyi társadalomnak kell megszerveződnie ahhoz, hogy kikényszerítse az aktuális hatalomtól a mindenkire érvényes szabályok, normák betartását.
Itt csakis a pénzről, a politikai hatalom minden áron való fenntartásáról szólt minden. Az alapelv egyszerű. Valamilyen módon mindenki megvehető, csak a mikéntjét kellett megtalálni. Például egy saját telek, ház önkormányzati megvásárlásával, vagy egy képviselő magáncégének extra előnyben részesítésével, hozzátartozó foglalkoztatásával stb. Ezek után gondolkodás nélkül mindig megszavazásra került bármilyen eszement határozat. Itt nemhogy „huhogás", de pisszenés sem volt az előterjesztések kapcsán. Bár előfordult, hogy véletlenül egy késő éjszakai órán tartott testületi ülésen az Igen gomb helyett a Nem gombot nyomta meg valaki, de a gyorsan elrendelt szünetben „felébresztették" a szundikáló képviselőt.
Ezek után két út áll a képviselő előtt. Szorgalmasan nyomogatja az előre meghatározott gombot, vagy feláll és lemond a képviselőségről. De hát otthon az asszony is mondja a képviselőnek, hogy - Apukám, itt és most van lehetőség arra, hogy egy kis pénzhez, lehetőségekhez jussunk! Mert azért tisztában voltak egyes képviselők azzal, hogy kinek, mire és miért is kell a döntésük által jóváhagyott pénz.
Amikor pedig fordul a kocka, nem lehet csodálkozni azon, hogy körmük szakadtáig hivatkoznak megfoghatatlan politikai, erkölcsi frázisokra, semmitmondó gazdasági elvekre. Csak hát itt nem lehet arra hivatkozni, hogy „parancsra tettem." Elméletileg a választók érdekében minden képviselő a saját elhatározása alapján dönt. De mint tudjuk, csak elméletileg.
Egy cipésztől is elvárható, hogy józan paraszti ésszel átlásson gazdasági dolgokat, de egy reálszakos tanárnak kötelessége, hogy a számok birodalmában eligazodjon. Mégsem így tettek. Becsukták a szemüket, fülüket, és ha szólásra nyitották a szájukat, akkor jobb lett volna, ha ezt is befogják.
Kellettek ide ekkora szállodák mikor jó, ha országos kihasználtságuk eléri a 40 %-ot? A fürdő pénzügyi fenntartásába pedig csak bele lehet fulladni! Kell ide „egyetem", mikor a jövő tanévtől drasztikusan csökkenteni fogják - tegyük hozzá jogosan - a hallgatói létszámot? Az építkezésbe most is csak ömlik bele a pénzt, de minek? Ráadásul 50 évre ingyen kapnak egy további épületet, sőt még évi 100 millióval fogja támogatni az egyetemet a város! Megdöbbentő. Miközben milliárdos tartozásokat kell törlesztenie a városnak rövid időn belül! Nem kéne leülni és újra tárgyalni velük ezt a megállapodást? A többi milliárdos kiadásról már szó se essék!
Akik ezeket a döntéseket megszavazták, jó lenne, ha most utoljára magukba szállnának és elgondolkodnának. Akinek ez nem sikerül, vagy képtelen rá, jobb lenne, ha idejében venné a kalapját és valami becsületes elfoglaltságot keresne magának. Ha egyáltalán lesz még, aki alkalmazza őket.
Kálmán Sándor a Hellben volt tanár, majd az iskola kollégiumát vezette. Életének egyik nehéz szakasza következett akkor, amikor a megye bezárta a Hell-t, ill. összevonta - az akkor még szintén megyei fenntartásba működő - Bottyán iskolával. Akkor még - okkal és joggal - védte az iskola érdekeit, az összevonás megakadályozása, pedagógusok elbocsátása érdekében.
Aztán valahogy nagyot fordult a kocka. A politikai pályát választotta, a megyei fenntartásban működő dorogi gimnáziumban helyezkedett el, és a mai napig ott tanít. Úgy tűnik, hogy alapos átalakuláson ment át, mióta politikai pályára lépett. Egy pedagógus, aki átélt már értelmetlen intézmény megszüntetést, átszervezést, pedagógusok elbocsátását, milyen bőszen támogatta esztergomi intézmények megszüntetését, pedagógusok elbocsátását. Nem szólalt meg egyszer sem benne a lelkiismeret? Sajnos nem. A „nagy vezető" szava szent volt, hiszen politikai karrierjét neki köszönhette. Minden más érdek háttérbe szorult számára. Nagyon érvényes rá az a mondás, hogy a „szék határozza meg a tudatot." Ebből a szerepből mára már képtelen kitörni. Ennek egyértelmű jelét adta az utóbbi időben. Egy ilyen képviselőnek jobb lenne inkább lemondania.
