Ne várjunk érveket a „Fidesz hívőktől" mert nincsenek, nem is lehetnek. Ha a párt magasabb vezetői nyilatkoznak, akkor ugyan ez történik. Mivel a felsőbb pártvezetés is csak üres, semmitmondó frázisokat hangoztat, akkor az egyszerű „párt-hívő" sem fog mást tenni.
A minap a HírTV-ben nyilatkozott Szíjjártó Péter az új korrupció ellenes rendelettervezetről. A műsorvezető megkérdezte, hogy mi a baj ezzel a rendelettel. A válasz az volt: mert a kormány hazudik, mert a kormány lop... stb. Aztán vagy még 3-szor egymás után újra megkérdezte, hogy konkrétan mi a baj vele, hiszen nyugati szakemberek véleményét is kikérték a rendelet megalkotása előtt, és alapvetően igyekeznek benne gátat szabni a visszaéléseknek. A válasz ugyan az volt, mert a kormány hiteltelen, mert az MSZP csak kilopja az ország pénzét, ... stb. Már komolyan sajnáltam a riportert, hiszen ő is érezte, hogy ez nem válasz, ez a totális mellébeszélés tipikus esete. Szintén a HírTV-ben Kósa Lajos polgármestert kérdezték az önkormányzatokat sújtó pénzügyi gondokról. A válasz az volt, hogy ez a kormány semmit sem tud, ez csak ellopja a pénzeket, hazudnak, ezek csak saját magukra gondolnak,... stb. A műsorvezető ismét feltette a kérdést, hogy de konkrétan mely területek azok, amelyeket sújtanak az elvonások? A válasz szinte ugyan az volt: ez a kormány hiteltelenné vált, itt sárba tiporják az önkormányzatok autonómiáját,...stb. Semmi konkrétum, semmi érv, csak üres mellébeszélés.
A pártvezetőinek sztereotip, sablonos, a lényeget elkerülő válaszai szolgálnak mintául az egyszerű „hívők" számára. Semmilyen konkrét érvanyag nincs, amivel vitába lehetne szállni a másként vélekedőkkel.
Úgy vélem, ezért az acsarkodó, a másikat a földbe döngölő, minden érvet nélkülöző stílusért a két nagy párt a felelős. Az egymás közötti harcuk évei alatt „sikerült" szétverniük az összes többi pártot, elérniük, hogy számottevő erőként jó ideig ne jelenjenek meg a politika porondján. Civakodnak, ahelyett, hogy civilizáltan vitatkozva együtt próbálnák kivezetni az országot a jelenlegi gazdasági, politikai, morális válságból. Sajnos a saját maguk érdekei sokkal fontosabbak számukra, mint az ország sorsa. Eközben „sikerült" elérniük azt is, hogy a helyi közösségeket és a civil szerveződéseket is megosszák, vagy legalább is mindent megtesznek ezért. Az elvakult, szűk látókörű, valódi érvek helyett csak vagdalkozni tudó „bozót harcosok", akik igyekeznek tovább szítani a feszültséget - amire ráadásul senki sem kérte fel őket - még jobban kiélezik az ellentéteket.
Ma nincs felelős kormányzás, és önkormányzás, nincs módja a kormány, az önkormányzat felelősségre vonásának, ami a demokrácia alapvető eszköze. Nem átlátható a politika, úgy országos, mint helyi szinten egyaránt. Nem tudni kik hozzák a döntéseket és miért, és azoknak mi a hatásuk. Arról nem is szólva, hogy a két nagy párt azt hiszi, hogy bizonyos kérdésekben történő egyetértéssel nem lehet választást nyerni. Tévednek. Ma az emberek többsége nem konfrontációt, hanem nyugalmat, rendet akar a közállapotokban úgy országos, mint helyi szinte egyaránt. Választáskor az emberek többségét nem a racionalitás, hanem az érzelmeik vezérlik. De az emberek nem buták, nem szabad hülyének nézni őket, és nem szeretnének újból csalódni. A felelőtlen ígérgetésekből pedig szintén elegük van. Aki hatalomra kerül akár helyi, akár országos szinten, egy csődtömeget fog örökölni, amely bizony további megszorításokat fog eredményezni. Vagyis igen csak nehéz időszak elé nézünk, bárki, bármit is mond, vagy ígér.
Nem csoda, hogy ezek után a „harmadik erő" - mely közel 20 évig türelmesen várt, míg minden más párt egymás feldarabolásával volt elfoglalva - egyre csak tör előre. A rendezett közállapotokra vágyó embereknek úgy tűnik csak ez a párt maradt választási lehetőségként. Itt tartunk. Pontosabban milyen irányba is tartunk? A „legvidámabb barakk" után a „legszomorúbb barakk" következik?
A pártok egymást felüllicitálva kiabálnak a korrupció elhatalmasodása ellenni fellépésről. Eddig azonban sajnos nem sok minden történt ezen a téren. (Talán ez nem is véletlen.) No, most valami végre történt. Nem kellett hozzá sok ész, csak bátorság, hogy rájöjjenek, az emberek segítsége nélkül - pusztán csak jogszabályokkal - nem képesek megfékezni a korrupciót. Ahogy a rendőrség, és az APEH is alkalmazza ezt a fajta „besúgó" rendszert, úgy van remény arra, hogy némi előrelépés történjen az ügyben. Ráadásul itt még anyagilag is érdekeltté teszik az egyént, míg az említett másik két szervezetnél ez nem, vagy csak ritkán történik.
