Ezt a kizárólag képi anyagra támaszkodó híradást szeretném kommentálni, a helycserét kihasználva elmélkedni a földön landolt tetőszerkezet fölött.
Milyen gyorsan változhat egy helyzet! Eddig a tető volt fönt, mi lent, most meg hirtelen a tető van lent, mi pedig fölötte!
Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de szerintem azért ez nem olyan nagy csapás! Az minden esetre óriási szerencse, hogy nem történt belőle baleset, ebben a temetőt sűrűn látogató időszakban.
Ez a már szinte nullára lepusztult tákolmány már jó ideje csak egy funkciót töltött be, – de azt maradéktalanul – nevezetesen az elmúlás megjelenítését, ráadásul a temető bejárataként.
Akár úgy is értékelhetnénk, hogy itt a hely-idő-forma-szín-mondanivaló-funkció abszolút egysége olyan mértékben érhető tetten, amivel még az Esztergomban lépten-nyomon fellelhető „vizuális bűncselekmények” hagyatékaiból is messze képes kiemelkedni. Egy biztos, hogy ha valaki ezen a kapun keresztül közelítette meg a temetőt, akkor már meg is volt a felvezetés, ezután már mindent természetesnek vett, semmin nem tudott fennakadni, mint a burkolat nélküli sáros, hepe-hupás utak, az öntözőkannákat helyettesítő, csiri-csáré mosószeres flakonok felaggatva a sírok közé, a vízgyűjtő nélküli, derékig lefröcsögő csapok, a WC hiánya, az általános elhanyagoltság.
Szentgyörgymezői temető locsolási kultúra:
Remélem, hogy az egyik városatyának sem jut majd az eszébe, hogy ebben az abszolút tájidegen, monumentális-káosz-gagyi formában kellene újra építeni a temető bejáratát. Talán a jól bevált kő(tégla) – oszlop(falazat) – vaskapu – szolíd(de jó) terv kombinációt érdemes előnyben részesíteni, a vas részeket tüzihorgyanyzásos felületvédelemmel ellátni és akkor örökös lesz, nem eszi meg az időjárás, az UV sugárzás néhány év alatt, nem kell festegeteni, javítgatni.
Ennek okán egy ilyen konstrukció igazán hasznos lenne, mert jól bírná azt az esztergomi beidegződött mentalitást, mely a létesítmények fenntartására jellemző: egyszer végre megcsinálunk valamit, azután örökre elfelejtjük, karbantartást már soha nem végzünk rajta, ha valaha foglalkozunk még vele, azt csak akkor, ha már újra nullára lepusztult!
Remélem, hogy a városvezetés figyelmét felhívja ez az esemény a temetőkre, az áldatlan állapotok megszüntetésének szükségességére! A temetőkben évtizedek óta nem történt semmilyen komolyabb beruházás, fejlesztés, itt az ideje, hogy a város most „belenyúljon a zsebébe” és rendbehozza a temetőket. Az nem lehet kifogás, hogy nincs rá pénz, mert itt folyamatosan áramlik szét a közpénz a városi költségvetésből idióta módon idióta célokra, melyek nem közcélokat szolgálnak, vagy nem indokoltak, de semmiképp nem fontosabbak, mint a temetők állapotának javítása! Az esztergomi lakosságnak ez irányú igénye már a 2012-es népszavazásunkon is megfogalmazásra került, akkor több mint nyolcezer választópolgár támogatta ezt a törekvést. Vélhetően ennél jóval több eszetergominak is hasonló volt a véleménye ebben a kérdésben, legfeljebb nem merte azt felvállalni.
Úgy tartják, hogy egy temető mindent elmond a helyi lakosság kultúrájáról, tiszteletükről az eltávozott elődök iránt. Vajon mi, esztergomiak milyen minősítést kapnánk, egy idegen milyen véleménnyel lehet rólunk, ha véletlenül a temetőinkbe téved?
Ami ennél is fontosabb: mi is csak ennyire tartjuk magunkat?
Az információs tábla vázára össze-vissza ragasztott reklám matricák nem zavarnak senkit? Mert engem nagyon! Amikor a térképet újra fóliázták nem kellett volna az egészet egy kicsit gatyába rázni? A 15 éves telepítés óta rárakódott szennyeződést lemosni, a matricákat levakarni, a festést kijavítani, stb. A matricák eltávolítása persze történhetne a reklámozó költségére is, hiszen az elérhetőségét tálcán kínálja! Ha valaki most ránéz ezekre a táblákra, nem a szép új térképre fog emlékezni, hanem a moslék körítésre! Az u.n. "városi intézkedésekkel" nekem folyamatosan az a bajom, hogy minden agyatlanul történik. Nem tudom, hogy az illetékes hölgyek, urak a saját dolgaikat is így intézik, vagy ezt a fajta "teszek rá" magatartást kizárólag a KÖZ dolgainak intézése során öltik magukra? Van itt még valaki, aki normális? Ebben az ostoba, üres zsebű hiénákkal ellepett városban sohasem jutunk előre! Ha egyszer végre valamihez hozzányúlunk, akkor azt miért nem lehet rendesen megcsinálni, majd hozzáfogni a következő feladat megoldásához, hasonló elveket követve. Ez a gagyiság újratermelése, a szar söprögetése egyik helyről a másikra egyszerűen örjítő!
