Engedélyt ugyan nem kell kérned, lévén "gazdája" a fórumnak, de az írásod kedves és egyben bár elszomorítő, de igaz... Hogy mit kéne tenni? Most írtam, hogy nem tudok tanácsokat adni... Lehetőségek vannak.. Visszaszerezni a médiából amennyit csak lehet, vagy folyamatosan az emberek között járva tájékoztatni őket (nem csak a nagyvárosokban), a facebook sajnos nem elég, no meg esetleg meg lehetne mutatni, mit is akar, az, aki nincs a ketrecben...
Csak a hülye hiszi azt, hogy mindenhez ért... Minél többet tudsz, annál jobban tudod, hogy semmihez se értesz igazán... Bizony, bizony... 🙂 Sokmindenbe bele tudok kotyogni, van amihez igen korlátoltan azt hiszem, hogy értek is, de tanácsot adni a triviális dolgokon kívül (menj orvoshoz és társai) még a saját családtagjaimnak se merek adni. Legfeljebb, ha megengedik, felvázolom a lehetőségeket (amiket én annak látok) és aztán ők dönthetnek (vagy találnak maguknak más lehetőségeket)... Mondjuk ez se könnyű műfaj, mert sokszor akar kibújni az emberből a "A te helyedben én...." agyhalott szöveg... 🙂
Érzelemből muzsikálni. Mivel szereted a fantasztikus dolgokat olvasd el Asimov "Én a robot" című könyvét, ami egy sor novella (aztán ha olvastad az Alapítvány könyveket, rájössz, hogy azoknak az előjátékai). Ott van egy robot, ami tökéletesen vissza tudta adni a szerző elképzeléseit, olyan tökéletesen, ahogy senki más, majd saját maga állította le az ilyen irányú tudását, mert ő csak azt tudta, hogy mit érzett a szerző, de azt nem, mit érez a művész.... Úgy gondolta, hogy emberi gondolat és érzelem nélkül meghal a művészet... (Az, hogy egy rakás sz@r filmet készítettek ezzel a címmel, ne zavarjon, köze nincs hozzá...)
Ó igen, hallani az egyik számukban...🙂
Engedélyt ugyan nem kell kérned, lévén "gazdája" a fórumnak, de az írásod kedves és egyben bár elszomorítő, de igaz... Hogy mit kéne tenni? Most írtam, hogy nem tudok tanácsokat adni... Lehetőségek vannak.. Visszaszerezni a médiából amennyit csak lehet, vagy folyamatosan az emberek között járva tájékoztatni őket (nem csak a nagyvárosokban), a facebook sajnos nem elég, no meg esetleg meg lehetne mutatni, mit is akar, az, aki nincs a ketrecben...
Csak a hülye hiszi azt, hogy mindenhez ért... Minél többet tudsz, annál jobban tudod, hogy semmihez se értesz igazán... Bizony, bizony... 🙂 Sokmindenbe bele tudok kotyogni, van amihez igen korlátoltan azt hiszem, hogy értek is, de tanácsot adni a triviális dolgokon kívül (menj orvoshoz és társai) még a saját családtagjaimnak se merek adni. Legfeljebb, ha megengedik, felvázolom a lehetőségeket (amiket én annak látok) és aztán ők dönthetnek (vagy találnak maguknak más lehetőségeket)... Mondjuk ez se könnyű műfaj, mert sokszor akar kibújni az emberből a "A te helyedben én...." agyhalott szöveg... 🙂
Egyszer hoztam kasztanyettákat a gyerekeknek (tenyér kasztanyettákat) és istenien tudtunk vele csörögni... De itt ez elektronikus effekt...
Érzelemből muzsikálni. Mivel szereted a fantasztikus dolgokat olvasd el Asimov "Én a robot" című könyvét, ami egy sor novella (aztán ha olvastad az Alapítvány könyveket, rájössz, hogy azoknak az előjátékai). Ott van egy robot, ami tökéletesen vissza tudta adni a szerző elképzeléseit, olyan tökéletesen, ahogy senki más, majd saját maga állította le az ilyen irányú tudását, mert ő csak azt tudta, hogy mit érzett a szerző, de azt nem, mit érez a művész.... Úgy gondolta, hogy emberi gondolat és érzelem nélkül meghal a művészet... (Az, hogy egy rakás sz@r filmet készítettek ezzel a címmel, ne zavarjon, köze nincs hozzá...)