Ez az intézmény is éppen olyan sorsra jutott, mint annyi más önkormányzati fenntartású társa. Jó helyen van, jó állapotban és kell az épület más célokra. Az állami pénzből (ha jól számolok a Fidesz kormányzat idején) felújított kollégiumot az egyházi fenntartású egyetemnek ajándékozza az önkormányzat 50 évre, ingyen. Letelt a 10 éves moratórium, ami eddig kötötte az önkormányzatot az épület kollégiumként történő működtetésére. Most aztán mehet mindenki, amerre lát. Úgy hírlik, a megye egy az egyben átvette volna az intézményt, de a város nem adta. Az épület kell neki ajándékozási célokra. Tokkal-vonóval érhet az egész épület vagy másfél milliárdot, így éppen alkalmas arra, hogy elajándékozza a város.
De mint tudjuk, 2 kollégiuma is van (a tanítóképző udvarán, valamint a Kossuth L. utcában, a Bottyán iskola szomszédságában) az egyetemnek a városban. De nem elég, ezt is megkapják. Ha kérik, ha nem, ha szükségük van rá, ha nincs. No comment.
A szakminisztérium vezetője annyit tett, amire a jogszabályok lehetőséget adnak számára. Csak hát joggal merül fel a kérdés: Mi értelme van annak a tömérdek szabályzatnak, amit az iskola készített és a fenntartó elfogadott. (Pedagógiai program, minőségirányítási program, szervezeti és működési szabályzat stb. Mert van, kb. 35-40 darab összesen!) A papír mindent elbír, mondják. Ez így igaz. Csak látszat az egész, porhintés, mondhatni smafu.
Az iskolák településen betöltött helyzetét csak töredékesen befolyásolják az általa szakmai meggyőződésből képviselni és érvényesíteni kívánt pedagógiai programok. Az iskola névlegesen létező szakmai autonómiáját a gyakorlatban a minimumra korlátozzák azok a kontroll nélkül érvényesülő fenntartói mechanizmusok, amelyek formailag jogszerűek (azaz: támadhatatlanok és korrigálhatatlanok), de valójában korlátozó-torzító befolyással vannak az iskolára, mert radikálisan szűkítik ténylegesen gyakorolható funkcióit és pedagógiai kínálatát.
Az iskola szakmai-pedagógiai autonómiáját többek között felszámolták azzal, hogy:
- az igazgatót a nevelőtestület egyetértése nélkül is ki lehet nevezni (ami ténnyé teszi, hogy az igazgató nem az intézményt képviseli a fenntartó előtt, hanem a fenntartót az intézményben)
- a fenntartási, működési költségek önkényes adagolásával, amely a központi normatív támogatás más célokra való átcsoportosítását is lehetővé teszi. (A tanulók után kapott központi fejkvótát a fenntartó korlátozás nélkül bármire felhasználhatja.)
Mindez jogszerű. De ha valami nem jogszerű, a jogorvoslat gyakorlatilag érvényesíthetetlen. (Egy-két év alatt a folyamatok akkor is visszafordíthatatlanokká válnak, ha a jogsérelmet netán bírósági úton orvosolják.)
Az iskolát érintő fenntartói döntések (az egyoldalú jogi felhatalmazások feltétlen érvénye miatt) tulajdonképpen kontroll nélküliek. Semmilyen érdemi politikai, jogi lehetősége nincs arra, hogy:
- a szélesebb társadalmi közvéleménynek,
- a szakmai állásfoglalásoknak,
- az ágazati kontrollnak,
- az intézményi autonómia képviselőinek (pl. az iskolaszéknek, a szülői közösségeknek, a nevelőtestületi és a diákönkormányzatnak), hogy a laikus helyi döntések irányát, mértékét, módját befolyásolják.
A kialakult helyzet módfelett paradox: a társadalmi demokráciát antidemokratikusan vezérelt iskolák tömegével kívánják megszilárdítani. Ez direkt módon korlátozza a társadalmi demokrácia hosszú távú feltételének, a demokratikus iskolai nevelésnek a lehetőségét.