Arról is jó lenne hallani valamit, hogy mindez mennyibe került és kinek a zsebére ment a játék.
Tétényi olyan csapattal vette körbe magát, ami magától nem keresett és nem ment neki a Meggyes korszak csontvázainak. Ez a csapat szerintem magától fel sem használt volna semmilyen Meggyes és a frakció ellen használható tényt, adatot, szerződést sem.
Magvas gondolat.
A kérdés szerintem is az, hogy valójában Tétényinek ki volt a csapata és mi volt a szándékuk. Azok a „csapattagok” akik nap mint nap sertepertéltek körülötte, legfeljebb saját magukról gondolták azt, hogy ők alkotják a csapatot. Ez talán nem is az ő hibájuk. Egyszerűen csak elhitették velük, ők pedig örültek, hogy hihetnek valamiben, közel kerülhetnek valamihez, amiről azt gondolták, hogy változást hoz majd Esztergomban és bekerülhetnek a történelembe.
Az igazi csapatot talán a biodíszlet árnyékában, a színfalak mögött kellene keresni. A forgatókönyv író(k) az egyes fejezetek kimunkálása során nagyon vigyázott arra, hogy a szereplők odáig sohase jussanak el, hogy halálos sebet ejtsenek a másikon és ezáltal egyedül maradjanak a színpadon, hiszen a cél a teljes előadási idő kitöltése volt. Kezdetben voltak ugyan olyan szereplők – és a ciklus idején is fel-fel bukkantak – akik majdnem bezavartak, de őket sikerült kiírni az előadásból. Mondhatni, hogy a hivatásos szereplők mindvégig jól teljesítettek, csak néha estek ki a szerepükből, kicsit önállósítva magukat, de ez végül is nem sült el rosszul, még hitelesebbé tette a produkciót, a nézők ezt külön díjazták is.
A tabula rasa elmaradásának szerintem ez volt az oka. Egy ilyen műveletet szerintem csak az képes végrehajtani, csak attól várható el, akinek az előzményekkel nincs semmilyen kapcsolata, abszolút kívülálló, pártatlan, a szó igazi értelmében véve „független civil”. Abban az esetben ha ezek a feltételek nincsenek meg, nem is várható el egy teljes átvilágítása a múltnak, így az „újjászületés” sem.
A csapat részéről az előadás folytatása – megváltozott díszletek között és főleg főszereplő nélkül – szerintem sem túlságosan bölcs gondolat, az eredeti darab kezdeti telt házas produkciójának már mindenkorra vége.
Inkább egy mai témával foglalkozó, aktuális darabot kéne összehozni, amire sokan „bemennének”...
Ez egy szép örömteli nap, igaz 7 évet kellett várnunk arra, hogy végre eltűnjenek ezek a Meggyes éra ostoba, a város lakosságának érdekeit semmibe vevő, az öncélú diktatórikus hatalmat megtestesítő jelképei.
Ezzel az önrakodós teherautóval egyébként nem lehetett volna mindjárt elkanyarodni a Bazilika parkoló felé? Ott is van nyolc tuskó a múltból, őket is el kellene már végre szállítani...
Itt a nyakunkon a turistaszezon kezdete, miért kell tovább égetni magunkat a vendégek előtt, akik joggal teszik fel a kérdést: miért kell a város legtöbb turistát vonzó nevezetessége parkolójának kijáratát, a háborús időkre emlékeztető harckocsi akadályokkal elrekeszteni? Európában, sőt még a Dunántúlon sem (hogy a klasszikusokat idézzem) látni még egy ilyen ostobaságot, hogy egy normálisan kiépített, átjárható parkolóból a buszoknak tolatva kelljen kimenni. Félő, hogy a városunkra visszagondoló vendégeink az emlékeiket jobban kötik majd ehhez az abszurd parkolási megoldáshoz, mint a Bazilikához.
Szerencsés lett volna, ha a képviselő-testület mindjárt döntött volna ezekről a betontuskókról is. Egy füst alatt, gyorsan és költséghatékonyan kellene az ilyen hasonló jellegű ügyeket lezárni.
