A 2006-os választások előtt, amikor a képviselők kampányoltak, kopogtatót gyűjtöttek, a lépcsőházunkban összefutottam Kálmán Sándorral. Köszönés után, a nevem és címem hallatán közölte, hogy ja, magához nem kell mennem. Megdöbbentett ez a közlés, mert akkor még nem voltam teljesen "érett", helyenként még naív és jóhiszemű voltam politikai értelemben. Akkor éppen egy olyan helyen dolgoztam, ahol a jobboldal nem igen fordult meg.
Amikor végleg elhagytam ezt a munkahelyet, a telefonomban az ütemes, vagy szakaszos, sűrűn egymást követő szünetek is elmaradtak. Elég sűrűn előfordult, hogy e miatt csak nehezen értettem a vonal túlsó végén lévő személy mondandóját. Tájékozott ismerősöm véleménye erről egyértelmű volt. Akkortájt robbant az UD. A leszámolásom óta egyszer sem történt ilyesmi. De akkoriban mindennapos volt.
Az más kérdés, hogy közintézményben, akár városi, akár megyei fenntartásúban akkor sem volt helyem, ha egyébként nagy munkaerőhiánnyal küszködtek. Tehát a stigma rajtam van. Ma már nem is próbálkozom, inkább "független" leszek. És talán az "előéletem" is szép lassan a feledés homályába vész.
Szégyellem, hogy valaha hittem a fiatal demokratákban. Tizenéve szavaztam rájuk egyszer. De csak egyszer!
Én is ezt mondom, ki a térre! Meddig ez az apátia? Hol van a meghatározó elit, esztergomi értelmiség? Miért fél mindenki?
Ezért kell a tömeg, mert egyéni akciókban valóban vesztesek lehetünk csak. Hol van az a határ, ahol az önérzet, a szolidaritás felébred? Miért mindíg a legkisebbek mernek szólni legnagyobbat? Miért ilyen rohadt pénzorientált ez világ?!
Én már nem hiszek a mesékben. A tekintete tiszta a tompornak is, sőt gyeremeki ártatlanság ül az orcáján. És?
Talán, ha az írását elemeztethetnénk grafológussal...
Mint ahogy a feketelistáknál látható magasba törő mássalhangzói felső szárak is sokat elárulnak az írás gazdájáról.
Kicsi
A 2006-os választások előtt, amikor a képviselők kampányoltak, kopogtatót gyűjtöttek, a lépcsőházunkban összefutottam Kálmán Sándorral. Köszönés után, a nevem és címem hallatán közölte, hogy ja, magához nem kell mennem. Megdöbbentett ez a közlés, mert akkor még nem voltam teljesen "érett", helyenként még naív és jóhiszemű voltam politikai értelemben. Akkor éppen egy olyan helyen dolgoztam, ahol a jobboldal nem igen fordult meg.
Amikor végleg elhagytam ezt a munkahelyet, a telefonomban az ütemes, vagy szakaszos, sűrűn egymást követő szünetek is elmaradtak. Elég sűrűn előfordult, hogy e miatt csak nehezen értettem a vonal túlsó végén lévő személy mondandóját. Tájékozott ismerősöm véleménye erről egyértelmű volt. Akkortájt robbant az UD. A leszámolásom óta egyszer sem történt ilyesmi. De akkoriban mindennapos volt.
Az más kérdés, hogy közintézményben, akár városi, akár megyei fenntartásúban akkor sem volt helyem, ha egyébként nagy munkaerőhiánnyal küszködtek. Tehát a stigma rajtam van. Ma már nem is próbálkozom, inkább "független" leszek. És talán az "előéletem" is szép lassan a feledés homályába vész.
Szégyellem, hogy valaha hittem a fiatal demokratákban. Tizenéve szavaztam rájuk egyszer. De csak egyszer!
Kicsi
http://forum.168ora.hu/viewtopic.php?t=862
Véletlenül akadtam erre a fórumra, de tanulságos! Vastagon benne van a tomporunk!
Én is ezt mondom, ki a térre! Meddig ez az apátia? Hol van a meghatározó elit, esztergomi értelmiség? Miért fél mindenki?
Ezért kell a tömeg, mert egyéni akciókban valóban vesztesek lehetünk csak. Hol van az a határ, ahol az önérzet, a szolidaritás felébred? Miért mindíg a legkisebbek mernek szólni legnagyobbat? Miért ilyen rohadt pénzorientált ez világ?!
tehát ébresztő kedves esztergomi értelmiség!
http://www.echotv.hu/videotar.html?mm_id=80&v_id=5592
Innen tájékozódhattok Esztergom "valódi" helyzetéről. Visszatérő vendég itt már a mi drága, jó volt urunk.
kicsi