És akkor még nem is szóltunk a takarítás (budapesti) privatizációjáról, a közérkeztetés (budapesti) kiszervezéséről, az irodaszer beszerzés budapesti, majd győri érdekeltségéről, stb.
Úgy tűnik fontosabb a közpénzek „átirányítása" minél távolabb lévő szolgáltatókhoz, nem pedig a helyi vállalkozások segítése.
A gazdasági számítások sajnos a volt vezetés politikai elvárásaihoz igazodtak, a valósággal köszönő viszonyban sem voltak.
A fővárosban is nagy múltú közintézményeket, iskolákat vontak össze, zártak be csak azért, hogy más „csatornákra" több pénzt lehessen átpumpálni pl. kiszervezés címén.
Miközben a fizetésekre is kölcsönt kell felvenni a városnak, addig bőkezűen „adományozunk" hatalmas összegeket, létesítményeket, épületeket másoknak.
Mikor lesz már vége az önkormányzati pénzek ilyen elherdálásának? Számítsuk már ki a reális költségeket! Százmilliós összegek folynak el teljesen feleslegesen!!!!
Az egyetemi kar városba telepítésének hosszú története van. Lényegében a „ex-vezér" politikai megrendelésére történt. Aki közelebbről ismeri a régebbi történéseket az tudja, hogy valójában ide ráncigálták az egyetem képviselőit annak érdekében, hogy ha törik, ha szakad, ide kell települnie az informatika karnak. A „ráncigálás" azért jó kifejezés, mert vagy 2 évig próbálták előzőleg rávenni az egyetemet arra, hogy ide költözzön valamelyik kara. De nem akartak jönni. Ekkor lépett közbe az „ex-vezér" és mindent feláldozott célja megvalósítása érdekében. Ebben az esetben is igaz, hogy nem volt érdekes mekkora árat kell ezért fizetni. Tudvalevő, hogy az egyetemnek van már felsőoktatási kara, és két kollégiuma a városban, tehát ha nagyon ide szeretett volna jönni valamilyen képzéssel, akkor már régen megtehette volna. Csak hát akkor a „ex-vezér" nem mondhatta volna el, hogy ezt is ő hozta létre, teremtette meg az „elitképzés" részeként.
Egyszerűen le kell az egyetemmel ülni és azt mondani, ehhez nincs a városnak 3 milliárd forintja, és még ahhoz sincs pénze, hogy ezen felül évi 100 millióval támogassa ezt a képzést. (De tudjuk, hogy általában 3 milliárdnál nem áll meg az építési költség, lesz az legalább 4-5 milliárd is, mire elkészül(ne)!) Sajnos ez a „látvány befektetés" is beleillik a „mega", vagy inkább „terra" beruházások körébe.
A képzés jelenleg 2 évfolyamon kb. 40 (!) hallgatóval folyik! Nem véletlenül, hiszen aki teheti, inkább a fővárosba hallgatja ugyanezt a képzést. A kezdő létszámból nem kevés azoknak a száma sem, akik kimaradtak valamilyen okból. Vagyis nem várható eget rengető túlzsúfoltság ezen az esztergomi karon az elkövetkező időszakban sem.
A jövő évi felsőoktatási törvény előirányozza nem csak a ponthatárok felemelését, hanem a fejkvóta rendszerének megszüntetését a felsőoktatásban. Mindkettő a hallgatói létszámot nagymértékben csökkenti, hiszen pl. nem a hallgatói létszám függvénye lesz a költségvetési támogatás mértéke. Sőt tervezik az egy oktatóra jutó maximális hallgatói létszám bevezetését is, ami szintén a létszámok kordában tartását irányozza elő. A vizsgáztatás rendjét is szigorítani fogják, vagyis nem lehet a végtelenségig az állam pénzén hallgató valaki. Remélhetően ennek hatására végre a minőségi felsőoktatás irányába történik majd elmozdulás.
Egyszóval nem szükséges ide telepíteni az egyetemi kart. Ráadásul még egy középiskolai kollégiumot is 50 (!) évre ingyen (!) az egyetemnek ajándékoztak, melyet annak idején központi költségvetési pénzből újítottak fel, a középiskolások számára. Vissza kell adni nekik, hiszen nekik épült. A „professzori" lakások kialakítását is vissza kell mondani, hiszen a városi lakáshelyzetet ismerve, nagyobb szükség volna az itt élők számára lakások építésére, felújítására. Jobb lenne tehát ebben az esetben is a realitások talaján maradni. Az egyház minden bizonnyal szívesen kihátrálna ebből a ráerőltetett helyzetből. Tisztességesebb megoldást jelentene a város és az egyetem számára egyaránt.