Mondjuk azt sem igazán értem, hogy miért kellett erre a mai kis akcióra több mint négy hónapot várni...
Ezt a kizárólag képi anyagra támaszkodó híradást szeretném kommentálni, a helycserét kihasználva elmélkedni a földön landolt tetőszerkezet fölött.
Milyen gyorsan változhat egy helyzet! Eddig a tető volt fönt, mi lent, most meg hirtelen a tető van lent, mi pedig fölötte!
Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de szerintem azért ez nem olyan nagy csapás! Az minden esetre óriási szerencse, hogy nem történt belőle baleset, ebben a temetőt sűrűn látogató időszakban.
Ez a már szinte nullára lepusztult tákolmány már jó ideje csak egy funkciót töltött be, – de azt maradéktalanul – nevezetesen az elmúlás megjelenítését, ráadásul a temető bejárataként.
Akár úgy is értékelhetnénk, hogy itt a hely-idő-forma-szín-mondanivaló-funkció abszolút egysége olyan mértékben érhető tetten, amivel még az Esztergomban lépten-nyomon fellelhető „vizuális bűncselekmények” hagyatékaiból is messze képes kiemelkedni. Egy biztos, hogy ha valaki ezen a kapun keresztül közelítette meg a temetőt, akkor már meg is volt a felvezetés, ezután már mindent természetesnek vett, semmin nem tudott fennakadni, mint a burkolat nélküli sáros, hepe-hupás utak, az öntözőkannákat helyettesítő, csiri-csáré mosószeres flakonok felaggatva a sírok közé, a vízgyűjtő nélküli, derékig lefröcsögő csapok, a WC hiánya, az általános elhanyagoltság.
Szentgyörgymezői temető locsolási kultúra:
Remélem, hogy az egyik városatyának sem jut majd az eszébe, hogy ebben az abszolút tájidegen, monumentális-káosz-gagyi formában kellene újra építeni a temető bejáratát. Talán a jól bevált kő(tégla) – oszlop(falazat) – vaskapu – szolíd(de jó) terv kombinációt érdemes előnyben részesíteni, a vas részeket tüzihorgyanyzásos felületvédelemmel ellátni és akkor örökös lesz, nem eszi meg az időjárás, az UV sugárzás néhány év alatt, nem kell festegeteni, javítgatni.
Ennek okán egy ilyen konstrukció igazán hasznos lenne, mert jól bírná azt az esztergomi beidegződött mentalitást, mely a létesítmények fenntartására jellemző: egyszer végre megcsinálunk valamit, azután örökre elfelejtjük, karbantartást már soha nem végzünk rajta, ha valaha foglalkozunk még vele, azt csak akkor, ha már újra nullára lepusztult!
Remélem, hogy a városvezetés figyelmét felhívja ez az esemény a temetőkre, az áldatlan állapotok megszüntetésének szükségességére! A temetőkben évtizedek óta nem történt semmilyen komolyabb beruházás, fejlesztés, itt az ideje, hogy a város most „belenyúljon a zsebébe” és rendbehozza a temetőket. Az nem lehet kifogás, hogy nincs rá pénz, mert itt folyamatosan áramlik szét a közpénz a városi költségvetésből idióta módon idióta célokra, melyek nem közcélokat szolgálnak, vagy nem indokoltak, de semmiképp nem fontosabbak, mint a temetők állapotának javítása! Az esztergomi lakosságnak ez irányú igénye már a 2012-es népszavazásunkon is megfogalmazásra került, akkor több mint nyolcezer választópolgár támogatta ezt a törekvést. Vélhetően ennél jóval több eszetergominak is hasonló volt a véleménye ebben a kérdésben, legfeljebb nem merte azt felvállalni.
Úgy tartják, hogy egy temető mindent elmond a helyi lakosság kultúrájáról, tiszteletükről az eltávozott elődök iránt. Vajon mi, esztergomiak milyen minősítést kapnánk, egy idegen milyen véleménnyel lehet rólunk, ha véletlenül a temetőinkbe téved?
Ami ennél is fontosabb: mi is csak ennyire tartjuk magunkat?