De két dolgot azért megjegyeznék. Azt mindenképpen megtiltanám, hogy a polgármesterek közvetlenül, vagy családtagjaikon keresztül, valamilyen cég tulajdonosi (részvényesi) körébe tartozó módon, részt vegyenek saját önkormányzat által kiírt pályázatokon. Ez a „saját zsebbe nyomom az állami pénzeket az irányításom alá tartozó önkormányzaton keresztül" módszer a korrupció tipikus esete. Ez sajnos annyira gyakori módszer, hogy már szinte természetesnek tűnik. Ez a legnagyobb baj, amikor szemet hunyunk az ilyen ügyletek felett!
A másik dolog az, hogy az önkormányzati hivatal vezetője a jegyző, sokszor a polgármester és a helyi politikai erők bábjaként kénytelen ugrálni. Nem csoda tehát, ha éppen a jogszabályok betartása miatt felelős jegyző képtelen megfelelően ellátni a feladatát, vagy ha mégis szót emel a jogsértések miatt, kiteszik a szűrét. Bizonyára meg nem szüntetné, de talán fékezné az ilyen visszaéléseket az olyan megoldás, hogy a jegyzőt a minisztérium nevezné ki, tőle kapná a fizetést, és bizony büntetőjogi felelősség terhelné azért, ha jogsértéseket, korrupciós ügyleteket elhallgatna.
Azért nem árt hangsúlyozni azt a tényt is, hogy Magyarországon nem elsősorban személyek, hanem pártok között választanak az emberek. Legfeljebb a kistelepülések azok, melyeknél az ember kerül előtérbe, nem pedig a párt, ha egyáltalán valamely párt színeiben indul az illető a választásokon. A legtöbb esetben választáskor csak az számít, hogy a preferált párt logója kinek a nevénél szerepel. Az illető neve, személyisége, rátermettsége, szakmai felkészültsége csak sokad rangú ebben a helyzetben. A párt-hovatartozástól függő kontraszelekció félelmetes mértékűre duzzadt. Így kerülhetnek akár „birkák" is olyan magas székbe, hogy más esetben, még a közelébe sem férhetnének. Ezt használják ki nagyon sokan minden pártban. A „pártoligarchák" tisztában vannak ezzel és kívülről eldöntik az indulók személyét. Vagyis ez az egyszerű állampolgár számára egy csapda helyzet. Úgy teszünk, mintha demokratikusan történne a személy kiválasztása, pedig erről szó sincs. Ennek a ténynek egyik következménye, hogy infantilis módon a párt vezetőjéhez fordulnak az emberek, ha valaki helyi vezetőként nem jól végzi a dolgát. Ez egyszerűen tragikomikus! De sajnos még mindig itt tartunk.
Ennek tükrében a polgármester személyére szavazók aránya már jócskán eltér a ténylegesen Fideszre szavazók számától. Megkockáztatom, hogy a személyi hívei az összes Fideszre szavazatók számának, talán ha a 20-30%-át teszik ki. Vagyis 1-2 ezer embernél többen nem szavaztak közvetlenül rá a városban. Ők sorolhatók a „hívők" kategóriájába, akik biztos szavazóbázis alkotnak.
Amennyiben lehetőség lenne közvetlenül több személy között választani egy adott párton belül, akkor azonnal megváltozna a helyzet. De erre sajnos nincs esély. Így marad az a lehetőség, hogy a pro-test szavazók számára kell megfelelő alternatívát felmutatni, egy (és csakis egy) ember személyében. Össze fogni, időt és fáradságot nem kímélve menedzselni az illetőt. Vagyis nem MT fog nyerni (ha egyáltalán indítják majd a választásokon), hanem az ellenzéke fog veszíteni, függetlenül attól, hogy mely párthoz tartozik.
A helyi népszavazás kezdeményezése és lebonyolítása jó kezdeményezés, mely végre rávilágít a jelenleg kialakult helyzet tarthatatlanságára. De néhány buktatója lehet a dolognak. Sajnos az erősen megosztott, izolálódott helyi közösségek és egyének nem biztos, hogy a kívánt számban jelennek meg egy ilyen népszavazás alkalmával. Még akkor sem, ha egyébként ők sem értenek egyet a szavazás tárgyát képező, ill. kifogásolt intézkedésekkel. A távolmaradás viszont azt is jelentheti a jelenlegi törpe többség számára, hogy azoknak, akik nem voksoltak, számukra úgy jó minden, ahogy most van. Vagyis nagy a politikai kockázata annak, hogy fordítva sülnek el a dolgok, ami viszont óriási hiba lenne. Ehhez hozzáteszem, hogy bár csak ne lenne igazam! Legyen eredményes és sikeres a népszavazás, de van bennem némi kétely ezzel kapcsolatosan.