Az önkormányzatiság elve demokratikus alapokon nyugszik. A gond az, hogy 20 év nem volt elég ahhoz, hogy ezek az elvek tudatosuljanak a helyi döntéshozók fejébe. Sajnos a megválasztott képviselőkben - néhány kivételtől eltekintve - nem alakult ki semmilyen felelősségtudat a választóik, a település iránt. Úgy vélik, hogy a megválasztásukat követően már nincsenek társadalmi kötelezettségeik. Elég, ha a pártjuknak szót fogadnak, és ha a polgármester is ugyanazon pártba tartozik, akkor lakáj módjára kiszolgálják. Az egyszerű választópolgárok számára néhány látvány beruházást csinálnak. Általánosan jellemző a dísztér, a fürdő beruházás, szállodaépítés, tök mindegy mibe kerül, vagy, hogy gazdaságos-e. A kátyús, járhatatlan utcák, a közintézmények, iskolák állapota stb. sajnos mellékes szempont. Mindenki tudna néhány települést említeni, ahol ugyanez a helyzet. Ebbe a csapdába bizony Esztergomot is belevezették. Állami segítséget hiába is remél bárki is, ezt tudatosította a hatalom. Csak saját hajunknál fogva tudjuk kihúzni magunkat ebből a kelepcéből.
Az állam által, az önkormányzat részére visszautalt pénzek - néhány kötött normatívától eltekintve - szabadon felhasználhatók a helyi hatalom döntése alapján. Sajnos még ma is érvényesül az a káros felfogás, mely szerint, ami állami pénz, az mindenkié, vagyis közvetlenül senkié, és amennyit csak tudok, elvehetek belőle. Ez a tudat jó táptalajt nyújt a korrupciónak, a különféle kétes telekügyleteknek, panamáknak, ami teljes mértékben párt-független jelenség. Embertől, személyiségtől, egyéni értékrendszertől, társadalmi szocializációtól stb. függ.
Régtől fogva tudjuk, hogy a győztesek írják a történelmet. Az ellenséget ugyan azért a bűnért karóba húzták, lefejezték, stb. míg a saját embereket az eltévedt „bárány" kategóriájába sorolták és büntetés nélkül, vagy csak jelképes dorgálással megúszták. Nincs új a Nap alatt! Még szerencse, hogy ma már „csak" börtönbe vetik a másik oldal embereit, de ki tudja még mi várható. Egyelőre tehát hiú ábránd azt gondolni, hogy a győztesek a saját embereiket fogják bilincsbe verve az ítélőszék elé vinni. A társadalmi tudatnak, a magatartásmódnak kellene ehhez átalakulnia. Ez persze senkit nem mentesíthet az elkövetett törvénytelenségek alól. Óriási, gyors és pozitív hatása lenne annak, ha az emberek azt látnák, hogy társadalmi, politikai hovatartozástól függetlenül megbüntetik azokat a politikusokat, akik korrupcióba keverednek, megszegik a törvényt, visszaélnek hatalmukkal, felelőtlenül herdálják a közpénzt. A helyi társadalomnak kell megszerveződnie ahhoz, hogy kikényszerítse az aktuális hatalomtól a mindenkire érvényes szabályok, normák betartását.
Itt csakis a pénzről, a politikai hatalom minden áron való fenntartásáról szólt minden. Az alapelv egyszerű. Valamilyen módon mindenki megvehető, csak a mikéntjét kellett megtalálni. Például egy saját telek, ház önkormányzati megvásárlásával, vagy egy képviselő magáncégének extra előnyben részesítésével, hozzátartozó foglalkoztatásával stb. Ezek után gondolkodás nélkül mindig megszavazásra került bármilyen eszement határozat. Itt nemhogy „huhogás", de pisszenés sem volt az előterjesztések kapcsán. Bár előfordult, hogy véletlenül egy késő éjszakai órán tartott testületi ülésen az Igen gomb helyett a Nem gombot nyomta meg valaki, de a gyorsan elrendelt szünetben „felébresztették" a szundikáló képviselőt.
Ezek után két út áll a képviselő előtt. Szorgalmasan nyomogatja az előre meghatározott gombot, vagy feláll és lemond a képviselőségről. De hát otthon az asszony is mondja a képviselőnek, hogy - Apukám, itt és most van lehetőség arra, hogy egy kis pénzhez, lehetőségekhez jussunk! Mert azért tisztában voltak egyes képviselők azzal, hogy kinek, mire és miért is kell a döntésük által jóváhagyott pénz.
