Nos igen, a csend.. A csend sok mindent mondhat. Valószínűleg Hirosimában azt a szörnyűséget látjuk, hogy egyetlen bomba mit okozhat, mert amúgy.... Hányan haltak meg Sztálingrádban, vagy Leningrádban, vagy akár Budapesten, vagy Berlinben... Senkit nem ráz meg nagyon... De hát az az egy bomba...
A modern zeneszerzők "kottáit" meg nem értem, és, hogy őszinte legyek nem is akarom érteni, bár tudom, a keresés, kutatás viszi előre a világot.
Érdekes. Nekem célkitűzéseim nincsenek. Vagy legalábbis nem úgy veszem őket, mint mindenáron elérendő célt. Esélyek, lehetőségek vannak, amikkel vagy tudok élni, vagy nem. Furamód nem érzem magam ettől haszontalannak. Van, akiket segítek, édesanyám és a gyerekek, van akivel együtt tudok élni ( a nejem). Vannak dolgok, amik szórakoztatnak (olvasás, számítógép). DE hogy felesleges lennék? Eszembe se jut...
Kinek a pap, kinek a Papné... Ez is ízlés dolga. Ki miben látja jónak az illetőt és főleg miért. Ebben meg különbözünk általában erősen egymástól, mert ugye ez egyéni dolog. Lehet, hogy a kritika kikiáltja a legnagyobb ásznak, ha nekem speciel nem jön be... És fordítva...
Még jó, hogy neked nem kell a puszta hátsódat menteni. Amúgy minek üvegmosó? Csak érdekel, mert teljes ellátást kapsz, ha igaz, befőttet nem teszel el, meg savanyúságot se... Akkor meg minek az elmosott üveg?
Sosztakovics: Op. 65 8. c-moll Szimfónia "Sztálingrád
Nos igen, a csend.. A csend sok mindent mondhat. Valószínűleg Hirosimában azt a szörnyűséget látjuk, hogy egyetlen bomba mit okozhat, mert amúgy.... Hányan haltak meg Sztálingrádban, vagy Leningrádban, vagy akár Budapesten, vagy Berlinben... Senkit nem ráz meg nagyon... De hát az az egy bomba...
A modern zeneszerzők "kottáit" meg nem értem, és, hogy őszinte legyek nem is akarom érteni, bár tudom, a keresés, kutatás viszi előre a világot.
Érdekes. Nekem célkitűzéseim nincsenek. Vagy legalábbis nem úgy veszem őket, mint mindenáron elérendő célt. Esélyek, lehetőségek vannak, amikkel vagy tudok élni, vagy nem. Furamód nem érzem magam ettől haszontalannak. Van, akiket segítek, édesanyám és a gyerekek, van akivel együtt tudok élni ( a nejem). Vannak dolgok, amik szórakoztatnak (olvasás, számítógép). DE hogy felesleges lennék? Eszembe se jut...
Élőben jobb, mint a képeken.
Kinek a pap, kinek a Papné... Ez is ízlés dolga. Ki miben látja jónak az illetőt és főleg miért. Ebben meg különbözünk általában erősen egymástól, mert ugye ez egyéni dolog. Lehet, hogy a kritika kikiáltja a legnagyobb ásznak, ha nekem speciel nem jön be... És fordítva...
Még jó, hogy neked nem kell a puszta hátsódat menteni. Amúgy minek üvegmosó? Csak érdekel, mert teljes ellátást kapsz, ha igaz, befőttet nem teszel el, meg savanyúságot se... Akkor meg minek az elmosott üveg?