Úgy gondolom, hogy hatékonyabb lenne az aláírás kezdeményezése, hiszen minden bizonnyal sokkal többen írnák alá az aláíró ívet, mint ahányan a népszavazáson részt vennének. Mint tudjuk, az aláírásgyűjtés és az ehhez kapcsolódó petíció teljesen törvényes, jogszerű eszköz a magas fokú kiábrándultság, csalódottság megnyilvánulásának, mely egyfajta „ultima ratio". Ráadásul az aláírásgyűjtés az együttműködésre való szándék kifejeződését is magában hordozza, és alapja valamely valóban fontos, sokakat érintő állampolgári érdeksérelem, ezért - megelőzendő a súlyosabb konfliktusokat - mindenkinek érdeke, hogy egy ilyen petíció mederbe terelje a társadalmi elégedetlenség kifejeződését. A tartalmi szakszerűség, pontosság elengedhetetlenül fontos kritérium. Természetesen figyelembe kell venni azt is, hogy teljesíthető követeléseket tartalmazzon. Így például azt az igényt már sajnos nem lehet érvényesíteni, hogy állítsák vissza a Szent István Gimnázium régi rendjét, tantestületét. Ennek megannyi munkajogi akadálya van. Azt viszont már meg lehet fogalmazni célként, hogy új igazgatóválasztást írjon ki a fenntartó, és ne pusztán vegye figyelembe a tantestület, a diákönkormányzat, az alkalmazotti közösség véleményét, hanem magára nézve kötelező módon alkalmazza. Ezt valahogy úgy hívják, hogy önkorlátozás. Vagyis megtehetné, hogy semmibe veszi a véleményt (ahogy eddig is tette), de most még sem fogja megtenni. Ennek viszont csak akkor van értelme, ha a gimnázium továbbra is önálló intézményként működik tovább. Fél évre igazgatót váltani teljesen felesleges. A régi helyzet nem állítható már vissza, már csak az menthető, ami megmaradt a gimnáziumból. Ha az oktatásnál maradunk, akkor az is fontos lenne, hogy nagyobb összefüggéseket is figyelembe vegyünk. Nem csak a Szent István Gimnáziumról van szó. Lehet, hogy ez lesz az-az ok, ami a meglévő rezsim bukásához fog vezetni, de a dolgokat jobb egy kicsit továbbgondolni. Egy ilyen aláírásgyűjtés egyfajta irányt határoz meg nem csak a jelenlegi, hanem az ezt követő testület számára is. Tamás után is lesz élet, és erre is gondolni kell még akkor is, ha egyesek ezt nem így gondolják. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy a helyi általános és középfokú intézményhálózat megtartása, élni hagyása legyen a cél. Ebbe minden intézmény bele kell, hogy tartozzon: a József Attila, az Arany János Általános Iskoláktól kezdve, a Dobón, a Bottyánon a Kollégiumon keresztül a Szent István Gimnáziumig mindegyik. Minden bizonnyal a józanul gondolkodó (és mégis csak ők vannak többségben) helyi polgár szívesen írja alá azt az ívet, amelyben gyermeke leendő, vagy a jelenlegi iskolájának megmentése a cél. Természetesen a többi fontos, városunk további életét befolyásoló kérdést is alapos megfontolás alapján kell összeállítani egy teamnek a beérkező javaslatok figyelembevételével. De ügyelni kell arra is, hogy nehogy „túlkövetelés" legyen a dolog vége, hiszen a végrehajtás így zsákutcába is futhat. Tehát az időben, jogilag is megfelelő teljesíthetőség mindig elsődleges szempont legyen! Ez kellő alkupozíciót biztosít az aláírásgyűjtők számára. Az is fontos, hogy egy ilyen aláírásgyűjtés lebonyolításában a diákok is aktív szerepet tudnak vállalni, hiszen az intézményük léte forog kockán.
Ne felejtsük el, hogy az aláírásgyűjtés, a petíció - mint a közakarat nyilvános megjelenítése - a választott döntéshozók többségére nagy hatást gyakorol. Még ha ezt igyekeznek nyilvánosan titkolni, akkor is. Előfordulhat, hogy ez segít „rést ütni a falon", és dől minden. Az biztos, hogy egy ilyen kezdeményezést nem lehet csak úgy „lesöpörni az asztalról" mert annak rendkívül komoly politikai következményei lehetnek, mivel ez csak elodázza, sőt fokozza a konfliktusokat.
Hiú ábránd azt gondolni, hogy egy pártvezető leereszkedik a nép közé, meghallja, amit mond! Ő nem a népet, hanem egy választói réteget lát az emberekben. Számára csak az a fontos, hogy mit jelölök majd be a választási cédulán. Ahogy bedobom a cetlit a ládába, már újból csak a nép egyszerű gyermekét látja bennem, aki folyton elégedetlen mindennel.
A magyar választási rend egyik fő hiányossága, hogy nem egyénre, hanem pártra szavaznak az emberek. Ezért van az, hogy akik egyik pártra sem kívánnak szavazni, azok el sem mennek választani. Nem a név, a jelölt személye, hanem a párt logója irányítja az emberek kezét. Nagy hiba ez! A következő generáció fogja igazán érezni ennek káros következményeit.
Mit is mond valójában egy ilyen beszéd alkalmával a pártvezér? Talán még ő sem tudja pontosan, csak a beszéd valódi írói felelhetnének erre a kérdésre. Tény az, hogy attól függ, ki és mit hall ki belőle. A „párt-hívő" pl. azt, hogy az előző kormány klientúráját ki kell majd rúgni, mert szerintük mindegyik a jog felett állónak érzi magát, és kiskirályként uralkodik. A gondolkodó polgár hangzatos politikai frázisnak véli. A polgármestert bírálók, leváltani akarók viszont egyfajta reménysugarat vélnek felfedezni a mondatok között. Pedig tudomásul kell (kellene) már végre venni, hogy egy pártnak csakis a hatalom megszerzése és megtartása a célja bármi áron. Ha az adott párt színeiben valaki elbukik, az jól teszi, ha a szőnyeg alatt kúszik négy éven keresztül, de jobban jár, ha inkább felhagy a politikával. A mérkőzést gólra játsszák, mint tudjuk. A stiklik, a nem szabályos ügyeskedések addig nem számítanak, míg a bíró észre nem veszi. A hasonlat azért is jó, mert míg a bíróság valakit jogerősen el nem ítél és az illető kezén nem csattan a bilincs, addig a mi „kutyánk kölyke" elve érvényesül. Ha lebukott, mindenki nagy ívben elkerüli és elhatárolódik tőle. Sajnos teljesen mindegy melyik uralkodó pártról van szó!