Az információs tábla vázára össze-vissza ragasztott reklám matricák nem zavarnak senkit? Mert engem nagyon! Amikor a térképet újra fóliázták nem kellett volna az egészet egy kicsit gatyába rázni? A 15 éves telepítés óta rárakódott szennyeződést lemosni, a matricákat levakarni, a festést kijavítani, stb. A matricák eltávolítása persze történhetne a reklámozó költségére is, hiszen az elérhetőségét tálcán kínálja! Ha valaki most ránéz ezekre a táblákra, nem a szép új térképre fog emlékezni, hanem a moslék körítésre! Az u.n. "városi intézkedésekkel" nekem folyamatosan az a bajom, hogy minden agyatlanul történik. Nem tudom, hogy az illetékes hölgyek, urak a saját dolgaikat is így intézik, vagy ezt a fajta "teszek rá" magatartást kizárólag a KÖZ dolgainak intézése során öltik magukra? Van itt még valaki, aki normális? Ebben az ostoba, üres zsebű hiénákkal ellepett városban sohasem jutunk előre! Ha egyszer végre valamihez hozzányúlunk, akkor azt miért nem lehet rendesen megcsinálni, majd hozzáfogni a következő feladat megoldásához, hasonló elveket követve. Ez a gagyiság újratermelése, a szar söprögetése egyik helyről a másikra egyszerűen örjítő!
Arról is jó lenne hallani valamit, hogy mindez mennyibe került és kinek a zsebére ment a játék.
Magvas gondolat.
A kérdés szerintem is az, hogy valójában Tétényinek ki volt a csapata és mi volt a szándékuk. Azok a „csapattagok” akik nap mint nap sertepertéltek körülötte, legfeljebb saját magukról gondolták azt, hogy ők alkotják a csapatot. Ez talán nem is az ő hibájuk. Egyszerűen csak elhitették velük, ők pedig örültek, hogy hihetnek valamiben, közel kerülhetnek valamihez, amiről azt gondolták, hogy változást hoz majd Esztergomban és bekerülhetnek a történelembe.
Az igazi csapatot talán a biodíszlet árnyékában, a színfalak mögött kellene keresni. A forgatókönyv író(k) az egyes fejezetek kimunkálása során nagyon vigyázott arra, hogy a szereplők odáig sohase jussanak el, hogy halálos sebet ejtsenek a másikon és ezáltal egyedül maradjanak a színpadon, hiszen a cél a teljes előadási idő kitöltése volt. Kezdetben voltak ugyan olyan szereplők – és a ciklus idején is fel-fel bukkantak – akik majdnem bezavartak, de őket sikerült kiírni az előadásból. Mondhatni, hogy a hivatásos szereplők mindvégig jól teljesítettek, csak néha estek ki a szerepükből, kicsit önállósítva magukat, de ez végül is nem sült el rosszul, még hitelesebbé tette a produkciót, a nézők ezt külön díjazták is.
A tabula rasa elmaradásának szerintem ez volt az oka. Egy ilyen műveletet szerintem csak az képes végrehajtani, csak attól várható el, akinek az előzményekkel nincs semmilyen kapcsolata, abszolút kívülálló, pártatlan, a szó igazi értelmében véve „független civil”. Abban az esetben ha ezek a feltételek nincsenek meg, nem is várható el egy teljes átvilágítása a múltnak, így az „újjászületés” sem.
A csapat részéről az előadás folytatása – megváltozott díszletek között és főleg főszereplő nélkül – szerintem sem túlságosan bölcs gondolat, az eredeti darab kezdeti telt házas produkciójának már mindenkorra vége.
Inkább egy mai témával foglalkozó, aktuális darabot kéne összehozni, amire sokan „bemennének”...
Ez egy szép örömteli nap, igaz 7 évet kellett várnunk arra, hogy végre eltűnjenek ezek a Meggyes éra ostoba, a város lakosságának érdekeit semmibe vevő, az öncélú diktatórikus hatalmat megtestesítő jelképei.
Ezzel az önrakodós teherautóval egyébként nem lehetett volna mindjárt elkanyarodni a Bazilika parkoló felé? Ott is van nyolc tuskó a múltból, őket is el kellene már végre szállítani...
Itt a nyakunkon a turistaszezon kezdete, miért kell tovább égetni magunkat a vendégek előtt, akik joggal teszik fel a kérdést: miért kell a város legtöbb turistát vonzó nevezetessége parkolójának kijáratát, a háborús időkre emlékeztető harckocsi akadályokkal elrekeszteni? Európában, sőt még a Dunántúlon sem (hogy a klasszikusokat idézzem) látni még egy ilyen ostobaságot, hogy egy normálisan kiépített, átjárható parkolóból a buszoknak tolatva kelljen kimenni. Félő, hogy a városunkra visszagondoló vendégeink az emlékeiket jobban kötik majd ehhez az abszurd parkolási megoldáshoz, mint a Bazilikához.
Szerencsés lett volna, ha a képviselő-testület mindjárt döntött volna ezekről a betontuskókról is. Egy füst alatt, gyorsan és költséghatékonyan kellene az ilyen hasonló jellegű ügyeket lezárni.
Mondjuk azt sem igazán értem, hogy miért kellett erre a mai kis akcióra több mint négy hónapot várni...