Mindezt tehát úgy értékelhetjük, hogy az iskola státuszát a helyi politika szélsőséges ingadozásai határozzák meg. Szerencsés, ám kivételes esetben: kedvező háttérfeltételek támogatják a nevelő-oktató tevékenységet. (Erre is van elszigetelt példa.) A tipikus eset azonban nem ez. A tipikus eset az, hogy az iskolák ki vannak szolgáltatva a helyi véletleneknek, a többek között a helyi önkénynek is.
Ha az ezen a téren összegyűlt információkat, tapasztalatokat összegezzük, a következő lehangoló képletet kapjuk az iskolák túlnyomó többségére nézve:
a helyi döntéshozók alacsony pedagógiai kompetenciája + negatív attitűdjei az iskolával szemben + a restrikciós nyomás kezelésének kultúraellenes helyi stratégiája = kiszolgáltatott, lepusztult iskolák
Amennyiben a fentiekhez még egy bizonyos revansista szándék is társul, akkor csak a csoda mentheti meg az iskolát a folyamatos zaklatásoktól, a számára kedvezőtlen döntések sorozatától.
Az iskolarendszer stratégiai jelentőségének szakadatlan hangsúlyozása egyre üresebbé és hiteltelenebbé válik, mert kiáltó ellentétben áll a valósággal, azzal a ténnyel, hogy ez az agyonmagasztalt ágazat megnyomorított, vergődő, tönkrement intézményekből épül fel.
Minek köszönheti ez az iskolaellenes (végső soron: kultúra- és értelmiségellenes) törekvés elkápráztató virulenciáját? Érzésem szerint egy durván materiális és egy ostobán idealista ok összefonódásának.
- Az idealista dogma szerint: rendíthetetlenül újratermelődik és terjed az a minden alapot nélkülöző meggyőződés, hogy a „helyi" eleve jobb, hatékonyabb, demokratikusabb, igazságosabb, mint a nagytársadalmi érdekeket jól-rosszul képviselő „központi". Többek között ezért sem tehet szinte semmit a minisztérium a fenntartói jogtalanságok megakadályozása érdekében. Esetleg megkérheti a helyi „nagyurakat", hogy a jogsértést szüntessék meg.
- A durván materialista ok pedig az, hogy a restrikciós nyomás alatt álló fenntartók onnan vonják el, ami elvonható, ahol a legkisebb az ellenállás, és ahol csak évek, évtizedek múlva derül ki, mekkora az okozott szakmai, erkölcsi, politikai, pedagógiai kár.
Mindehhez tegyük még azt is hozzá, hogy az érdekvédelmi szervezeteket is sikerült szétverni, politikailag megosztani és gyakorlatilag súlytalanná tenni. Így aztán nyugodtan, megfékezhetetlenül tarolhat a helyi önkény! De meddig bírjuk? A gyerekeinkről, unokáinkról, a jövő társadalmáról van szó!
Mekkora hitelfelvétellel számol a költségvetés a hiány pótlására?
A városi költségvetésben szerepel-e:
- a volt Medicor épületének rekonstrukciója,
- a volt Balassa Iskola épületének rekonstrukciója,
- intézmény átszervezés (összevonás, megszüntetés) miatti létszámleépítés (pl. Gyakorló Iskola, Zeneiskola, József A. Általános Iskola, Arany J. Általános Iskola, Bottyán Szakközépiskola, Szent István Gimnázium stb.),
- az Arany J. Általános Iskola jelenlegi épületének értékesítése, vagy egyéb hasznosítása,
- a polgármesteri hivatal létszámának csökkentése,
- önkormányzati tulajdonú épületek (épület részek) eladása,
„Fidesz: ne sújtsa a szegedi városvezetés a helyi vállalkozásokat!
A szegedi önkormányzat közbeszerzési gyakorlatát bírálta a Fidesz pénteken, mert az ellenzéki párt szerint az nem kedvez a helyi cégeknek.