Egyébként érdekes, hogy a történelmi múlt mennyire kísért. A sokat és joggal bírált kádári „kacsintó-politika" még mindig érvényben van. Mi tudjuk rólad, te tudod rólunk, jobb lesz, ha ezekről a dolgokról hallgatunk. Néha kihúznak egy-egy kártyát a pakliból a másik fél ellen, de aztán megint mély hallgatásba burkolódznak. Ez igaz egy párton belüli és a pártok egymás közti viszonyában egyaránt.
Ahhoz tehát, hogy helyi szinten valamilyen változás következzen be, már most kell olyan hiteles személyt találni, aki hajlandó lesz felvenni a kesztyűt. Külső segítségre nem számíthat senki sem. Ezt, ha akarjuk, ha nem, tudomásul kell (kellene) már végre venni! Vagy sikerül hajunknál fogva kihúzni magunkat a vízből, vagy belefulladunk. Ezt a folyamatot elősegítendő meg kell szólaltatni olyan embereket a város ügyeiről, akik érdemben tudnak véleményt mondani. Sajnos a törpe képviselői többség is abban a hiú ábrándban ringatja magát, hogy a tiltakozók csupán elenyésző kisebbséget alkotnak. Jó lenne végre aláírásgyűjtés kezdeményezni az intézmények védelme, a további herdálás megakadályozása, az élhetőbb Esztergom mielőbbi kiépítése érdekében.
Had álljon itt néhány sor egy interjúból, gondolatébresztés céljából:
Az emberek nem ilyen nyers, belevaló fickót akarnak vezetőjüknek?
Dr. X.: Valóban sokakban van ilyen elvárás, de ez mégiscsak kisebbség, főleg olyan emberek, akik az önértékelésükben bizonytalanabbak, akik kevésbé képesek önmagukért felelősséget vállalni, túlzottan tekintélytisztelők és hajlanak arra, hogy a megoldásokat felülről, például egy "erős" embertől várják. E társadalmi csoport politikai értelemben hagyományosan a baloldalhoz tartozik. Bármily meglepő, de úgy vélem, hogy ma a polgármester bázisa - szociológiai értelemben - ez a társadalmi csoport. Az előbb jellemzett csoporttal szemben viszont a lakosság többsége - ha ezt esetleg csak nehezen is tudja kifejezésre juttatni - olyan vezetőre vágyik, aki valóban szolgálja a közösséget, a demokráciát képes működtetni, tehát minél több érdeket enged felszínre kerülni, megteremti azokat a kereteket, ahol ezek egymással ütközve döntéseket alakítanak ki. Nem az a demokrácia lényege, hogy valaki megmondja, merre kell menni, és minél nagyobb egységet teremt maga mögött, hanem az, hogy minél több eltérő érdeket enged felszínre kerülni.
Sokan meg vannak győződve arról, hogy ezt a várost egyedül csak a polgármester tudja elvezetni.
Dr. X.: Ez a vélemény magára a városra vet rossz fényt. Mégiscsak képtelenség az, hogy egy ekkora városban csak egy ilyen ember van. Meggyőződésem, hogy legalább kétszáz ember van, aki intellektuálisan, szakmailag, erkölcsileg, és kommunikációs szempontból is alkalmas polgármesternek. Nem biztos persze, hogy ebben a kétszáz emberben benne van a mai közélet minden szereplője. Aki azt hangoztatja, hogy csak a jelenlegi polgármester alkalmas vezetőnek, az nagyon rossz véleménnyel van önmagáról és a város lakóiról! Az ilyen megítélés már önmagában rossz visszajelzés az elmúlt nyolc év önkormányzati működéséről, másfelől az is igaz, hogy egyes képviselőkre is rossz fényt vet, akik tetszetősebben, színvonalasabban képviselhetnék álláspontjukat. Nagyon sok képviselő, aki a maga posztján értelmes, tisztességes ember, elmúlt évekbeli behódoló, szinte már megalázkodó magatartásával morális értelemben elvesztette azt a jogot, hogy most mintegy a polgármester bírájaként fellépjen. Abban, hogy a dolgok így elfajultak és egyeduralom alakulhatott ki, nagy szerepe van a megalkuvó képviselőknek is.
Erkölcsileg mi a véleménye?
Dr. X.: Ismerem az elmúlt évekről szóló jelentéseket, bár nem vagyok jogász, úgy érzem, hogy a vitatott ügyek jogi értelemben is megalapozzák a felelősségre vonást. Persze nem vagyok és nem is lehetek bíró. Abban azonban bizonyos vagyok: számomra morálisan elfogadhatatlanok a polgármester ismertté vált ügyei. Ezek számomra és merem remélni, hogy a közélet iránt érdeklődő polgárok nagy többsége számára erkölcsileg és politikailag elfogadhatatlanok. Az ügyek jogi megítélése bizonyos szempontból másodlagos jelentőségű. Meggyőződésem, hogy egy várost nemcsak jogi, hanem erkölcsi értelemben is feddhetetlenül kell irányítani.
Utóirat: Ez a beszélgetés nem Esztergom polgármesteréről, képviselőiről szól, hanem egy nagyobb lélekszámú város egykori Fideszes vezetőjéről. Igaz, ma már nem ő a polgármester, de nem azért, mert zűrös ügyei miatt a párt bármit is tett volna a város lakói érdekében.
