Van, hogy éppen azt bántod, akit legjobban szeretsz, akinek a legtöbbet, legszebbet, legjobbat akarod adni magadból mindig. De valamiért mégis megbántod. Szóval, tettel, türelmetlenséggel... őt, akitől jó szót, türelmet, szép érzéseket kaptál, kapsz. Akinek létezése értelmet ad neked. A te létezésednek. És mégis, őt bántod. Őt, akit végtelenül szeretsz. És ezért egy idő után már nagyon fáj. Lehet, hogy ő megbocsát, de tudod, legbelül érzed, hogy ez nem ilyen könnyű, érzed, hogy távolságot vet közétek. És ekkor csak egy dologra vágysz. Hogy megöleld, olyan erősen, olyan szorosan, hogy szinte már fájjon, hogy összeolvadj vele, a két test melege izzóvá váljon, és ez a tűz, ez az izzás megöljön, elégessen minden rosszat, minden bántást, bánatot, fájdalmat. Megtisztítson." Csitáry-Hock Tamás
Csitáry-Hock Tamás-t nagyon szeretem a fiamtól kaptam Mosolyalbum kötetét
Csitáry-Hock Tamás(Székesfehérvár,1965.március 1.–) író, újságíró, kommunikációs szakember. Édesanyja Csitáry Éva, édesapja Hock Ottó festőművész. Több székesfehérvári médiánál, többek között a Vörösmarty Rádiónál, és a Fehérvár Televíziónál is dolgozott. Írásai megjelentek a Fehérvári Hét, a Fehérvári Polgár, valamint a Fehérvári 7 Nap című lapokban. Munkatársa volt a Magyar Katolikus Rádió székesfehérvári szerkesztőségének, a Székesfehérvár és Vidéke című lap tulajdonos-főszerkesztője volt. Több kötet szerzője.
Sok szál fűzi Székesfehérvárhoz, családja több mint 150 éve ebben a városban telepedett le. Sorkatonai szolgálatának végén jelent meg első írása a Fehérvári Hét című lapban 1990 januárjában. Ettől kezdve egyre gyakrabban írt az újság számára, míg végül az újságírói hivatást választotta. Dolgozott az Adventista Világrádiónál, a Kodolányi János Főiskola Vörösmarty Rádiójában, a Fehérvár Televíziónál, a Magyar Katolikus Rádiónál. Írásai jelentek meg a Fejér Megyei Hírlapban, a Fehérvári Polgár valamint a Fehérvári 7 Nap című lapoknál. 2012 decemberében újra elindította a Székesfehérvár és Vidéke című lapot. 2010-ben jelent meg Mosolyhíd című kötete, amely azonnal nagy siker lett, és elindította az írói pályán. Azóta számos alkalommal tartott előadásokat, vett részt találkozókon nem csak Magyarországon, de a határon túl is. Olvasótábora folyamatosan növekedik, sokan idézik gondolatait, akár az interneten, akár újságokban, könyvekben, előadásokon, meghívókon… A magyaron kívül eddig angol, olasz és portugál nyelvre fordították le gondolatait.
Van az egész... Az egész, amit, ha kettévágsz, már nem lesz teljes, nem lesz elég. Az egész azért egész, mert éppen akkora, éppen annyi, amekkorának, amennyinek lennie kell. És ha kettévágtad, és megpróbálod újra eggyé tenni, már nem sikerül, vagy nem lesz tökéletes. Nem lesz teljes, nem lesz elég. Nem jobb lesz, hanem rosszabb. De van egy kivétel. Van valami, ami attól lesz tökéletes, hogy kétfelé választották. Különös, de így van. Az egyet ketté kell választani, hogy aztán valaha, valahol újra egy lehessen. És tökéletesebb legyen, mint a kezdetkor. Több... és jobb. A két fél járja a maga útját. És az út során gazdagodik. Tapasztalatokat szerez, kincseket gyűjt, megismeri a világ csodáit. És egy napon... igen, egy napon találkozik önmagával. És megtörténik a csoda. A lélekcsoda. A sok-sok kincs eggyé lesz, és sokkal többé válik. Így a két fél az egyben már nem egy lesz, hanem annál sokkal, sokkal több. Egész.
Van, hogy éppen azt bántod, akit legjobban szeretsz, akinek a legtöbbet, legszebbet, legjobbat akarod adni magadból mindig. De valamiért mégis megbántod. Szóval, tettel, türelmetlenséggel... őt, akitől jó szót, türelmet, szép érzéseket kaptál, kapsz. Akinek létezése értelmet ad neked. A te létezésednek. És mégis, őt bántod. Őt, akit végtelenül szeretsz. És ezért egy idő után már nagyon fáj. Lehet, hogy ő megbocsát, de tudod, legbelül érzed, hogy ez nem ilyen könnyű, érzed, hogy távolságot vet közétek. És ekkor csak egy dologra vágysz. Hogy megöleld, olyan erősen, olyan szorosan, hogy szinte már fájjon, hogy összeolvadj vele, a két test melege izzóvá váljon, és ez a tűz, ez az izzás megöljön, elégessen minden rosszat, minden bántást, bánatot, fájdalmat. Megtisztítson."
Csitáry-Hock Tamás
Csitáry-Hock Tamás-t nagyon szeretem a fiamtól kaptam Mosolyalbum kötetét
Csitáry-Hock Tamás (Székesfehérvár, 1965. március 1. –) író, újságíró, kommunikációs szakember. Édesanyja Csitáry Éva, édesapja Hock Ottó festőművész. Több székesfehérvári médiánál, többek között a Vörösmarty Rádiónál, és a Fehérvár Televíziónál is dolgozott. Írásai megjelentek a Fehérvári Hét, a Fehérvári Polgár, valamint a Fehérvári 7 Nap című lapokban. Munkatársa volt a Magyar Katolikus Rádió székesfehérvári szerkesztőségének, a Székesfehérvár és Vidéke című lap tulajdonos-főszerkesztője volt. Több kötet szerzője.
Sok szál fűzi Székesfehérvárhoz, családja több mint 150 éve ebben a városban telepedett le. Sorkatonai szolgálatának végén jelent meg első írása a Fehérvári Hét című lapban 1990 januárjában. Ettől kezdve egyre gyakrabban írt az újság számára, míg végül az újságírói hivatást választotta. Dolgozott az Adventista Világrádiónál, a Kodolányi János Főiskola Vörösmarty Rádiójában, a Fehérvár Televíziónál, a Magyar Katolikus Rádiónál. Írásai jelentek meg a Fejér Megyei Hírlapban, a Fehérvári Polgár valamint a Fehérvári 7 Nap című lapoknál. 2012 decemberében újra elindította a Székesfehérvár és Vidéke című lapot. 2010-ben jelent meg Mosolyhíd című kötete, amely azonnal nagy siker lett, és elindította az írói pályán. Azóta számos alkalommal tartott előadásokat, vett részt találkozókon nem csak Magyarországon, de a határon túl is. Olvasótábora folyamatosan növekedik, sokan idézik gondolatait, akár az interneten, akár újságokban, könyvekben, előadásokon, meghívókon… A magyaron kívül eddig angol, olasz és portugál nyelvre fordították le gondolatait.
Bízzun benne az elégedtelenség megteszi a amgáét eorziok jönnek létre és szépen elenyészika többség