Nem kedvez a helyi cégeknek a szegedi önkormányzat közbeszerzési gyakorlata, ráadásul több esetben plusz költséget is jelent az adófizetőknek - közölte Hüvös László, a Fidesz önkormányzati frakciójának vezetője egy szegedi sajtótájékoztatón. Elvárható lenne, hogy a város a közpénzek felhasználása során, a jogi keretek figyelembevételével, előnyben részesítse azokat a cégeket, amelyek helyben fizetnek adót és biztosítanak munkalehetőséget - mondta a politikus.
Az elmúlt hónapokban több olyan eset is előfordult, amikor a közbeszerzési kiírás lényegében lehetetlenné tette szegedi vállalkozások indulását, vagy az eljárás során zártak ki helyi céget a tenderből - közölte a frakcióvezető. Juhász Gyula, a KDNP önkormányzati képviselője egy konkrét esetet említett, amikor az önkormányzat a közösségi közlekedés fejlesztésével kapcsolatos pályázat elkészítésére írt ki közbeszerzést. A tenderen induló szegedi vállalkozást a hiánypótlás és a nyilatkozattétel jogát megtagadva kizárták a tenderből, a megbízást pedig egy csaknem kétszer drágább ajánlatot adó fővárosi cég nyerte."
2009. október 30.
(MTI)
Ezzel a véleménnyel, ellenvetéssel úgy gondolom egyet is lehet érteni, hiszen segíteni kell a helyi vállalkozásokat a pályázati eljárások során.
Csak néhány eset a városi közbeszerzései pályázatokból. Aki tudja, tovább is folytathatja a felsorolást. Vajon miért szeretik egyes vidéki polgármesterek ennyire fővárosi vállalkozókat?
A „9-eknek" jó lenne betartani a helyi önkormányzatokról szóló LXV. TÖRVÉNYT:
„19. § (1) A települési képviselő a település egészéért vállalt felelősséggel képviseli a választóinak az érdekeit."
Ez egyértelmű, és nincs mit hozzá tenni, csak alkalmazni kell(ene)!
Ez az intézmény is éppen olyan sorsra jutott, mint annyi más önkormányzati fenntartású társa. Jó helyen van, jó állapotban és kell az épület más célokra. Az állami pénzből (ha jól számolok a Fidesz kormányzat idején) felújított kollégiumot az egyházi fenntartású egyetemnek ajándékozza az önkormányzat 50 évre, ingyen. Letelt a 10 éves moratórium, ami eddig kötötte az önkormányzatot az épület kollégiumként történő működtetésére. Most aztán mehet mindenki, amerre lát. Úgy hírlik, a megye egy az egyben átvette volna az intézményt, de a város nem adta. Az épület kell neki ajándékozási célokra. Tokkal-vonóval érhet az egész épület vagy másfél milliárdot, így éppen alkalmas arra, hogy elajándékozza a város.
De mint tudjuk, 2 kollégiuma is van (a tanítóképző udvarán, valamint a Kossuth L. utcában, a Bottyán iskola szomszédságában) az egyetemnek a városban. De nem elég, ezt is megkapják. Ha kérik, ha nem, ha szükségük van rá, ha nincs. No comment.
A szakminisztérium vezetője annyit tett, amire a jogszabályok lehetőséget adnak számára. Csak hát joggal merül fel a kérdés: Mi értelme van annak a tömérdek szabályzatnak, amit az iskola készített és a fenntartó elfogadott. (Pedagógiai program, minőségirányítási program, szervezeti és működési szabályzat stb. Mert van, kb. 35-40 darab összesen!) A papír mindent elbír, mondják. Ez így igaz. Csak látszat az egész, porhintés, mondhatni smafu.
Az iskolák településen betöltött helyzetét csak töredékesen befolyásolják az általa szakmai meggyőződésből képviselni és érvényesíteni kívánt pedagógiai programok. Az iskola névlegesen létező szakmai autonómiáját a gyakorlatban a minimumra korlátozzák azok a kontroll nélkül érvényesülő fenntartói mechanizmusok, amelyek formailag jogszerűek (azaz: támadhatatlanok és korrigálhatatlanok), de valójában korlátozó-torzító befolyással vannak az iskolára, mert radikálisan szűkítik ténylegesen gyakorolható funkcióit és pedagógiai kínálatát.