Ne várjunk érveket a „Fidesz hívőktől" mert nincsenek, nem is lehetnek. Ha a párt magasabb vezetői nyilatkoznak, akkor ugyan ez történik. Mivel a felsőbb pártvezetés is csak üres, semmitmondó frázisokat hangoztat, akkor az egyszerű „párt-hívő" sem fog mást tenni.
A minap a HírTV-ben nyilatkozott Szíjjártó Péter az új korrupció ellenes rendelettervezetről. A műsorvezető megkérdezte, hogy mi a baj ezzel a rendelettel. A válasz az volt: mert a kormány hazudik, mert a kormány lop... stb. Aztán vagy még 3-szor egymás után újra megkérdezte, hogy konkrétan mi a baj vele, hiszen nyugati szakemberek véleményét is kikérték a rendelet megalkotása előtt, és alapvetően igyekeznek benne gátat szabni a visszaéléseknek. A válasz ugyan az volt, mert a kormány hiteltelen, mert az MSZP csak kilopja az ország pénzét, ... stb. Már komolyan sajnáltam a riportert, hiszen ő is érezte, hogy ez nem válasz, ez a totális mellébeszélés tipikus esete. Szintén a HírTV-ben Kósa Lajos polgármestert kérdezték az önkormányzatokat sújtó pénzügyi gondokról. A válasz az volt, hogy ez a kormány semmit sem tud, ez csak ellopja a pénzeket, hazudnak, ezek csak saját magukra gondolnak,... stb. A műsorvezető ismét feltette a kérdést, hogy de konkrétan mely területek azok, amelyeket sújtanak az elvonások? A válasz szinte ugyan az volt: ez a kormány hiteltelenné vált, itt sárba tiporják az önkormányzatok autonómiáját,...stb. Semmi konkrétum, semmi érv, csak üres mellébeszélés.
A pártvezetőinek sztereotip, sablonos, a lényeget elkerülő válaszai szolgálnak mintául az egyszerű „hívők" számára. Semmilyen konkrét érvanyag nincs, amivel vitába lehetne szállni a másként vélekedőkkel.
Úgy vélem, ezért az acsarkodó, a másikat a földbe döngölő, minden érvet nélkülöző stílusért a két nagy párt a felelős. Az egymás közötti harcuk évei alatt „sikerült" szétverniük az összes többi pártot, elérniük, hogy számottevő erőként jó ideig ne jelenjenek meg a politika porondján. Civakodnak, ahelyett, hogy civilizáltan vitatkozva együtt próbálnák kivezetni az országot a jelenlegi gazdasági, politikai, morális válságból. Sajnos a saját maguk érdekei sokkal fontosabbak számukra, mint az ország sorsa. Eközben „sikerült" elérniük azt is, hogy a helyi közösségeket és a civil szerveződéseket is megosszák, vagy legalább is mindent megtesznek ezért. Az elvakult, szűk látókörű, valódi érvek helyett csak vagdalkozni tudó „bozót harcosok", akik igyekeznek tovább szítani a feszültséget - amire ráadásul senki sem kérte fel őket - még jobban kiélezik az ellentéteket.
Ma nincs felelős kormányzás, és önkormányzás, nincs módja a kormány, az önkormányzat felelősségre vonásának, ami a demokrácia alapvető eszköze. Nem átlátható a politika, úgy országos, mint helyi szinten egyaránt. Nem tudni kik hozzák a döntéseket és miért, és azoknak mi a hatásuk. Arról nem is szólva, hogy a két nagy párt azt hiszi, hogy bizonyos kérdésekben történő egyetértéssel nem lehet választást nyerni. Tévednek. Ma az emberek többsége nem konfrontációt, hanem nyugalmat, rendet akar a közállapotokban úgy országos, mint helyi szinte egyaránt. Választáskor az emberek többségét nem a racionalitás, hanem az érzelmeik vezérlik. De az emberek nem buták, nem szabad hülyének nézni őket, és nem szeretnének újból csalódni. A felelőtlen ígérgetésekből pedig szintén elegük van. Aki hatalomra kerül akár helyi, akár országos szinten, egy csődtömeget fog örökölni, amely bizony további megszorításokat fog eredményezni. Vagyis igen csak nehéz időszak elé nézünk, bárki, bármit is mond, vagy ígér.
Nem csoda, hogy ezek után a „harmadik erő" - mely közel 20 évig türelmesen várt, míg minden más párt egymás feldarabolásával volt elfoglalva - egyre csak tör előre. A rendezett közállapotokra vágyó embereknek úgy tűnik csak ez a párt maradt választási lehetőségként. Itt tartunk. Pontosabban milyen irányba is tartunk? A „legvidámabb barakk" után a „legszomorúbb barakk" következik?
A pártok egymást felüllicitálva kiabálnak a korrupció elhatalmasodása ellenni fellépésről. Eddig azonban sajnos nem sok minden történt ezen a téren. (Talán ez nem is véletlen.) No, most valami végre történt. Nem kellett hozzá sok ész, csak bátorság, hogy rájöjjenek, az emberek segítsége nélkül - pusztán csak jogszabályokkal - nem képesek megfékezni a korrupciót. Ahogy a rendőrség, és az APEH is alkalmazza ezt a fajta „besúgó" rendszert, úgy van remény arra, hogy némi előrelépés történjen az ügyben. Ráadásul itt még anyagilag is érdekeltté teszik az egyént, míg az említett másik két szervezetnél ez nem, vagy csak ritkán történik.
