jadzia

127 évvel ezelőtt, 1896. június 7-én született Kaposváron Nagy Imre; 1953-1955 között és 1956-ban Magyarország miniszterelnöke, a forradalom mártírja. A szegényparaszti származású Nagy Imre az első világháborúban katonaként fogságba esve Oroszországban ismerkedett meg azokkal a baloldali (kommunista) eszmékkel, amelyekhez élete végéig hű maradt. A két világháború között világnézetéért itthon börtönnel is sújtották, ezért Bécsbe, majd Moszkvába emigrált, ahonnan a második világháborút követően tért vissza Magyarországra. 1945-ben nevéhez fűződik a földosztásról szóló miniszteri rendelet. A Rákosi-diktatúra idején kikerült a politika élvonalából, Sztálin halála után jutott vezető szerephez. 1953-55 között miniszterelnökként nagyszabású reformprogramot hirdetett a sztálini típusú diktatúra legsúlyosabb intézkedéseinek felszámolására, a demokratikus döntéshozatal erősítésére: elindította a politikai perek felülvizsgálatát, felszámolta a recski munkatábort, megszüntette a kitelepítéseket és internálásokat, lehetővé tette a termelőszövetkezetből való kilépést, eltörölte a kuláklistát, a nehézipar indokolatlan fejlesztése helyett a nép jólétét előmozdító gazdaságpolitikai fordulatot hirdetett, nagyobb vallási türelmet gyakorolt stb. 1955 elején (miután nem volt hajlandó intézkedésein változtatni) Moszkva politika nyomására lemondásra kényszerült; szinte házi őrizetbe, megfigyelés alá került, a kommunista pártból (MDP) is kizárták. 1956 októberében, a forradalom kitörése után, a tömeg követelésére lett ismét miniszterelnök, posztján a forradalom fegyveres leveréséig kitartott. Az új hatalom koncepciós perben ítélte halálra; Nagy Imre kitartott nézetei és tettei, a forradalom és vívmányai mellett, kegyelmet nem kért. Újratemetése 1989. június 16-án a rendszerváltás egyik legfontosabb szimbolikus aktusa volt. Nagy Imre a 20. századi magyar történelem és a hazai szabadságküzdelmek kiemelkedő személyisége.

Jánosi Katalin