Az iskola szakmai-pedagógiai autonómiáját többek között felszámolták azzal, hogy:
- az igazgatót a nevelőtestület egyetértése nélkül is ki lehet nevezni (ami ténnyé teszi, hogy az igazgató nem az intézményt képviseli a fenntartó előtt, hanem a fenntartót az intézményben)
- a fenntartási, működési költségek önkényes adagolásával, amely a központi normatív támogatás más célokra való átcsoportosítását is lehetővé teszi. (A tanulók után kapott központi fejkvótát a fenntartó korlátozás nélkül bármire felhasználhatja.)
Mindez jogszerű. De ha valami nem jogszerű, a jogorvoslat gyakorlatilag érvényesíthetetlen. (Egy-két év alatt a folyamatok akkor is visszafordíthatatlanokká válnak, ha a jogsérelmet netán bírósági úton orvosolják.)
Az iskolát érintő fenntartói döntések (az egyoldalú jogi felhatalmazások feltétlen érvénye miatt) tulajdonképpen kontroll nélküliek. Semmilyen érdemi politikai, jogi lehetősége nincs arra, hogy:
- a szélesebb társadalmi közvéleménynek,
- a szakmai állásfoglalásoknak,
- az ágazati kontrollnak,
- az intézményi autonómia képviselőinek (pl. az iskolaszéknek, a szülői közösségeknek, a nevelőtestületi és a diákönkormányzatnak), hogy a laikus helyi döntések irányát, mértékét, módját befolyásolják.
A kialakult helyzet módfelett paradox: a társadalmi demokráciát antidemokratikusan vezérelt iskolák tömegével kívánják megszilárdítani. Ez direkt módon korlátozza a társadalmi demokrácia hosszú távú feltételének, a demokratikus iskolai nevelésnek a lehetőségét.
Mindezt tehát úgy értékelhetjük, hogy az iskola státuszát a helyi politika szélsőséges ingadozásai határozzák meg. Szerencsés, ám kivételes esetben: kedvező háttérfeltételek támogatják a nevelő-oktató tevékenységet. (Erre is van elszigetelt példa.) A tipikus eset azonban nem ez. A tipikus eset az, hogy az iskolák ki vannak szolgáltatva a helyi véletleneknek, a többek között a helyi önkénynek is.
Ha az ezen a téren összegyűlt információkat, tapasztalatokat összegezzük, a következő lehangoló képletet kapjuk az iskolák túlnyomó többségére nézve:
a helyi döntéshozók alacsony pedagógiai kompetenciája + negatív attitűdjei az iskolával szemben + a restrikciós nyomás kezelésének kultúraellenes helyi stratégiája = kiszolgáltatott, lepusztult iskolák
Amennyiben a fentiekhez még egy bizonyos revansista szándék is társul, akkor csak a csoda mentheti meg az iskolát a folyamatos zaklatásoktól, a számára kedvezőtlen döntések sorozatától.
Az iskolarendszer stratégiai jelentőségének szakadatlan hangsúlyozása egyre üresebbé és hiteltelenebbé válik, mert kiáltó ellentétben áll a valósággal, azzal a ténnyel, hogy ez az agyonmagasztalt ágazat megnyomorított, vergődő, tönkrement intézményekből épül fel.
Minek köszönheti ez az iskolaellenes (végső soron: kultúra- és értelmiségellenes) törekvés elkápráztató virulenciáját? Érzésem szerint egy durván materiális és egy ostobán idealista ok összefonódásának.
- Az idealista dogma szerint: rendíthetetlenül újratermelődik és terjed az a minden alapot nélkülöző meggyőződés, hogy a „helyi" eleve jobb, hatékonyabb, demokratikusabb, igazságosabb, mint a nagytársadalmi érdekeket jól-rosszul képviselő „központi". Többek között ezért sem tehet szinte semmit a minisztérium a fenntartói jogtalanságok megakadályozása érdekében. Esetleg megkérheti a helyi „nagyurakat", hogy a jogsértést szüntessék meg.