De két dolgot azért megjegyeznék. Azt mindenképpen megtiltanám, hogy a polgármesterek közvetlenül, vagy családtagjaikon keresztül, valamilyen cég tulajdonosi (részvényesi) körébe tartozó módon, részt vegyenek saját önkormányzat által kiírt pályázatokon. Ez a „saját zsebbe nyomom az állami pénzeket az irányításom alá tartozó önkormányzaton keresztül" módszer a korrupció tipikus esete. Ez sajnos annyira gyakori módszer, hogy már szinte természetesnek tűnik. Ez a legnagyobb baj, amikor szemet hunyunk az ilyen ügyletek felett!
A másik dolog az, hogy az önkormányzati hivatal vezetője a jegyző, sokszor a polgármester és a helyi politikai erők bábjaként kénytelen ugrálni. Nem csoda tehát, ha éppen a jogszabályok betartása miatt felelős jegyző képtelen megfelelően ellátni a feladatát, vagy ha mégis szót emel a jogsértések miatt, kiteszik a szűrét. Bizonyára meg nem szüntetné, de talán fékezné az ilyen visszaéléseket az olyan megoldás, hogy a jegyzőt a minisztérium nevezné ki, tőle kapná a fizetést, és bizony büntetőjogi felelősség terhelné azért, ha jogsértéseket, korrupciós ügyleteket elhallgatna.
Azért nem árt hangsúlyozni azt a tényt is, hogy Magyarországon nem elsősorban személyek, hanem pártok között választanak az emberek. Legfeljebb a kistelepülések azok, melyeknél az ember kerül előtérbe, nem pedig a párt, ha egyáltalán valamely párt színeiben indul az illető a választásokon. A legtöbb esetben választáskor csak az számít, hogy a preferált párt logója kinek a nevénél szerepel. Az illető neve, személyisége, rátermettsége, szakmai felkészültsége csak sokad rangú ebben a helyzetben. A párt-hovatartozástól függő kontraszelekció félelmetes mértékűre duzzadt. Így kerülhetnek akár „birkák" is olyan magas székbe, hogy más esetben, még a közelébe sem férhetnének. Ezt használják ki nagyon sokan minden pártban. A „pártoligarchák" tisztában vannak ezzel és kívülről eldöntik az indulók személyét. Vagyis ez az egyszerű állampolgár számára egy csapda helyzet. Úgy teszünk, mintha demokratikusan történne a személy kiválasztása, pedig erről szó sincs. Ennek a ténynek egyik következménye, hogy infantilis módon a párt vezetőjéhez fordulnak az emberek, ha valaki helyi vezetőként nem jól végzi a dolgát. Ez egyszerűen tragikomikus! De sajnos még mindig itt tartunk.
Ennek tükrében a polgármester személyére szavazók aránya már jócskán eltér a ténylegesen Fideszre szavazók számától. Megkockáztatom, hogy a személyi hívei az összes Fideszre szavazatók számának, talán ha a 20-30%-át teszik ki. Vagyis 1-2 ezer embernél többen nem szavaztak közvetlenül rá a városban. Ők sorolhatók a „hívők" kategóriájába, akik biztos szavazóbázis alkotnak.
Amennyiben lehetőség lenne közvetlenül több személy között választani egy adott párton belül, akkor azonnal megváltozna a helyzet. De erre sajnos nincs esély. Így marad az a lehetőség, hogy a pro-test szavazók számára kell megfelelő alternatívát felmutatni, egy (és csakis egy) ember személyében. Össze fogni, időt és fáradságot nem kímélve menedzselni az illetőt. Vagyis nem MT fog nyerni (ha egyáltalán indítják majd a választásokon), hanem az ellenzéke fog veszíteni, függetlenül attól, hogy mely párthoz tartozik.
A helyi népszavazás kezdeményezése és lebonyolítása jó kezdeményezés, mely végre rávilágít a jelenleg kialakult helyzet tarthatatlanságára. De néhány buktatója lehet a dolognak. Sajnos az erősen megosztott, izolálódott helyi közösségek és egyének nem biztos, hogy a kívánt számban jelennek meg egy ilyen népszavazás alkalmával. Még akkor sem, ha egyébként ők sem értenek egyet a szavazás tárgyát képező, ill. kifogásolt intézkedésekkel. A távolmaradás viszont azt is jelentheti a jelenlegi törpe többség számára, hogy azoknak, akik nem voksoltak, számukra úgy jó minden, ahogy most van. Vagyis nagy a politikai kockázata annak, hogy fordítva sülnek el a dolgok, ami viszont óriási hiba lenne. Ehhez hozzáteszem, hogy bár csak ne lenne igazam! Legyen eredményes és sikeres a népszavazás, de van bennem némi kétely ezzel kapcsolatosan.
