A Don Bosco Szaléziak és a Szalézi Ifjúsági Mozgalom az idei adventben is gondol a fiatalokra: a serdülő korosztályt (12-17 éveseket), az ifjúságot (17 évnél idősebbeket) és most első alkalommal a házasságra készülőket, jegyeseket, illetve fiatal házasokat várják decemberben lelki napokra a varázslatos szépségű Péliföldszentkereszten.
December 3-5-én„Jöjjetek és lássátok” (Jn 1,39) mottóval az ifjúságnak szeretne segíteni Vitális Gábor szalézi atya, szalézi ifúságpasztorációs megbízott, hogy ne csak a karácsonyi hangulatban ismerjék fel és lássák meg Krisztust, hanem a mindennapi életben is, megmutatva, hogy Krisztus ma is itt él köztünk. Gábor atya december 17-19. között a 12-17 éves serdülőket várja „Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk!” (Lk 2,15) biztatással.
December 17-19. között még egy lelkigyakorlat zajlik majd Péliföldszentkereszten (más helyszínen), ahol a házasságra készülőket, jegyeseket, illetve fiatal házasokat Ábrahám Béla atya kíséri majd az "Én+Te=Mi?" vezérgondolat mentén. A szalézi lelkiség forrásaiból merítve, a 2011. évre meghirdetett Család Évéhez mintegy bevezetőként kínál ez a lelkigyakorlat elmélyülést a párkapcsolat és házasság témájában.
Az érdeklődők a www.szaleziak.hu honlapon olvashatnak a részletekről.
Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk. Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött.
Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és jogosabb birtoklás se, mint szeretnünk azt, ami a miénk, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”; lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk. Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől – szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását.
Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.
Tisztul Esztergom közélete....
"kutyából nem lesz szalonna"
Az esztergomi fideszből pedig nem lesz demokrata csapat!
ElmaradMégsem marad el a mai testületi ülésAkkor ma délutám meggyes ráér tanulni...
Szalézi lelkigyakorlatok adventben
A Don Bosco Szaléziak és a Szalézi Ifjúsági Mozgalom az idei adventben
is gondol a fiatalokra: a serdülő korosztályt (12-17 éveseket), az
ifjúságot (17 évnél idősebbeket) és most első alkalommal a házasságra
készülőket, jegyeseket, illetve fiatal házasokat várják decemberben
lelki napokra a varázslatos szépségű Péliföldszentkereszten.
December 3-5-én „Jöjjetek és lássátok” (Jn 1,39) mottóval az ifjúságnak
szeretne segíteni Vitális Gábor szalézi atya, szalézi ifúságpasztorációs
megbízott, hogy ne csak a karácsonyi hangulatban ismerjék fel és lássák
meg Krisztust, hanem a mindennapi életben is, megmutatva, hogy Krisztus
ma is itt él köztünk. Gábor atya december 17-19. között a 12-17 éves
serdülőket várja „Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk!” (Lk 2,15)
biztatással.
December 17-19. között még egy lelkigyakorlat zajlik majd
Péliföldszentkereszten (más helyszínen), ahol a házasságra készülőket,
jegyeseket, illetve fiatal házasokat Ábrahám Béla atya kíséri majd az
"Én+Te=Mi?" vezérgondolat mentén. A szalézi lelkiség forrásaiból
merítve, a 2011. évre meghirdetett Család Évéhez mintegy bevezetőként
kínál ez a lelkigyakorlat elmélyülést a párkapcsolat és házasság témájában.
Az érdeklődők a www.szaleziak.hu honlapon olvashatnak a részletekről.
Advent a várakozás megszentelése.
Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.
Gyermekkorunkban éltünk így.
Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött.
Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és jogosabb birtoklás se, mint szeretnünk azt, ami a miénk, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”; lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk. Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől – szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását.
Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.
Pilinszky János: Kegyelem