- A durván materialista ok pedig az, hogy a restrikciós nyomás alatt álló fenntartók onnan vonják el, ami elvonható, ahol a legkisebb az ellenállás, és ahol csak évek, évtizedek múlva derül ki, mekkora az okozott szakmai, erkölcsi, politikai, pedagógiai kár.
Mindehhez tegyük még azt is hozzá, hogy az érdekvédelmi szervezeteket is sikerült szétverni, politikailag megosztani és gyakorlatilag súlytalanná tenni. Így aztán nyugodtan, megfékezhetetlenül tarolhat a helyi önkény! De meddig bírjuk? A gyerekeinkről, unokáinkról, a jövő társadalmáról van szó!
Mekkora hitelfelvétellel számol a költségvetés a hiány pótlására?
A városi költségvetésben szerepel-e:
- a volt Medicor épületének rekonstrukciója,
- a volt Balassa Iskola épületének rekonstrukciója,
- intézmény átszervezés (összevonás, megszüntetés) miatti létszámleépítés (pl. Gyakorló Iskola, Zeneiskola, József A. Általános Iskola, Arany J. Általános Iskola, Bottyán Szakközépiskola, Szent István Gimnázium stb.),
- az Arany J. Általános Iskola jelenlegi épületének értékesítése, vagy egyéb hasznosítása,
- a polgármesteri hivatal létszámának csökkentése,
- önkormányzati tulajdonú épületek (épület részek) eladása,
- a kórház (részeges, vagy teljes) privatizálása,
- a Városőrség kiadásainak csökkentés,
- a parkoló-díjak csökkentése,
- a Hídlap kiadásainak csökkentése,
- szociális támogatások növelése,
- a közműhálózat fejlesztése,
- az úthálózat javítása, bővítése.
Egy idézet a Magyar Nemzet OnLine híreiből.
„Fidesz: ne sújtsa a szegedi városvezetés a helyi vállalkozásokat!
A szegedi önkormányzat közbeszerzési gyakorlatát bírálta a Fidesz pénteken, mert az ellenzéki párt szerint az nem kedvez a helyi cégeknek.
Nem kedvez a helyi cégeknek a szegedi önkormányzat közbeszerzési gyakorlata, ráadásul több esetben plusz költséget is jelent az adófizetőknek - közölte Hüvös László, a Fidesz önkormányzati frakciójának vezetője egy szegedi sajtótájékoztatón. Elvárható lenne, hogy a város a közpénzek felhasználása során, a jogi keretek figyelembevételével, előnyben részesítse azokat a cégeket, amelyek helyben fizetnek adót és biztosítanak munkalehetőséget - mondta a politikus.
Az elmúlt hónapokban több olyan eset is előfordult, amikor a közbeszerzési kiírás lényegében lehetetlenné tette szegedi vállalkozások indulását, vagy az eljárás során zártak ki helyi céget a tenderből - közölte a frakcióvezető. Juhász Gyula, a KDNP önkormányzati képviselője egy konkrét esetet említett, amikor az önkormányzat a közösségi közlekedés fejlesztésével kapcsolatos pályázat elkészítésére írt ki közbeszerzést. A tenderen induló szegedi vállalkozást a hiánypótlás és a nyilatkozattétel jogát megtagadva kizárták a tenderből, a megbízást pedig egy csaknem kétszer drágább ajánlatot adó fővárosi cég nyerte."
2009. október 30.
(MTI)
Ezzel a véleménnyel, ellenvetéssel úgy gondolom egyet is lehet érteni, hiszen segíteni kell a helyi vállalkozásokat a pályázati eljárások során.
Csak néhány eset a városi közbeszerzései pályázatokból. Aki tudja, tovább is folytathatja a felsorolást. Vajon miért szeretik egyes vidéki polgármesterek ennyire fővárosi vállalkozókat?
Tevékenység
Nyertes cég telephelye
Városi közétkeztetés
Budapest
Városi intézmények takarítása
Budapest
Városi informatikai kellékanyagok beszerzése
Budapest