Úgy gondolom, hogy hatékonyabb lenne az aláírás kezdeményezése, hiszen minden bizonnyal sokkal többen írnák alá az aláíró ívet, mint ahányan a népszavazáson részt vennének. Mint tudjuk, az aláírásgyűjtés és az ehhez kapcsolódó petíció teljesen törvényes, jogszerű eszköz a magas fokú kiábrándultság, csalódottság megnyilvánulásának, mely egyfajta „ultima ratio". Ráadásul az aláírásgyűjtés az együttműködésre való szándék kifejeződését is magában hordozza, és alapja valamely valóban fontos, sokakat érintő állampolgári érdeksérelem, ezért - megelőzendő a súlyosabb konfliktusokat - mindenkinek érdeke, hogy egy ilyen petíció mederbe terelje a társadalmi elégedetlenség kifejeződését. A tartalmi szakszerűség, pontosság elengedhetetlenül fontos kritérium. Természetesen figyelembe kell venni azt is, hogy teljesíthető követeléseket tartalmazzon. Így például azt az igényt már sajnos nem lehet érvényesíteni, hogy állítsák vissza a Szent István Gimnázium régi rendjét, tantestületét. Ennek megannyi munkajogi akadálya van. Azt viszont már meg lehet fogalmazni célként, hogy új igazgatóválasztást írjon ki a fenntartó, és ne pusztán vegye figyelembe a tantestület, a diákönkormányzat, az alkalmazotti közösség véleményét, hanem magára nézve kötelező módon alkalmazza. Ezt valahogy úgy hívják, hogy önkorlátozás. Vagyis megtehetné, hogy semmibe veszi a véleményt (ahogy eddig is tette), de most még sem fogja megtenni. Ennek viszont csak akkor van értelme, ha a gimnázium továbbra is önálló intézményként működik tovább. Fél évre igazgatót váltani teljesen felesleges. A régi helyzet nem állítható már vissza, már csak az menthető, ami megmaradt a gimnáziumból. Ha az oktatásnál maradunk, akkor az is fontos lenne, hogy nagyobb összefüggéseket is figyelembe vegyünk. Nem csak a Szent István Gimnáziumról van szó. Lehet, hogy ez lesz az-az ok, ami a meglévő rezsim bukásához fog vezetni, de a dolgokat jobb egy kicsit továbbgondolni. Egy ilyen aláírásgyűjtés egyfajta irányt határoz meg nem csak a jelenlegi, hanem az ezt követő testület számára is. Tamás után is lesz élet, és erre is gondolni kell még akkor is, ha egyesek ezt nem így gondolják. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy a helyi általános és középfokú intézményhálózat megtartása, élni hagyása legyen a cél. Ebbe minden intézmény bele kell, hogy tartozzon: a József Attila, az Arany János Általános Iskoláktól kezdve, a Dobón, a Bottyánon a Kollégiumon keresztül a Szent István Gimnáziumig mindegyik. Minden bizonnyal a józanul gondolkodó (és mégis csak ők vannak többségben) helyi polgár szívesen írja alá azt az ívet, amelyben gyermeke leendő, vagy a jelenlegi iskolájának megmentése a cél. Természetesen a többi fontos, városunk további életét befolyásoló kérdést is alapos megfontolás alapján kell összeállítani egy teamnek a beérkező javaslatok figyelembevételével. De ügyelni kell arra is, hogy nehogy „túlkövetelés" legyen a dolog vége, hiszen a végrehajtás így zsákutcába is futhat. Tehát az időben, jogilag is megfelelő teljesíthetőség mindig elsődleges szempont legyen! Ez kellő alkupozíciót biztosít az aláírásgyűjtők számára. Az is fontos, hogy egy ilyen aláírásgyűjtés lebonyolításában a diákok is aktív szerepet tudnak vállalni, hiszen az intézményük léte forog kockán.
Ne felejtsük el, hogy az aláírásgyűjtés, a petíció - mint a közakarat nyilvános megjelenítése - a választott döntéshozók többségére nagy hatást gyakorol. Még ha ezt igyekeznek nyilvánosan titkolni, akkor is. Előfordulhat, hogy ez segít „rést ütni a falon", és dől minden. Az biztos, hogy egy ilyen kezdeményezést nem lehet csak úgy „lesöpörni az asztalról" mert annak rendkívül komoly politikai következményei lehetnek, mivel ez csak elodázza, sőt fokozza a konfliktusokat.
Hiú ábránd azt gondolni, hogy egy pártvezető leereszkedik a nép közé, meghallja, amit mond! Ő nem a népet, hanem egy választói réteget lát az emberekben. Számára csak az a fontos, hogy mit jelölök majd be a választási cédulán. Ahogy bedobom a cetlit a ládába, már újból csak a nép egyszerű gyermekét látja bennem, aki folyton elégedetlen mindennel.
A magyar választási rend egyik fő hiányossága, hogy nem egyénre, hanem pártra szavaznak az emberek. Ezért van az, hogy akik egyik pártra sem kívánnak szavazni, azok el sem mennek választani. Nem a név, a jelölt személye, hanem a párt logója irányítja az emberek kezét. Nagy hiba ez! A következő generáció fogja igazán érezni ennek káros következményeit.
Mit is mond valójában egy ilyen beszéd alkalmával a pártvezér? Talán még ő sem tudja pontosan, csak a beszéd valódi írói felelhetnének erre a kérdésre. Tény az, hogy attól függ, ki és mit hall ki belőle. A „párt-hívő" pl. azt, hogy az előző kormány klientúráját ki kell majd rúgni, mert szerintük mindegyik a jog felett állónak érzi magát, és kiskirályként uralkodik. A gondolkodó polgár hangzatos politikai frázisnak véli. A polgármestert bírálók, leváltani akarók viszont egyfajta reménysugarat vélnek felfedezni a mondatok között. Pedig tudomásul kell (kellene) már végre venni, hogy egy pártnak csakis a hatalom megszerzése és megtartása a célja bármi áron. Ha az adott párt színeiben valaki elbukik, az jól teszi, ha a szőnyeg alatt kúszik négy éven keresztül, de jobban jár, ha inkább felhagy a politikával. A mérkőzést gólra játsszák, mint tudjuk. A stiklik, a nem szabályos ügyeskedések addig nem számítanak, míg a bíró észre nem veszi. A hasonlat azért is jó, mert míg a bíróság valakit jogerősen el nem ítél és az illető kezén nem csattan a bilincs, addig a mi „kutyánk kölyke" elve érvényesül. Ha lebukott, mindenki nagy ívben elkerüli és elhatárolódik tőle. Sajnos teljesen mindegy melyik uralkodó pártról van szó!