Amikor pedig fordul a kocka, nem lehet csodálkozni azon, hogy körmük szakadtáig hivatkoznak megfoghatatlan politikai, erkölcsi frázisokra, semmitmondó gazdasági elvekre. Csak hát itt nem lehet arra hivatkozni, hogy „parancsra tettem." Elméletileg a választók érdekében minden képviselő a saját elhatározása alapján dönt. De mint tudjuk, csak elméletileg.
Egy cipésztől is elvárható, hogy józan paraszti ésszel átlásson gazdasági dolgokat, de egy reálszakos tanárnak kötelessége, hogy a számok birodalmában eligazodjon. Mégsem így tettek. Becsukták a szemüket, fülüket, és ha szólásra nyitották a szájukat, akkor jobb lett volna, ha ezt is befogják.
Kellettek ide ekkora szállodák mikor jó, ha országos kihasználtságuk eléri a 40 %-ot? A fürdő pénzügyi fenntartásába pedig csak bele lehet fulladni! Kell ide „egyetem", mikor a jövő tanévtől drasztikusan csökkenteni fogják - tegyük hozzá jogosan - a hallgatói létszámot? Az építkezésbe most is csak ömlik bele a pénzt, de minek? Ráadásul 50 évre ingyen kapnak egy további épületet, sőt még évi 100 millióval fogja támogatni az egyetemet a város! Megdöbbentő. Miközben milliárdos tartozásokat kell törlesztenie a városnak rövid időn belül! Nem kéne leülni és újra tárgyalni velük ezt a megállapodást? A többi milliárdos kiadásról már szó se essék!
Akik ezeket a döntéseket megszavazták, jó lenne, ha most utoljára magukba szállnának és elgondolkodnának. Akinek ez nem sikerül, vagy képtelen rá, jobb lenne, ha idejében venné a kalapját és valami becsületes elfoglaltságot keresne magának. Ha egyáltalán lesz még, aki alkalmazza őket.
Kálmán Sándor a Hellben volt tanár, majd az iskola kollégiumát vezette. Életének egyik nehéz szakasza következett akkor, amikor a megye bezárta a Hell-t, ill. összevonta - az akkor még szintén megyei fenntartásba működő - Bottyán iskolával. Akkor még - okkal és joggal - védte az iskola érdekeit, az összevonás megakadályozása, pedagógusok elbocsátása érdekében.
Aztán valahogy nagyot fordult a kocka. A politikai pályát választotta, a megyei fenntartásban működő dorogi gimnáziumban helyezkedett el, és a mai napig ott tanít. Úgy tűnik, hogy alapos átalakuláson ment át, mióta politikai pályára lépett. Egy pedagógus, aki átélt már értelmetlen intézmény megszüntetést, átszervezést, pedagógusok elbocsátását, milyen bőszen támogatta esztergomi intézmények megszüntetését, pedagógusok elbocsátását. Nem szólalt meg egyszer sem benne a lelkiismeret? Sajnos nem. A „nagy vezető" szava szent volt, hiszen politikai karrierjét neki köszönhette. Minden más érdek háttérbe szorult számára. Nagyon érvényes rá az a mondás, hogy a „szék határozza meg a tudatot." Ebből a szerepből mára már képtelen kitörni. Ennek egyértelmű jelét adta az utóbbi időben. Egy ilyen képviselőnek jobb lenne inkább lemondania.
És akkor még nem is szóltunk a takarítás (budapesti) privatizációjáról, a közérkeztetés (budapesti) kiszervezéséről, az irodaszer beszerzés budapesti, majd győri érdekeltségéről, stb.
Úgy tűnik fontosabb a közpénzek „átirányítása" minél távolabb lévő szolgáltatókhoz, nem pedig a helyi vállalkozások segítése.
A gazdasági számítások sajnos a volt vezetés politikai elvárásaihoz igazodtak, a valósággal köszönő viszonyban sem voltak.
A fővárosban is nagy múltú közintézményeket, iskolákat vontak össze, zártak be csak azért, hogy más „csatornákra" több pénzt lehessen átpumpálni pl. kiszervezés címén.
Miközben a fizetésekre is kölcsönt kell felvenni a városnak, addig bőkezűen „adományozunk" hatalmas összegeket, létesítményeket, épületeket másoknak.
Mikor lesz már vége az önkormányzati pénzek ilyen elherdálásának? Számítsuk már ki a reális költségeket! Százmilliós összegek folynak el teljesen feleslegesen!!!!