Egyébként érdekes, hogy a történelmi múlt mennyire kísért. A sokat és joggal bírált kádári „kacsintó-politika" még mindig érvényben van. Mi tudjuk rólad, te tudod rólunk, jobb lesz, ha ezekről a dolgokról hallgatunk. Néha kihúznak egy-egy kártyát a pakliból a másik fél ellen, de aztán megint mély hallgatásba burkolódznak. Ez igaz egy párton belüli és a pártok egymás közti viszonyában egyaránt.
Ahhoz tehát, hogy helyi szinten valamilyen változás következzen be, már most kell olyan hiteles személyt találni, aki hajlandó lesz felvenni a kesztyűt. Külső segítségre nem számíthat senki sem. Ezt, ha akarjuk, ha nem, tudomásul kell (kellene) már végre venni! Vagy sikerül hajunknál fogva kihúzni magunkat a vízből, vagy belefulladunk. Ezt a folyamatot elősegítendő meg kell szólaltatni olyan embereket a város ügyeiről, akik érdemben tudnak véleményt mondani. Sajnos a törpe képviselői többség is abban a hiú ábrándban ringatja magát, hogy a tiltakozók csupán elenyésző kisebbséget alkotnak. Jó lenne végre aláírásgyűjtés kezdeményezni az intézmények védelme, a további herdálás megakadályozása, az élhetőbb Esztergom mielőbbi kiépítése érdekében.
Had álljon itt néhány sor egy interjúból, gondolatébresztés céljából:
Az emberek nem ilyen nyers, belevaló fickót akarnak vezetőjüknek?
Dr. X.: Valóban sokakban van ilyen elvárás, de ez mégiscsak kisebbség, főleg olyan emberek, akik az önértékelésükben bizonytalanabbak, akik kevésbé képesek önmagukért felelősséget vállalni, túlzottan tekintélytisztelők és hajlanak arra, hogy a megoldásokat felülről, például egy "erős" embertől várják. E társadalmi csoport politikai értelemben hagyományosan a baloldalhoz tartozik. Bármily meglepő, de úgy vélem, hogy ma a polgármester bázisa - szociológiai értelemben - ez a társadalmi csoport. Az előbb jellemzett csoporttal szemben viszont a lakosság többsége - ha ezt esetleg csak nehezen is tudja kifejezésre juttatni - olyan vezetőre vágyik, aki valóban szolgálja a közösséget, a demokráciát képes működtetni, tehát minél több érdeket enged felszínre kerülni, megteremti azokat a kereteket, ahol ezek egymással ütközve döntéseket alakítanak ki. Nem az a demokrácia lényege, hogy valaki megmondja, merre kell menni, és minél nagyobb egységet teremt maga mögött, hanem az, hogy minél több eltérő érdeket enged felszínre kerülni.
Sokan meg vannak győződve arról, hogy ezt a várost egyedül csak a polgármester tudja elvezetni.
Dr. X.: Ez a vélemény magára a városra vet rossz fényt. Mégiscsak képtelenség az, hogy egy ekkora városban csak egy ilyen ember van. Meggyőződésem, hogy legalább kétszáz ember van, aki intellektuálisan, szakmailag, erkölcsileg, és kommunikációs szempontból is alkalmas polgármesternek. Nem biztos persze, hogy ebben a kétszáz emberben benne van a mai közélet minden szereplője. Aki azt hangoztatja, hogy csak a jelenlegi polgármester alkalmas vezetőnek, az nagyon rossz véleménnyel van önmagáról és a város lakóiról! Az ilyen megítélés már önmagában rossz visszajelzés az elmúlt nyolc év önkormányzati működéséről, másfelől az is igaz, hogy egyes képviselőkre is rossz fényt vet, akik tetszetősebben, színvonalasabban képviselhetnék álláspontjukat. Nagyon sok képviselő, aki a maga posztján értelmes, tisztességes ember, elmúlt évekbeli behódoló, szinte már megalázkodó magatartásával morális értelemben elvesztette azt a jogot, hogy most mintegy a polgármester bírájaként fellépjen. Abban, hogy a dolgok így elfajultak és egyeduralom alakulhatott ki, nagy szerepe van a megalkuvó képviselőknek is.
Erkölcsileg mi a véleménye?
Dr. X.: Ismerem az elmúlt évekről szóló jelentéseket, bár nem vagyok jogász, úgy érzem, hogy a vitatott ügyek jogi értelemben is megalapozzák a felelősségre vonást. Persze nem vagyok és nem is lehetek bíró. Abban azonban bizonyos vagyok: számomra morálisan elfogadhatatlanok a polgármester ismertté vált ügyei. Ezek számomra és merem remélni, hogy a közélet iránt érdeklődő polgárok nagy többsége számára erkölcsileg és politikailag elfogadhatatlanok. Az ügyek jogi megítélése bizonyos szempontból másodlagos jelentőségű. Meggyőződésem, hogy egy várost nemcsak jogi, hanem erkölcsi értelemben is feddhetetlenül kell irányítani.
Utóirat: Ez a beszélgetés nem Esztergom polgármesteréről, képviselőiről szól, hanem egy nagyobb lélekszámú város egykori Fideszes vezetőjéről. Igaz, ma már nem ő a polgármester, de nem azért, mert zűrös ügyei miatt a párt bármit is tett volna a város lakói érdekében.